Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-11 / 286. szám, szombat

13 ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 11. Családi kör - hirdetés A nagy ünnepek idején nemcsak a közeli, hanem a távolabbi rokonoknak, ismerősöknek is eljuttatjuk jókívánságainkat: békés, boldog karácsonyt, örömöt, boldogságot Üdvözlőkártyák Ünnepeink közül a kará­csonynak van a legegyete­mesebb tartalma: a keresz­tény világ Jézus születésé­nek napját, a Megváltó el­jövetelét ünnepli, de emel­lett a család, a békesség, a szeretet, a bizakodás, a fény és a hit ünnepe ez. EMLÉKEZTETŐ A jeles eseményhez hozzátartoz­nak a szertartások, szokások - ezek által válik az ünnep ünneppé. Kará­csonyi szokásaink közül a legelter­jedtebb az ajándékozás, amikor legközelebbi hozzátartozóinkat lepjük meg. Ez a hagyomány igen régi keletű, s a római újévi ajándék­ból eredeztethető, amely a közép­kor évszázadaiban tovább élt: az évnek ebben a szakában a feudális urak megjutalmazták hűbéresei­ket. Családi ünneppé a karácsony a protestantizmus elterjedésével vált, s ettől kezdve lett az ajándéko­zás is inkább bensőséges ese­ménnyé. A ma már elmaradhatat­lan karácsonyfa-állítás szintén a re­formáció idején vált szokássá, bár Magyarországon csak a tizenkilen­cedik század végétől jött divatba. A karácsonyi kántálás szokása ennél sokkal régebbi. A falvakban a kö­szöntők házról házra jártak, jókí­vánságokat énekelve. E hagyo­mány modern változata az egyik legújabb, de széles körben elterjedt tradíció: a képes levelezőlap küldé­se. A nagy ünnepek idején ugyanis nemcsak a közeli, hanem a távolab­bi rokonoknak, ismerősöknek is el­juttatjuk üdvözletünket, kifejezve, hogy róluk sem feledkeztünk meg. Elküldjük jókívánságainkat: békés, nyugodt ünneplést, örömöt, bol­dogságot kívánunk nekik. A karácsonyi üdvözlet postai úton való küldésének szokása már a képeslapkiadás előtti korszakban is fellelhető. Az ismerősök szíves jó­kívánságaikat díszes levélpapírra írták, bár ez a drága postai költsé­gek miatt eleinte csak az arisztok­rácia köreiben dívott. Angliában a If-'v. tizennyolcadik század végén elter­jedt szokás szerint rajzokkal illuszt­rált karácsonyi üdvözlőkártyákat küldtek, s e lapok 1845-től már ke­reskedelmi forgalomban is megje­lentek. Noha ezeket még zárt borí­tékban küldték el a címzettnek, e kártyák tekinthetők a képes leve­lezőlap elődeinek. A képes levelezőlap 1870-es évekbeli megjelenése után divatba jött e díszesen előállított új postai terméken küldeni az ünnepi üd­vözletét. A század vége felé már Magyarországon is kapható volt karácsonyi, húsvéti és pünkösdi üdvözlőlap, amelyeket azonban eleinte Németországban és Olasz­országban nyomtattak. Az első ma­gyar gyártású karácsonyi leve­lezőlapot Klökner Péter adta ki 1899-ben, Székesfehérvárott. A legkorábbi karácsonyi lapokon nyugalmat árasztó havas téli tájat, ajándékot hozó angyalkákat, bibli­aijeleneteket láthatunk. Talán a képeslap is közrejátszott a fenyőállítás szokásának elterjedé­sében, hiszen a karácsonyfa már a legkorábbi lapokon is gyakori motí­vum. Ebben az időszakban a fenyődíszítés inkább a polgári réte­geknél vált szokássá, a huszadik század elején a parasztság körében e hagyomány sokfelé még ismeret­len volt. A Mikulás is korán feltűnt a karácsonyi képeslapokon. Érde­kes, hogy a századforduló tájékán még többnyire fehér kabátban áb­rázolták. Más karácsonyi jelképek, mint a gyertya, a harang, a fenyőtoboz csendéletszerű ábrázo­lása inkább a húszas, harmincas évek képeslapjain jött divatba. A képeslapkiadáson az adott korszak, a politikai és világtörté­nelmi események is éreztetik hatá­sukat. Az első vüágháború idején nagyon sokféle karácsonyi lap ké­szült, a fronton lévő katonák rajtuk juttatták el karácsonyi üdvözletü­ket az otthoniaknak. A második vi­lágháború idején készült lapok sok­szor megdöbbentőek: például az egyik képen az angyal harckocsi ágyúcsövéből lövi ki a gyermekek­nek szánt ajándékokat, egy mási­kon pedig bőr egyenruhában moto­rozik. E képek a hagyományos er­kölcsi rend teljes felbomlását jelzik; míg az ötvenes években készült raj­zolatok egy más, idegen értékren­det próbálnak erőltetni. E lapokon az úttörő-egyenruhás gyerekek Marx és Lenin köteteinek örven­deznek a szép zöld ág előtt, s a fenyőfát traktorral szállítják haza a sztahanovisták, selejtmentes új esztendőt kívánva. A hatvanas évektől az egyre sematikusabbá vá­ló lapok tucatjai jelentek meg. Nap­jainkban viszont bőséges a válasz­ték, s nem annyira ízlésünk, mint inkább a pénztárcánk dönti el, mi­lyen képeslapot küldünk szerette­inknek. De küldhetünk bármüyet: olcsót vagy drágát, papírra nyomottat vagy akár virtuális lapot; a karácso­nyi üdvözlet akkor tölti be igazán ünnephez méltó szerepét, ha nem egy kötelezően lerovandó feladat, s ha a szavak valódi érzelmekről szólnak a szeretet ünnepén. Fazekasné Majoros Judit, Zempléni Múzeum, Szerencs Rendhagyó kötet, mind tárták mában - egy református lelkész és egy római katolikus pap kö­zös munkája - mind pedig for­májában, hiszen a kétfelől olva­sandó könyvnek tulajdonkép­pen se eleje, se vége. Ennek a nem mindennapi kiadványnak az Líj Szó olvasói számára sem a szerzői, sem pedig az általuk ír­tak nem ismeretlenek, hiszen aki szombatról szombatra figye­lemmel követte (és követi) a na­pilap Családi Kör mellékletében publikált igehirdetéseket, tisztá­ban van vele, mit kínál számára ez a könyv. A cím önmagáért be­szél: Haíko József és Édes Ár­pád írásainak legszembetűnőbb sajátsága, hogy az ökumeniz- mus jegyében mindennapi ke­nyérként, nélkülözhetetlen táp­lálékként szolgálnak. Megrendelőlap Megrendelem a Mindennapi kenyerünk című könyvet az alábbi címre: Név:..................................................................................................................... Cím:.................................................................................................................... A könyv ára az ÚJ SZÓ olvasóinak 114 Sk. + p.ostaköltség( egy könyv postaköltsége 18 SK) Cím: Lilium Aurum Könyvkiadó Kukucínová ul.459, Dom podnikateíov 929 01 Dunajská Streda tel.: 031/5529028, fax.: 031/590 27 12 e-mail: lilium@liliumaurum.sk ADVENTBAN • • Ünnepekre várva TIPPEK a boltokban, de a saját kezűleg ké­szített ebből is szebb. Létra mint cipőtartó A létra nélkülözhetetlen háztar­tási kellék, de gondot okoz a táro­lása. Miután nincs rá szükség, cipőtartóként szolgálhat a bejárat mellett, ilyenkor, vendégjárás ide­jén különösen hasznos. A gyertya dísze Ha van egy magas, kovácsolt­vas gyertyatartónk, öltöztessük díszbe. Tekerjünk rá borostyánt, virágos (vagy lombja vesztett) fa­ágat, akár szőlővesszőt. De rádob­hatunk egy selyemsálat is, színes szalagokat köthetünk rá - ami ép­pen a kezünk ügyébe kerül, vagy ami az eszünkbe jut. Ugyanezt megtehetjük bármelyik karos gyertyatartónkkal is, mely ily mó­don átváltoztatva, emeli a hangu­latot. Ennek az ünnepnek egyéni hangulata van - a fenyő illata, a fények, a készülődés izgalma, az öröm, hogy adhatunk szeretteink­nek, és meghitt órákat tölthetünk együtt velük. Áthatja bensőnket valami különleges érzés, és nem­csak szívünket öltöztetjük díszbe, hanem a lakásunkat is. Előbb a környezet ♦ Az ablakokra ragaszthatunk különböző díszítményeket, példá­ul mikulásmotívumokat, jégvirá­gokat stb., melyekkel a gyerekek­nek szerezhetünk nagy örömet. Ezekből nagy választék található ♦ A bejárati ajtót is díszítsük, akár az udvarról nyílót, akár a lépcsőházit is. Egy társasházba, ha belépünk és a korlátok esetleg lépcsőfokok is díszítve vannak, már kellemes hangulat fogadja az érkezőt. Ajtónkra rakhatunk ko­szorút, amit kiegészíthetünk kü­lönböző hosszúságú szalagokra függesztett gömbökkel, ezt ma­gunk is elkészíthetjük, de kapha­tóak rafiával körbefont vagy sza­ténszalaggal készült különböző formájú díszek gyöngyökkel, masnikkal, kicsi csengőkkel, tobo­zokkal stb., kifejezetten erre a cél­ra. Nem árt, ha odafigyelünk arra, hogy már a bejárati ajtón levő dísz is - színében és stílusában - kö­vesse a lakás színeit és stílusát. Diódarálás A karácsonyi sütés elengedhe­tetlen kelléke a dió. Darálása nem tartozik a nehéz házimun­kák közé, de utána mindig taka­rítani kell. Bármennyire vigyáz is az ember, a darált dió lepotyog a földre. Egy nejlonzacskó és egy befőzőgumi megkímél a seprege- téstől. A zacskót a gumival a da­rálóra erősítjük, és nincs szeme­telés. (köp) (Képek: Vári)

Next

/
Thumbnails
Contents