Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-19 / 267. szám, péntek
12 Ízvilág ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 19. ÍZ LET Mese a fene gusztustalan vastag tésztáról GRENDELÁGOTA Öregapó ül a fehér damasztabrosszal megterített asztalnál, nyakában damasztszalvéta, öreg- anyó éppen a levest merítené a porcelántálból a tányérba, amikor csöngetnek. Szó megszakad, hang bennakad, lehelet megszegik, a spagetti hosszúságú és vastagságú (brrrrrr!) tészta lecsusszan a merőkanálról a tányérba. Ilyet se láttam még, remélem, nem is fogok. Meglehetősen kellemetien a vendéggyalázó cérnametélttel küszködni néhány étteremben, hogy egy-egy szál a kanálon maradjon, a számba kerüljön, ne lubickoljon kajánkodva a leves kellős közepén. Nagyapó bosz- szankodást mímelve (ne feledjük, reklámfilmet látunk, és nem ízlelő- bimbóinj^ra, jó ízlésünkre akarnak hatni, nem kis erőszakot téve gusztusunkon) föltápászkodik, mit neki a spagettileves, nagyanyó porcelántállal ügyesen álcázott szakácsnemtudománya, az ajtóhoz settenkedik, kinéz a kukucskálón, megragadja a puskáját, ajtót nyit és lő. A kaszás némán összecsuklik. Ez a reklám. Többször volt szerencsétlenségem megnézni a televízióban. Az ötlet szellemes, a halálnak nincs esélye suhintani egy jóízűt a kaszájával, és két legyet, azaz két nyugdíjast lekaszabolni egy csapásra, mert nagyapó és nagyanyó anyagilag biztosította magát, van miért élnie - a pénzért, meg azért a fene gusztustalan, vastag tésztáért, melyet sajttal megszórva vagy bolognai módra, netán gombamártással magam is szívesen fogyasztok - különösen, amióta az is kiderült, hogy kitalálták a tésztás fogyókúrát -, még akkor is, ha esetenként ka- nállal-villával nagy csatát vívok a sikamlós tésztatekervényekkel... No de levestészta gyanánt fogyasztani! Inkább nem is akarok nyugdíjas lenni, ha erre kárhoztat a sors. Maradok a rántott levesnél, küszködöm az eredetileg lereszelt, ám a forró levesben rágógumi állagúvá összeállt sajttal a paradicsomlevesben, de sem a pacalt, sem a spagettilevest nem leszek hajlandó továbbra sem nyeldesni, mint kacsa a nokedlit - gondoltam fitymálóan. Csakhogy az ember ne legyen könnyelmű, és ne fogadkozzon olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek nem tartoznak csak és kizárólag a saját hatáskörébe. Hétköznapokon ebbe a kategóriába tartozik az ebéd. Gyorsétteremben, amely elsősorban azért gyors, mert az ember bekapkodja a langyos kockalevest, utána a közben kocsonya hőmérsékletre lehűlt főételt, ha szerencséje van, vált néhány szót barátaival, ha nincs szerencséje, magában beszél, se ideje, se módja, hogy legalább ötvenszer megrágja a falatokat, ahogyan az a nagy egészségkönyvben meg van írva. Falja a habarékot, amelyeket csodás fantázianevekkel spékelnek meg tréfás kedvű szakácsok. így osztottak ki nemrégiben engem is milánói baromfilevesnek keresztelt spagettilevessel, holott, ahogy telik-múlik az idő, egyre távolodnak tőlem a békés, boldog nyugdíjasidők. Kanállal-villával víva nagy csatát (Képarchívum) Ha csak lehet, inkább egyszerűbb étkekre készítsétek fel a gyomrotokat! Kedves kisgyerekesek, fő a fejünk Bizonyára sok kisgyerekes szülőtársam (szándékosan nem csak az anyukákat említem, hanem a szoptatáson kívül minden fronton sikeresen teljesítő apukákra is gondolok) számára ismerős a probléma: olykor még a legegyszerűbb étel elkészítése is igen bonyolult feladatnak bizonyulhat, ha például nincs kéznél (értsd: az adott településen belül) segítőkész nagymama, nagynéni, barátnő vagy egyéb önkéntes. Egy kis szervezéssel, jó adag türelemmel viszont könnyen úrrá lehetünk a dolgon. B.MÁNYA ÁGNES Kedves kisgyerekkel rendelkező szülők! Ha a fentiekben felvázolt „élelmezési szempontból hátrányos helyzetű család” kategóriájába tartoztok, inkább egyszerűbb étkekre készítsétek fel a gyomrotokat! Gyorsan felejtsétek el a rendkívül finom, de annál időigényesebb kaják receptjét, majd a kedves anyukátok elkészíti, ha meglátogatjátok! Jó előre (pl. este, lefekvés előtt) tervezzétek meg, mi lesz a másnapi menü, amivel a család minden tagja jóllakhat, a biztonság kedvéért gondoljatok ki egy b tervet is! Használjatok ki minden értékes „szabad” percet a délelőtt folyamán, így ha szakaszosan is, de majdcsak elkészül az ebéd. Lássatok munkához, amint pl. sikerül visz- szaaltatni a gyereket, netán hajlandó vagy tíz percig önállóan játszani, ha már öt perce összpontosít az előző nap kapott mesekönyvre, vagy egész jól elszórakozik a neki kiutalt tésztadarabbal stb. Ha tehát gyermekünket valamilyen módon kiiktattuk a sütés-főzés folyamatából, egy mély levegővétel után fogjunk hozzá a teendőkhöz, mert bizony sohasem lehet tudni, hogy az „időzített bombánk”, vagyis hőn szeretett csemeténk mikor lép működésbe. Mert mi minden történik még azalatt, amíg elkészül a család ebédje! Az anyuka (apuka) főzés közben zsebkendőt keres, nem a lepkéset, hanem a hamupipőkéset keresi, taknyos orrot töröl, könnyet szárít, énekel, egy másik dalt énekel, me(M. Csepécz Szilvia felvétele) azt bizony, meg is kell etetni csemeténkkel sekönyvet keres, egy másik mesekönyvet keres, fát rajzol, a fára egy madarat rajzol, a madár mellé odarajzolja az anyukáját, a madár mellé odarajzolja az apukáját, babát dajkál, egy másik babát dajkál, gyereket dajkál (többgyermekesék esetében egy vagy két - és így tovább - másikat is), a babáról leveti a ruhát, nem, a nadrágot visszahúzza rá (fiúgyermek esetében ide az autó illik, annak legalább nincs ruhája), egy újabb babát keres, keresné, de nem találja, feltörli a gyermeke által kilötykölt vizet, frisset önt a pohárba, kicseréli a nedves trikót, elszabadult cipőfűzőt köt meg, elgurult mütyür után kutat, egy másikat is talál mellé, gatyába ráz, fájós lábat simogat, fejet simogat, hajat fésül, hajbavalót keres, copfot csinál, a babának is, a másik babának is, kisedényt biztosít a csemete számára, két piskótát tesz bele, újabb két piskótát tesz bele, fakanalat kölcsönöz, egy újabb fakanalat kölcsönöz, piros kiskanalat keres, a piros helyett sárga kiskanalat keres, a sárga kiskanál mellé egy kéket is keres, kisszéket hoz, kisszék- re ültet, nagy székre ültet, nagy székről lesegít, bilire ültet, biztat, látványosan örül az eredménynek, feneket töröl, az eredményt elviszi a klotyómanónak, nem, előbb még megmutatja a jogos „tulajdonosának”, kezet mos, felveszi a veszettül csörgő telefont, a telefon után a nyűgös gyereket, répát pucol, répát átnyújt, eltakarítja a gyerek által kiköpött répát stb. Ha nagy keservesen elkészült is az ebédünk, lazításra még nincs okunk, előttünk ugyanis a feladat, hogy azt bizony meg is kell etetni a nem éppen jó evő csemeténkkel. Mondókák helyett inkább dolgozzunk gyorsan, minél több ételt juttassunk be egyszerre gyermekünk szájába, igyekezzünk, hogy azt le is nyelje. Pe- chünk van, ha már önállóan eszik, mert akkor nincs nagy beleszólásunk a dolgok menetébe. Ha gyermekünk szemmel láthatóan (maszatos gyerek, maszatos szülő) fogyasztott a számára kiutalt mennyiségből, próbáljunk meg mi is jóllakni. Könnyebb a helyzet, ha amolyan hétvégi, „teljes családos” ebédről van szó, mert egyrészt ebédkészítés közben, meg aztán annak elfogyasz- (ta)tásában is akad segítség. Amíg az egyik szülő gyereket etet, a másik megpróbál jóllakni és fordítva. Igaz, akadnak olyan gyerekek is, akikre ilyenkor apuka, anyuka is kevés, úgyhogy még a szomszédasszonyt is át kell hívni. Megeshet az is, hogy bizony az egyik szülő eteti a másikat, amíg az eteti a harmadikat. Nem ragozom tovább, a kör ördögi: valakinek valamikor valahogyan el kell(ene) mosogatni, hogy másnap, harmadnap kezdődhessen minden elölről... Nincs mese, át kell vészelni valahogy azt a tíz-tizenöt évet, amíg a gyerekeinkre bízhatjuk a mosogatást és főzni is megtanulnak, ha ugyan lázadó kis- és nagykamaszként hajlandóak lesznek ránk figyelni. KONYHAKÉSZ Csicsóka - az okos növény A csicsóka, hivatalosan Helianthus tuberosus, mindenhol nő, ahol kedve tartja, mégsem gaz. Akik már negyvenegynéhány éve termesztik, azt mondják róla, hogy okos növény, mert kiveszi a földből a legjobbat, a rosszat pedig, a nehéz fémeket, a nitrátot, a radionuklidot meg benne hagyja. Két méterre, sőt háromra is megnő, ilyenkor ősszel aranysárga virágot hoz, de a legnagyobb értéke a föld alatt van, gumói hasonlítanak a krumpliéira. Kiszedett termésének 30-szor nagyobb a C-vitamin-, 5-ször a B7- vitamin-tartalma, és kitűnő szaha- rin-összetevőivel is különbözik a krumplitól, kivonatokban egész 80% inulint tartalmaz. Bizony, ez nem sajtóhiba, az inulin nem azonos az inzulinnal, amire a cukorbetegeknek szükségük van. A csicsókában található keményítőt azonban biztonságosan tudják használni, mert támogatja a lép, a máj és a hasnyálmirigy munkáját olymódon, hogy megfelelő szintre tudja hozni a vérben a cukrot. A csicsóka, mikor elhagyja a testet, viszi magával az összes rendedenséget, ami a belekben maradt - koleszterin, káros zsiradék, mindazok a mérgek, melyeket az ember megevett, és azok is, melyek az emésztés során keletkeztek. A sejtek takarításában nincs egyedül az inulin, mert a csicsóka rostanyagot, pektint és szerves savakat is tartalmaz, ugyanakkor vasat, szilíciumot, kalciumot, cinket, foszfort, káliumot és még egy sor igen fontos ásványi anyagot. Nem csoda, hogy e kellemes, édeskés ízű gumót nemcsak az ember, hanem a vad- és háziállatok is kedvelik. Nálunk jóval a burgonya megjelenése előtt írt róla P. Lippay János (1664) Posoni kert című kiskönyvében „patada”, „földi alma” elnevezéssel: „...nem kéván zsíros földet, csak jót... (megművelted)... Ősszel a’ mennyit akar az ember, ki áshat belőle és a’ pincében fövénybe rakja, hogy télen élhessen vele.” A csicsókát az 1800-as évek elején már sokfelé előforduló, hazánkban jól ismert növényként említik. Pethe Ferenc (1805) szerint: „...akármilyen földben tsak 10-12 hüvelyk vastagságú bőre legyen, jól megterem.” Korizmics László (1855) szerint: „Szinte megfogha- taüan, hogy e becses növényt, mely a homoktalajt is szereti, s mely mind gumóban, mind pedig szárban igen nagy terméseket ad, továbbá gumójával és levelével a marhának igen jó nedves takarmányt szolgálhat, szárában pedig alkalmatos tüzelőt nyújt, hazánk alföldjén, hol a burgonyatermelés sehogy nem akar sikerülni, s hová egyáltalán nem is való, hol továbbá oly kevés a tüzelőszer is - a csicsóka termesztését miért nem karolják fel... Minden növények közt, melyek haszonért termesztenek, a csicsóka kétségkívül egyike azoknak, mely az égaljra és talajra nézve a legkisebb igénnyel van.” Csicsókasaláta savanyú uborkával A gumókat megtisztítjuk, megmossuk és kockákra vagy karikákra vágjuk, sós vízben megfőzzük. Szűrjük, és ha kihűlt, fölszeletelt hagymával és a savanyú uborkával összekeverjük. Ízesítjük mustárral citromlével, őrölt fekete borssal é: végül kevés joghurtot, savanyú tejfölt tehetünk bele. Úgy tálaljuk mint a krumplisalátát. (Feldolgozta Tóth Sándor)
