Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-02 / 253. szám, kedd
ÚJ SZŐ 2004. NOVEMBER 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ BRIT LAPOK Kovács László helyett is új jelöltet kíván az Európai Parlament elé terjeszteni Barroso EU-bizottsági elnök - írta több brit lap. A Financial Times szerint Barroso már pénteken elő- teijesztheti új névsorát, amelyből a legvitatottabb jelölt, az olasz Rocco Buttiglione mellett hiányozni fog a lett Ingrida Ud- re és Kovács László neve is. A The Times szerint is Kovács és a lett jelölt „lesz kénytelen harcolni állásáért”. A vezető brit napilap szerint a két ország esetében a legjobb megoldást Balázs Péter és Sandra Kal- niete, a jelenlegi magyar, illetve lett biztos újrajelölése jelentené. Mindketten profi diplomaták, és májusi kinevezésük óta jól teljesítettek. $98 88@|^aaa|HaW8m®m$8B®8iaa6i MmMM $j g$$g|$g$$g9 Több szempontból is megkérdőjelezhető, teljesen demokratikus és igazságos-e az USA választási rendszere Amerika elnököt választ Amerika négy év után újra elnököt választ. Az elnököt, amely az amerikai demokratikus berendezkedés fő szimbóluma, és minden jól sikerült amerikai akciófilmben utolsóként hagyja el a süllyedő hajót. KESZEGH BÉLA Az európaiak számára néha teljesen érthetetlen az amerikaiak lelkesedése, és hasonlóképpen az amerikai elnöki kampány, amelyre egyes források szerint csaknem 4 miíliárd dollárt költöttek. Ez a négy évvel ezelőtti kampány kiadásaihoz képest húsz százalékkal több, és a szlovák állam éves bevételének csaknem fele. Ahogy a demokratikus szimbólumok közé tartozik az USA-ban az alkotmány, az elnök is az amerikai társadalom fontos jelképe. George Washington óta az elnök szerepköre jócskán felértékelődött, és nemcsak hogy lekörözte Európa vezetőit, de akár egymaga is képes egy háború elindítására. Az elnök óriási hatáskörének vizsgálatán felül azt kérdőjelezhetjük meg, mennyire demokratikusan választott is az amerikai elnök, akinek ekkora hatalma van. Mint a legtöbb közvedenül választott elnök, az amerikai is széles hatáskörrel bír - állapíthatjuk meg kiindulópontként. Ugyanakkor az amerikai elnököt nem a nép választja, ezért nem beszélhetünk közvetlenül választott elnökről. A szavazók csak elektorokat választanak, amelyek képviselik államukat a végső választáson; az elnököt az 538 fős elektort testület választja. A választók republikánus vagy demokrata elektort bíznak meg az állam képviseletével, akiknek mandátuma csak 29 államban kötött. Ez azért is bír nagy jelentőséggel, mivel az USA eddigi választásain 156 alkalommal az elektor nem a választók akaratát követte, és a másik jelöltet támogatta. Ez a választók akaratát elutasító magatartás a legtöbb esetben nem volt döntő, ám fontossága a kiélezett harc miatt felértékelődött, és a demokratikus képviseletet erősen megkérdőjelezte. Mivel az egyes államok által jelölt elektorok száma hasonló, ezért előfordul, hogy néhány kisebb állam polgárainak szavazata háromszor-négyszer többet ér, mint egy nagyobb állam lakosáé. Míg Wyoming államban 165 ezer lakos választ egy elektort, addig Texas államban 652 ezer. így persze a végső eredmények is torzulhatnak. Néhány esetben, mint például az utolsó, 2000-es választásokon, ahol Bush és A1 Gore csapott össze, az elektort szavazatok alapján Bush 271:266 arányban nyert, annak ellenére, hogy A1 Gore félmillióval több szavazatot kapott, mint Bush. Ez a különbség a mostani választásokon újra Bush malmára hajtja a vizet, mivel a demokrata szavazók nagyobb százaléka él sűrűn lakott államban. A választáshoz való jog sem természetes az USA-ban, a lakosoknak regisztrálni kell magukat a választások előtt. A választásokon csak a regisztrált lakosság vehet részt, ezért a részvétel elemzésekor nem a teljes 18 év feletti lakosságról kapunk képet. A sokszor körülményes regisztrálás után a választó még mindig kieshet a listáról, mivel büntetett előéletűek nem szavazhatnak. Ez persze megint az egyensúly elbillenését jelenti, mivel a demokrata szavazók körében sokkal nagyobb számban vannak spanyol ajkú, valamint afroamerikaiak, akik körében statisztikailag kimutathatóan magasabb a bűnözés. Mi több, a republikánus körzetekben jóval szigorúbban bánnak a demokrata „bűnözőkkel”, a republikánus szavazókkal pedig jóval elnézőbbek. Talán ilyen furcsaságnak tekinthető az a tény, hogy Floridában kb. 22 ezer demokrata szavazót próbálnak távol tartani ily módon a szavazástól, miközben a republikánus szavazók közt kevesebb mint száz szavazó akadt fenn a rostán. Egy államon belül a választókerületek lakossága számának hasonlónak kell lennie. Ezt betartva viszont az adott párt helyi vezetői a kerületek nagyságát maguk alakíthatják, így lehetőséget kapnak további spekulációkra. A kerületek effajta „átszabása” olyannyira elfajult, hogy a 19. században egy Gerry Elbridge nevű szenátor úgy alakította a körzeteket, hogy egy vesztesnek tűnő választásból győztes eredményt kovácsolt. Ez a jelenség továbbra is él, és a szenátorról elnevezett Gerrymandering kifejezés bekerült a politológiai könyvekbe. A szó második része a szalamandrára utal, ugyanis erre az állatra hasonlított az Elbridge által kialakított választókörzet. Tehát könnyen előfordulhat, hogy John Kerryre többen szavaznak, de Bush marad a Fehér Házban. Tehát a szavazás demokratikus jellege - a tradíciók ellenére - megkérdőjelezhető, és egyre indokoltabbá válik a tényleges közvetlen elnökválasztás bevezetésének megfontolása. Egy biztos, a felmérések alapján az európaiak Kerryt választanák, na de meglátjuk, Amerika és/vagy az elektorok kit választanak. A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára A titói hatalom 1944-45-ös megtorlásában 20-40 ezer délvidéki magyar vesztette életét A vajdasági vérengzések áldozataira emlékeztek MTI-BESZÁMOLÓ Szerte a Vajdaságban megemlékeztek a hét végén a titói hatalom 1944-45-ös vérengzésének magyar áldozatairól. Az egyik legkegyetlenebb mészárlás színhelyén, a Temerin melletti Csuro- gon (Curug) idén is a hatóságok hivatalos engedélye nélkül zajlott a megemlékezés a település szeméttelepén található vesztőhelyen. A közel száz megemlékező idén is fakeresztet helyezett el a városi szeméttelep egyik dombján, a volt dögtelepen. A kereszt mellé koszorúkat tettek a meg- emlékezők, akik között szép számban voltak a bűntény áldozatainak hozzátartozói. Teleki Júlia volt tartományi képviselő azt hangoztatta, hatvan évvel a történtek után még mindig méltatlan helyen kell emlékezni a kivégzett csurogiakra, s a hatóságok az emberi jogokat sértik azzal, hogy nem engedélyezik emlékhely kialakítását. „Az emlékezés alapvető emberi jog. Nem a mi szégyenünk, hanem a szerbiai társadalom szégyene, hogy méltón nem emlékezhetünk meg ha- lottainkról” - szögezte le Teleki Júlia, akinek édesapját ugyancsak a sintérgödörnél végezték ki, nagyapja pedig gyűjtőtáborban halt meg. A Délvidéken 1942 januárfebruárjában a horthysta honvédségi és csendőralakulatok partizánvadász razziáiban közel három-négyezer ember vesztette életét. Két és fél évre rá következett az akkori jugoszláv katonai hatalom megtorlása, amelyben egyes becslések szerint 20-40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. Az áldozatokat háborús bűnösöknek minősítették, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. A „háborús bűnösöket” mindmáig nem rehabilitálták. A három éve megjelent Teme- rini razzia című tanulmánykötet tanúsága szerint Csurogon a falu magyar férfi lakosságát majdnem teljesen kiirtották, s aki megmaradt, azt a jareki (Backi Jarak) haláltáborba vitték. Ugyanez történt a szomszédos Zsablyán (Zabalj) és Mozsoron (Mosorin) élő magyarokkal. A halálosztagok házról házra járva szedték össze a magyarokat, a községházán verték, kínozták őket, s aki túlélte, nyilvánosan kivégezték. A csurogi vesztőhelyen, a dögtemető mellett az áldozatok hozzátartozói két éve októberben helyeztek el egy márványtömböt, amelyen egyetlen mondat állt: „Akikért nem szólt a harang”. A márványtömböt néhány napra rá ismeretlenek kidöntötték, majd miután újra felállították, darabokra törték. Darabjai most is ott hevernek a vesztőhelynél. Teleki Júlia a tartományi és a helyi hatóságokhoz már két éve eljuttatta kérvényét, hogy hatósági engedéllyel emlékhelyet alakíthassanak ki a szeméttelepen, de mindkét folyamodványt elutasították azzal, hogy „még nem jött el az ideje, s nem biztos, hogy az áldozatokat éppen azon a helyen végezték ki”. Az 1944-45-ös kivégzésekről nyíltan és szervezetten először 14 éve emlékeztek meg a Vajdaságban. KOMMENTÁR Rocco és igényei MOLNÁR NORBERT Pár hete még azt sem tudtuk, hogy létezik egy Rocco Buttiglione nevezetű fazon, a múlt héten pedig már azon kaptuk magunkat, hogy a hét végéig egész Európa róla szólt. Miatta nem szavaztak az új Európai Bizottságról az Európai Parlamentben. Pontosabban azok miatt, akik nem voltak hajlandóak visszavonni jelölését az igazságügyi és belügyi biztosi posztra, és azok miatt, akik nem szavazták volna meg személye miatt Barroso csapatát. De leginkább ő maga tehetett arról, hogy egész Európa róla beszélt, hiszen még a sajátjai is nyomást gyakoroltak rá, hogy menjen, de ő nem. Aztán mégis igen. „Lehet, hogy Olaszországban nem vagyok senki, de Európában valaki leszek” - nyilatkozta korábban egy brit hetilapnak. És tényleg. Ó lett az intolerancia és a patriarchális őskonzervativizmus újkori jelképe, a nézeteivel a sötét középkort idéző szlovák belügyminiszter bálványa. Emlékeztetőül: ajelölt EP- bizottsági meghallgatásán azt találta mondani, hogy a homoszexualitás betegség, a nők dolga pedig az, hogy gyerekeket szüljenek. Tőlem Rocco olyan távol áll, mint a bérfejtők kézikönyve, és vagyunk ezzel még így páran, kivételek a bérfejtők, mert azokhoz legalább a könyv közel áll. De így is tiszteletben tartom nézeteit, ám az mégis vérlázító, ha az antidiszkriminációért felelős biztosnak kinézett valaki hangoztatja a diszkrimináció alaptételeit. Mondott Buttiglione mást is. Egy olasz lapnak például azt, hogy „legalább néhány napra arra kényszeríteném Európát, hogy a hitről beszéljen.” És megtette. A kérdés csak az, hogy a hívők és az ingadozók hasznára vált-e az a vita, amelyet a biztosjelölt generált. A mindennapi életre gyakorolt hatását mindinkább elveszítő katolicizmusnak vajon ilyen reklám kell- e? A helyes válasz valószínűleg a nem, de hát a reklámipar fejlődésével és a modern technika programszerű alkalmazásával a huszadik század felétől a haladó reklámirodák nyertek teret, a vatikáni PR veszített hatékonyságából, például a modern elvetésének okán. Buttiglionét az európai baloldal a pápa enklávéjának tartja. Ebben a feltételezésben bizonyosan némi túlzás is van, hiszen senki sem lehet olyan naiv, hogy azt hiszi, a pápa egy biztossal próbálja meg bevenni a világi Európát. Az azonban tény, Buttiglione tüntetett a pápával való kapcsolatával, a pápa meg a biztosjelölthöz fűződő jó viszonyával. Az egész Buttiglione- sztori vége az lett, amit senki sem akart: mindenki mindenkire neheztel. Ha egy kicsit korábban lép le, a szellem is a palackban maradt volna. Mennyivel flottabbul működhetnének a dolgok, ha megpróbálnánk teljesen leválasztani a vallásról az államot és fordítva. Vagyis mindenki azzal foglalkozna, ami a dolga. A kormányok kormányoznának, az egyház meg reményt adna. JEGYZET Sziporka a palotából POLÁK LÁSZLÓ Nincs ok aggodalomra: továbbra is el leszünk látva jópofi kiszólásokkal a Grassalkovich-palotából. Aje- lenlegi elnök elődje meglehetősen elkényeztette ugyanis a közvéleményt. Szinte minden héten volt az előző legfőbb közjogi méltóságnak eredeti kiszólása, sziporkája, kezdve az elhíresült kétplatnis rezsó- val. Félő volt viszont, hogy az idén megválasztott elnök diplomáciai érzéke már fejlettebb, és hogy majd sivárrá, netán humortalanná válik a szlovák közélet. Nos, úgy tűnik, nem kell félni, a Grassalkovich- palota lakója, igaz, kissé más stílusban, de következetesen halad az előd által vágott elefántcsapáson. Persze, lehet, hogy csak a hely szelleme késztette ezúttal Ivan Gašparovičot egy ekkora nagy aranyköpésre. A Matica slovenská székházában, Turócszentmártonban járt, és vele együtt a szája is. Az bizony nagyon eljárt. Azt mondta: a kormány MKP-s alelnöke egy idegen ország javára kémkedik! Lehet, hogy pontosan nem így mondta, de így lehetett érteni. És diplomáciai „kifinomultságára” vall, hogy nevet nem mondott. Elvégre ő egy államfő. Igaz, ennyi energiával azt is mondhatta volna: nem árulja el az illető spion nevét, csak annyit, hogy „csé”- re kezdődik és „áky”-ra végződik. Persze, Gašparovič nem csak államfő, és mint ilyen, diplomata. Ő a jogtudományok docense is, és aktív politikai pályafutása előtt oktatta a jogászhallgatókat. Nekünk, a jog területén laikus állampolgároknak most azt kellene tőle, a jogtudortól megkérdeznünk: mi a törvényből adódó kötelessége az állampolgárnak, amennyiben tudomására jut, hogy valaki, akárki, akár a miniszterelnök-helyettes idegen hatalom javára kémkedik, azt bizalmas, sőt, esetenként titkos anyagokba, iratokba avatja be? Kérdés persze az is, hogy mit jelent a kémkedés egy és ugyanazon szövetségi rendszeren belüli ország javára, na de ez csak részletkérdés. Az ominózus kijelentés épp egy hete hangzott el. Türelmetlenül vártam, mi fog történni, hisz egy demokratikus jogállamban még az államfő sem sértegethet senkit csak úgy. Nos, ami történt, az még az előzményeket is felülmúlja. Gašparovič az egyik kereskedelmi televízió beszélgetőműsorában kijelentette, az MKP-t továbbra is nacionalista pártnak tartja. Érdekes, a köztársaságielnökválasztás második fordulójában ezt nem hangoztatta.- Mit bámultok, csak az összeférhetetlenségi törvényt gyakoroljuk! (Elek Tibor karikatúrája)
