Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-15 / 289. szám, szerda

8

Kultúra

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 15.

Kalligram-könyvek a Szlovák Intézetben

Budapest. Karácsony előtt immár hagyományosan a Szlovák Kulturális Intézetben mutatja be legfrissebb köteteit a Kalligram Kiadó. A könyvtermés ezúttal is bőséges: ma 18 órától Tolnai Ottó: Költő disznózsírból, Jehan Calvus: Bumgártész, Papp András: A suttogó, Farkas Zsolt: Ér, Jakus Ildikó - Hévízi Ottó: Ottlik-veduta, Vári György: „Az angyal a részletekben...”, Beke Zsolt: „Jel’-en- lét, valamint Németh Zoltán: A széttartás alakzatai című kötetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A műveket Körösi Zoltán író, Szőcs Géza író, Harcos Bálint költő, Sárközy Bence kritikus, Csuhái István kritikus, Keresztesi József kritikus, Házas Nikoletta esztéta és Rácz I. Péter kritikus méltatja, (m)

SZÍNHÁZ

POZSONY

HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az eszményi férj 19 KIS SZÍNPAD:

Macska a forró tetőn 19

KASSA

THÁLIA SZÍNHÁZ: Rózsa és Ibolya 10,12

MOZI

Pozsony mKKKKKKm

HVIEZDA: Nyílt tengeren (am.) 16.30,18, 20 MLADOSÍ: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 18, 20 AUPARK - PALACE: Polar Expressz (am.) 14, 15, 16, 17, 18, 18.40, 19, 20.40, 21 Nyüt tengeren (am.) 15.30, 17.40, 19.40, 21.40 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.40,18.20,20.50 A hihetetlen család (am.) 15.30, 16.20, 18.50, 21.20 Apja lánya (am.) 14.30,

16.30 Peter Sellers élete és halála (am.) 16.20, 19.10, 20, 21.50 Cápamese (am.) 14.10 Tapló Télapó (am.) 16.40, 19.50, 22 A tűzben edzett férfi (am.) 18.30,21.10 Felejtés (am.) 15.20,17.20,

19.30, 21.30 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 14.20, 16.30, 18.40, 21 Sebbel-lobbal (cseh) 14.50, 17.30, 20.20 PÓLUS - METROPOLIS: Polar Expressz (am.) 13, 14, 15.05, 16.05,17.10,18.10,19.15,21.20 Peter Sellers élete és halála (am.) 13.15, 15.20, 17.25, 19.30, 21.35 Nyüt tengeren (am.) 14.45,

16.30, 18.15, 20, 21.40 A hihetetlen család (am.) 14.10, 15.40, 16.35, 18.05, 19, 20.30, 21.25 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.40,16.55,19.10, 21.30 Tapló Télapó (am.) 13,15, 19.45,21.45 A tűzben edzett férfi (am.) 17.05,20.15

KASSA

DRUZBA: Polar Expressz (am.) 18, 20 CAPITOL: Tapló Télapó (am.) 16,18, 20 TATRA: Sebbel-lobbal (cseh) 17,19 ÚSMEV: A tűzben edzett férfi (am.) 16, 19 IMPULZ: Lebegés (am.) 16.15,

19.15

DÉL-SZLOVÁKIA

GALÁNTA-VMK: Cseh álom (cseh) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Mobil (am.) 17,19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Mix (magy.) 19 VÁGSELLYE - VMK: A menyasszony fia (arg.-Sp.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Non plus ultras (cseh) 19 LÉVA - JUNIOR: Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16.30,19

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Mi

PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 20 Anyám a lányokat szereti (sp.) 16, 18 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.45,18,20.15 Cápamese (am.) 14 Csodálatos Júlia (am.-magy.) 13.45, 18.15 Felejtés (am.) 17.30, 19.45 Godsend - A Teremtés Klinikája (am.-kan.) 16, 20.15 16, 20.15 A hihetetlen család (am.) 15.15, 17.45, 20 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 13.45,17,20.15 Nyócker (magy.) 14.30,16.30,18.30,

20.30 Polar Expressz (am.) 14, 16, 18, 20 Tapló Télapó (am.)

16.15.18.15.20.15 Totál szívás (fr.-ném.) 16,18.15,20.15

Német fordításban Szerb Antal Pendragon legendája

Állócsillaggá válhat

MTI-TUDÓSÍTÁS

Bécs. Kimeríthetetlennek tűnik a német nyelvterületen elfeledett nagy magyar írók tárháza - írta Wolfgang Huber osztrák kritikus az APA hírügynökség hétfői kiadásában annak kapcsán, hogy megjelent német nyelven Szerb Antal A Pendragon-legenda című regénye.

A kritika szerzője Márai Sándort említi, s úgy véli, hogy utána most Szerb Antal (1901-1945) van a legjobb úton ahhoz, hogy a német nyelvű könyvpiac állócsillagává váljék. Utas és holdvilág című, 1937-ben keletkezett írása tavaly 120 000 példányban kelt el Ausztriában, és ezzel egyike lett az év legmeglepőbb újbóli felfedezéseinek.

Ilyen előzmények után a Deutscher Taschenbuch Verlag (dtv kiadó) nemrég megjelentette Szerb Antal 1934-ben napvilágot látott A Pendragon legenda című regényét. Ezt a kritikus a krimi és a kísértetre- gény szórakoztató keverékének nevezi, amelyben az író az olvasóval összekacsintva Lord Byronként és Bram Stokerként jelenik meg.

Huber Szerb Antalt magasztalva azt írja, hogy remekül ért a fel- használt-idézett műfajok mindegyikéhez, s a regényben nem csupán irodalmi képzettségét mutatja fel a sok-sok idézettel, hanem a tudományos munkához való tehetségét is, s ezt az „ígéretét” a „Magyarországon rendkívül népszerű irodalomtörténeti munkáival be is váltotta”.

A Pendragon legenda németre fordítója Susanna Grossmann- Vendrey.

Tündérlaki lányok a kassai Thália Színházban - A Heltai-darabban minden a pénz körül forog

A „lé” elviselhetetlen könnyűsége

Szabadi Emőke, Rák Viktória, Bocsárszky Attila és Kövesdi Szabó Mária az előadás egyik jelenetében (A szerző felvétele)

Mi tagadás, ezek a régiek tudtak darabot írni. Itt van például Heltai Jenő. Értett a történet gombolyításá- hoz, a jellemek rajzolásához, a fordulatok beékelé- séhez, a tanulság kidomborításához. A jó darab fél siker, szokták mondani.

JUHÁSZ KATALIN

És valóban. Alig zavaróak a Thália Színház egyes művészeinél oly gyakori túlkapások, széles gesztusok, sokszor látott megoldások. A történet ugyanis sodor magával, nem unatkozunk, és sokszor meghökkenünk az örökérvényű élethelyzetek láttán.

Szegvári Menyhért vendégrendező - aki nem először rendezte ezt a darabot - a nőkre épített. Mást nem is tehetett volna, hiszen ők mozgatják az eseményeket, a férfiak csak afféle típustanulmányként jelennek meg a színen: a gazdag, nagyvonalú gróf, a nyüt szívű, szegény költő, a feltörekvő, pénzsóvár bunkó. Ezek a figurák nem igényelnek túl nagy színészi eszköztárat, jellemük nem fejlődik a darab során, személyük gyakran csak a társadalmi háttér megjelenítésére szolgál, annyiban fontosak, hogy rajtuk keresztül megismerjük a Tündérlaki lányok újabb rejtett tulajdonságait.

Ezt a darabot gyakran komédiaként jelölik, szerintem hibásan. A történetben ugyanis több a tragikus elem, mint a nevetnivaló. A Thália műsorfüzetében a „színjáték” szerepel, és talán nem is sejtik, mennyire fején találták a szöget ezzel a megjelöléssel. Itt ugyanis egy nagy, családon belüli színjáték folyik. A négy nővér és özvegy édesanyjuk eljátsszák egymás előtt, hogy minden a legnagyobb rendben, • hogy természetes dolog, ha a nővérek egyike egy gazdag báró macájaként eltartja családját. Amikor Boriska férjhez akar menni a szegény költőhöz, mindenki megretten és tiltakozik. Kiderül, hogy a „romlott lány” a család legjobb szívű,

legönfeláldozóbb tagja, aki saját boldogságát áldozza fel húgai tisztességének megóvása érdekében. Az is kiderül, hogy a két középső lány, Olga és Manci számító, lelketlen és önző perszónák, anyjuk pedig egy valóságos érzelmi zsaroló. A végén a legfiatalabb Tündérlaki lány, Sári válik a történet hősévé, mert félig még gyerekes, félig már női fifikáit veti be nővére boldogsága érdekében. Felkínálja magát a bárónak, azaz szó szerint áldozatnak jelentkezik nővére kiváltására, ezzel a többieket is rádöbbenti szánalmas voltukra. Áldozata azonban felesleges, a legnagyobb lány szinte magától billen vissza a „családfenntartó” szerepébe.

A darab azért időszerű ma is, mert a pénz uralmáról és az érzelmek elértéktelenedéséről szól. Petrencey csak megfelelő hozománnyal együtt hajlandó feleségül venni Mancit, és erről úgy tárgyalnak a mamával, mint a lókupecek a vásárban. A báró kifogásolja, hogy szeretője nem magára, hanem a családjára költi a tőle kapott „honoráriumot”. Még a lángoló lelkű lírai költő is

számon tartja, mennyit kap egy- egy versért, sőt egy ponton kijelenti, hogy a szerelmi bánat jól jövedelmez, hiszen sok vers születhet belőle.

Szegvári Menyhért a lehetőségekhez képest jól osztotta ki a szerepeket. Az elszegényedett özvegyet Kövesdi Szabó Mária játssza, helyenként realista módon, máskor karikírozva. A legnagyobb lány szerepében Germán Lívia megfontolt üzletasszony-típus, elfojtott érzelmei azonban kibuknak belőle, és a végén már mindenki neki és szerelmének drukkol. Olga, azaz Szabadi Emőke a második felvonásban úgy vedlik át szelíd irodakukacból nagyvilági dámává, hogy nem győzünk csodálkozni. Kollárik Lucia kissé túlságosan utcalányosra vette a figurát Manci szerepében, sokak fejében megfordulhatott, hogy ilyen ,jó bőrként” miért nem talált magának jobb partit a szakadt tornatanárnál. Bocsárszky Attila túl gyakran emlegeti, hogy ő tornatanár, sőt egy alkalommal gyakorlatokat is bemutat, amivel sokat ront a jelenet hihetőségén. Amikor viszont bepofátlankodik a

grófhoz, olyan hiteles, mintha csak egy mai feltörekvő parasztot látnánk. A prímet azonban egyértelműen Rák Viktória (Sári) játssza. A harmadéves főiskolai hallgató olyasmit csinál a színpadon, amire a Tháliában régóta nem volt példa. Az előadás csúcsjelenetében bájosan és rafináltan tekeri az ujja köré Dudás Pétert, azaz a grófot, egyszerre csetlő- botló kamasz és tudatos nő. Ráadásul benne van mindaz, ami a mai tinédzserekből sem hiányzik, a feleslegesség érzése, a fennálló rend elleni lázadás igénye és a felnőttek érzelemmentes gondolkodásával szembeni megvetés. Boriska mellett ő az egyetlen, aki nem a saját érdekeit próbálja meg érvényesíteni.

Az előadáson lehet ugyan nevetni, ez azonban keserű, szégyenkező nevetés. Talán érdemes lett volna a kényszeredett viccek, humorosnak szánt beszólások és széles gesztusok kiiktatásával még nyomasztóbbá tenni az atmoszférát, hogy egyértelmű legyen: ez nem puszta szórakoztatás, hanem a kitörés lehetetlenségéről szóló civilizációs dráma.

NÉZEM A DOBOZT

Voksolósdik, meakulpák, vértollnokok

Z. NÉMETH ISTVÁN

Talán a parlamenti képviselőknek sem kell ennyi versenyszámot egyszerre fejben tartaniuk, s a nyomógombjuk se vásik olyan gyorsan, mint ahogy a médiák játékba hozzák a hétköznapi embert. Ha ez így megy tovább, szegény XXI. századi ember élete másból sem fog állni, mint szavazásból. Megnyom ilyen-olyan gombot, feltárcsázza ezt meg azt a számot (az urnáig már egyre kevesebbszer jut el bedobni egy-két papírt), mert úgy véli, rajta is múlik, ki lesz az év hangja, embere, színésze, zenekara, szigetlakója, csalója és megcsalója, s ha ez még mind nem lenne elég, tesztet íratnak vele, mire emlékszik a 2004-es év eseményeiből. A teszt javítása után kiderül, hogy az utcán továbbra is átlagemberként mutatkozhat-e be, netán kitűzheti mellére a bilétát: az év szavazója. Ráadásul ha elég SMS-sel gazdagította az egymás ügyfeleit egyre szemtelenebbül levadászó mobilszolgáltatókat, s eléggé pertuban van a szerencsével, még valami elektronikus ketyerét is nyerhet. Ma már az sem ritka, hogy nyakában egy jól olvasható táblával meakulpázik az Interneten a rosszul sikerült szavazás miatt („Bocsi, én nem Bush-t akartam!”, „Bocsi, én azt hittem, hogy a nem az már igen, miközben dehogy!”)

A család esti közgyűlésén tegnap kézfeltartással egyhangúlag megszavaztuk, hogy a sok vokso- lósdi közül a Frei Tamás általi mondható a leghasznosabbnak. Az időt, pénzt és fáradságot nem sajnálok különféle kategóriákban (fogyasztóvédő, tanár, orvos, tudós, környezetvédő) szavazhattak arra az emberre, aki szerintük a maga kategóriájában legméltóbb az „Év Embere” címre. A végeredmény nem más lett, mint hogy megismerhettünk néhány szimpatikus embert, imigyen sóhajtva: minél gyakrabban előfordulhatna, hogy embernek tekint bennünket a média, és nem csupán fogyasztónak. Miközben a megasztárgyár gőzerővel dolgozik tovább, továbbra is hiány mutatkozik dalszerzőkből és szövegírókból. Még maga a 2. helyezést elért Oláh Ibolya bemutatkozó albuma is az „Egy sima, egy fordított” elven működik, ami nagyjából azt jelenti, hogy a fele lemez simán Presser Gábor életművéből próbál Ibolya egyéniségéhez passzintani néhány dalt. Különösebb meglepetést és izgalmat ezek az unalomig ismert dalok nem jelentenek, legfeljebb a hang- szerelés miatt kapjuk fel egy kissé a fejünket. Meg arra, hogy A szerelemnek múlnia kell című dalt talán mégsem tette maradéktalanul magáévá az énekesnő, ami nem is csoda: a harsány előadásmód nem illik ehhez a dallam- és szövegvilághoz. Sokkal izgalmasabbak a No- vák Péter által jegyzett új dalok, kár, hogy nem futotta egy egész albumra belőlük. A Most című opust például elég sokszor meghallgattam. És ami Ibolya és Péter állítólagos szerelmi kapcsolatát illeti, arról Szulák Andrea hétfőn lerántotta a lepedőt.

Amúgy pedig való igaz: a sztároknak nem érdemes manapság a bulvársajtó képviselőit így vagy amúgy megbántani, jobb, ha vetnek olykor-olykor egy kis koncot, csontot, információt a vérebeknek. Ellenkező esetben a' magukat újságíróknak valló vértollnokok a legnagyobb képtelenségeket sem restek leírni „kedvencükről”, csak hogy annak egy kicsit is megkeseríthessék az életét. És hogy ez tényleg így van-e, kérem, ne írjunk ki népszavazást...