Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-20 / 268. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 20. Családi kör 13 Sok van, mi csodálatos, de a bürokratikus rendőrségnél nincs csodálatosabb Rendszámtábla-rendetlenség Szépen sorban (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Kapunk szép új rendszám- táblát, hurrá! Uniósat, csillagosat, be jó. Vagyis hogy hát tulajdonképpen nem is csak úgy kapunk, hanem hogy el is kell menni érte egy kicsit. Meg hogy sorban állni, meg ilyesmi... A szomszéd szerint, aki már volt, legkésőbb reggel négykor fel kell kelni. Állítólag van esélyed egy nap alatt végezni, ha az első tízbe bekerülsz. Na és, egy nap... mi az... TÓTH FERENC A csípős őszi hajnalban kora reggel már tucatnyian várakoznak. Szolgálnak is mindjárt a legfrissebb rémhírekkel.- Most vagyok negyedszer - meséli egyikük vidáman. - Először hazaküldtek apámért, mert az ő nevén van a kocsj. Ott ül az autóban, mert járni már nem bír szegény. Papírlap kerül elő, amire mindenki ráfirkantja a nevét. Nyitás előtt egy órával már vagy harmincán toporognak s cigarettáznak idegesen. Az első tíz kizárólag egymással tárgyal, s megvetőleg méregeti a később jövőket, e naiv zöldfülűeket, akik alig nyolc-tíz óra várakozás után remélendnek új rendszámot kapni. Haha! Nyílnak az ajtók, a tömeg meglódul. A lista átadódik egy rendőrnek, aki bemásolja egy füzetkébe. A füzetkéből egy barna köpenyes kimásolja egy cetlire. A barna köpenyes azért barna köpenyes, mert ő megy le ellenőrizni a motor- és karosszériaszámokat. Na- mármost! Csak azok autóját ellenőrzi, akik kérvényüket már kitöltötték. De! Kérvényt csak azok nyújthatnak be, akiknek a kocsiját már ellenőrizték. Érted a huszon- kettes csapdájának leglényegét, szerencsétlen, új rendszámra vágyó felebarátom az Úrban? Egyáltalán: hol találhatóak a kérvénynyomtatványok? Hát egy helyen biztos nem. Abban a KÉRVÉNYEK feliratú kartondobozban, amely az asztalon heverészik csábítóan. Amilyen hülye az ember, oda megy először. Rögvest kiderül, hogy a doboz dacára kérvényt csakis a kisablaktól lehet kérni. Egyesével! Jó móka! Csiszolja a logikát is. Jön a barna köpenyes. Az a néhány szerencsés, aki könnyű közelharc árán nyomtatványt szerzett, kétségbeesetten igyekszik az adatokat kitölteni, ami eleve kudarcra ítélt vállalkozás. A kérvény két sűrű oldal, gyakorlatilag a forgalmi engedély összes adata szerepel benne, a kocsi súlyától (ami lehet háromféle, jé!) a fékezőerőig, az abroncstípustól az alvázmagasságig. Negyed óra, ha az ember már néhányszor próbálta. Aki hibásan tölti ki a kérvényt, annak a nevét automatikusan kihúzzák a listáról: viszlát holnap vagy a jövő héten, amikor tetszik. Vagy feliratkozhat akár újra, vakkantja az illetékes, aki egy másikkal már egyenesen ordít. Az illető ugyanis, aki a reggeli listán másodiknak szerepelt, és pitymallat óta tényleg itt cigarettázik a járdán, nem találja a nevét a barna köpenyes listáján! Eltűnt! Nincs, elpárolgott, huss, bele a levegőbe. - Nekünk itt nincs időnk az ilyesmire! - üvölt az illetékes. Persze, lehet reklamálni. Már hogyne lehetne. Hisz kultúrlények vagyunk. Fityeg is egy cetli kulturáltan a falon, mely szerint, ha bármi bajunk támad, kétségünk, netán problémánk, csengessünk be bátran az xyz számú ajtón. Ami egy marha vastag ráccsal lezárt folyosón található! Ahová természetesen külön csöngővel kéretik becsengetni! Ez az egész procedúra igazából nevetségesen egyszerű, ha sikerül önmagunkat legalább három példányban klónoznunk. Egyébként meg diplomás emberek állnak teljes tanácstalanságban a különféle nyomtatványok tengerében. Amilyen naivak ezek a diplomás emberek, még el is ugranak egy félórácskára, egyéb sürgős ügyeiket intézendő. Persze, nyomban törlik a nevüket a nagykönyvből. Na jó, nem nyomban, kb. két másodperc várakozási idő után. Ahogy a hölgyét is, aki elment a gyerekét tisztába tenni, de lehet, hogy az egész csak trükk volt. Nagy nehezen visszasírja magát. Másvalaki cukorbetegséggel próbálkozik, de a rendőr elvtársat - pardon: urat - ez úgy nem érdekli. (így mondja, szó szerint.) Különben logikus is. Aki beteg, ne vezessen. Na persze, a többiek ilyenkor sutyiban örvendeznek: egy számmal megint rövidebb lett az a ménkű hosszú lista. Most érkezik egy kis naiv zöldfülű újonc: udvariasan érdeklődik, hol kell kérvényt vételezni. Haha! Kitölteni se érkezed délig, öcsém. Kedves jelenetnek is tanúi lehetünk: görbebotos bácsitól kéri kölcsön botját egy másik öreg, aki a sajátját otthon felejtette, és így nincs mivel kibotorkálnia a vécébe. Elég jól megértik egymást, ahhoz képest, hogy egyikük egy szót sem tud magyarul, a másik meg ugyanannyit szlovákul. (De psszt! Szlovákiában ez állítólag nem is létezik.) A várakozók között legendák kélnek távoli rendőrkapitányságokról, ahol minden cécó nélkül kis kártyát, sorszámot kap a delikvens, és egy-két óra múlva szabad. De persze ilyen hely úgyis csak a mesében létezik. Álmodik a nyomor! Van más út is, persze. A kiválasztottak az oldalsó ajtón nyernek bebocsátást, s röpke félóra múltán távoznak .sugárzó mosollyal, csillo- gó-villogó új rendszámtáblával a hónuk alatt. Milyen ízléses ez a kis vörös-fehér matrica az ajtón: „Pracovisko bez úplatkov”. És van nyűt nap is, minden áldott hónapban! Ahol biztosan megtudhatjuk, hogyan munkálkodik a rendőrség éjt nappallá téve a közjó érdekében. Ebédszünetig a várakozók ká- bultan vagy dühösen üldögélnek, beállnak a sorba, visszaülnek, a kisablakhoz nyomakodnak, megint leülnek. A reménytelenség ködös völgyéből a reménység sugaras magaslataira lendülnek félóránként. Úgy elábrándozik ilyenkor az ember... Mondjuk, lehetne itt egy csinos rendőrleányzó - ha egy mód van rá, miniszoknyában -, aki kedvesen, udvariasan, mosolyogva mindenkinek elmagyarázná, milyen nyomtatványra van szüksége, arra milyen bélyeget nyaljon, hová álljon a sorban. Hát nem igaz, hogy nem telnék azokból a nehéz ezresekből, amiket fejenként itt hagyunk! Ebben a harcban az állampolgár csak vesztes lehet. A rendőrség legfeljebb a tekintélyét vesztheti el, ha ugyan volt neki valaha ilyesmi. Rendőrt látva vagy a régi beidegződés győz: azaz görcsbe rándul a gyomrunk, vagy az újabb: kinyílik a bicska a zsebben. Sok van a földön, mi csodálatos, de a bürokratikus rendőrségnél nincs csodálatosabb... A rendőrviccek - melyek jó része, valljuk be, eléggé idétlen - csak csekély törlesztés mindezért. Vicc, ami vicc. Ami nem vicc: nincs olyan ember, aki nyugodtan menne el innen. És fogadjunk, hogy a tisztviselők se úgy mennek haza, mintha relaxációs hétvégét töltöttek volna valamely sugaras tengerparton. Ismét több néhány ősz hajszállal, ismét egy újabb kis lerakódás a koronaérben. És aztán nemsokára jóval időnap előtt vagyunk kénytelenek az örök vadászmezőkre távozni. S majd ott, egy felhő szélén ücsörögve, egymás vállát átölelve - mert akkorra már barátok leszünk, én és a rendőr - megkérdezhetjük halkan:- Ej, ej, rendőr pajtás, nem lehetett volna ezt az egészet emberibben csinálni? ÖTLET-TÁR A vendégvárástól a rácsig TIPPEK Dísztök rácson A rácsos ajtó komorságát enyhíti a sok kis dísztök. (köp) (Képek: Vári) Vendégváró koszorú Sok lakás ajtaján vagy ház kapuján látni - nemcsak karácsony táján, hanem egész évben - az évszaknak megfelelő növényekből készült koszorúkat, kompozíciókat. Az ajtódísznek az a célja, hogy hirdesse az érkezőnek, szívesen látunk. Felvételünkön szőlővesszőkből font koszorút mutatunk be, amely az idő múlására emlékeztet, a koszorúba foglalt szív arra, hogy a látogatót szívesen fogadják, és talán még egy pohár újbor is kerül az asztalra. Nem csak a fűben ülhet a nyuszi Különösen ott, ahol gyerek van, érdemes feldíszíteni az ablakot. A virágon kívül olyan művet is közszemlére tehet a szülő, amelyet a gyerek saját kezűleg készített: papírkivágást, rajzot stb. A bemutatott ablakból nyuszik integetnek. Menni kéne, mindig menni, még egy percet sem pihenni, menni kéne, mindig menni, lábnyomokba lépegetni..., menni kéne, menni, menni kéne, oh. Nézz a lábad elé! - a járás sok mindent elárul személyiségünkről TESTBESZÉD Nem arra akarjuk rávenni kedves olvasóinkat, hogy könyvvel a fejükön gyakorolják a szép járást (bár az sem ártana, s aki megteszi, annak csak gratulálni tudunk), hanem a járástípusokat mutatjuk be, azt, hogy bizonyos járásnak melyek az ismérvei, és járójának mely jellemvonásaira utalnak. Lassú, kényelmes, nyugodt járás Inkább bandukolásnak mondható. Közben a csípő lazán hullámzik, a karok szabadon mozognak, a fej jobbra-balra fordul. Aki így jár, az szereti halmozni az élvezeteket, általában könnyen veszi az életet, de fényes karriert nem fut be, mert az ilyesmi nem érdekli Vánszorgó járás Leesett váll, kissé lehajtott fej, ha siet,az is vánszorgásnak tűnik. Szertelen típus, félénk, pesz- szimista beállítottságú. Nem sokra viszi az életben, de ha mégis, akkor csak óriási igyekezet árán. Kacsajárás A lábujjak kifelé állnak, a fenék kinyomva, a felsőtest kissé imbolyog. Optimista alkat, szinte mindig jókedvű, jól kijön az emberekkel. Tipegőjárás Apró léptek, a karjával kaszál, lábát párhuzamosan rakja egymás elé, fejét mereven tartja. Félénk, bizonytalan, akarata ellenére rávehető dolgokra, szinte vonzza az erős kezű „védelmezőt”. Dinamikus járás Hosszú, ruganyos léptek, egyenes testtartás, erős karlendítés. Önbizalomban nincs hiány, egy szem sem, kiegyensúlyozott, elégedett önmagával, elégedett a világgal, példaként állhat mások előtt. Szeszélyes járás Az illető úgy jár, mint a manökenek a kifutón, a lábait szépen, pontosan egymás elé rakja, csípőjét ringatja, tartása egyenes, vállai a léptei ritmusára mozognak. Vigyázat! Nem erőssége az állhatatosság; az életben többnyire sikeres, de sosem tudja, mit akar. Kissé megbízhatatlan, érzései egyik végletből a másikba csapnak át. Egyébként elegáns és vonzó egyéniség. Szökdécselő járás Egyenes, mint a gyertya, ruganyos léptei erőteljesek, derűs, sportos benyomást kelt. Megbízható, aktív, dinamikus, remek irányító, pozitív életszemlélete másokra is átragad. Méltóságteljes járás Örökös stresszben van, mindig siet, mozdulatai esetlenek, merev fejtartás, válla hátrahúzva, nem szereti kikerülni az akadályokat. Humortalan, gyakran agresszív, másokra nincs tekintettel, a nagy feladatokat szereti megoldani, és sértődötten reagál, ha valami nem működik rendesen. A csoportmunkát nem neki találták ki. (k) (Illusztráció: Vári)
