Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-07 / 282. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 7. Évadzáró Deja vu klubest Pozsony. Holnap a Hlava XXII (Bazová 9.) étteremben 18 órai kezdettel kerül sor az idei utolsó Deja vu klubestre. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a Diákhálózat és a házigazda zenekar közös rendezvényének vendégei ezúttal Komáromból érkeznek. Verebes István színművész-rendező, a magyar médiavilág népszerű riportere, humoristája, a Jókai színház művészeti vezetője, valamint Tóth Tibor színművész, színházigazgató a színház jelenlegi helyzetéről és jövőjéről beszélgetnek Miklósi Péterrel. ígérete szerint Tóth Tibor az eszmecsere után dalra is fakad, és egy népszerű színdarabból ad ízelítőt. Rajta kívül természetesen a Deja vu zenekart is halhatják az érdeklődők. A belépés ingyenes, (sd) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Az orleans-i szűz 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A Szent Dorottya-játék 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Rózsa és Ibolya 9,11 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Nyuszi ül a hóban 10,12.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Csajok a csúcson 2 (ném.) 18, 20 MLADOST: Tapló Télapó (am.) 16, 18, 20 PÓLUS - METROPOLIS: A hihetetlen család (am.) 15.40,16.35,18.05,19,20.30, 21.25 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.40, 15.35, 16.55, 17.55, 19.10, 20.15 Tapló Télapó (am.) 15.05, 19.40, 21.40 Csajok a csúcson 2 (ném.) 14.50, 16.45, 18.40 Cápamese (am.) 15.50, 17.40 Hanyatt-homlok (cseh) 19.25,21.35 A tűzben edzett férfi (am.) 17,20.35 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 16.20,21.10 Collateral - A halál záloga (am.) 14,18.50 kassa MBHHWHMHBMMí DRUZBA: Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 18, 20 CAPITOL: A hihetetlen család (am.) 15.30,18, 20.15 TATRA: Csajok a csúcson 2 (ném.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Garfield (am.) 16 Én és a hercegem (am.) 18, 2.15 IMPULZ: Lebegés (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKLA SZENC - MIER: Apja lánya (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Belleville randevú - Francia rémes (fr.) 17,19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Hanyatt-homlok (cseh) 19 LÉVA - JUNIOR: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16.30, 19 ROZSNYÓ -PANORÁMA: Garfield (am.) 16.30 GYŐR PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 20 Anyám a lányokat szereti (sp.) 16.30,18.30, 20.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.45 18, 20.15 Cápamese (am.) 16, 18 Csodálatos Júlia (am.-magy.) 17.30,19.45 Felejtés (am.) 19.45 Godsend - A Teremtés Klinikája (am.) 18.15, 20.15 A hihetetlen család (am.) 15.30, 18, 20.30 Kelekótya karácsony (am.) 17.15, 19.30 Totál szívás (fr.-ném.) 16,18.15,20.15 FELHÍVÁS A CSEMADOK OT megbízásából a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Szlovákiai Magyar Vers- és Prózamondók Egyesülete és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége meghirdeti a XIV. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt. A versenybe a vers- és prózamondás, valamint a megzenésített versek kategóriáiba minden versenyző két szabadon választott művel nevezhet be (az előadás maximális időtartama nem lehet több 5 percnél). A verseny kategóriái: I. kategória: az alapiskolák 1-3. osztályos tanulói II. kategória: az alapiskolák 4-6. osztályos tanulói III. kategória: az alapiskolák 7-9. osztályos tanulói IV. kategória: középiskolások (a nyolcéves gimnáziumok kvintás tanulótól kezdődően) V. kategória: egyetemisták, felnőttek (felső korhatár megszabása nélkül) VI. kategória: megzenésített versek -12 éves kortól egyénüeg vagy csoportokban A verseny fordulói: 1. osztály-, iskolai és körzeti fordulók, amelyeket az iskolák és a Csemadok területi választmányai szerveznek meg Nevezni 2005. február 11-ig lehet az illetékes Csemadok területi választmányon. A jelentkezési lapon kötelezően kérjük feltüntetni a választott művek szerzőjét és címét. 2. A járási fordulók megvalósításának határideje: 2005. március 11. 3. A kerületi fordulók megvalósításának határideje: 2005. március 24. A tavalyi országos versenyen döntőbe jutott versenyzők, amennyiben nem váltanak kategóriát, a kerületi versenyen lépnek be a versenybe. Az országos elődöntő és a döntő színhelye Rimaszombat, időpontja 2005. április 21-24. Nevezési díj iskolákként: teljes szervezettségű iskoláknak (1-9. évfolyam) 300 Sk, középiskoláknak 200 Sk, kisiskoláknak (1-4. évfolyam) 200 Sk. A nevezési díjat a körzeti fordulón kell befizetni az illetékes Csemadok területi választmányának. A körzeti és járási versenyeket a Csemadok területi választmányai, a kerületi versenyeket pedig az SZMVPE és a Csemadok TV koordinálják. Negyvenöt év tükre, negyvenöt év tükör - beszélgetés Dráfi Mátyás Életmű-díjas színművésszel A színházzal tisztelettel kell bánni Dráfi Mátyás a Gazdag szegényekben (Dömötör Ede felvétele) Dráfi Mátyás, a Komáromi Jókai Színház Jászai-díjas művésze az idei évadot már nyugdíjasként kezdte meg; kevesebbet láthatjuk őt Komáromban, többet vidéken. Novemberben a Szlovák Irodalmi Alap Életmű-díjával tüntették ki, amely díj nemzetiségi szempontoktól függetlenül, kizárólag a szakmai teljesítmény alapján kerül kiosztásra. ZSELINSKY MIROSLAV Nagy kék mappa, és egy csillogó érem - mutatja, de nem akar róla beszélni. Ehelyett büszkén átnyújt egy kézzel írt üdvözlőkártyát, amit egy rajongótól kapott. Gratuláció a díjhoz, és köszönet a sok színházi élményért. Ezért érdemes csinálni - lebegteti a kis kártyát, és a kezdetekről kezd mesélni... Számomra nem volt kérdés, hogy milyen pályát választok: mondhatni, beleszülettem a színész szakmába. Édesapámat nem ismertem: azon az éjszakán halt meg, amikor én születtem. Nevelőapám - Lőrincz János - a háború utáni magyar színházi élet felélesztésével foglalkozott. Megszervezte Pozsonyban az első magyar színjátszó együttest, a Déryné Színkört, így gyermekkoromat színházak öltözőiben és kultúrhá- zak dohos pincéiben töltöttem; rengeteget utaztam velük. A gyerekszerepek nagy részét én játszottam, és lassan-lassan belenőttem a nagyobb szerepekbe is; nem volt hát más alternatíva, természetes volt, hogy csak ezt akarom csinálni. Ezen tények ismeretében könnyebb megérteni, miért álltam ki mindig a vidéki vendégszereplések, a tájolások mellett. Akkoriban egy-egy ilyen estén tényleg ünnepnek számított az, hogy magyarul szólhatunk a színpadon, és, hogy a közönség magyar szót hallhat. Ezután következett a főiskola. A háború után az első magyar jelentkező én voltam. Bevallom, elsőre nem sikerült - állítólag sziszegtem. Meglátott az akkori színházigazgató, és elhívott játszani Komáromba. Szerencsém volt, mert 17 évesen kerültem a színházhoz, és innen mentem újra felvételizni a főiskolára. Miután felvettek, megkérdezték, hogy nem akarok-e szlovák színész lenni? Mondtam, hogy ez nem csak úgy megy; különben is rám Komáromban van szükség. Ez negyvenöt éve volt. Nem lett belőlem szlovák színész, de magyarországi színész sem. Milyen előadásokat játszott akkoriban a MATESZ? Meglehetősen kiegyenlítetlen színvonalú darabokat játszottunk: előírás volt az évi egy „csehszlovák”, illetve szovjet darab színpadra állítása. A komáromi színháznak van egy óriási szerencséje: mindig olyan nagyszerű színészgárdája volt, hogy a silány darabokból is készülhettek jó előadások. Akkoriban még tódult a közönség a színházba, rengeteg teltházas esténk volt. Aztán jött a televízió, és rengeteg dolog megváltozott. A hatvanas években nagyon nagy szeretettel fogadták a színházat Pozsonytól Ágcsernyőig mindenütt. Akkoriban évente nyolc bemutatónk volt, ezekkel mind tájoltunk keleten és nyugaton is. Egészen 1990-ig működött ez a tájolás. Aztán az intendatúra ideje alatt mindenáron be kellett bizonyítani, hogy a színház épülete ki van használva: reggeltől estig kellett valaminek történnie, nehogy bejárják. Bevezettük a délelőtti előadásokat, és szegény diákoknak válogatás nélkül játszottunk mindent. Egyetértek a délelőtti mese-, illetve diákelőadásokkal, de a felnőtteknek szóló előadásokat csak este szabad játszani. Akkor tud a színház igazán ünneppé válni. Meglehetősen kiábrándultam néhány mai pedagógusból, mert, bizony, nagyrészt rajtuk múlik, hogy mikor és hogyan járnak a diákok színházba. Kicsit több felelősséggel kéne a felvidéki magyar kultúrával bánniuk. Sokan viszik a diákokat Magyarországra színházba, időnként nem is túl magas színvonalú előadásokra, Komáromot pedig elhanyagolják. Milyen előadásokban láthatja önt idén a közönség? Már nyugdíjas vagyok, ezért megválogathatom a szerepeket. Most szlovákul játszom Osvald Záhradník Menedék című színdarabjában, méghozzá Budapesten. Nemrég volt a bemutató, és nemsokára elkezdjük járni vele a magyarországi szlovákok lakta vidéket. Páran megszóltak ezért, mondván, hogy magyar létemre ne játsszak szlovákul. De miért ne? Ha beszélem a nyelvet, akkor mi a gond? Ez csak egy vendég- szereplés. Bár tudnék franciául! Akkor elhívhatnának Párizsba is... Komáromban játszom még a Gazdag szegényekben, és az Ármány és szerelemben. A Teátrum Színházi Társulással pedig egész évben járjuk a vidéket, és elvisszük a magyar szót és a magyar kultúrát a legkisebb faluba is. A tavalyelőtti évadban nagy vitát váltott ki - többek között az Álom című előadás kapcsán - az a kérdés, hogy mennyire lehet a klasszikusokat aktualizálni. Ön ebben a kérdésben határozott álláspontot képviselt. Mi lenne, ha Herbert von Karajan azt mondaná: „Csajkovszkijnak ez a D-dúr hegedűversenye nagyon szép... de annyira kemény. Én azt az utolsó tételt átírom mohba...” De milyen jogon? Ugyanezt gondolom a klasszikusok modern átértelmezéséről is. A színházzal tisztelettel kell bánni: egy Shakes- peare-t nem lehet kiforgatni. Nem lehet az adott kortól, amelyben a mű született, csak úgy elvonatkoztatni. Természetesen vannak dolgok, amiken változtatni kell: a tizenhatodik században öt-hat órán keresztül tartott egy előadás. Ezt a mai közönség nem bírná ki, ezért dramaturgiai munkával rövidíthetünk a darabokon, de az értelmének meg kell maradnia. Hamlet mondja vándorkomédiásoknak, hogy: „A színház feladata most és eleitől fogva az volt, és az marad, hogy tükröt tartson, mintegy a természetnek. Felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század tulajdon alakját, lenyomatát. No, már ha ezt túlozza valaki, vagy innen marad, bár az avatatlant megnevetteti, a hozzáértőt csak bosszanthatja.” Ha valami aktuális volt négyszáz évig, akkor ma is az, és nem kell aktualizálni. Dunaszerdahelyen folyamatosan dolgoznak a Népzenei Adattár bővítésén Tiszta forrás - modern hanghordozókon LŐRINCZ ADRIÁN Alig több mint egy héttel ezelőtt a hazai néptáncegyüttesek vezetői adtak találkát egymásnak Dunaszerdahelyen. A szakmai tanácskozás célja a járható utak keresése volt. A forrásanyag kutatása kapcsán felmerült a kérdés: vajon megfelelő mennyiségű és minőségű eredeti hangzóanyag áh a csoportok rendelkezésére? A kínálkozó lehetőségeket kutatva Huszár László, a dunaszer- dahelyi Csemadok Művelődési Intézetének igazgatója és a Népzenei Adattár szervezője elmondta, hogy az Ág Tibor népzenekutató vezette adattár komoly segítséget tud nyújtani az amatőr csoportok vezetőinek. „Tevékenységünk - mondta - három területre terjed ki. Azonkívül, hogy folyamatos tudományos kutató- és feldolgozó munkát végzünk, valamint különféle rendezvények - így a Bíborpiros szép rózsa című népzenei vetélkedő - fölött bábáskodunk, szakmai segítséget kínálunk fel az amatőr népzenei mozgalom népdalköreinek, népdalénekeseinek, népi zenekarainak. A gyűjtésről és feldolgozásról talán annyit, hogy a hozzánk került önkéntes és hivatásos gyűjtők anyagait - így például Ág Tibor gyűjtését is - lejegyezzük, majd digitalizáljuk, tehát a hanganyagot CD-lemezekre visszük. Ezzel a hanganyag megőrzésén kívül az a célunk, hogy ebben a formájában a megőrzött felvidéki népzenei hagyományt vissza tudjuk juttatni a népdalénekesekhez és -körökhöz, zenekarokhoz. A gyakorlatban ez általában úgy történik, hogy adattárunkat felkeresi a csoport vezetője, és kiválasztja a bizonyos témához vagy területhez, faluhoz kapcsolódó hangzóanyagot. A felvételek kiválasztása szakmai szűréssel történik, ép népdalváltozatokat másolunk át a csoport számára, mely alapanyagként szolgálhat népdalcsokrok készítéséhez, és ha szükségük van rá, a népdalcsokor összeállításához tanácsokat is adunk.” A Népzenei Adattár szakkönyvtárában ma kb. 700 könyv, 21 szalag, 82 magnókazetta, 75 CD-le- mez, 10 videokazetta és 4 VCD található; ez a mennyiség nagyjából felöleli a magyarországi, illetve a magyar kisebbségek népzenei, néptáncos és néprajzos kiadványainak a zömét. Az adattárral szakmai megállapodást kötött a Magyar Tudományos Akadémia Zene- tudományi Intézete is; ez magában foglalja a gyűjtemények anyagának kölcsönös átadását, közös gyűjtőutak szervezését, illetve kiadványok elkészítését és cseréjét. „Szeretnénk, ha > adattárunk szolgáltatásait minél többen igénybe vennék, ezzel is hozzájárulva az eredeti népi zenei kultúra terjedéséhez, felélesztéséhez” - fűzte hozzá Huszár László. A Népzenei Adattár a dunaszer- dahelyi Csemadok-székházban, a Bacsák utca 240/13. szám alatt található.
