Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-18 / 292. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 18. Családi kör 13 ADVENTI UTAZÁS A szent család életének színhelyén ADVENTBAN • • Ünnepekre várva TIPPEK Jézus születésének helye az ezüstcsillaggal jelölve (A szerző felvételei) Miután megérkeztünk Tel Aviv nemzetközi repülőterére, az alapos útlevél-, valamint vámvizsgálat után abban a reményben indulunk el Betlehem irányában, hogy megismerkedjünk a szent család életének, Jézus Krisztus születésének körülményeivel. KOHÁN ISTVÁN Útközben azonban egy kis kitérőt teszünk, s előbb elzarándokolunk Hebronba, a történészek szerint a világ egyik legrégibb városába, amely napjainkban sajnos, az izraeli-palesztin konfliktusok egyik leggyakoribb színhelye annak ellenére, hogy mind a keresztényeknek, mind pedig a mozlimoknak és a zsidóknak egyik legszentebb helye. Ez a város ugyanis a hagyományok szerint Jézus Krisztus elődeinek, az ősatyáknak (pátriárkáknak) egykori lakóhelye és működésüknek színhelye. A már említett hagyomány szerint ugyanis itt tevékenykedett Ábrahám, majd pedig fia, Izsák és ennek fia, Jákob, valamint feleségük Sára, Rebeka és Lea. Azt a tényt, hogy az említett ősatyák voltak Jézus Krisztus ősei, maga az evangélium is megerősíti, amikor így ír: ,Ábrahám nemzé Izsákot, Izsák nemzé Jákobot, Jákob nemzé -Judát és ennek atyafiait...” A hagyomány szerint ugyanis itt temették el őket, a Makpéla nevű egykori barlangban, amely fölé az arabok később hatalmas épületet emeltek, amit aztán a törökök mecsetté alakítottak át. Jóllehet a barlang sem a múltban nem volt, s a jelenben sem látogatható, a föléje emelt Khalil elnevezésű mecsetet napjainkban is sokan felkeresik, keresztények, mozlimok és zsidók egyaránt, ezzel is kifejezvén nemcsak az ősök, hanem a családjuk iránt érzett tiszteletet és szeretetet egyaránt. Innen aztán egy rövid kitérő után megérkeztünk az Izraelt és Palesztinát - s egyben Jeruzsálemet és Betlehemet elválasztó - ellenőrzési pontra. Alig lépjük át a határvonalat, mondhatnám, néhány lépésnyi távolságra feltűnnek előttünk a zsidó nép egyik legismertebb és talán leggyakrabban látogatott zarándokhelyének, a Rá- chel sírja fölé emelt mauzóleumszerű épületnek a körvonalai. Amint az a Bibliából ismeretes, Rá- chel második felesége volt a már említett Jákobnak, s a hagyomány szerint ezen a helyen szülte meg legfiatalabb gyermekét, Benjámint, s miután belehalt a szülésbe, ezen a helyen temették el. Bemen- vén az épületbe, a sírhely körül álló és gesztikulálva imádkozó s egyben fennhangon sírdogáló asszonyokra lettünk figyelmesek - akik között a zsidókon kívül gyakran feltűnnek mozlimok és keresztények egyaránt s akik úgyszólván a napnak minden órájában gyermekáldásért fohászkodnak, hogy családjuk teljes legyen. Tovább haladva rövidesen a Születés temploma (bazilikája) előtt találjuk magunkat, melynek elődjét még Nagy Konstantin császár idejében, 330-ban emelték, s bár többször lerombolták, mindig újjáépítették, s amely jelenleg a görög ortodox egyház tulajdonában van. A templombelsőt négy oszlopsor osztja öt hajóra, melyet díszes képállvány választ el a szentélytől, s a benne lévő oltártól, ahonnan lépcsősor vezet le a születés barlangjába, ahol egy kis oltár alatt ezüstcsillag jelöli azt a helyet, ahol a szent család tartózkodott és Jézus Krisztus született a legnagyobb szegénységben, hogy bennünket, gyarló embereket lelkileg gazdaggá tegyen, s ahová a napkeleti bölcsek érkeztek, mert: „íme a csillag előttük ment... és megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala” (Mt 2, 1-12). Úgy érzem, talán lehetetlen szavakkal kifejezni mindazt, amit az e helyen leborulva imádkozó földi halandó érez, ezért erre nem is vállalkozom. Annyit viszont mindenképpen el kell még mondani, hogy az ősatyák sírhelyének, Rá- chel sírjának, valamint a Születés- templom barlangjának megtekintése egyszersmind a családi élet pó- tolhatatlanságát és szeretetét juttatja az ember eszébe. Mivel Betlehem lakosságának többsége arab-keresztény, a város több pontján is volt alkalmunk ellátogatni keresztény templomokba, nevezetesen a Mezei pásztorok impozáns templomába, ahol egykoron a pásztorok legeltették nyájaikat, amikor az Úr angyala tudtukra adta Jézus születésének eseményét, valamint színhelyét. Ugyancsak ellátogattunk a Tej-templo- mocskába, amely alatt ugyancsak egy barlangocska van. A hagyomány szerint ugyanis, miután a születés templomának barlangjából ide költözött a szent család, a gyermeket szoptató Mária emlőjéből egy csepp tej a falra fröccsent, s ez a hely azóta is hófehér. Ugyancsak Betlehemben emeltek egy további templomot a szent család fejének, Szent Józsefnek a tiszteletére, ahol az ő segítségét kérve imádkoztunk a nehézségekkel küzdő családok megsegítéséért. Mezei pásztorok temploma, ahol az Úr angyala tudtul adta Jézus születésének hírét Mert csak az, aki igazán bölcs, tudja, hogy egyedül a világot fenntartó szeretet, erő a legnagyobb hatalom A betlehemi jászol igazi titka -fa Holnap meggyújtjuk a negyedik gyertyát is adventi koszorúnkon, s az igazi ünnepig elvégezzük maradék teendőinket, hangulatosabbá tesszük környezetünket, ünnepi ruhába öltöztetjük otthonunkat, ízlésesen becsomagoljuk szeretteinknek szánt ajándékainkat. Átjárja szívünket a szeretet, mert nem csillogó áruházak forgatagában keressük a megoldást, hanem az otthon föllelhető alapanyagok tükrözik leleményességünket. Személyhez szóló minden dísz, otthonunk igazi otthon, nem mintakirakat. Ami még hátra van ♦ Ha van kertünk vagy udvarunk, a díszítést kezdhetjük már a kertkaputól. Felöltöztethetjük a fákat, bokrokat. Fontos, hogy olyan díszítőelemeket használjunk, melyeket nem kezd ki az időjárás. Rakjunk a fákra, vagy az udvaron fellelhető bármi tárgyra - mondjuk, a kerékpárra - elektromos égőket, melyek este visszatükrözik a hó csillogását csodálatos hangulatot árasztva. ♦ Nagyon szép, ha a lakás körüli lépcsőkorlátokat is díszítjük. Elsősorban fenyőágakkal, különböző szalagokkal, piros, arany színű almákkal, rafiából készült masnikkal. Díszítési praktikák ♦ Egyszínű merített papírba csomagolhatjuk az ajándékokat, sötétzöldbe vagy bordóba. Festett rafiával kössük át (sárga, bordó), és szárított narancskarikákkal díszítethetjük. ♦ Kisgyermekkel krumpli- nyomdázhatunk sima csomagolópapírra, és sógyurma karácsonyfadíszeket (hold, csillag, fenyőfa) kötözgethetünk a csomagra! ♦ Az alaphoz cipődoboz vagy bármilyen fedeles papírdoboz szükséges. Ha a doboz megvan, már csak ki kell választani mindenkinek az ajándékához, egyéniségéhez, lakásához illő csomagolópapírt, amit még egy kis masnival, fenyőfaággal feldobhatunk. ♦ Különböző dobozokat be lehet vonni gyékénnyel is. A boltban árusított gyékényszőnyeget méretre vágjuk és ragasztópisztollyal rögzítjük a dobozhoz. Egész nagy dobozok is bűvös ládává vará- zsolhatóak, kagylókkal, rafiával, őszi termésekkel, ágakkal, miegyébbel díszíthetőek. A gyékényt el kell kötni, mert foszlik, így nagyobb darabokat kell levágni, mint amekkorára szükség van. ♦ Kartonból vágjunk ki sablonokat, csillagot, szíveket, fenyőt, holdacskát (kb. 5-10 centiseket). Terítsünk ki egy fehér selyempapírt, találomra dobáljuk rá a sablonokat, és fújjuk le arany, ezüst színű dekorfestékkel. Ne túl közelről, így a papír csak egy finom arany, ezüst csillogást kap, és halványan látszanak a minták, (-n) MÉRI MAGDOLNA Csillagok, Mária-szobrok, angyalkák és háromkirályok. Mindmind sokatmondó szereplői a hajdani legendának, és egyben hangulatos kellékei kedvelt ünnepünknek. De még szebbé és igazabbá tehetjük a szeretet napjait, ha szívünkben e csodálatos szimbólumok üzenetét is mélyen átéljük. Mert a betlehemi jászol üzenetének megértése, talán nem volt soha olyan aktuális, mint most a harmadik évezred elején. Kétezer évvel ezelőtt történt valami a júdeai Betlehemben, a Szűz világra hozta Isten fiát, a Megváltót. Azóta a szeretet ünnepeként emlékezünk erről az eseményről. Csakhogy nem váltódtunk meg egy csapásra, azóta is van fájdalom, szenvedés, bűn a földön. Ám azáltal, hogy az embertestbe öltözött Szellem átélte a legmélyebb pontról való visszatérés fokait, ez a kihagyhatatlan lehetőség már számunkra is adva van. A korai keresztény tanítások szerint Máriának az Istenanyának is igencsak fontos szerepe van a megváltás rítusában, csak kevésbé látványos, inkább női módon. Ennek a kozmikus istenanyai erőnek a közelségét, fontosságát igazolják az egyre nagyobb számban növekvő Mária-jelenések is. „Ha embereknek vagy angyaloknak a nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a^ zengő érez vagy pengő czim- balom. ’’ (Pál 1. levele a Korinthus- beliekhez 13,1) Lassan úgy tűnik, hogy már mindent elértünk, hatalmat más népek felett, a Mammon fellegváráért is mindenre képesek vagyunk, hiszen olyan hatalmas ma már az emberi tudomány! Pedig a kis Jézus jászolánál leborultak a háromkirályok, vagy más néven a napkeleti bölcsek. Őszintén kifejezték alázatukat a legkisebb, a leggyámoltalanabb előtt azok is, akik az igazi tudás birtokosai voltak. Mert csak az, aki' igazán bölcs, tudja, hogy egyedül a világot fenntartó szeretet, erő a legnagyobb hatalom. Kicsit tanuljunk tőlük! Úgy adni önmagunkból, ahogy a hajdan pásztorok tudtak a semmijükből - ők még igazán harmóniában éltek a természettel, így meghallották a hívó szót, mely elvezette őket a betlehemi jászolig. Persze, a XXI. század emberének nem arra van szüksége, hogy a szabad ég alatt állatok társaságában tanyázzon, hanem csupán arra, hogy ismét megtalálja eredeti kapcsolatát a természet erőivel. Mert arra sajnos csak kevesen gondolnak, hogy azzal, ahogyan a bolygónkat veszélyeztetjük, szennyezzük, a létünket veszélyeztetjük. Törekedjünk hát a harmóniára, elsősorban a természettel, önmagunkkal, embertársainkkal. A barlang sziklája, a jászol szénája, a jószágok meleg lehelete mind-mind őt, a csöppnyi emberkét védte, melegítette. Vegyük már végre észre a karácsony igazi értékét, misztériumát, hogy ennek a tudatában éljünk, még azután is, ha lebontjuk a karácsonyfát, és gondosan elcsomagoljuk az angyalkákat, háromkirályokat és a betlehemi jászolt.
