Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-06 / 281. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 6. Vélemény és háttér 5 JOCifcÁM CSÖKk.EMr A /JÉpS.Z.ER.űSeGE'n Mióta kids-aült hOG'i' RA3TA VAG/OK V A2- ÜGVWOKLISTAM... (Lukács Zsolt rajza) 2> e. ^ c-^u L 0Lt Oroszország bekapcsolódása egy határaink melletti konfliktusba nem sok jót ígér Mit jelentene Ukrajna szakadása térségünknek? TALLÓZÓ SZABADSÁG Az Igen szavazatok többsége esetén nyugodt lelkiismerettel megalkotható lehetne a kettős állampolgárságunkról szóló törvény is, népszavazás nélkül - ugyanúgy, mint például Romániában, vagy mondjuk, Horvátországban, írja a kolozsvári napilap. És minden olyan országban, ahol a nemzet és a haza mindenek fölött való, s nem kuncogó pénzekben mérik, dekázgatják az együvé tartozók jövőjét, ahogy azt Magyarországon teszik oly sokan. Nyilván, például a kettős állampolgárságunkat le lehet szavazni, el lehet vetni ma is, holnap is - de a hazát, a nemzetet el nem veheti tőlünk semmiféle voks, még a mai magyar állampolgároké sem, lett légyenek ezek az állampolgárok magyarok, ukránok, arabok, kínaiak, szerbek, románok, afrikaiak, szlovákok stb. ROMÁNIA MAGYAR SZÓ Erőtlenül és gyengén hallatszik a szavunk, mely szerint mi itt akarunk boldogulni, mi nem akarunk innen elmenni. Nem kérünk pénzt és áldozatot, terhére sem akarunk lenni senkinek, csupán erősödni szeretnénk hitünkben, hogy összetartozunk. Nem akarunk beleszólni a magyarországi választásokba, elég nekünk a hazai torzsalkodás. Félni semmiképp nem kell tőlünk. Ezek csak olyan lelki meg hitbéli dolgok, korszerűtlenek és meg- foghatatlanok, amikor számokról, gazdaságról, tényekről van szó. MAGYAR SZÓ Belefáradtunk már bizonygatni, hogy nem özönöljük el az anyaországot, nem ülünk asztalukhoz hívatlanul, nem furakodunk olcsóbb bérért munkahelyeikre. Nem igénylünk semmit, ami a magyarországi adófizető pénzéből származik. Ami nem a mi munkánk gyümölcse. Ha a nagy anyaországi hangzavartól mindezek innen, a határon kívülről nem is hallatszottak át, elmondták ezt nevünkben az Országgyűlésben is. Alig volt, ki hallgassa - írta a vajdasági napilap. Az elmúlt héten olyan problémák, kérdések merültek fel Ukrajnával kapcsolatban, amelyekről eddig jobbára csak a szakértők, elemzők beszéltek. Ezek közül a legfontosabb keleti szomszédunk teljes destabilizálódásának, végső esetben felbomlásának a lehetősége. ONDREJCSÁK RÓBERT Egy ilyen lehetőség már gyakorlatilag közvetlen az ország függetlenségének elnyerése után felmerült, és az elmúlt csaknem 15 év során mindvégig beszéltek róla a szakemberek, de hivatalosan eddig senki nem volt hajlandó egy ilyen lehetőséget figyelembe venni. A kérdés az volt, meddig lehet fenntartani egy olyan ország egységét, amely kulturálisan, hagyományaiban, sőt nyelvileg és etnikailag ilyen mértékben megosztott. Sőt, egyáltalán fel lehet-e tartani, hiszen ez a megosztottság nagyon pontosan körbeírható földrajzilag is. A Huntington által még a kilencvenes években „hasadó országnak” nevezett Ukrajna gyakorlatilag a Szumi-Poltava- Kirovohrad vonal mentén osztható egy nyugati katolikus, kultúrájában sokkal inkább a Nyugathoz kötődő, illetve egy déli és keleti részre, sokkal inkább orosz jellegű etnikai összetétellel, pravoszláv vallással (az említett városok tulajdonképpen átmenetet képeznek a kettő között). Természetesen ez még nem azt jelenti, hogy már biztos Ukrajna kettészakadása - sőt, még mindig valószínűbb, hogy egyben marad. Mindenesetre érdemes elgondolkodni, mi történhetne akkor, ha az ország kettészakadna. Szinte biztosra vehető, hogy a folyamat nem menne végbe konfliktus nélkül, hiszen bár a két rész közötti határ viszonylag világos, éppen a közöttük határt képező területek identitása - és ezáltal hovatartozása - miatt merülhetnek fel problémák. Márpedig ha figyelembe vesszük Ukrajna közelségét, ez rendkívül komoly veszély- forrás lehet számunkra is. Ha azonban egy ilyen folyamat beindul, szinte biztos, hogy Oroszország megpróbálja befolyásolni a történteket, legszélsőségesebb esetben akár erőszakosabb eszközökkel is. Márpedig Oroszország bekapcsolódása egy határaink melletti konfliktusba nem sok jót ígér. Ezen kívül számolni kell a potenciális menekültáradattal is, amely szinte természetes velejárója minden nagyobb konfliktusnak. Márpedig a menekültek egy része mindenképp nyugat felé fog elindulni, ami korábban soha nem tapasztalt kihívások elé állíthatja Lengyelországot, Szlovákiát és Magyarországot. Mindezek közül azonban a legfontosabb, hogy radikálisan megváltozna a stratégiai-geopolitikai helyzet keleti határainknál, ráadásul egy állandó válsággóc alakulna ki szomszédunkban. Márpedig ennek a folyamatnak nagyon mély és hosszú távú következményei lennének, amelyek érintenék egész Európát és a NATO-t is. A két szervezetnek fel kellene készülnie egy konvencionális veszély- forrásra határai mentén. Természetesen nem olyan mértékűre, mint a hidegháború alatt, de mégis elég jelentős ahhoz, hogy komoly következményekkel, illetve stratégiai módosításokkal járjon. Nyilvánvaló, hogy Szlovákia közvetlenül is érdeklelt a problémában, hiszen legnagyobb szomszédunkról van szó. Tételezzük fel tehát a lehetőségeket, hogy Ukrajna mégis kettészakad. A keleti-déli „oroszbarát” rész tulajdonképpen a sokat emlegetett Donyeck és Dnyepropet- rovszk körzetekből, továbbá Har- kovból, a Krím-félszigetből és Ogyessza környékéből állna. Ezek a területek minden valószínűség szerint rövid időn bélül csatlakoznának Oroszországhoz. Ezáltal Oroszország ismét közelebb jutnának Közép-Európához, sőt esetleg újra határos lenne Romániával és Moldovával, súlya pedig mindenképp jelentősen megnőne. Ennek geopolitikai és stratégiai következményei - különösen a térségbeli országok számára egyértelműen negatívak lennének, de érvényes ez a NATO és az EU szemszögéből is. Ezzel párhuzamosan létrejönne egy „nyugatukrajnai” államszerűség, amely magában foglalná Kijev körzetét is. Ezzel kapcsolatban ismét több probléma merülhet fel. Annak ellenére ugyanis, hogy egy ilyen alakulat geopolitikai irányultsága minden valószínűség szerint nyugati lenne - sokkai erőteljesebben, mint a jelenlegi Ukrajnáé -, az instabilitás számtalan elemét hordozná magában. Ezek közé tartozik például a bizonytalan határvonal a „Kelet-Ukrajnával”, vagy annak keletre „csatlakozása” után Oroszországgal. Továbbá a lehetséges menekültáradat, Kijev helyzete, amely jelentős orosz lakossággal rendelkezik, vagy éppen az identitásproblémák. Ukrajna nyugati része az ország kevésbé fejlett területe, amelynek nagyon kérdéses lenne gazdasági helyzete. Ezért ez a rész komoly nyugati gazdasági támogatást emészthet fel. Márpedig ennek a gazdasági segélyfolyamatnak szakadás esetén mindenképp be kellene indulnia, hiszen ez egyik kulcseleme lenne annak, hogy legalább a nyugati részt stabilizálni lehessen. Az egyik legkomolyabb probléma azonban kétségkívül az, ha a két országrész a lehetséges szakadást követően vitát kezd közös határairól. Ez akár komolyabb konfliktusba is torkolhatna - orosz részvétellel. Végszó helyett azonban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a vázolt lehetőség - Ukrajna két részre szakadása - még mindig a legkatasztrofálisabb forgató- könyv, és valószínűsége még mindig kisebb, mint más variációknak. Éppen ezért a cikk csak elméleti lehetőségekkel foglalkozott, amelyek reméljük, sohasem lesznek aktuálisak. A közép-európai országok, az Európai Unió és a NATO tagállamainak még mindig egyik legfontosabb külpolitikai és biztonságpolitikai érdeke egy stabil, egységes és független Ukrajna, amelynek hosszú távú politikai, gazdasági, és nem utolsósorban stratégiai fejlődése biztosított. Márpedig ez, ismerve az elmúlt hetek történéseit, már nem csak puszta frázis, hanem nagyon is fontos tény. A szerző külpolitikai elemző Szlovákia közvetlenül érdeklelt: legnagyobb szomszédunkról van szó. KOMMENTÁR Kínos baloldali sztori TÓTH MIHÁLY A hírirodák 10-12 sorban számoltak be a hétvége egyik politikai eseményéről, a Robert Fico alapította Smer és a Peter Weiss és társai által gründolt Demokratikus Baloldal Pártja (SDE) egyesüléséről. Baloldaliként szomorkásán konstatálom, e terjedelemnek egyhar- mada is bőven elég lett volna e politikai szervezet nekrológjaként. Két dolog mondható el e pártegyesülés kapcsán. Az egyik: Szlovákiában rendkívül lassan őröl a történelem malma. így történhetett meg, hogy az a párt, amely már legalább tíz esztendeje megérett arra, hogy nyomtalanul eltűnjön a süllyesztőben, csak tegnapelőtt múlt ki teljesen. A másik: a voksolók tömegének legutóbbi évtized alatti pártoktól pártokhoz áramlása azt jelzi, hogy a munkaerejük áruba bocsátására kényszerülők nem mondtak le egy olyan párt létrejöttének igényéről, amely alkalmas lenne érdekeik érvényesítésére az országos politikában. Egy szabad szájú szlovákiai publicista 1991- ben ebben vélte felfedezni a hazai közéleti szereplők egy jelentős része erkölcsi romlása beindulásának okát: a rendszerváltás napján elsőként vettek egy méretes kokárdár, majd a pártgyűlésről egyenesen a plébános úr karjaiba rohantak. Mások, az élelmesek és az előrelátóbbak az állami vagyon megkaparintására szakosodtak, még mások... Peter Weiss és társai abban különböztek a többi csoporttól, hogy elhatározták: a kommunista párt romjain szociáldemokrata típusú pártot alapítanak. Látszólag ugyanazt tették, mint Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban az állampártnak azok a tagjai, akik belátták, hogy a bolsevizmus zsákutca a baloldal számára, és a szociáldemokrácia a munkásmozgalom győztes irányzata, vagy egyszerűen abból indultak ki, hogy egy baloldali párt „toborzási területe” nem azonos a jobboldali pártokéval. Az SDE vezetőinek nem sikerült végrehajtaniuk azt a bravúrt, amelyeket hasonló helyzetben a magyar, a cseh és a lengyel baloldalnak sikerült. Ennek fő oka az, hogy Weiss és társai húsz évig agitátorai voltak a Husák-rendszernek. A párttörténeti intézetben és egyéb ideológiai munkahelyeken dolgoztak. Márpedig aki 20 évig a „katedrán áll”, annak lelkében (ha csak nem zseni az illető), nyomot hagy a „katedra”. Egyikük sem bizonyult zseninek... Az SDE vezetése talán még érezte is, hogy egy baloldali párt nem létezhet munkásság nélkül. A pártvezetésbe írmagként, bizonygatásként be is vettek egy munkást: Euptákot. Ennek csak az lehetett az eredménye, ami lett. Weissék hagyták, hogy a pártból kiutálják a magyarokat, és ha- zafiságban az SDE hova tovább vetélkedni kezdett a Szlovák Nemzeti Párttal. Mindent elkövettek, ami miatt a baloldal helyzete nem alakulhatott úgy, mint a környező országokban. A hírügynökségi jelentésben úgy jelent meg a pártegyesülésről szóló tájékoztatás, hogy abban csak a befogadó párt vezetőjének neve szerepelt, a csatlakozóé kimaradt. Nekrológ, amelyben szeméremből nem tüntetik fel az elhunyt nevét. A szégyenkezés teljesen megalapozott. JEGYZET Ajóság mértéke TALLÓSI BÉLA Az a sanda gyanúm, hogy rossz pszichoteszt-alany lennék, és lelkibeteg-alanyként sem felelnék meg az előírásoknak, pontosabban, nem férnék bele hivatalos betegséglistákba. Rám ugyanis nem érvényes annak a brit pszichológusnőnek a tézise, aki állítja, hogy a Mikulásban való hit jót tesz a gyerek morális fejlődésének. Véleménye szerint, ha az apróságokban él a Mikulás-legenda, könnyebben tudnak különbséget tenni a jó és rossz között, mivelhogy a Télapó is felismeri a rossz és a jó gyereket. Hú, de élt bennem a Mikuláslegenda, hú, de vártam a Télapót: ahogy megjöttem az iskolából, mondani se kellett, nagy elszánással nekiláttam a csizma- glancolásnak. Engem nem kellett noszogatni, mert hát jórava- ló, szófogadó gyerek voltam. Mindent megtettem, hogy csizmám megtetsszen és megfeleljen a Télapónak, s azzal a reménnyel hajtottam tudatlan kis kobakomat a lúdpehelyből púposra tömött kispárnámra, hogy reggelre két-három számmal nagyobb, lehetőleg feneketlen rá- máscsizmát találok az én agyonkoptatott, csámpásra gyúrt lábbelim helyén, teletömve a déligyümölcsök királyával, illatos naranccsal, amerikai földimogyoróval s minden jóval. Másnap aztán lelki szemeimből megindultak a patakok, olyan fájdalmas volt megtudni, hogy ennek vagy annak az osztálytársamnak három narancscsal többet juttatott a Télapó. Az egészben nem is az a három narancs fájt, ami egyébként is savanyú volt, összehúzta a szám, kirázott tőle a hideg... szóval csupa kellemetlen kulináris élményt hozott magával, hanem az cseszte a csőrömet: hogy a fenébe van akkor ez a Télapóval. Hétördög volt az egyik gyerektársam, sorozatmenetre állított három kalasnyikowal nem lehetett volna lenyugtatni, pusztult körülötte minden, csupa Karthágó termett lépte nyomán, magaviseletét csak ezeregyes érdemjegy-skálában lehetett minősíteni, csizmájában reggelre mégsem virgács, hanem tejjel-méz- zel folyó Kánaán termett. Pedig én úgy igyekeztem egész évben, hogy jobban nem lehetett: ahova tettek, ott maradtam, ahova küldtek, oda mentem, amit mondtak, azt cselekedtem, ha ütöttek, tűrtem, ha aláztak, viseltem, csak hogy makulátlanul jó legyek. S mindezt azért, hogy bőséges legyen a Mikulás, gazdag a Jézuska, és virgácsnélküliek legyenek az ünnepek. Nekem ugyanis ez mérce volt: ajóság mértéke. De mert úgy éreztem, ezt a mértékegységet igencsak- elfuserálták, az én morálomnak nem tett jót a legenda. Az én esetemben tévedett a Télapó: belém látva nem tudta pontosan, milyen magaviseletű egyénke vagyok. És rosszul osztott.
