Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-25 / 272. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 25. 10 On-line beszélgetés Duray Miklós szerint nincs kizárva, ha a szülőföld gazdasági megtartó ereje nem javul, a fiatalokra számára lesz vonzó a magyar útlevél megszerezhetősége Inkább lélektani kérdés, mint egyéb Folytatjuk az Új Szó on-line legutóbbi vendé­gével készített beszélge­tést. Duray Miklós, az MKP alelnöke hétfőn másfél óráig válaszolt az olvasók kérdéseire. Az alábbiakban az interjú második részének szerkesztett változatát közöljük. ON-LINE BESZÉLGETÉS morpheus: Meghökkentőnek tartom Bugár Bélának azt a javas­latát, hogy az MKP Nyitra megyé­ben csak annyi jelöltet indítson, amennyi nem eredményez ma­gyar többséget. Nem hiszem, hogy ezzel kifogná az ellenünk szövetkezők vitorlájából a szelet. Duray Miklós: Én is meghök­kentem, amikor hallottam ezt, nem tartom bölcs véleménynek, sőt politikailag elfogadhatatlan, hogy valaki önként mondjon le a lehetőségek és esélyek kihaszná­lásáról. Szerintem ez nem is fog megtörténni. oneman: A felvidéki magyarok lélekszámának fogyása az elmúlt évtizedben ijesztő méreteket öl­tött. Az MKP milyen konkrét lépé­seket tesz e folyamat okának fel­derítésére, illetve a probléma ke­zelésére? Duray Miklós: A népességfo­gyás biológiai okainak az elhárí­tására egy politikai párt alkal­matlan. Sajnos nem tudjuk azt, hogy a mintegy 47 ezres fogyás pontosan milyen összetevőkből történt meg. Szerintem nem egy egyszerű biológiai folyamatról van szó, hanem az asszimiláció és az elköltözés játszik benne szerepet. E két utóbbi tényező vi­szont már politikai kérdésként is kezelhető, amelyhez az MKP-nak is viszonyulnia kell. A legutóbbi kongresszuson szóba került egy regionális programnak a kidol­gozása, amely ha sikeres lesz, részben hozzájárulhat a népes­ségfogyás csökkenéséhez. Szülő­földön megtartó programokra és asszimilációellenes programokra van szükség. Ennek érdekében dolgoztuk ki annak idején a stá­tustörvényt is, ennek érdekében támogatjuk most az ún. kettős állampolgárságról szóló népszavazást is, és ennek érdekében kell majd szorgalmaznunk a határon átnyúló gazdasá­gi vállalkozások létrejöt­tét és a határon átívelő lakossági és önkormányzati programok ki­alakulását. A lehetőségeket lá­tom, de a kellő politikai akaratot egyenlőre nem. Buggancs: Nagyon felháborí­tott az „elválik a ..." kijelentése. Ön ezt etikailag helyesnek tartja? Igaz ön sosem tartozott az általam „támogatott“ politikusok közé, azonban mindig az volt a vélemé­nyem: Duray és Slota között rész­ben az is a különbség, hogy Duray legalább nem bunkón nyilatkozik, és nem úgy képviseli az itteni ma­gyarok érdekeit, hogy azokat úszítja a szlovákok ellen. Sajnos, az elmúlt pár év tapasztalata kez­di megdönteni eddigi állásponto­mat. Zászlólobogtatás Orbán Vik­torral, az említett nyilatkozat... Nem gondolja, hogy egy „komoly“ politikusnál az ilyen magatartás komolytalan, és ezáltal a hazai po­litikában csak a feszültséget szít­ja? így ön hogyan képviseli szava­zótábora érdekeit? Biztos benne, hogy az önt megválasztó polgárok akarják a kettős állampolgárságot, valamint az önt megválasztó pol­gárok érdeke a feszültségkeltés? Eddig az MKP szavazótáborába tartoztam, de ezek után a követke­ző választásokon nem tartom va­lószínűnek, hogy ismét az MKP-ra fogok szavazni. Ami a kettős ál­lampolgárságot illeti, én nem tar­tom jó ötletnek, szerintem ugyanis senki nem gondolta teljesen végig, hogy ez mi mindennel jár. Szerin­tem, aki dolgozni vagy tanulni szeretne, az megteheti állampol­gárság nélkül is, és ahhoz hogy Magyarországon találjak munkát, nem kell a kettős állampolgárság. Aki ott nem tud munkát találni anélkül, hogy Magyarország ál­lampolgára (is) legyen, az szerin­tem az állampolgárság megszer­zése után sem tud majd. Egy állás­interjún nem a magyarságomat kell bizonyítanom, hanem a szak­mai hozzáértésemet. Szerintem senki nem lesz attól nagyobb ma­gyar, ha Magyarország állampol­gára lesz, és az én véleményem az, hogy aki eddig is magyarnak érez­te a határon túli magyarokat, az ezek után még inkább annak fogja érezni, akinek pedig eddig is „csak egy felvidéki paraszt“ voltam, an­nak ezután még inkább az leszek. Önnek mi a véleménye erről? Nem gondolja, ha megszavazzák a ket­tős állampolgárságot, akkor azzal a határon túliakat a szülőföld el­hagyására fogják ösztönözni? Duray Miklós: Nem kívánom véleményezni fejtegetését, noha ön véleményezte az én megnyil­vánulásaimat. Lelke rajta, hogy mit tesz, szerencsére a többség más véleményen van, mint ön. suszter: Gondoltak-e arra, hogy mi fog történni, ha győz az IGEN, és valóban nagyobb lesz az elvándorlás, mint ahogy azt most sokan gondolják? Duray Miklós: A feltett kérdés­sel kapcsolatban arra szeretnék fi­gyelmeztetni, hogy van Magyaror­szágon egy óriási kormányzati mulasztás. Nem készült kimerítő és szakavatott felmérés arról, hogy mi várható akkor, ha minden magyar számára kedvezményes módon hozzáférhető a magyaror­szági állampolgárság. Ezt azért nevezem kormányzati mulasztás­nak, mert egy ilyen felmérést csak közpénzen lehet elvégezni. Az 1990-es évek közepétőí a Balázs Ferenc Intézet végzett felmérése­ket az egész Kárpát-medencére ki­terjedően, összehasonlító vizsgá­latokat folytatott magyarországi és a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok érték­rendjét illetően. Ettől szakszerűbb vizsgálatok nem folytak eddig. Te­hát, ezt kellett volna a kettős ál­lampolgárság ügyében is elvégez­ni, de ez nem történt meg, sőt, a magyarországi kormány tisztes­ségtelen módon produkált ada­tokkal riogatja a magyarországi választópolgárokat és a többi ma­gyart is. Ugyanakkor nincs kizár­va, hogy ha a szülőföld gazdasági megtartó ereje nem fog javulni, akkor a pályakezdő fiatalokra gya­korolhat vonzó hatást a magyar útlevél megszerezhetősége. enfant terrible: Milyen meg­fontolásból kért ön bocsánatot a Markíza két héttel ezelőtti Rosta műsorában Ján Cupertől azért, hogy Ivan Lexa cinkosának ne­vezte? Duray Miklós: Az a kifejezés, amelyet használtam, az inkább egy szónoki feltételezés volt és nem gyanú vagy vád. Ez ugyanis abból adódott, hogy ha ő a véden­cével politikailag és erkölcsileg is azonosul - márpedig ő az ügyvédi empátiának a határán túlmenően teszi ezt -, akkor tulajdonképpen cinkosává válik védencének. De ez nem azt jelenti, hogy bűntársa, mert együtt nem követtek el sem­mit. Tehát a bocsánatkérés arra vo­natkozott, ami teljesen egyértelmű volt a szövegből, hogy feloldjam azt a feszültséget, amely a szavaim félreértéséből adódhat, mert nem tud mindenki különbséget tenni a cinkos és a bűntárs között. enfant terrible: Ön a Rostában a „komplic“ szót használta, ez bűntársat jelent. Miért nem igyek­szik rendesebben megta­nulni szlovákul? Szerin­tem például a fentebb em­lített Rosta műsorban is sokkal jobban szerepelhe­tett volna. Duray Miklós: Nem tit­kolom, nem anyanyelvem a szlo­vák nyelv, de a parlamentben a szlovák képviselőtársaimat egye­dül én szoktam szórakoztatni szlovák szóviccekkel. morpheus: Eörsi Mátyás, az SZDSZ parlamenti képviselője szerint a kettős állampolgárság már elavult, mivel hamarosan a határon túli magyarokat egyesíti majd az uniós állampolgárság. Csak az ebben a bökkenő, hogy pl. Ukrajna csatlakozása belátha­tó időn belül nem fog megtörtén­ni és, ugye, ez kb. 150 ezer kár­pátaljai magyart érint, akiknek a kettős állampolgárság biztonság- érzetet adna. Duray Miklós: Nemcsak Eörsi Mátyásnak ez a véleménye, ha­nem Eduard Kukán szlovák kül­ügyminiszternek is, de a vélemé­nyeik kialakításakor, úgy látszik, elvonatkoztatták magukat Euró­pától. 1997-ben születtet meg az első európai állampolgársági egyezmény, amely kimondottan támogatja a kettős állampolgár­ság létrejöttét, mint az emberi szabadságjog egyik elemét. oneman: Ön szerint a felvidé­ki magyarok identitástudata mennyire sínylette meg a kom­munizmus éveit, illetve a „rendszerváltás“ után kialakult fogyasztói társadalom demorali­záló hatásait? Összehasonlítható ez a magyarországi helyzettel, ahol az a párt, amelyre a legtöb­ben szavaztak, a kettős állampol­gárság elutasítására buzdít? Ja­víthat-e valamennyire a helyze­ten, ha megkapjuk a magyar ál­lampolgárságot? Duray Miklós: Többször is említettem, hogy a nemzeti azo­nosságtudat Magyarországon megroskadt. Az egyéb országok­ban élő magyarok esetében ez sokkal kevésbé történt meg. Meg vagyok róla győződve, hogy Ma­gyarországon is javuló a helyzet, a most zajló vita azonban inkább az ellentéteket élezi, mintsem a közmegegyezést segíti. Arról vi­szont meg vagyok győződve, hogy ha egy sikeres népszavazás után majd megszületik az új ál­lampolgársági törvény Magya­rországon, amely helyreállítja a magyar jogfolytonosságot az ál­lampolgárság terén, és majd ki­derül az is, hogy ez mindenkinek a hasznára válik, akkor ez segíte­ni fogja a magyar nemzeti önazo­nosság erősödését. suszter: Harminchét éve élek Szlovákiában, magyar nemzetisé­gű és magyar állampolgár va­gyok. Nem érzem magam na­gyobb biztonságban. Hogy is van ez? Ha végleg el akar valaki men­ni, akkor nagy szüksége van rá. Duray Miklós: Tudatosítanunk kell azt, hogy amit 1920-ban tő­lünk elvettek hatalmi erővel, ahhoz továbbra is jogunk van és ez nem annak függvénye, hogy ebből hasz­not húzhatunk-e vagy sem. Ez az állampolgársági ügy inkább lélek­tani kérdés, mint egyéb. Ha valaki­nek zsebében van a magyar útlevél, nem kell, hogy használja, mint ahogy ismerek olyanokat, akiknek zsebükben van a szlovák útlevél, és nem utaznak vele sehova. Az ál­lampolgársági ügyet is úgy kell ke­zelni, mint a státustörvényt, illetve a Magyar Igazolvány kérdését. Ez nem kizárólag a szabad identitás- választással függ össze, hanem az egységes nemzethez való ragasz­kodással. Mert annak a kifejezője, és az összetartozás jelképe. svájci: Az előbb önt Slotához hasonlították. Ami nem kis ra­vaszság, de jó médiatámogatással akár be is ültethető az emberek fe­jébe. Ön szerint Slotának is szok­ták mondani, hogy „olyan szélső­séges nacionalista vagy, mint Duray Miklós“? Én ugyanis sem­mi hasonlóságot nem látok önök közt. Duray Miklós: Tudjuk, hogy minden összehasonlítás sántít, s függetlenül a hasonlítgató jó vagy rossz akaratától. Emlékezzünk vissza, sokszor mondták irány­adónak tekintett politikai elem­zők, hogy, mondjuk, a parlament­ben nem lehet úgy szavazni a ma­gyaroknak, mint ahogy a Szlovák Nemzeti Párt vagy a Kommunista Párt képviselői szavaznak. Meg­ítélésem szerint az így kialakított vélemények egy mérhetetlen bu­taságról tanúskodnak, mert az ember a saját magatartását soha­sem a más viszonylatában alakítja ki, hanem az ügy vagy a felvetett kérdés viszonylatában. Aki pedig mindig máshoz hasonlítgatja ön­magát vagy mást, az korlátolt em­ber. morpheus: Miért van az, hogy az MKP leginkább Nyitra és Nagy­szombat megye magyarlakta régi­óira fókuszál? A keleti végeken élő magyarok szavazataira, gon­dolom, ugyanúgy szükségük van, mégis egyre inkább úgy érezzük, hogy az MKP látókörén kívülre kerültünk. Duray Miklós: Osztom ezt a fé­lelmet, az MKP politikusai közül én látogatom legtöbbet a keleti végeket. Egyetértek, hogy jobban kellene figyelni a Garamtól kelet­re eső területekre, de az ún. Kelet elhanyagolása eléggé hagyomá­nyos vonása a magyar politiká­nak, amely 1918 után felerősödött és elvezetett oda, hogy a keleti vé­gek leszakadtak a fejlődésben. Ha én lennék a miniszterelnök vagy a gazdasági miniszter, akkor biztos, hogy ebben változás állna be. „Van Magyarországon egy óriási kormányzati mulasztás.” „Jobban kellene figyelni a Garamtól keletre eső területekre...” Duray Miklós: „Szülőföldön megtartó programokra és asszimilációellenes programokra van szükség. ” (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents