Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-30 / 276. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ HELSINGIN SANOMAT A finn napilap tárgyilagos hangnemben számol be a kettős állampolgársággal kapcsolatos magyarországi népszavazás kérdéséről. Az újság szerint a kormánykoalíció két pártja a Magyarországtól elcsatolt területek magyarságának problémáját pénzkérdésnek tekinti, az ellenzék szerint viszont elsősorban morális, emberiességi kérdésről van szó. Finnország az Oroszország területén maradtak (finnek, karjalaiak, inkerik) számára megadja a finn állam- polgárságot, ha a négy nagyszülő közül legalább az egyik bizonyíthatóan finn. (K. L.) Kettős állampolgár (Szalay Zoltán rajza) Másutt is problémák vannak a cirill betűkkel; például a moszkvai tévé teletextje szintén latin írásjeleket használ Oroszország: tatár ábécés gondok Mi, magyarok saját bőrünkön tapasztalhattuk, nem jó dolog, ha a politikusok felhatalmazva érzik magukat, hogy a nyelv dolgaiban ítélkezzenek. Igazában nem is hatásos, legfeljebb a hatalom demagóg eszköztárának egyik fegyvere. Olvasom, hogy ezúttal a moszkvai alkotmánybíróság a tatárokat kötelezte a cirill ábécé további használatára. E. FEHÉR PÁL Az Orosz Föderáció kötelékébe tartozó autonóm Tatár Köztársaság vezetése még 1999-ben döntött arról, hogy a tatár nyelvű írásbeliségben, amely az orosz mellett a másik hivatalos nyelv, fokozatosan, tíz év alatt bevezetik a latin ábécét. A XX. században a volgai tatárok először az arab írást használták, aztán 1927-ben áttértek a latin írásra, és végül a „sztálini alkotmány” egyik következménye lett 1939-ben a cirill ábécé. Tatár nyelvészek szerint a latin betűk pontosabban tükrözik a tatár nyelv hangkészletét. Némely orosz politikus véleménye más. Mihail Mityukov, aki az elnök teljhatalmú képviselője az alkotmánybíróság apparátusában, azt fejtegette jogászok előtt: „Minden természetes nyelvben a szóbeliség az elsődleges, az írásbeliség pedig másodlagos, ez a nyelv ruhája, amely változó lehet.” Tetszetős érvelés, történeti érvekkel is megtámogatható: nem kevés azoknak a nyelveknek a száma, amelyeknek használói váltogatták ábécéjüket, ugyanakkor viszont az sem feledhető, hogy az adott esetben a tatároknak az az álláspontjuk, hogy szerintük a már egyszer kipróbált latin ábécé jobb nekik. És figyeljünk arra is, nem a mohamedán világ nagy részéhez összekötő kapocsként alkalmazható arab grafikát akarják választani, pedig tehetnék, hiszen a Korán a tatároknak is szent könyve, hanem inkább Kemal pasa török példáját követnék, vagy az ugyancsak rokon népét, az azerbajdzsánokét, akik szintén áttértek a latin ábécére. Ebben az esetben a beszélt nyelv elsődlegességére hivatkozni nem jelent se többet, se kevesebbet, mint azt, hogy a tatár nyelvet, amelyet a köztársaság népességének 48 százaléka használ - az orosz nyelvűek 43 százaléka mellett -, mégiscsak másodrendű szerepre kárhoztatnák. Való igaz, a nyelv ruhája természetesen változhat, ugyanakkor a nyelv fejlődése, egy nép kultúrájának színvonala az írott nyelv színvonalának függvénye, ennek fejlettségével párhuzamos. Éppen ezért a tatárok nem is adják fel a küzdelmet: fővárosuk, Kazany (Kazán) iskoláiban továbbra is alternatív tantárgy a latin írás elsajátítása. A gyerekek pedig szeretik ezt a tantárgyat, egyebek között azért, mert így könnyebben küldhetnek SMS- üzeneteket. Talán idetartozik az a tény is, hogy a cirill ábécével az oroszoknál szintén tapasztalható némi gond, mert például a moszkvai tévé teletextje ugyancsak latin betűket használ. Persze nem a tatárok az egyedü- liek, akik a hatalmi szóval rájuk erőszakolt és a diktatúra által az erőszakos oroszosítás eszközeként kíméletlenül alkalmazott chili ábécétől szabadulni akarnának. A mol- dovánokat ma már aligha érdekli, mi a moszkvai alkotmánybíróság véleménye, mert önállóak lettek, de ők már a nyolcvanas évek végén, felhasználva a birodalom felbomlását kísérő általános zűrzavart, áttértek a román ábécé és helyesírás használatára. És mennyi kavarodás volt a románok és cirill ábécé kölcsönös viszonyában is. Hiszen még a XIX. században a román nyelv egységesen cirill betűket használt, aztán jött a latin, majd Sztálin a moldovai részen visszaállította a chilit. Ebből pedig az következett, hogy azokat a román klasszikus alkotásokat - például Ion Creanga (1839-1889) műveit -, amelyek eredetileg latin betűkkel fogalmazódtak, átigazították ci- rillre, de közben Bukarestben, magától értetődően, a latin ábécé betűivel nyomtatták ki e könyveket. Cifrább nyelvrokonaink esete. A finn nyelv egyik tájszólását beszélő karélok, akik az orosz államhoz tartozó, a finn népeposz, a Kalevala szülőhelyeként számon tartott Kaijalában élnek mintegy 180 ezren, annak idején szintén kaptak cirill írást. Teljesen értelmetlenül, hiszen karéi irodalmi nyelv nem létezett, a szovjet-karéi hóknak minősített írástudók cirill betűkkel írtak finn irodalmi nyelven. És jelentkeztek az ugyancsak rokon vepszek is. Karéi és vepsz nyelvészek gyakorlatilag a finn gyakorlat alapján dolgozták ki a latin írásra történő áttérést. Megjegyzendő, a vepszekről már 1897-ben azt közölte a Pallas nagy lexikona: „Nyelvüket aligha fogják sokáig megőrizni, mert az oroszosítás nagyban előre halad közöttük.” Úgy látszik, a cirill ábécé és minden más ellenére a vepszek mégsem haltak ki, sőt most nyelvük megújítására törekszenek. Sikerül? És mit szólna mindehhez Jurij Andropov, aki e terület, tehát a karélok és vepszek egyik pártfőnöke is volt, mielőtt az igazi karrieije kezdetét jelentő diplomáciai pályára igazolták át, amikor 1954-ben Budapestre küldték szovjet nagykövetnek? A karélok meg a vepszek ábécés kísérleteire azonban nem vonatkoznak az Orosz Föderáció törvényei, mert egyiket sem használják hivatalos nyelvként, márpedig a cirill hás csak ezekben az esetekben kötelező. Ezúttal az elvekről szólt a jogvita. Az átállás nem csekély anyagi vonzatai még szóba sem kerültek. Ám valószínűsíthető, hogy az elvek esetleges rendezése után a szükséges rubelmilliárdok ugyancsak fejfájást okoznak majd. Az átállás nem csekély anyagi vonzatai még szóba sem kerültek. A NATO az utóbbi kilenc évben több akciót indított a balkáni országban élő iszlám szélsőségesek ellen Működnek-e al-Kaida-terroristák Boszniában? MTI-HÁTTÉR A NATO, amely a héten adja át békefenntartói szerepét az Európai Unió katonai alakulatának Boszniában, az utóbbi kilenc évben több akciót indított a balkáni országban működő iszlám szélsőségesek ellen; az európaiaknak azonban egy újabb realitással kell szembenézniük, ha beigazolódik az a gyanú, hogy van ott egy, az al-Kaidához kötődő terrorista hálózat. „A NATO terrorellenes akciókat is végrehajtott. Most ezért feltétlenül szükséges, hogy ellenőrizzük a helyzetet, mert meg kell akadályoznunk a terrorista szervezet boszniai pénzgyűjtését vagy beépüléséti’ - jelentette ki Steven Schook, a boszniai NATO-erők (SFOR) parancsnoka. Az iszlám csoportok boszniai jelenléte „egyidős” az 1992-95-ös háborúval, amely szembeállította egymással a muzulmán, a szerb és a horvát közösséget. A boszniai muzulmánok megsegítésére érkezett „mudzsahideket” a daytoni békemegállapodás másnapján távozásra szólították fel. Sokan azonban maradtak, sőt állampolgársághoz jutottak azáltal, hogy bosnyák nőt vettek feleségül. Számukat soha nem hozták nyilvánosságra. A közelmúltban kilenc bosnyák hivatalos személy ellen emeltek vádat korrupció címén azért, mert illegálisan bosnyák állampolgársághoz juttattak 741 arab harcost a háború utáni években. A NATO különösen a 2001. szeptember 11-i terror- támadások után indított akciót iszlám szélsőségesek ellen Boszniában. Senad Slatina, a Nemzetközi Válságcsoport elemzője szerint az al-Kaida boszniai veszélyét éppen ezek a régi harcosok jelentik. Ezt a helyi hatóságok olyan komolyan vették, hogy 2003-ban több akciót indítottak iszlám szélsőségesek ellen. Yossef Bodansky, az amerikai kongresszus neves terrorizmusellenes szakértője szerint Boszniában működik egy hálózat, amelyet több jól kiképzett csoport alkot, és közvetve vagy közvetlenül felelősséggel tartoznak Oszama bin Ladennek. Bodansky úgy vélekedett, összefüggés van Zenica, az egykori mudzsahidtámaszpont és a bagdadi öngyilkos merénylők, köztük az ENSZ-képviselet ellen 2003 augusztusában elkövetett merénylet tettesei között. „Ezek a sejtek Boszniát használják kiképzési bázisul; innen indulnak a terroristák Nyugat-Európába, vagy pedig itt rejtik el őket” - mondta az amerikai szakértő, aki szerint a nemzetek közössége, valamint a helyi hatóságok is tudják ezt, mégsem fordulnak vele szembe kellőképpen. A NATO nem rendelkezik semmilyen perdöntő bizonyítékkal. Mindamellett egy névtelenséget kérő boszniai hírszerző azt állítja, Bodansky információi pontosak: Zenica körzetében terroristakiképző bázisok működnek. KOMMENTÁR Főszámvevő kerestetik MOLNÁR NORBERT Számvevőszéki főnököt keres magának Szlovákia. A mondat pontosan nem így hangzik, hanem úgy, hogy számvevőszéki főnököt keresnek maguknak a szlovák pártok. A kormány- pártiak szerint szakembernek és függetlennek kellene lennie, az ellenzékiek szerint ellenzékinek, amiből az következik, hogy függetlenség és szakmai szempontok kizárva. Persze, megkérdőjelezhető, hogy a kormánypártok is komolyan gondolják a függetlenséget mint követelményt. Játsszunk el a függetlenséggel mint szóval. Ki és mi a független egy átpolitizált világban? Aki nem tagja egyetlen pártnak sem? Tévedés, attól még lehet egy párt szekértolója. Aki szembe mer menni a fősodorral? Néhány párt mindig szembe mer menni a fősodorral. Aki minden párttal, vagy legalábbis legtöbbjükkel köszönőviszonyban van, de egyikkel sem puszipajtás? Az egy ideológiát vagy egész koalíciót támogat, netán függ tőle. És itt jutunk el oda, hogy manapság már senkire, aki magas szintű köztisztviselő lesz vagy a közéletben megjelenik, nem lehet azt mondani, hogy független. Minimum egy politikai jelölésnek kell a hátában lennie annak, aki valahova el akar érni. (De legrosszabb esetben is egy szemlehunyásnak.) Vagyis akit politikai párt vagy egy politikus jelöl, nehezen nevezhető függetlennek - hangsúlyozom - agyonpolitizált társadalmunkban. Talán ha akadna a Számvevők Szakmai Szervezetének egy jelöltje; de előbb, ha akadna ilyen szervezet. így maradnak a szakmai kritériumok, mindannyiunk legnagyobb örömére. Megmosolyogtató viszont az ellenzék, konkrétan a HZDS hozzáállása. Náluk semmi sem fontos, csak a kötöttség. Ján Jasovský egykori színtelen közlekedési minisztert, manapság képviselőt jelölte a fő számvevői posztra, helyettesének Tibor Cabajt, a HZDS leltári frakcióvezetőjét. Ideális pártemberek. A párt érvelését, hogy a számvevőszék elnökének ellenzékinek kell lennie, hogy ellenőrizhesse a hatalmat, akár el is fogadhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a számvevőszéknek kicsit más a feladata. Ezt a testületet ugyanis fel lehetne használni egyfajta boszorkányüldözésre, s teljesen megbénítani a hatalmi ágak munkáját. Ismerve a HZDS-t, ezt feltételezzük is. A másik komoly probléma az érveléssel, hogy a számvevőszék elnökét hét évre választják, míg a választási ciklusok jó esetben négy évre szólnak. Ha tehát 2006-ban a jelenlegi ellenzék nyerné a választásokat, saját embere ülne éppen a főellenőri székben, tehát e logika alapján le kellene mondatni, és odaadni a leendő ellenzéknek a posztot. De ezt nem fogja senki sem megtenni, mert mindenki tudja, hogy az egész történet sántít. Összefoglalva: nincs független jelölt, csak szakember és nem szakember. Legyen a főszámvevő szakember. JEGYZET El a kezekkel a Tátrától! BUCHLOVICS PÉTER Felháborító, hogy mit meg nem engednek maguknak ezek a magyar miniszterek! A pimaszság netovábbja! Az a kidőlt fenyőfa meg az a kitépett bükk az én nemzeti tudatom része, okés? Csak az enyém, nemzeti tudatomé, értve vagyok? Na, húzzál innen a vérbe, kérlek alázattal, nehogy már itt megmentsd nekem az én nemzeti tudatomat, a tiedben ott a csikós, a gulyás, a halászlé meg a birkapörkölt, azzal foglalkozzál, légyszi. Ja, tényleg: juhtúrós galuskát, brindzát és ostyepkát se egyél ezentúl, mert azok is az én nemzeti tudatom részei, még a végén eleszed a nemzeti tudatomat... Úgyhogy nekem te ne mentsd meg az enyémet, mert ez az én havasi gyopárom, az én zer- gém, az én Tátrám. Majd jól visszaküldöm a cseheknek is a pénzsegélyt, alázzák meg az öreganyjuk térde kalácsát, mert az én Tátrámat csak én menthetem meg, maximum a Dzu- rinda oszthatja el rá a pénzt, de mindenképpen csak egy tősgyökeres szlovák ember, mert a nemzeti tudatomból nem adok egyetlen farönköt, forgácsot, gyufaszálat sem. Még mit nem? Hogy aztán ti keressetek rajta? Ez az én szimbólumom, csakis és kizárólag az enyém. Az én kisprivát őrületem, hát ne nyúljál hozzá, mert nagyobb kárt csinált, mint az orkán. S az unió se segítsen az én Tátrámon, mert az nem az ő nemzeti tudata. Vagy ha már pénzt küld rá, akkor lehetőleg egyenesen nekem, az én számlámra, mert az is az én nemzeti tudatom része. Sőt, mondhatnám fundamentuma. A természeti katasztrófa az én katasztrófám, s az én hősi nagy harcom a nemzeti tudatom részének újjáépítése is, na. Apropó, kik ezek az izmos fehérköpenyes bácsik, akik most lefogtak engem, meg az a szemüveges bácsi, aki azzal a csúnya nagy fecskendővel közelít felém? De hát én most nem mehetek el szanatóriumba, mert most meg kell mentenem a nemzeti tudatom részét, s azt kizárólag csakis egyes-egyedül én menthetem meg. Mert mi lesz, hogy ha mások is segítenének... Most mondják, hogy egy tátrai szanatóriumba visznek, nahát, megnyugodtam. Máris otthon vagyok én, egyedül az én nemzeti tudatomban.
