Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-24 / 271. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. november 24., szerda 1. évfolyam 39. szám A Csemadok helyi alapszervezete megalakulása ötvenötödik, a Garam Menti Népi Együttes létrejötte negyvenedik évfordulójára emlékezett A lévai magyarság két jubileum jegyében ünnepelt Török Alfréd, a Csemadok Lévai Alapszervezetének elnöke ünnepi beszédében a múltról és jelenről egyaránt számot adott Léva. Idén ünnepli a Csemadok Lévai Alapszervezete megalakulásának 55. évfordulóját, s egyik legfontosabb művészeti csoportja is jubilál: a Juhász Gyula Irodalmi Színpad fennállásának negyvenedik évéhez érkezett. FORGÁCS MIKLÓS November 6-án a Družba kultúr- házban ünnepi műsorral emlékezett meg a Csemadok helyi alapszervezete a múltról, és képet adott a jelen eredményeiről is. A rendezvényre érkezőket az előcsarnokban hat tabló fogadta, melyeken nyomon lehetett követni a szervezet működését megalakulásától napjainkig. Cikkek, fényképek, műsorfüzetek, plakátok, oklevelek és más dokumentumok tanúskodtak az eddig elvégzett munkáról. Az évszámokba, emlékezetes pillanatokba, fontos csomópontokba sűrítve bemutatott elmúlt idők után következhettek a színházteremben a jelen eseményei. Varga Lívia, a komáromi Jókai Színház lévai születésű színésze Ratkó József Déva című versével - mely a Kőműves Kelemen-téma sajátos feldolgozása - nyitotta meg az ünnepi műsort. Az erős jelenlétű, szuggesztív, feszes előadásból kiderült, „...nekünk kell tűzben hamuhodni, mészben keveredni, falban fala- zódni...”. Török Alfréd, az alapszervezet elnöke üdvözölte a vendégeket: Csáky Pál miniszterelnök-helyettest, Győrffy Csaba pozsonyi magyar nagykövetet, a Rákóczi Szövetség öttagú küldöttségét Kun Ferenc vezetésével, a budafoki önkormányzat háromfős delegációját Janzsó Jánossal az élen, Görföl Jenőt, a Csemadok Országos Tanácsának titkárát, Duba Ernőt, a Csemadok Lévai Területi Választmányának megbízott titkárát, Nagy Csabát, a Rákóczi Szövetség Oroszlányi Alapszervezetének elnökét és az oroszlányi küldöttséget, Vojtek Zoltánt, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Brünni Alapszervezetének elnökét, valamint helyi szervezetek és intézmények vezetőit. Török Alfréd beszédében „meghatározó mozgatórugónak” nevezte az 1949. június 22-én alakult helyi szervezetet. Munkáját váltófutáshoz hasonlította, vagyis a stafétabotot mindig át kell adni, mert „a fáklya semmit sem veszít, ha meggyújt egy másikat”. Megemlítette, „voltak idők, amikor még a széljárásra is vigyázni kellet”. Jelenlegi székházában 1994-től tevékenykedik a helyi szervezet, előtte: költözködések, fabarakk, utca, majd végre a várva várt székházalapítás. Az elnök büszkén sorolta fel a jelenleg működő csoportokat; „az ifjúság egyre bátrabban veszi ki részét fáklyánk vigyázásában”, „mi színházat hozunk, színházba megyünk, tematikus kirándulásokat szervezünk, hagyományos ünnepeinkről megemlékezünk”. Aktív munkájáért a helyi szervezet kitüntetésben részesítette Frasch Istvánt, Halász Erzsébetet, Horváth Józsefet, Horváth Klárát, Huszár Tibort, Kosztolányi Magdolnát, Paál Sándort, Pál Krisztinát, Poprac Lászlót, Sándor Károlyt, a Juhász Gyula Irodalmi Színpadot és a Bárka Színpadot. Az okleveleket Görföl Jenő és Újváry László adta át. Meglepetésként - ahogy Újváry László mondta: „becsszóra, az elnök nem tud róla” - Török Alfréd is megkapta a kitüntetést. A Juhász Gyula Irodalmi Színpad hazai költők verseiből készült jubileumi összeállítása előtt a csoport vezetője, Újváry László foglalta össze az eltelt 40 évet. „Hihetetlen, hogy az irodalmi színpad mint műfaj már négy évtizede megjelent. Léván Sándor Károly honosította meg, legsikeresebb műsoraik az Ismereüen Jókai, a Tamango, táncolj!, a Két végtelenség között voltak” - idézte a múltat. Újváry László húsz éve vette át a színpad vezetését, éppen abban az évben, amikor Juhász Gyula születésének 100. évfordulóját ünnepelték. Száznál több vers- és prózamondó dolgozott a csoportban, mindig „magas szintű műhelymunka folyt”. A kérdésre pedig, van-e holnapja az irodalmi színpadnak, a negyedikes alapiskolás Nyúl Dóra adta meg a választ, aki második helyezett lett a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen Rimaszombatban, és első helyezést ért el a hasonló jellegű fóti megmérettetésen. A „győztes versed’, Pósa Lajos Gróf Tarisznyás Peti című költeményét a lévai közönség is meghallgatta. Az irodalmi színpad műsorában ezután tíz szlovákiai magyar költő szavaival és Márai és Jókai keretes szövegeivel vallott öt lány és két fiú meg egy zenész arról, hogy „ez itt a pontos jelenléted”, ez itt a „feléd rikoltó anyaföld”. Idén, a jó egy évtized után újjáalakult citerazenakar Ménkű Milán vezetésével bugaci népdalokat játszott. A Bárka Színpad Idfejezet- ten erre az alkalomra állította színpadra Rejtő Jenő A biztosíték című jelenetét Tóth Gábor rendezésében. A férfi és a női sztereotípiák görbe tükreként értelmezhető kis bohózat arról is szólt, milyen könynyen tűnhetnek őrültnek az emberek. A Pál Krisztina vezette Gyémántok moderntánccsoport két lendületes koreográfiát mutatott be, az Átmenet című a hastánc és a hip-hop eredeti keveréke, a Robotok című pedig diszkó stílusban készült. Grébner Margit tanítványa, Bodor Éva két magyar és egy olasz műdalt adott elő. Az est zárásaként a kitűnő Garam Menti Népi Együttes fiatal csapata Halász Gyula és Paál Sándor koreografálta bodrogközi sarkantyúst és szatmári táncokat ropott fergetegesen, Horváth Mária pedig gyimesi népdalokat énekelt. A vendégek és a résztvevők hangulatát csak a csekély érdeklődés rontotta el kissé, hiszen alig 130 ember volt kíváncsi az ünnepi rendezvényre. A fennállása negyvenedik évfordulóját ünneplő Garam Menti Népi Együttes fellépése (Török Tamás felvételei) A mátyusföldi városból és a környező falvakból 1944. július 4-én 1400 zsidót szállítottak az érsekújvári gyujtőtáborba, majd onnan a náci haláltáborokba A holokauszt hatvanadik évfordulójára emlékeztek Galántán GAÁL LÁSZLÓ Galánta. A galántai és környékbeli zsidók haláltáborokba hurcolásának hatvanadik évfordulójára emlékeztek november 10-én a reneszánsz kastélyban. A galántai könyvtár által szerezett konferencia bevezetőjében Štefan Polák könyvtárigazgató elmondta, 1944. július 4-én Galántáról és a környező falvakból 1400 zsidót szállítottak az érsekújvári gyűjtőtáborba, ahonnét azután a náci haláltáborokba vitték őket. Alig kétszázan kerültek vissza. „Minél kevesebb túlélő marad közöttünk, annál inkább kell foglalkoznunk a holokauszttal” - erre már a konferencia egyik előadója, Pavol Mešťan professzor, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeuma igazgatója figyelmeztetett. Elmondta, többször megkérdezték már tőle, szerinte megismétlődhet-e a holokauszt: „Abban a formában, ahogyan hatvan évvel ezelőtt, aligha. Hiszen az akkori gázkamrák, a krematóriumok ma már elavult módszernek számítanának. Ám más formában - és nem csak zsidókkal szemben - ma is létezik a világban holokauszt” - figyelmeztetett. Elmondta, a régészek és történészek nézete nem egyezik a zsidóság szlovákiai megjelenését illetően. Egyesek ásatási leletre - egy nagylévárdi (Veiké Leváre) római kori feltárásból származó, a zsidó szertartásoknál használt nyolcágú gyertyatartóra - hivatkozva állítják, hogy a zsidók már a Kr. u. 2. században megjelentek Szlovákia területén, mások az írásos emlékekre, alapozva állítják: zsidók a 11. századtól éltek tájainkon. „így vagy úgy, tény, a zsidók évszázadokon keresztül a szlovákiai társadalom szerves részei voltak, ma pedig egész Szlovákiában alig háromezren vallják magukat zsidónak” - tájékoztatott Mešťan. Szólt az ortodox (vagyis a régi hagyományokhoz ragaszkodó) és a neológ (vagyis a reformokat követő) zsidóság különválásáról. Az ortodoxoknak Pozsonyban, a reformokat követőknek Budapesten alakult ki központjuk. Az első világháború előtt a mai Szlovákia területén 227 zsidó hitközséget tartottak nyilván, ebből 167 volt ortodox. Az előadó szerint a holokauszttal kapcsolatban az akkori szlovák állam több „elsőséget” is magáénak mondhat: Szlovákia volt az első állam, amely fizetett a zsidók elhurcolásáért: minden zsidó személy elhurcolásáért 500 birodalmi márkát folyósított Németországnak. A másik előadó, Juraj Koday, a Pozsonyi Állami Leváltár könyvtárának igazgatója a galántai zsidó hitközség múltját felidézve megemlítette, a városban már a középkorban éltek zsidók. A mohácsi csata után, amikor a zsidók kiűzettek Pozsonyból és Nagyszombatból, onnét egy csoport Galgócra menekült, és közülük telepedhettek le néhányan Galántán. Az Eszterházy család birtokán erős zsidó közösség alakult ki, ugyanis szívesen fogadták a máshonnan elüldözött, jól gazdálkodó zsidókat. Az első feljegyzések szerint 1721-ben hat zsidó család élt a városban. Az Eszterházyaktól imaház építésére és temető létesítésére kaptak földterületet, majd kiváltságlevelet, amely arra is jogot adott, hogy a saját közösségükön belül saját törvénykezésük legyen. Egyébként abban az időben a kovácsmesterséggel foglalkozó galántai cigányok is hasonló kiváltságlevéllel rendelkeztek. Galántán később jelentős zsinagóga és jesíva, azaz zsidó iskola működött, mára ezeknek az épületei sem maradtak fenn. Egyedül a zsidó temető bizonyítja, hogy itt valaha erős zsidó közösség létezett. Ma a városban mintegy hatvanfős zsidó hitközség működik. A rendezvényen a helyi művészeti iskola zenetanárai és Mária Repková előadóművész zsidó zenét és héber nyelvű énekeket adtak elő. A galántai könyvtár munkatársa, Kontár Judit által összeállított brosúra formájában pedig az itteni zsidósággal foglalkozó bibliográfiát vehették kezükbe a konferencia résztvevői. Héber nyelven szólt az ének a galántai reneszánsz kastélyban (Szőcs Hajnalka felvétele)
