Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-18 / 292. szám, szombat
14 Családi kör új szó 2004. december is. HÉTVÉGI OLVASMÁNY i SZÓ MI SZÓ Fenyőfák vándor útja VIDOR MIKLÓS Az erdőt vastag hó borította. Mélységes csend és kékes ködpára gomolygott. Dermedten roskadoztak a'fák szikrázó-fehér prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük.- Valaki jár az erdőn! - adta tovább egyik a másiknak. S a magasabbak már azt is látták, hogy a túlsó erdőszélen hatalmas szál ezüstfenyő lépked, s amerre elhalad, nyomában elindulnak a fenyőfák. Izgatott mozgolódás támadt.- Mi az? - kérdezgették öregebb társaikat a fiatal fenyőcskék.- Most elindulnak a városba a karácsonyfák - felelték azok nyugodt, méltóságos hangon. A menet egyre nőtt.- Mindjárt ideérnek - suttogta lázasan egy apró lucfenyő a társainak.- Ti úgysem kelletek - dörmö- gött rájuk egy sudár, szép ezüstfenyő.- Pedig de szeretnék én is karácsonyfa lenni, ott ragyogni az ünnepen! - sóhajtott fel sóvárogva a törpe lucfenyő.- Te, te csöppség, hiszen nem bírnád az utat a városig. Az ágad mind letörne a gyertyák alatt! - vágott közbe a gőgös fenyőóriás. - Látod, én nem is megyek! Pedig tudom, szívesen vinnének, de én nem akarok az emberek közé kerülni! A menet odaérkezett eléjük. Legelöl hatalmas, mindnyájuknál magasabb, arányos termetű fa haladt.- A vezérfenyő! - susogták egymásnak áhítattal a helyükön ros- toklók. Az öregek tudják, hogy minden esztendőben végighalad az erdőn és kiválogatja az újonnan felnövekedett legszebb szál fákat, hogy elvezesse őket az emberek ünnepére. Nagy tobozszemével csak végignézett egyik-másik fenyőfán, erős ágkarjaival intett neki, s az könnyedén, alázatosan odaállt a sor végére, s indult a többi után. Ahogy a vezérfenyő rápillantott a törzsekre, mindegyik fa tudta már, mi a dolga. A szép, egyenes derekú fák rendre bekerültek a menetbe, a kicsinyek a helyükön maradtak, hadd erősödjenek még jövő karácsonyig. S a meleg, barna tobozszempár egyszerre csak végigsimogatta a sóvárgó kis törpefenyőt is.- A kis fenyő érezte, hogy válik el gyökere a földtől, s ahogy repesve odalépett társai közé, minden lépéssel megnőtt egy fejjel. Úgy érezte, hogy mire a sorba ért, már majdnem akkora lett, mint derekabb fivérei. Boldogan nézett vissza a helyükön maradt fákra, s csodálkozva vette észre, hogy a gőgös ezüstfenyő fölött elsiklott a vezérfenyő tekintete, s az lehajtott fővel szégyenkezve áll az út mentén. „Érdekes - gondolta magában a kis törpefenyő - hiszen örülnie kellene! Nem is akart’ a városba menni...”- A csapat kiegészült. Az utolsó fákat is elhagyták már a kiválasztottak, s az erdőn túli réten megindultak vezetőjük nyomán, a város felé. Hanem a kis törpefenyő egyszerre csak úgy érezte, hogy elnehezül a szíve. Hirtelen előresietett a menet legelejére, s megszólította a méltóságosan haladó vezérfenyőt:- Bocsáss meg, kérlek - kezdte akadozva, és szépen elmondta neki a szép szál ezüstfenyő dolgát, hogy ő úgy látta, a végén mégiscsak elszomorodott, amiért nem lehet karácsonyfa.- Aki nem akar velünk jönni, itt maradhat az erdőn - felelte halkan a vezető, s mélyen, figyelmesen rátekintett.- De hátha megbánta, és most fáj a szíve... - szólalt meg újból bátortalanul a kis fenyőfa. A vándorfenyő fölemelte karját, s a légen át a távolból vékonyan, tépett zokogást hozott utánuk a szél. És mindnyájan érezték, hogy a daliás ezüstfenyő sír.- Akarjátok mégis? - kérdezte a szelíd vándor, és ők egyszerre bólintottak valamennyien. - Akkor itt megvárjuk. És alig mondta ki, már látták is közeledni az erdőszél felől, sietősen, szinte futva a hatalmas ezüstfenyőt. Olyan magas volt, mint közülük a legerősebbek. S ahogy elébük ért, minden lépésnél kisebb lett egy fejjel. Mire a sor végére lépett, már ugyanakkora volt csak, mint a legtöbbjük. Szótlanul igazodott a jószívű kis törpefenyő mellé: válluk épp egy vonalba került.- Akkor hát indulhatunk - szólt a vezérfenyő, és a menet nekivágott az úrnak. A CSALÁDI KOR KARÁCSONYFÁJA Lőrincz László két keresztrejtvényének összesen négy beküldendő sora a közelgő ünnepet idézi. A megfejtők közt három karácsonyi könyvcsomagot sorsolunk ki, a Lilium Aurum, a Nap Kiadó és a OQ ajándékát. Kedves hűséges Olvasóink! A Családi Kör karácsonyfája alól a három csomagot még idén postázzuk, de a szerencsés nyertesek névsorát már csak jövőre közöljük, hiszen az ünnepekre való tekintettel a Családi Kör legközelebb január 8-án jelenik meg. Elmúlt heti kvízünk helyes megfejtése: le, 2c, 3a, 4c, 5b. A Lilium Aurum és Petit Press ajándékát, a Családi Kör Mindennapi kenyerünk rovatának válogatott írásait Szepesi Erzsébet, tajti kedves olvasónk nyerte. 8 10 13 16 17 20 21 27 32 33 18 19 22 23 28 29 14 15 24 25 34 ii 12 30 31 26 ♦ A 1 2 3 4 5 6 7 8 9 B 10 11 12 C 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 ♦ 27 28 29 30 32 31 33 34 A fő sorban (A) a karácsonyfa egyik díszének nevét olvashatják. 1. E szigetnek volt az uralkodója Benyovszky Móric. 2. Keserű anyagok - latinul. 3. Karabély. 4. Kobalt fele. 5. Bányában van! 6. Kelet. 7. Népszerű musical. 8. Bátor nő. 9. Indoeurópai nyelv. 10. Töredék. 11. Liter. 12. Szeráj. 13. Sós-tó. 14. Hektár. 15. Nátrium, kén. 16. Gazdasági növényt. 17. Névelő. 18. Lappföldi tó. 19. István. 20. Szintén nincs. 21. Zoltán. 22. Europium. 23. Névutó. 24. Méter. 25. Állat. 26. Görög betű. 27. Képző. 28. Építkezési anyag. 29. Római 501. 30. Éva. 31. Vércsoport. 32. Szentmise. 33. Ráfirkál. 34. Rag. Rejtvényünk fő soraiban (A, B, C) a karácsony jelképei közül hármat rejtettünk el. 1. Nemigen. 2. Fenyőfajta. 3. Liter. 4. Asszíria állami istene. 5. Idegen férfinév. 6. Művészet - latinul. 7. Német elbeszélő. 8. Alumínium, uránium. 9. Alacsonyabb rangú főnemesek címe Angliában. 10. ízléstelen. 11. Fordított kettős betű. 12. Sugár része. 14. A kör közepe. 15. Pástétommal töltött finom kelt tészta. 16. Azonos betűk. 17. Színtelen váladék. 18. Gyomnövény. 19. Az egyik ismeretlen. 20. Súlymérték. 21. Kettős betű. 22. Kisebb madár. 23. Neves csillagász. 24. Ittrium. 25. Gyorsan. 26. Ausztriai város. 27. Rögtön. 29. Ének. 30. Római ötven. 31. Méter. 32. Ipszilon. 33. Tonna. 34. Dalmát szobrász. Luxushajlék ünnepekre CSEPÉCZ SZILVIA A kis doktornő elgondolkozva lapozgatta Feri bácsi kórlapját. „Nem értem - csóválta a fejét -, öt héttel ezelőtt is ugyanez volt a probléma. Gyomorgörcsök, hirtelen és drasztikusan megemelkedett vércukor- szint... Nem lehet, hogy a bácsi csupán belakmározott valamelyik tiltott édességből?” „Nem, vagyis... nem tudjuk” - válaszolta bizonytalanul a jól öltözött középkorú hölgy, jól öltözött férje karjába kapaszkodva. Az öregúr menye és fia. „Nos, Feri bácsi, ugye csintalankodtunk egy csöppet a konyhában?” - próbálkozott a kis doktornő a vizsgálóágyon fekvő pácienssel. Ám Feri bácsi szorosan összezárta a száját, és a világért sem vette volna le tekintetét a plafonról. Mozdulada- nul, mintegy kötelességtudóan feküdt, ha voltak is görcsei, egyetlen egyszer sem rándult össze a teste. A kis doktornő sóhajtott egyet, s míg a nővérke előkészítette a fájdalom- csillapító injekciót, megjegyezte: „Szúrunk még egy kis plusz inzulinadagot, s holnap reggelig benn tartjuk a bácsit. Körülbelül dél tájban jöhetnek érte. Ilyenkor, karácsony és szilveszter között sok a baleset, ezért a könnyebb betegeket igyekszünk a lehető legrövidebb ideig benn tartani a kórházban ...” „Jaj, azt nem lehet!” - csúszott ki a meny száján. - Mi most egyszerűen nem tudjuk... nem merjük otthon kezelni az apukát. Mert mi történik, ha ismét rohama lesz?! Hová szaladjunk?!” „De hát Feri bácsi már »régi« cukros! Nem kell »kezelni«! Felírok egy köny- nyebb görcsoldót, s ha ismét felszökne a cukorszintje, szúijanak rá 2-3 egységnyit az inzulinból.” A jól öltözött hölgy segélykérőén nézett a férjére, de az - mint végig, amióta besegítette apját a kórház sürgősségi ügyeletének rendelőjébe - szótlanul bámult maga elé. Látszott, hogy a házaspár mindenre felkészült: két jókora műanyag szatyort hoztak magukkal. Az egyikben - az áttetszőben - sok tekercs vécépapír, a másikban feltehetően pizsama, papucs, esetleg még néhány keresztrejvényújság is, ha „apuka” unatkozna az ünnepek alatt. A rendelőben nyúlt, nyúlt a csönd. Talán a szenteste magányosan, kórházi ágyon töltött pillanatai lehetnek ilyen hosszúak, miközben szeretteink arcát odahaza meleg fénybe burkolják a karácsonyfán ragyogó gyertyák... A kis doktornő tekintete megkeményedett. „Szóval, mikor tudnak jönni a betegért?” - kérdezte. „Hát, ha január harmadika megfelelne...” - Ajól öltözött hölgy elkezdett kotorászni a kézitáskájában, ki tudja, talán egy boríték után, de a kis doktornő megelőzte. „Itt a papír, csak majd nálunk ne felejtsék a bácsit! Viszontlátásra!” - és a rendelő ajtaját sarkig tárva olyan gyorsan tessékelte kifelé a házaspárt, hogy azoknak még elköszönni sem volt idejük „apukától”. De az is lehet, hogy egyszerűen eszükbe sem jutott. Mert már az elkövetkező kéthetes síkirándulásra gondoltak, az osztrák Alpokban töltött szilveszterre, ahol két éve is annyira jól érezték magukat. És mert már akkor sem akadt, aki „apukára” vigyázzon - a feleségét ötödfél esztendeje, hogy eltemették -, egyetlen fia pedig nem akarta, hogy a falu a szájára vegye őket, hát kitalálták, hogy amíg ők elvannak, „az öreget befektetik a kórházba”. Ha ott történik vele valami, az, ugye, nem az ő hibájuk, hiszen ők a legjobb helyre vitték, minden luxuskiadást térítenek... Az ötlet olyannyira bevált, hogy Feri bácsi azóta negyedszer feküdte végig valamelyik ünnepet (és az ünnepi készülődést) egy fehér csempés, huzatos kórteremben. És sajnos idén sem ő az egyedüli karácsonyi páciens. A legmegdöbbentőbb, amikor kicsi gyermeket visz be „kivizsgálásra” valamelyik édes (?) szülője. Mert szintén kirándulnának egyet, vagy éppen festik a lakást... A gyomorgörcs pedig gyomorgörcs - ugyan melyik orvos merné megkockáztatni, hogy az első vizsgálat után kitippelje, a százból ki az az egy, akinek az állapota • valóban hosszabb kórházi megfigyelést kíván?! Feri bácsi lekászálódott a vizsgálóágyról. Be sem gombolta az ingét, tudta, hamarosan pizsamakabátra cseréli. Nehézkesen lehajolt a műanyag szatyrokért, elhárította a nővérke segíteni készülő kezét, és kifelé menet alig hallhatóan mormolta: „Ha lehet, ne a hajléktalanokkal, inkább a súlyosakkal fektessenek össze! Ott legalább a hasznomat veszik...” A négyágyas kórteremben már ketten feküdtek. Feri bácsi az ablak melletti üres ágy mellé támasztotta két szatyrát, s mielőtt végigdőlt volna (luxus)fekhelyén, hosszú évtizedek hajlította háta még egyszer kiegyenesedett: „Azért jó gyerek az én fiam! Megadja az apjának, amire tőle telik!” Édes ajándékot kaptak Az Öröm csoki csillaga elnevezésű karitatív tervezet keretében a Nestlé Slovakia Kft. az idén hetedik alkalommal édesítette meg a gyermekotthonokban élők ünnepnapjait. A négytonnányi é- desség a héten eljutott az ország 81 intézetében élő 3672 gyermekhez. A Nesüé társaság a hagyományos jótékonykodáson kívül, immár negyedszer, rajzoltatta a kis és nagyobb iskolásokat. A cég privigyei központjába 3843- an küldték el alkotásaikat. Úgy, mint minden évben, az idén is az öt legjobbnak minősített rajzból készül 100 ezer karácsonyi képeslap a Mosoly mint ajándék polgári társulás megsegítésére. A legjobb alkotók művei 2005. január 6-ig nemcsak a pozsonyi Aupark bevásárlóközpontban tekinthetők meg, hanem a www. nestle.sk. honlapon is. (erf) Legyen áldott az ünnepük! Békés karácsonyt, eredményes új esztendőt a Családi Körrel családi körben is! CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
