Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-02 / 278. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 2. 22 Ajándékvásár Az ajándékozás nemcsak a pénztárca vastagságától függ, hanem tükrözi az ember egyéniségét, érzelmeit Hangolódjunk rá az ünnepekre A szakemberek becslése alapján a családok több­sége több ezer koronát költ karácsonyi ajándéko­zásra, növelve az üzletek decemberi forgalmát. ISMERTETÉS A rideg számok mögött emberi szándékok, érzések, örömök, s persze gondok is meghúzódnak: sokan teli erszénnyel indulnak az ünnepi vásárba, mások - és sajnos, ők vannak többen - szű­kös pénztárcával. Ám az ajándé­kozás nemcsak a pénztárca vas­tagságától függ, hanem tükrözi az ember egyéniségét, érzelmeit, jellemét, szándékait is. Ameny- nyire e sokféleséget tipizálni le­het, megpróbálunk néhány jel­lemző magatartást, megnyilvá­nulást vázolni Az „örömmel örömet szerző“ típusba azokat sorolhatjuk, akik­ben belső késztetésként él az adás önzetlen öröme. Ez ösztönzi őket az ajándékozásra, amit tetéz az a jó érzés, ha az ajándékban a meg­ajándékozottnak is öröme telik. Mi legyen a meglepetés? Téves az a felfogás, hogy karácsonykor ru­házati cikkeket, hasznos dolgokat vagy éppen pénzt nem illik adni. Azt adhatunk, ami nekünk is öröm és a másiknak is az. Lehet, hogy az idős, kispénzű családta­gunk, barátunk régen áhítozik egy meleg kabátra, cipőre. Ha ezt vesszük meg, őszintébb lesz az öröme, mintha a sokadik porce­lánvázát kapta volna Az illem rabja A „szokásból ajándékozók“ vélhetően egy másik kategóriába tartoznak. Őket nem az érzelmi momentumok vezetik, hanem az, hogy ilyenkor illik „valami“ ajándékot venni és ugyanúgy ne­kik is „jár“ a figyelmesség. Va­gyis, ez simán az „adok-kapok“„ mechanizmusára redukált, üzle­ties jellegű ajándékozói attitűd. Gyakran ez a következménye a karácsonyi vásárlási láz utáni bosszantó cserélési láznak, ha si­került összegyűjtenünk tíz pár kesztyűt vagy ugyanennyi nyak­kendőt, sálat, esetleg több ká­véskészletet. Ad - mert megteheti A „protokoll ajándékozók“ csoportja is népes. Ők azok, akik látványosan gesztust gyakorol­nak az ajándékozással. Egyesek tehetős anyagi helyzetüket ily módon is megpróbálják de­monstrálni. Náluk sokszor elő­fordul, hogy aránytalanul nagy értékű ajándékot vesznek, ami­vel a „megengedhetem, mert te­lik rá“ felfogást fitogtatják. Csakhogy ez a magatartás a megajándékozottban ellentmon­dó érzéseket kelt, inkább bosszankodik, mint örül az ille­tő. Az pedig komoly gond is le­het: vajon miként tudja viszo­nozni ezt a gesztust, ámbár az önmagát túlértékelő személyi­ség sokszor erre nem is tart igényt. Voltaképpen, ő éppen a saját vélt nagyságát próbálja ki­élni az ajándékozás túlmérete- zettségében, számára ez az alka­lom inkább öntömjénező ado­mányozás, alamizsna osztás, semmint ajándékozás. A kufárlelkű Az „ellenszolgáltatásért aján­dékozók“ alakja is megjelenhet a palettán. Őket sem az önzetlen­ség vezérli. A karácsonyi ajándé­kozás számukra azt szolgálja, hogy lekötelezetté tegyék a má­sik embert. Az üzleti életben fő­leg, de másutt is megtaláljuk ezt a számító viselkedést, néhol oly mértékű és jellegű lehet, hogy in­kább lekenyerezésnek mondhat­nánk, s valójában semmi köze sincs e szép ünnepi szokáshoz. A hagyomány Végezetül vannak olyanok, ta­lán a mi kultúrköreinkben keve­sebben, akik „nem adnak és nem várnak“ karácsonykor ajándé­kot. Ennek a hátterében elvi megfontolások éppúgy állhat­nak, mint sajátos élethelyzetek, személyiségjegyek, a szegény­ség, az elmagányosodás, a befelé fordulás, vagy éppen e sorsok előli menekülés. Ismerünk olya­nokat, akik a karácsonyt rendre szállodákban töltik, s igyekez­nek olyan távoli helyre utazni, ahol nem is kísértik őket az itt­honi hagyományok. (T.I.) Szép papír, színes szalag, masni vagy kosárka Egyedi csomagolásban AJÁNLÓ Az ajándékozás egy folyamat: először is kitaláljuk, minek örülne a másik ember, majd gondosan ki­választjuk az ajándékot, és végül becsomagoljuk. Az ajándékozás lé­nyege a figyelmesség és az ödet, nem pedig a pénz. A szép csoma­golás emeli az ajándék értékét; a megfelelően kiválasztott csomago­lóanyag ünnepibbé varázsolja. Néhány jó tanács az ajándék csomagolásához: ♦ Válasszunk egymáshoz illő, jól kombinálható papírokat, sza­lagokat és masnikat. ♦ Egyedibbé teszi a csomago­lást, ha kétféle szalagot haszná­lunk a díszítéshez. A szalagoknál sokféle anyag szóba jöhet: rafia, selyem, tüli, fém, de a gyűrt papír is megteszi. ♦ A kisgyereknek szánt aján­dék csomagját átkötő szalagra kössünk valamilyen édességet, vagy egy apró játékot. ♦ Ha valaki nagyon ügyel a rész­letekre, a csomagra tegyen egy olyan pici tárgyat, amely az ajándé­kozott kedvtelésével kapcsolatos. ♦ Egyre elterjedtebb, hogy ki­sebb virágcsokrok és gyümölcsök is részét képezik a csomagolásnak. ♦ Az ajándéktasakokat általá­ban egy kártyával egészítik ki, de emellé köthetünk egy kabala figu­rát. Sokan a tasakba helyezett ajándékot selyempapírba is becso­magolják. Az ajándéktasakot ki­bélelhetjük faforgáccsal, vagy szá­rított virággal. ♦ Újabban az illatok is szerepet kapnak a csomagolásban. A masni­ba fűzött kisebb fahéjrúd, vagy egy fenyőág kellemes illatot áraszt. ♦ Ha italt vagy valamilyen ételt ajándékozunk, a legmegfe­lelőbb csomagolás egy kis kosár. A kosarat a korábban említett fa­forgáccsal béleljük ki, majd te­gyünk rá egy masnit. Ajándékoz­hatunk kosárban kozmetikumo­kat is, szappant, fürdőolajat vagy fürdősót. Ha valaki tud varrni, készíthet egy vászonzsákot, amelyet rafiá­val, vagy valamilyen más vastag kötéllel köthet át. A masnira te­hetünk gyümölcsöt, vagy egy vé­kony drótra felfűzött színes gyöngyöket. ♦ Az ajándékot nemcsak papír­ba tehetjük; használhatunk do­bozt, vagy egy nagyobb kerámia poharat, festett agyagcserepet de akár egy csomag formájára hajto­gatott zsebkendőt is. (net) Ismerjük meg az ajándékozásra vonatkozó törvényeket Legyen a szeretet kifejezője A bejárati ajtót díszíthetjük kis koszorúval, csengettyűvel, szalaggal • • Ünnepi hangulat a lakásban AJÁNLÓ „Az ajándék, valakinek ingyen, szeretetből vagy figyelmességből adott dolog“ - olvasható az Értel­mező szótárban. Nemcsak a de­cemberi ünnepekkel kapcsolato­san, hanem az év folyamán számtalan alkalommal van lehe­tőségünk ajándékozásra. Az emberekkel való - közeli, rokoni, távoli - kapcsolattartá­sunk során sokszor kerülünk gondba, mit is ajándékozzunk, hogy valóban örömet szerez­zünk. A történelem során kirá­lyok, uralkodók követeikkel küldték adományukat, ezek álta­lában értékes arany-, ezüst- tár­gyak voltak. Az ajándékozás az emberi közösségek kialakulásá­val párhuzamosan vált társadal­mi szokássá, írott és íratlan sza­bályait a társadalmi viszonyok, valamint az országok közötti kul­turális különbségek változtatták. Már az ókorban Manu törvényei is előírják: „Ha nem ismeri az ajándékozásra vonatkozó törvé­nyeket, ne fogadjon el semmit!“ Letitia Baldrige, az etikett egyik világhírű szakértője azt vallja: „Az ajándék legyen kreatív, s olyan, amiről tudjuk, hogy a megajándékozott örül majd neki.“ Az ajándék ne az árától le­gyen értékes, hanem a megfelelő kiválasztástól, hogy ez a szép ősi gesztus örömét szolgálja mind­annyiunknak, akármilyen célból adjuk vagy kapjuk. Nem kétséges: kedves szokás az ajándékozás. Figyelmességet árul el, örömet okoz nemcsak a megajándékozottnak, hanem az ajándékozónak is. Sok ember azonban fél minden ünnepi al­kalomtól, amikor ajándékot illik vinni. Néhányan előre bosszan­kodnak, mert pontosan tudják, kitől mit fognak kapni. A nagy­néni átnyújtja a sokadik vázát, a férj a feleségtől megkapja a har­madik papucsot, a huszadik pár zoknit. Tudatosítanunk kellene, hogy az ajándékozás nem csak annyiból áll, hogy veszek vala­mit, elviszem az ünnepeknek és kész. A legfontosabb szempont, mint azt sokan gondolják, nem az ajándék értéke. Az ajándéko­zás nem költekezési alkalom, nem az anyagi romlás kezdete. A kiválasztásnál az elsődleges szempont, hogy kit akarunk megajándékozni, milyen kap­csolatban vagyunk az illetővel, és milyen alkalomra szól a meg­lepetés. AJÁNLÓ A karácsonyi ünnepek nagy ré­szét az otthonunkban töltjük, ezért nagyon fontos, hogy a lakást is ün­nepi hangulatba hozzuk, kellően felkészítsük. Néhány ödettel meg­próbálunk segíteni, hogy önnek is sikerüljön minél ünnepibb, meg­hittebb hangulatot teremteni laká­sában. Érdemes talán azokkal a dí­szítő elemekkel kezdeni, melyek a külvilág felé jelzik az ünnep köze­ledtét. A bejárati ajtót díszíthetjük kis koszorúval, csengettyűvel, an­gyalkával, esetleg ezek kombináci­ójával. Az ablakokra papírból kivá­gott angyalkákat, gyertyákat, hó- pihéket ragaszthatunk, és hóspray- vel körbefújva még téliesebbé va­rázsolhatjuk. A függönykarnisról lelógathatunk különböző papírból készített vagy készen vásárolt dí­szeket, de a karnist magát esedeg a függönyt is díszíthetjük. Az előszó ba díszítése is elárulja, hogy a la kók mennyire készülnek a kara csonyra. Az előszobából nyíló ajtc kát csakúgy, mint az előszobául! rőt vagy a bútort díszíthetjük fe nyőágakkal, festett tobozokkal, ki masnikkal vagy egyéb karácson} hangulatú dísszel. A konyha a háziasszonyok birc dalma, de valamennyi családfa megfordul itt nap mint nap. A ke rácsonyi finomságok, elkészítés is jobban megy, ha kellemes ür népi hangulatot varázsolunk a lé kás ezen szegletébe is. Az aszta borítsuk le karácsonyi abrosszá melyet hímezhetünk mi magunl de sok lakberendezési boltba megvásárolhatjuk készen, vak mint méteráruként is. Díszíthe jük adventi koszorúval, gyümölt tállal, illetve fenyőágakból, sz; ráz növényekből készült komp« zíciókkal. A szobákat szinte vak mennyi családtag a saját ízlés szerint dekorálhatja, felhaszná va az eddig felsorolt díszítőé! meket. Itt igazán szabadjára leb engedni a fantáziát, elvégre szí bánk hangulata rólunk, saját sz< mélységünkről is árulkodik. Fü fölökkel, illatgyertyákkal perce alatt meg lehet tölteni a szobi karácsonyi illatokkal, ezután j> hétnek az ünnepi díszek, kiég szítok. A nappali - amelyben í ünnep legnagyobb ékesség, a k rácsonyfát helyezzük - sem ne külözheti az asztali, fali és abla díszeket. Kandírozott gyümölcs gyömbérrel Igaz, hogy jó pár napi babramunka szükséges hozzá, de a kandírozott gyümölcs a karácsonyi ünnepek dísze lehet. És díszes dobozba csomagolva megajándékozhatjuk vele barátainkat is. Hozzávalók: 450 g gyümölcs (pl. citrusfélék, szilva, sárgabarack, cseresznye vagy meggy, füge, ananász, áfonya), ^ aprított, hámozott gyömbérgyökér 300 ml víz 675 g kristálycukor Elkészítése A gyümölcsöt, gyömbérgyökeret, valamint a vizet tegyük egy lábosba, és rotyogtassuk addig, amíg a gyümölcs üvegessé nem válik, de vigyázzunk, hogy még kemény legyen. Egy lyukacsos merőkanállal vegyük ki a gyümölcsöt a vízből, és tegyük tepsibe. Oldjunk fel 175g cukrot a vízben. A keletkezett szirupot öntsük a gyümölcsre, fedjük le, és hagyjuk állni 24 órán át. A második napon öntsük le a szirupot a gyümölcsről egy lábosba, adjunk hozzá 50 g cukrot, és melegítsük addig, amíg felolvad. Öntsük rá a gyümölcsre, fedjük le, és pihentessük 24 órán át. Ezt a műveletsort ismé­telgessük egészen a nyolcadik napig, amikor már 75g cukrot oldjunk fel a szirupban, ezt ismét öntsük rá a gyümölcsre, fedjük le és hagyjuk állni két napig. A 10. napon oldjunk fel 75 g cukrot a szirupban, öntsük a gyümölcsre, fedjük le, és hagyjuk állni 4 napig. A 14. napon a gyümölcsöt helyezzük egy rácsra, tegyünk alá zsírpapírt, és lehetőleg meleg helyen hagyjuk megszáradni.

Next

/
Thumbnails
Contents