Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-02 / 278. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 2. Ajándékvásár 23 Időben gondoljunk a távolban élő szeretteinkre Karácsonyi képeslapok Mindenki azt szeretné, ha az ő ajándékának örülne legjobban a gyermek, mert gonddal válogatta Az ajándék ne fedje el a lényeget JÓ TUDNI Kedves szokás Karácsony táján távoli ismerősök, barátok köszöntése egy-egy képeslap küldésével. Napjainkban ez már olyan természetes, hogy, nem is gondolnánk, hogy csak az 1870-es években küldtek először ilyen üdvözlőlapokat. (Bálint napra már a 18. század közepétől postáztak képeslapokat.) A karácsonyi képeslapokat először gyerekek készítették az iskolában, a legszebb kézírásukkal írták meg a lapokat, ezzel ajándékozták meg szüleiket. Kereskedők körében szintén szokás volt speciálisan díszített karácsonyi üdvözlőlapok küldése. Egy angol úriember, Sir Henry Cole nevéhez fűződik az első karácsonyi képeslap ötletének kivitelezése. Ő volt a londoni Viktória és Albert Múzeum első igazgatója. Üzletember volt, de nagyon érdeklődött a művészetek iránt. 1843 decemberében nem maradt elég ideje, hogy személyes üdvözleteket írjon a barátainak, ezért úgy döntött, hogy üdvözlő kártyákat fog nyomtatni. John Calcott Horsley festő rajzai kerültek a kártyára: egy család, illetve jótékonykodást bemutató képek - így született meg az első karácsonyi képeslap. Ezer darabot nyomtattak belőle, és darabját 1 shillingért árulták. Európában a színes nyomtatás fejlődésével, az 1870-es évektől terjedt el széles körben a karácsonyi képeslap. Az egyre növekedő forgalom miatt 1880-ban már a postahivataloknak fel kellett hívniuk a lakosság figyelmét arra, hogy időben - hetekkel karácsony előtt - adják postára képeslapjaikat, hogy azok időben megérkezzenek a címzettekhez. Ezzel egyidőben a karácsonyi képeslapok - a német származású úriembernek, Louis Prangnak köszönhetően - egyre népszerűbbek lettek Amerikában is. Prang nagy hangsúlyt fektetett a kártyák minőségére, tervezésükre országos versenyeket írt ki. Karácsonykor szoktuk a legtöbb ajándékot adni és a legtöbb ajándékot kapni. ISMERTETÉS A sokszor anyagi erőnket meghaladó ajándékozás viszont sok esetben növeli mindennapi gondjainkat. Nehezen tudunk attól a téves szemlélettől szabadulni, hogy az ajándék értékét annak pénzben kifejezhető értéke határozza meg. Ezért az ajándékozás gyakran már- már elfedi a karácsony, az ünnep lényegét. Ez azért visszás, mert a karácsony lényege valóban az ajándékozás, miközben nem árt gondolni arra: ajándék és ajándék között óriási különbség van, nem anyagi értelemben véve. A karácsonyi ünnepek évszázadokig a Húsvét árnyékában álltak. Csak a XIX. századra vált Európa- szerte a karácsony az első számú keresztény ünneppé és vált fokozatosan családi eseménnyé. A szeretet ünnepének szokáskörében a nemzeti sajátosságokat hordozó étkezési hagyományok mellett lassanként kialakult az ajándékozás rítusa is. A karácsonyi ajándékozási tradíciók ugyan szinte országokként és nyelvterületenként mások, azért nem nehéz észrevenni a hasonlóságokat. Az ajándékozás üröméiről is szólni kell. Teljesen érthető, hogy mindenki azt szeretné, ha az ő ajándékának örülne legjobban a gyermek. Mert olyan gonddal válogatta, annyi időt fordított a keresésre, régóta gyűjtögette a pénzt, hogy az áhított dolgot megvehesse. A felnőttek könnyen esnek abba a csapdába, hogy versenyként élik meg az ajándékozást. Természetesen nyerni akarnak, és azt várják, a gyerek döntse el, ki lesz a győztes. Ezzel a várakozással az első probléma az, hogy a kiválasztás esetleges. A gyermek döntését nagyon sok minden befolyásolja: a tárgy színe, formája, nagysága, hangja, puhasága, keménysége, simasága, foghatósága, formálható- sága, használhatóságának lehetőségei - mindaz, amit ott és akkor közvetlenül tapasztal. Ugyanúgy befolyásoló erejű az adott légkör, hangulat: ha sürgetjük a gyermeket, hogy nézze már meg, mi van a csomagban, ha több tárgyat teszünk a keze közé egyszerre, ha állandóan irányítjuk, hogy mit csináljon - ez mint negatív hatást eredményez. Ha igazán szeretjük a gyermeket és jót akarunk neki, hagyjuk, hadd válogasson, adjunk időt neki az izgalmas csomagbontáshoz, engedjük, hogy kipróbálja a játékokat, dicsérjük, hogy milyen ügyes, buzdítsuk, hogy játsszon saját elképzelése szerint. De mindehhez ne fűzzük hozzá minduntalan: ezt ettől kaptad, azt attól. Az ismételgetés unalmassá válik, a gyermek úgysem figyel rá, de alkalom adtán visszakérdez: az autót tőled kaptam? Akkor lehet örvendezgetni, hogy jól döntöttünk a vásárláskor. Másik probléma a Karácsony esti nevelés kérdése. Miről is van szó? Amikor a gyermek az ajándékot birtokába veszi, eszébe sem jut, hogy azt meg kellene köszönni. Még ha tudja is, mi az illem. Egyszerűen megfeledkezik róla. Nem úgy a felnőtt, aki azonnal rászól: köszönd meg szépen! Tessék megköszönni - hangzik az újólagos felszólítás a gyerekhez, aki teljes lélekkel-testtel az ajándékra koncentrál. Egyszerre rohanja meg az érzelmek sokasága: a csodálkozás, az érdeklődés, a kíváncsisággal terhes izgatottság, a türelmetlenség, az öröm, a tevékenységvágy. Ebben a szituációban érthető, hogy nem a meg- köszönés az első teendője. Mindezt erősíti az a tény, hogy kb. 8 éves korig a gyermek érzelmei uralma alatt él. Az érzelmek határoznak meg mindent - gondolkodást, beszédet, akaratot, cselekvést, tevékenységet, társas viszonyokat, viselkedést. Még nem képes érzelmein uralkodni, azok uralkodnak rajta. így ne csodálkozzunk azon, hogy csak a játékot, ajándékot látja maga előtt, azt szeretné mielőbb magához ölelni, kézbe venni. Ez az elsődleges, az illem századrangú kérdés. Természetesen ezért nem szabad senkinek megharagudnia, mert a jelenség az életkori jellemzők egyike. Idővel, a tapasztalat, ismeret, tudás bővülésével, az elvárt viselkedésmód is kialakul. Addig pedig legyünk türelemmel és mutassuk ki úgy szeretetün- ket, hogy nem teremtjük le a gyermeket, nem szidjuk össze éppen a szeretet ünnepén, hanem együtt örülünk boldogságának. Ha mindenáron „elkölthető“ ajándékot akarunk adni, vásároljunk ajándékszelvényt, utalványokat, ne feledkezzünk meg a fontos apróságokról sem Adventi ajándéktippek mellé némi illemtan JÓ TUDNI Mi nehezebb? Töprengeni, hogy kitaláljuk a legmegfelelőbb ajándékot, vagy jó arcot vágni ahhoz, aminek egy cseppet sem örülünk? Kétségtelenül mindkettő nehéz. Ádventi ajándéktippjeinkkel nem csak konkrét ödeteket adunk a vásárlásra, hanem az ajándékozás illemtanát is átfutjuk. 1. Ne magadnak vásárolj! Lehet, hogy mi a „Szeretet művészete“ című ezoterikus műtől esünk extázisba, ám ateista bácsi- kánkat lehetőleg ne ezzel lepjük meg, még akkor sem, ha biztosan sokat tanulna belőle! 2. Kerüld a „beszédes üzenet“ jellegű ajándékokat! Ne lepjük meg életünk párját egy sokadik szakácskönyvvel, ha olyan ügyeden szegény, hogy még a mélyhűtött ételeket is képtelen felmelegíteni. Ne adjunk édesanyánknak vasalót, ha gyűlöli a házimunkát, főleg a vasalást azzal a felkiáltással: ezzel még az is könnyebb! 3. Ne adj át a család előtt intim holmit! Valóban jó ödet intimtorna videokazettát ajándékozni kedvesednek, de ha ezt anyósod előtt teszed, aki nem oly felvilágosult az ügyben, kínos helyzetbe kerülhetsz. 4. Ne játszd meg a szerény kisgyereket! Ne kiálts fel boldogan, amikor a barátnőd már hetedszer ajándékozza neked ugyan azt a leértékelésen vett olcsó kölnit, amit a párod használ el húsvétkor. Anyósod tizedik egyforma konyharuhájára ugyanez vonatkozik. 5. Legyél őszinte! Ha a férjünk az összes megtakarított pénzét egy divatjamúlt bordó kardigánba ölte, mondjuk meg neki, hogy nem áll jó a fazonja - nehogy három éven át folyton kérdezgesse: miért nem veszed fel soha a bordó kardigánodat? Egy olyan fűzöld és mályvaszín csíkos leértékelt pulóver láttán, amiben még a szemetet is röstellnénk levinni, nehogy felkiáltsunk, hogy „pont ezek az én színeim!“ 6. Ne nyilvánítsd vándordíjnak, egyszerűen add tovább! Ha valami elviselhetetlen szörnyűséget kapsz valakitől, soha ne mondd az ajándékozó füle hallatára, hogy „ez jó lesz majd valakinek“. Ilyesmit csak diszkréten szabad elkövetni.... 7. Előnytelen holmik tilalma Semmiféleképpen ne vegyünk teltkarcsú nejünknek - férjünknek keresztben csíkos pulóvert, mivel az csak kihangsúlyozza azt, amit el kellene rejteni. Ebből következik, hogy inkább függőleges mintázatú ruhaneműkkel kedveskedjünk neki, azaz magunknak. 8. Univerzális ajándékok: könyv, CD, kazetta Könyvet, CD-t vagy hangkazettát csak akkor vásároljunk, ha ismerjük az illető ízlését, tehát tudjuk, hogy milyen írókat, költőket vagy zenekarokat kedvel. így aztán biztosak lehetünk abban, hogy az általunk vásárolt ajándék örömet okoz. 9. Pénz ajándékba Az egyik legudvariatlanabb gesztus a pénz ajándékozása. Ezt kerüljük, még akkor is ha tudjuk, hogy az illető jelenleg nehéz anyagi körülmények között él és igencsak értékelné, ha valaki egy kisebb ösz- szeggel kisegítené. Ha mindenáron „elkölthető“ ajándékot akarunk adni, vásároljunk ajándékszelvényt, utalványokat. 10. Apróságok Az apróságok nagyon fontosak. Sokan előre megbeszélik, hogy közösen értékes és hasznos dolgot vásárolnak. Ilyenkor van csak igazán nagy szerepe egy nagyon ötletes ajándéknak. Fontos, hogy az apró meglepetés ne legyen drága, mert csúnya vita lehet belőle a fa alatt, ha egyikünk túllépi a megengedett keretet. 11. Mi nem ajándék a gyerekeknek? A mai gyerekek legtöbbjének önmagában már nem ajándék a csoki és cukorka. Legfeljebb csak kiegészíti a többi csomagot. Ugyanígy az iskolaszereknek sem tudnak felhőtlenül örülni, ez vonatkozik a ruhafélékre is. Főleg azért, mert a szülők, vagy távolabbi rokonok általában nem tudják elkapni az aktuális divatot 12. Mit ne várjunk a gyerekektől? Ne várjuk, hogy csak és kizárólag a mi ajándékunktól lesz lelkes, hiszen egy bizonyos korig nem tud udvariaskodni. Gyakori az is, hogy a bontogatás, a meglepetés öröme elveszi figyelmét az ajándékok tartalmától, nem is tudja hová kapjon a bőségben. 13. Ajándékozz valamit magadból! Nem csak a fa alá pakolt dolgok okoznak örömet. Viselkedésed, kedvességed, éppen úgy fontosak, mint az egyedi szépségű, saját kezeddel csomagolt ajándékok, idézetek a kísérő kártyán, vagy akár az, hogy utolsó morzsáig megeszed az ünnepi vacsorát még akkor is, ha a nagy készülődés hevében kicsit kozmás lett. Boldog Ünnepet kívánunk! AJANDEKVASAR A mellékletet szerkeszti a reklámosztály. Reklámmenedzser: Erdőfy Olga, tel.: 0905/413 623, felelős szerkesztő: Péterfi Szonya. Somogyi Tibor illusztrációs felvételei valamint archív felvételek. Levélcím: Ajándékvásár, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava, tel.: 02/592 33 447
