Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-09 / 284. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 9. 8 Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Ma 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéház­ban A Lilium Aurum Könyvkiadó Rákóczi Kiáltványa (szerk.: Lim- pár Péter), a Más volt eddig, másképp lesz most (szerk.: Bettes Ist­ván), valamint a Sötét éjben fényes csillagunk... (szerk.: Liszka József) című könyveit mutatja be Katona Tamás történész, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nagy szerencse 19 KIS SZÍNPAD: Doktor Suster 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Tündérlaki lányok 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Nyuszi ül a hóban 10, 12.30 MOZI POZSONY MLADOST: Argó (magy.) 18 Elveszett jelentés (am.) 20 AUPARK - PALACE: Polar Expressz (am.) 15, 17, 19 Bridget Jones: Mind­járt megőrülök! (ang.) 15.40, 18.20, 20.50 Hanyatt-homlok (cseh) 17.30 Tapló Télapó (am.) 19.50 A hihetetlen család (am.) 16.20,18.50 Nyílt tengeren (am.) 19.40 PÓLUS - METROPOLIS: Polar Expressz (am.) 16.05,17.10,18.10,19.15 Peter Sellers élete és halála (am.) 15.20, 17.25, 19.30, 21.35 Nyílt tengeren (am.) 14.45,16.30,18.15, 20 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (an- g.) 14.40,16.55,19.10,21.30 Tapló Télapó (am.) 15,19.45, 21.45 KASSA DRUZBA: Polar Expressz (am.) 18, 20 CAPITOL: Tapló Télapó (am.) 16, 18, 20 TATRA: Hanyatt-homlok (cseh) 17, 19 ÚSMEV: A tűzben edzett férfi (am.) 16,19 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Cápamese (am.) 18 DUNASZERDAHELY - LUX: Magyar filmnapok: Argó 17 Mix 19.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A hihetetlen család (am.) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Az orosz bárka (or.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Mobil (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16.30 ROZSNYÓ -PANORÁMA: Én és a hercegem (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Anyám a lányokat szereti (sp.) 16, 18 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.45, 18, 20.15 Csodálatos Júlia (am.-magy.) 18.15 Godsend - A Teremtés Klinikája (am.) 16, 20.15 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 17, 20.15 Nyócker (magy.) 16.30,18.30, 20.30 Polar Expressz (am.) 16,18, 20 MKKI-HÍREK A manógyár - bábelőadás Pozsony. A közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából a Győri Vaskakas Bábszínház ma 10 és 12 órakor a Pozsonyi Bábszínházban (Duna utca) bemutatja a Lázár Ervin meséje alapján készült A manógyár című előadását a pozsonyi, valamint a környékbeli falvak és városok magyar óvodásai és kisiskolásai részére. A Vujicsics együttes koncertje Pozsony. A kisebbségek napja alkalmából ma 19 órakor a Csemadok nagytermében (Május 1. tér 10-12.) a Vujicsics együttes ad koncertet, amelyen a zenekar Magyarországon élő délszláv nemzetiségek, elsősorban a szerbek és horvátok változatos és gazdag hagyományait mutatja be. A belépés díjtalan. A VI. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál ötödik napján Fliegauf Be­nedek Dealer című filmje lett a legnézettebb mozgókép - 164-en lát­ták. Remélhetőleg a nagyközönséghez hasonlóan a zsűri is díjazza majd a filmet, amelyet a fesztivál versenyprogramjában vetítettek. Závada Pál volt a vendége a Szlovákiai Magyar írók Társasága karácsonyi könyvfesztiváljának Pozsonyban Két sikerregény után az újabb Karácsonyi könyvfesztivált rendezett december 3-án és 4-én Pozsonyban és Du- naszerdahelyen a Szlováki­ai Magyar írók Társasága. A pozsonyi rendezvénynek A Szlovákiai Magyar Kultú­ra Múzeuma adott otthont. MISLAY EDIT Kiadóink idei könyvtermésük legjavát kínálták kedvezményes áron, s a közönség nem csupán ha­zai íróinkkal, költőinkkel találkoz­hatott a Brámer-kúriában, hanem Závada Pállal is, akinek a nagy si­kerű Jadviga párnája és a Milota után a közelmúltban jelent meg harmadik regénye, A fényképész utókora. Mindenképpen örömteli az író­társaság kezdeményezése, hiszen egy ilyen könyvfesztivál lehetősé­get nyújt arra, hogy az olvasók fel­fedezhessék maguknak azokat a köteteket, amelyek eddig elkerül­ték a figyelmüket. Valóban volt mi­ből válogatni, és bizonyára akadtak olyanok, akik a karácsonyi ajándé­kot is megtalálták köztük. A duna- szerdahelyiek kedvezőbb helyzet­ben voltak, hiszen az ottani könyv- fesztivál szombaton zajlott. Hétvé­gén mégiscsak több idő jut a könyv­böngészésre, mint hétköznap kora délután. Hétvégén (vagy egy ké­sőbbi kezdési időpontban) talán többen lehettek volna részesei an­nak a beszélgetésnek is, amelyet a hazai újságírószakma egyik legava­tottabb kérdezője, Szabó G. László folytatott Závada Pállal. Remélhe­tőleg a mostani nem egyszeri ren­dezvény volt, és jövőre is lesz kará­csonyi könyvfesztivál. Akár több helyszínen, és akár hétvégén. Akár egész nap. Vagy két napon át. Hogy azoknak, akiknek fontos a könyv, legyen idejük válogatni. Mert egy könyvfesztivál akkor igazán sike­res, ha könyv és olvasó találkozhat. Az persze nem biztos, hogy Zá­vada Pál jövőre is itt lesz. Amit fő­képpen azok sajnálhatnak, akik szeretik a mai magyar irodalom egyik nagy mesélőjének lebilincse­lő regényeit. A Jadviga párnája a sokadik kiadásnál tart, olvasható már szlovák és cseh fordítása is, és Závada Pál a Brömer-kúriában elkészült a német változat, amely egyelőre kiadóra vár. Szabó G. László felidézte: a Jadviga párnája forgatása szinte népünnepély volt annak idején Tótkomlóson, az író szülőfalujában, amelyhez mint fő helyszínhez Deák Krisztina rende­ző ragaszkodott. Závada elmond­ta: amióta megszületett a film, na­gyon nehéz érveket felhoznia az ellen, hogy a két előző regényében szereplő falu nem Tótkomlós, s bár valóságos elemekből is táplálko­zik, mégiscsak az ő képzeletének szülötte. A falu (amely nem Tót­komlós) egyébként fontos helyszí­ne legújabb regényének is, és feltű­nik benne a Jadviga párnájában megismert zsidó származású Buchbinder Miki, Ondris barátja. Ő a címben szereplő fényképész, „ezenkívül faludokumentátor, egy megszállott fotós, aki imádja a szü­lőfaluját, ugyanúgy, ahogy a tótok és a magyarok, és fantasztikus fa- lufotó-gyűjteménye van”, s aki túl­éli Ondrist. A holokausztot azon­ban nem. A fényképész utókora, árulta el az író, „súlyos 20. századi magyar történelmi traumákkal, nem is az eseményekkel maguk­kal, hanem ezek lenyomatával, kü­lönféle agyakban, lelkekben, lelki­ismeretekben és lelkiismeretlensé­gekben való lenyomatával foglal­kozik, ezek utóéletét vizsgálja, leg­alábbis a történelmi rész. A másik szál az ifjabb lányok, fiúk nemze­(Somogyi Tibor felvétele) déke, akik nagyjából velem egy­idős korosztály. Az ő fejlődésregé­nyük azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy ugyanezekkel a történelmi traumákkal tudnak-e kezdeni vala­mit”. Hozzátette, erről a könyvéről nem mondhatják el a kritikusok, hogy nem tudható, mi végre író­dott és mit akar mondani. Szabó G. László arról is faggatta Závadát, miért „vándoroltatja” hő­seit egyik regényéből a másikba. Az író szerint ennek az a magyarázata, hogy fölösleges újat teremtenie, ha a szükséges helyszín vagy szereplő­típus már létezik az „arzenáljában”. De, tette hozzá, ezt sem ő találta ki, hiszen Krúdynál is előfordul. (Jó­magam úgy gondolom, Závadának van egy „varázskaleidoszkópja”, amelynek nem csupán térbeli, ha­nem időbeli dimenziói is vannak. Színes alkotóelemei regényeinek szereplői, és amikor a szerkezetet megforgatja, mindig más szem­szögből, más korban látja ezeket az embereket, mindig másvalaki kerül közülük egy kicsit jobban előtérbe. Závada pedig egyszerűen leírja, amit lát. És mindig úgy írja le, hogy azt élvezet olvasni.) Terítékre került a vendégnek a szlovákiai magyar irodalomhoz fű­ződő viszonya is. Závada Pál el­árulta: sajnos nem ismeri annyira a szlovákiai magyar irodalmat, mint lehetne, a Kalligram Kiadó könyve­it azonban többnyire igen. „Nem­csak én, hanem az egész szakma meg az olvasóközönség is, mert a Kalligram a magyarországi kiadók között is a legjobbak közé került. Most már a pesti írók is arra hajta­nak, hogy a Kalligramnál megje­lenhessenek. Amikor nemzetiségi vagy határon túli kapcsolatokról van szó, akkor azt szoktam monda­ni, hogy a Kalligramról kéne példát venni. A politikában, a hétköznapi életben és a társadalmi kapcsola­tok szintjén is. Mert amit az írók, a szerkesztők, a fordítók, a kiadók, a lapcsinálók művelnek, annak a centrumában itt, Közép-Európá- ban egyre inkább a Kalligram áll.” A pozsonyi találkozóra egyéb­ként Závada „ajánlott olvasmány­nyal” készült. Egymástól függetle­nül többen is figyelmébe ajánlották a Megégett tulipánok című novel- láskötetet, melynek szerzője la­punk munkatársa, Tallósi Béla. Amikor elolvasta, mondta, azonnal egyértelművé vált számára, miért éppen az ő figyelmébe ajánlották a könyvet. „Rokon érzést váltott ki belőlem. Egyrészt a tematika, tehát a néprajzilag is nagyon finoman megformált falusi környezet miatt. Ugyanakkor az írásmodornak a ki­munkálása, ami Tallósi Béla prózá­ját jellemzi, szintén mutat rokon vonást kettőnk között. Ezeknek a novelláknak a történelmi dimenzi­óban nagyon kifinomult pszicholó­giájuk van, amelyek hihetetlen iz­galommal meg erotikával is meg tudják tölteni a sorokat. Már ott, ahol ezzel töltik meg. Mert ebben a prózában a testi dimenzióknak az anyagcsere-folyamatokkal kapcso­latos része hasonlóan ütős pszicho­lógiai és szimbólumkeltő erővel bír. És ha ezt egy irodalom úgy tudja megformálni, hogy olvasás közben nem viszolygást érzünk, vagy ha igen, akkor olyan értelemben, hogy erősen megérint irodalmilag, akkor eredeti élményekről beszélhetünk. Egyet sajnáltam csak ebben a könyvben: hogy nem regény. Na­gyon nagy kedvvel olvastam volna például a címadó erős novellából egy kisregényt.” Závada Pál meglepetéssel is ké­szült az estre: Balogh Judittal közö­sen új regényéből olvasott fel rész­leteket. Üzenet a Závada-rajongók- nak: A fényképész utókorában sem fognak csalódni. NEZEM A DOBOZT Lézerkések, szemcseppek, papírsvarcik Z. NÉMETH ISTVÁN Az elmúlt időszakban képtelen voltam akár egy pillantást is vetni a doboz villogó képernyőjére. No, nem holmi erős médiaundor vagy szellemi kiábrándultság vett raj­tam erőt, csupán arról volt szó, hogy egy halaszthatatlannak vélt apró látáskorrekció kapcsán egy valódi sci-fi kellős közepébe csöp­pentem, megismerkedve ily mó­don a lézer békés felhasználásá­val. Ezt követően pedig egy beár­nyékolt szobában, elsötétített kép­ernyő mellett hallgattam a do­bozt, miközben szaporán meg­könnyeztem minden egyes el­hangzott szót. A sós tengerárt nem a meghatódottság és nem is a büszke magyarságtudat csavarta ki ürülő és újra telítődő könnytar­tályaimból. Mivel a fájdalomról csak egy még nagyobb fájdalom képes el­vonni az ember figyelmét, mazo­chista elszántsággal hallgattam a politikusok, szakértők, elemzők, valamint egyéb ápoltak és ápolók érveit, ellenérveit, agyrémeit és más szemenszedett igazságait. Mert hát akaratomon kívül megint belekevertek valamibe, piszkál­gatják a paraszimpatikus ideg- rendszeremet, látványosan dönte­nek rólam, miközben elmondják, milyen vagyok, mire vágyom olyan olthatatlanul, és hogy sze­rintük mit érdemiek. Körbezsong- nak az arctalan hangok, képembe másznak a képtelenségek, míg a fülem sértődötten el nem dugul, jelezve, hogy részéről ezzel vég­képp pont került a vita végére. Aztán eljön a vasárnap, és im­már valamivel élesebb látással megnézhető, mi is került a Mikulás szavazatoktól nem éppen roskado­zó puttonyába. Különösebb éleslá­tás nem is kell a ráeszméléshez: az anyagi kár csupán (?) annyi, hogy a kidobott milliárdokkal jó néhány egészségügyi intézmény sorsa jobbra fordulhatott volna. A mi jövőnk (de)terminátorai és papír- svarcijai által okozott erkölcsi kár viszont felmérhetetlen. Bankári ci­nizmus, pökhendiség és porhintés helyett csupán egyetlen pupillaba­rát szemcsepp kellett volna, hogy jobban lássuk: merrefelé is tartunk a nagy ködben. És ha már determinálás meg jövőkép, a Terminátor 3 (az igazi Svarcival) már nem tudja visszator­názni hangulatomat a megfelelő hőfokra. A terminátorok itt is (akárcsak a tévévitákban) az esz­közökben nem válogatva számol­nak le egymással. Ráadásul a befe- jezetlenség érzetével befejeződő akciófilm kívánnivalókat hagy ma­ga után. Például a nézők kívánni kezdik a folytatást. Mario Kassar és Andy Vájná már be is jelentette, hogy hosszú hónapok töprengése után megvan a megfelelően óriási­nak vélt alapötlet, amelynek láttán a sci-fi rajongói a gumicsirkéjük után nyúlnak. Kassar és Vájná a negyedik rész forgatókönyvének megírására és rendezésére már korábban le­szerződtette a 3. epizóddal bizo­nyító Jonathan Mostow-t. Terveik szerint azonban nem ez lesz a so­rozat befejező része! Lelki szemeik előtt lebeg ugyanis az ötödik Ter- minátor-mozi is, amelynek írói­rendezői székébe újra az első két részt jegyző James Cameront sze­retnék ültetni. A tavalyi cannes-i filmfesztiválon felhőtlennek tűnt a producerek és a rendező viszo­nya, s a hírek szerint a remek foly­tatások elől sohasem elzárkózó Cameron hamarosan visszautasít- hatatlan ajánlatot fog kapni. Bár manapság Arnold Schwarze­negger az ideje nagy részét a kor­mányzói irodájában tölti kondite­rem helyett, mindenképpen vissza­tér majd a Terminátor 4-ben, hi­szen szerződés köti a folytatáshoz. S bár újra kigyullad a vöröses fény abban a szelíd robotszemében, po­litikusi elfoglaltságai miatt egyre valószínűbb, hogy ezúttal nem a főszerepben lesz látható. A jövő tényleg megváltoztatha­tatlan lenne? Hm. Mindenesetre már elkezdődött.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents