Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-15 / 264. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5- Egy véres horrort olvasok a hurkakészítésről (Peter Gossányi karikatúrája) Az orosz nemzetiségnek szánt kettős állampolgárság Kárpátalja számára is vonzó Két Viktor és a magyarok TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEITUNG Gerhard Schröder jelenlegi és Helmut Kohl volt német kancellár személyesen lépett fel Kovács László, a vám- és adóügyek kijelölt EU-biztosa érdekében - írta a német lap. Kovács Lászlót eredetileg az energetikai biztos posztjára szemelte ki Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság kijelölt elnöke, ám az Európai Parlament (EP) bizottsági meghallgatásain úgy találták, hogy a volt magyar külügyminiszter ismeretei ebben a tárgykörben hiányosak. Mással szemben is felmerültek személyi, egyéb természetű kifogások, így aztán Barroso nem terjesztette szavazásra az EP elé a névsort, s újat állított össze. A személy- és posztcserék következtében juma most Kovács Lászlónak az adó- és vámügyi poszt. Mint azonban a müncheni lap megjegyzi, a következő parlamenti meghallgatás előtt főleg konzervatív képviselők előhozták Kovács László kommunista múltját. A Süddeutsche Zeitung arról értesült, hogy Schröder kancellár egy Barrosóval folytatott beszélgetésen „igen világosan” állt ki amellett, hogy a szakmai inkompetencia miatt gyakorolt erős kritika ellenére is tartsák meg a magyar biztosjelöltet. Barroso előzőleg azt fontolgatta, hogy új jelöltet kér a magyar kormánytól. Schröder Kovács „történelmi érdemeire” hivatkozott, amelyet külügyi államtitkárként játszott 1989- ben: közreműködött abban, hogy 1989 szeptemberében Magyarországról Ausztrián keresztül Nyugat-Németország- ba távozhattak az országukba visszatérni nem akaró keletnémetek. Hasonló módon interveniált vezető kereszténydemokrata képviselőknél Helmut Kohl, aki a határnyitás idején volt kancellár. Hans-Gert Pottering, a kereszténydemokrata-konzervatív pártok honatyáit tömörítő EP-frakció elnöke pénteken ugyan ismét bírálta Kovácsot, ám arra intett, hogy a meghallgatás tisztességes, nyitott és komoly legyen, s reményét fejezte ki, hogy az új összetételű bizottság széles körű támogatást kap az Európai Parlamentben. Vasamap eldől, ki lesz keleti szomszédunk, Ukrajna új köztársasági elnöke. Az elnökválasztás első fordulójára az amerikai eseményekkel párhuzamosan került sor. A két Viktor, Janukovics és Juscsenko párharca szoros eredményt hozott. Az ellenzéki Juscsenko ugyan megnyerte az első foadulót, ám a végleges döntés a második fordulóra marad. TOKÁR GÉZA Ukrajna Oroszországgal szomszédos fekvésének, valamint lakossága számának köszönhetően meglehetősen élénk érdeklődésnek örvend a Nyugat részéről. Ez a fokozott érdeklődés ugyanakkor azt eredményezte, hogy a két jelölt politikai programját beskatulyázták néhány közismert sémába - az oroszbarát és a nyugatbarát államfőjelölt kategóriájába, hogy pontosak legyünk. Néhány tény persze vitathatatlan: az ország politikai kultúrája rendkívül fejletlen, a választások előtt és közben több visszaélés is történt, amelyek egyoldalúan a hivatalos favoritként számon tartott kormányfő, Viktor Janukovics győzelmét voltak hivatottak elősegíteni. Az elnökjelölt nyugati megítélésének az sem tett jót, hogy orosz pártfogója, Vlagyimir Putyin elnök a nemzetközi etikai normákat jócskán túllépve többször, akár Ukrajnán belül is előszeretettel hangoztatta, kit is láma szívesebben az elnöki székben. Janukovicsnak ugyanakkor nem lenne elég a sok, unalomig ismételt frázis és ígéret, amennyiben nem lenne valós támogatottsága a lakosság körében. A választások szoros kimenetele leginkább Ukrajna erős kelet-nyugati irányú megosztottságának köszönhető, amely tökéletesen polarizálta a társadalmat. Az egyik oldalon, Janukovics zászlaja alatt, felsorakozik az orosz, erősen baloldali irányultságú kisebbség, míg riválisa, Juscsenko leginkább az ukrán nacionalizmusra épít, mint egyfajta alternatívára a keleti orientációval szemben. Egy efféle ideológiai ellentét tökéletesen alkalmatlan arra, hogy egy kisebbség, amely számára sem az egyik, sem a másik út nem járható alternatíva, egyértelműen támogassa az egyik jelöltet. A kárpátaljai magyarság - köszönhetően a két fél választási stratégiájának - kevéssé tud azonosulni a két domináns irányzattal. Nem kérdéses, hogy a kisebbségi jogok tekintetében hatalmas előrelépést jelentene, amennyiben Janukovics hatalmon maradna (és persze nemzetiségtől függetlenül teljesítené az ígéreteit). Az eredetileg orosz nemzetiségnek szánt kettős állam- polgárság bevezetése van annyira vonzó az elmaradottnak számító Kárpátalja lakossága számára, hogy megfontolja a választást. A másik oldal előnye ugyanakkor abban rejlik, hogy Ukrajna jelenlegi elmaradottsága egyértelműen a jelenlegi rezsim számlájára írható. Kérdés persze, hogy Janukovics mennyiben lenne képes változtatni az ország katasztrofális gazdasági helyzetén. Az életszínvonal emelése még a Nyugat fokozott támogatásával sem ígérkezik könnyű feladatnak. A múltban már többször is beigazolódott, hogy a fejlett kapitalista országok hajlamosak olyan vezéreket támogatni a számukra elfogadhatatlan rendszerek megdöntése érdekében, akik később maguk is kényelmetlenné válnak számukra. Az alternatíva a helyi neokommu- nista zsebdiktátorok ellen ugyanis - akárcsak tizenöt éve - a nacionalizmus, amelyből később komoly problémák adódhatnak. Ukrajnának pedig hosszú idő után egy nyugodt, fellendülést hozó időszakra lenne leginkább szüksége. Az iraki banditák 20-30 fős csoportokban működnek, általában öt gépjárművön indulnak akcióra Randevú a halállal a Latífíja-háromszögben MTI-HÁTTÉR Irakiak és külföldiek elrablása, katonai konvojok megtámadása, utazók és zarándokok meggyilkolása, elhagyott, oszlásnak indult holttestek - törvényen kívüli csoportok tartják rettegésben Latífíját, Bagdadtól 30 kilométerre délre. A körzet, amelyen kényszerűen át kell kelni az iraki fővárostól délre, és különösen a síita szent városok, Nedzsef és Kerbela felé, úton- állók és főleg szalafista szélsőségesek kezébe került. Az amerikai hadsereg az iraki nemzeti gárda támogatásával két hónapja tart felgöngyölítő akciókat, és több mint 250 embert letartóztattak, de ez nem túlságosan zavarta e bűnbandákat - mondják a helyiek, akik félnek attól, hogy név szerint idézzék őket. Elmondásuk szerint a törvényen kívüliek a 150 ezer lakosú várostól keletre és nyugatra fekvő, sivatagos falusi övezetekbe vették be magukat. Innen terrorizálják a várost, és fenyegetnek mindenkit, aki együttműködik az amerikai hadsereggel és az iraki biztonsági erőkkel. A város rendőreinek és nemzeti gárdistáinak többsége dezertált és „bűnbánatukat” kifüggesztették a mecsetek falára. Akik nem így cselekedtek, azokat likvidálták. A bűnözők 20-30 fős csoportokban működnek, általában öt gépjárművön indulnak akcióra. Az úton egyszerre több torlaszt helyeznek el, hogy ne hagyjanak esélyt áldozatuknak a menekülésre. Hogy célpontjaikat még biztosabban csapdába ejtsék, két héttel ezelőtt dinamittal felrobbantották a város bejáratához vezető hidat, arra kényszerítve az autósokat, hogy az elhagyatott falusi utakat vegyék igénybe. Ott aztán az utazók nem tudnak elszökni támadóik elől. Az utasokat kiszállásra kényszerítik. Kirabolják őket, majd megkötözve a csomagtartóba dobják és elviszik őket a falusi övezetbe. Van, akit szabadon engednek, de autójukat elkobozzák, másokat megölnek. Ebben a zónában rabolták el au- güsztus 20-án a két francia újságírót, Georges Malbrunot-t és Christian Chesnot-t. Több tucatnyi, erősen oszló holttestet találtak nemrégiben négy kilométerre Latífíjától keletre. Szombaton még mindig öt, felismerhe- tetlen arcú holttest hevert ott. A lakosság szerint valószínűleg a nemzeti gárda hillai tagjai lehettek, akiket a hét elején vettek üldözőbe és öltek meg. Pénteken e bandák kilenc hillai rendőrt raboltak el egy konvojnak áhított csapdában és ismeretlen helyre hurcolták őket. A rendőrjárműveket a helyszínen felgyújtották. Valóságos háborút vívnak ezek a csoportok a hillai rendőrökkel. Ók azért váltak kedvelt célponttá, mert kicserélhetik őket a Babilon tartomány székhelyén őrzött banditákért. Egyes hírek szerint a hálózatok 3000 dollárt kapnak egy megölt amerikai katonáért, 2000-et egy rendőrért és ezret egy síitáért. A síitákat legyilkolni való hitehagyott ellenségnek tekintik egyes szalafisták. Három héttel ezelőtt például egy halottas menet igyekezett Nedzsefbe, de megtámadták őket és többeket megöltek, mielőtt a rendőri erősítés megérkezett volna. A múlt héten iráni zarándokok kisbuszát támadták meg egy latífíjai gabonaraktár mellett. A tíz utast megverték, megalázták, elvették ékszereiket és pénzüket, mielőtt elengedték volna őket. Latífíjában, amelynek tíz mecsetje közül öt szalafista, megfenyegették a fátylat nem viselő nőket, videóüzleteket robbantottak fel és négy eladót meggyilkoltak. KOMMENTÁR Ismét pártos bűnüldözés TÓTH MIHÁLY A15 éve összeomlott rezsim bűnlajstromának legsúlyosabb tételei közé tartozott, hogy a jogszolgáltatásban a párt vezető szerepéről szóló alkotmányos elv érvényesülése következtében még elméletben sem valósult meg az állampolgárok törvény előtti egyenlősége. Emlékszem, valamikor 1990 kora tavaszán egy kormányülés után megtapsoltuk az igazságügy-miniszter mondatát: „Mostantól kezdve itt egyetlen diktatúra uralkodik, a törvények diktatúrája”. Ma, a rendszerváltás 15. évfordulója előestéjén mindez egy nem éppen épületes jelenség okán jutott eszembe. A kormánykoalícióban a múlt héten egyre nyíltabbá vált egy, már huzamos ideje lappangó botrány. Az ország irányítására szövetkezett pártok azzal vádolják a KDH irányításával működő igazságügyi és a belügyi tárcát, hogy politikailag hazabeszélve irányítja a bűnüldözést és a jogszolgáltatást. Nyilván mind a négy kormánypárt tisztában van a pikáns ügy eszkalációjának veszélyeivel, így eddig csak homályos vagy kevésbé homályos utalgatásokra szorítkozott. A KDH-miniszterek címére elhangzott legkonkrétabb szemrehányás az volt, hogy az SDKÚ vezetői nem értik, hogy Pavol Bielik récsei polgármesterrel ellentétben miért tartóztatták le Eugen Čuňo kassai alpolgármestert, noha mindkettőjüket ugyanazzal, megvesztegethetőséggel vádolják. Nem volna veszélyben a törvényesség, ha a politikusok abban versengenének, hogy közülük melyik követeli erélyesebben a rendőrség, az ügyészségek és a bíróságok által alkalmazott mérce pártsemlegességét. Nem ez történik. Azt vetik a KDH irányításával működő tárcák minisztereinek a szemére, hogy „érzékeny ügyeket” visznek reflektorfénybe. Ebből csak arra lehet következtemi, hogy gyanítják, a bűnüldözés és a jogszolgáltatás pártérdekekhez igazodva történik. A kormánypártok érthetően figyelik egymás viselt dolgait. Ezeket nyilvántartják és Jegelik”, hogy adott pillanatban érvelhessenek velük. A tisztességes rendőr, az elfogulatlan ügyész és bíró, illetve az ügyeket Jegelő” politikus között „csak” annyi a különbség, hogy az előbbi kettő ha törvénysértésre bukkan, haladéktalanul cselekszik, míg a politikus itt is taktikázik, és igyekszik szolgálatába állítani a rendőrt, az ügyészt, a bírót. Ez az út a jogtiprás legmélyebb bugyraiba vezet. Naiv politikus az, amelyik azt gondolja, hogy az egyszerű állampolgár most majd könnycseppet hullat, merthogy a KDH-s igazságügy-miniszter és belügyminiszter pártja érdekeinek megfelelően indít vagy nem indít eljárást egy-egy súlyos gazdasági bűncselekmény ügyében. Hogy a KDH szempontjai szerint jelöli ki a Speciális Bíróság elé utalandó ügyeket, és ebből mindenkinek súlyos hátránya származik, aki nem a szlovák kereszténydemokráciában érdekelt. Az egyszerű állampolgár abban bízik, hogy egyszer majd valóban kialakul egy olyan „diktatúra”, amelyben kizárólag a mindenkire egyformán vonatkozó törvény uralkodik. JEGYZET és holtak iránt. November a kegyelet hónapja. Alig pár napja még sajgó lélekkel gyertyalángok fényében próbáltuk felidézni örökre eltávozott szeretteink elhomályosuló arcát. Úgy természetes, hogy ilyenkor nem sajnáljuk a pénzt virágra, mécsesre, koszorúra... hiszen már csak így tudjuk tartani a kapcsolatot, így tudjuk kifejezni el nem múló szeretetünket, így próbáljuk valahogy kitölteni az utánuk maradt űrt. Mily megvetendő, hogy emberi mivoltukból teljesen kifordult lények még ezen a lassan elfogyó kapcsolaton is képesek sebet ejteni, nem átallják meglopni halottainkat. Mily szomorú, hogy november elején a nagyobb temetőkben meg kell erősíteni a biztonsági szolgálatot, mert vannak, akik éjszaka összeszedik a kegyelet virágait és koszorúit, hogy újraértékesítsék a holtak tulajdonát. Mi több, magukat a holtakat is lopják. Ott tartunk, hogy egy városi temető umafalából kiemelték azt a fehér porcelán kegytárgyat, amelyben egy holtest maradványai is benne voltak. Legalább azokat illene békében hagyni, akiknek azt kívánjuk utoljára, könnyes szemmel, fájó lélekkel, hogy béke szálljon poraikra. Talán őket már nem illene és nem kellene háborgatni: megkárosítani, kifosztani, örök nyugalmukban meggyalázni. Mert totál sötétségben bolyongó abszolút holt lélek az, aki képes , kegyeletsértést, temetőgyaláziást elkövetni: a halottakat borító sírmezők örök nyugalmát megbolygatni. Erre nincs bocsánat! Abszolút holt lelkek TALLÓSI BÉLA Nem vagyunk elég figyelmesek egymáshoz: túlságosan önmagunkkal törődünk, mert ilyen a világ. Ha vinni akarjuk valamire, könyökölnünk kell, törtetnünk, átgázolni másokon: karriervágyból élelmesnek lenni, önzőnek, dörzsöltnek- szlenggel élve - tökös legénykéknek, akiknek kivagyiságból jelesre kötelező vizsgázniuk minden poszton. Ez ma a trendi. Aki nem képes százszázalékos érzéketlenséggel átgázolni másokon, azt erősen siker-, pénz- és érvényesülésorientált világunk menthetetlenül a perifériára sodoija. S kirostálódik a huszonegyedik századból. Nem akarok Don Quijote-i antikhősként régi idők viselkedésnormáiból és erkölcséből emelt védőfalak mögül nekifeszülni a szembeszélnek, tomboljon és pusztítson csak a piacérdek-hur- rikán, söpötje el és tegye a földdel egyenlővé a szellemiségépítő kultúrákat, hogy jusson régi tudásunk Karthágó sorsára... de egy valaminek azért nem ártana ellenállni. Hogy az anyagi értékek iránti hajszában elveszítsük örökölt humánjegyeinket. Mert mintha e szertelen és szemtelen önépítkezés kezdene szélsőségesen kiforgatni emberi mivoltunkból, és lelki teher nélkül adnánk fel azt a méltóságot, amely csak a mi sajátunk, embereké. S amely tiszteletet parancsol élők
