Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-15 / 264. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 15. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Mesterkurzus 19 ■■■■■■■■■I KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: II. József 17 MOZI HVIEZDA: Női, az albínó (izlandi-német) 17.15,19 Walking Tall (amerikai) 15.30, 20.30 MLADOSŤ: Hanyatt-homlok (cseh) 16, 18, 20 MÚZEUM: RRRrrrr! (francia) 17.30, 19.30 AUPARK - PALACE: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (amerikai- kanadai-cseh-német) 14.40,15.50,16.50,18,19, 20.10, 21.10 Én és a hercegem (amerikai-cseh) 14.50, 17.20 A rém (amerikai) 20.20 Apja lánya (amerikai) 15.40, 17.50, 20 Hanyatt-homlok (cseh) 16,18.20,20.50 Csajok a csúcson 2 (német) 14.30,15.30, 16.30.16.30.17.30.18.30 Terminál (amerikai) 19.50 Cápamese (amerikai) 15, 17, 17.40 Felejtés (amerikai) 19.10, 21.20 Collateral - A halál záloga (amerikai) 15.40,18.10, 20.40 Mobil (amerikai) 18.40, 21 Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 15.10,17.10,19.20 Egy makulátlan elme örök ragyogása (amerikai) 21.30 Eljegyzés a kastélyban - Neveleden hercegnő 2. (amerikai) 15.20 Walking Tall (amerikai) 19.40, 21.40 ^■■■■■■HHHIkassa flHHHHMHHHI TATRA: Walking Tall (amerikai) 16.30, 18, 20 CAPITOL: Apja lánya (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (amerikai-kanadai-cseh-német) 16, 18, 20 IMPULZ: Horrorra akadva 3 (amerikai) 16.15,19.15 IHHHHHK dél-szlovákia SZENC - MIER: Nicholas Winston: Az emberség ereje (csehszlovák) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Cápamese (amerikai) 16.30 A Bourne-csapda (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (amerikai) 15.30,17.45, 20 Apja lánya (amerikai) 16.15 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (ffancia-angol-olasz) 19.45 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (angol) 15.45, 18, 20.15 Cápamese (amerikai) 16, 18, 20 Collateral - A halál záloga (amerikai) 17.30,19.45 Felejtés (amerikai) 15.45, 17.45,19.45 A mandzsú- riai jelölt (amerikai) 14.30,20 Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 18.15,20. Mobil (amerikai) 16,18,20 AZ MKKI HIRE Aquincum - a rómaiak Budapesten Komárom. Aquincum - a rómaiak Budapesten címmel nyílik vándorkiállítás holnap a Duna Menti Könyvtárban (Eötvös utca 35.) a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma anyagából Budapest városelődjéről, Aquincumról. Két helyszínen, Kassán és Pozsonyban Aquincum - a rómaiak Budapesten címmel rendezett a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete kiállítást a Budapesti Történeti Múzeummal és az Aquincumi Múzeummal közösen. A kiállítást a régészeti tárgyak és a szakmailag magas színvonalú makettek mellett részletes magyar-szlovák nyelvű tablók is kísérték. Ez utóbbiakból készítették elő azt a vándorkiállítást, amelyet október folyamán Zselízen láthattak az érdeklődők, november első felében Léván a Reviczky Házban mutattak be, holnaptól pedig Komáromban, a Duna Menti Könyvtárban látható. A kiállítás Aquincum városának történetét tárja a látogatók elé. Aquincum Traianus császár uralkodása idején, Kr. után 106-ban lett Alsó-Pannónia provincia székhelye. A kiállítás 2004. december 20- ig tekinthető meg. FELHÍVÁS - JÓKAI-FELOLVASÁS Jókai Mór halálának centenáriuma alkalmából a zamárdi Közösségi Ház és Könyvtár képviseletében közösségi felolvasásra, s ily módon ünneppé tehető együttlét- re buzdítjuk regényeinek kedvelőit, az olvasni szerető közönséget. Jókai Mór műveiből százórányi - éjjel-nappal zajló - folyamatos felolvasást szervezünk, melynek bárki részese lehet. Baráti vagy családi kör, illetve intézményi szervezésű alkalmi kör egyaránt csatlakozhat hozzánk. A felolvasás 2004. december 1- én 12 órakor kezdődik, és december 5-én 16 órakor zárul. Kérjük a csatlakozóktól, együttesen legalább két órát vállaljanak el, hogy súlya, méltósága legyen a felolvasási összejövetelnek, illetve tíz óránál több időt ne igényeljenek, hogy minél több településről bevonhassuk Jókai-ünnepünkbe az embereket. Vállaljanak lehetőség szerint éjszakai időt is! Egészen különös hangulata van az éjszakai rendezvénynek! Az olvasók bármilyen Jókai- műből idézhetnek hallgatóságuknak. Nyilván egy kerekded regényrészlet vagy egy rövidebb lélegzetű írás jobban leköti a többi olvasásra várakozó figyelmét. (Vagy helyi tévéközvetítés esetén a nézőközönségéét.) A kisdiákok szervezett felkészítése ugyancsak gazdagítja az élményt. 2004. november 27-ig várjuk a csatlakozásokat. Kérjük, hogy a' jelentkezés tartalmazza a velünk kapcsolatot tartó nevét, a vállalt felolvasási időt, egy telefonszámot, egy e-mail címet és egy postacímet! Címünk, ahová a jelentkezéseket várjuk: Közösségi Ház és Könyvtár, 8621 Zamárdi, Honvéd utca 6. Tel.: (00-36)-84-349-409 (h-p: 8,00-12,00 és 13,00-16,00) e-mail: koz.haz@zamardiko- zossegihaz.axelero.net Gál Péter, a Közöségi Ház vezetője és Török Ferencné könyvtáros mint szervezők Vegyes érzelmekkel a Szepsiben és Buzitán megrendezett VI. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválról Gyenge színvonal, humánus zsűriN A fődíjas Ipolynyéki Színjátszó Csoport a Muskátlis ablakok című népszínművet adta elő (A szerző felvétele) Szombat estefelé, a fűtetlen buzitai kultűrházban félig megfagyva, tíz versenyprodukció megtekintése után úgy el voltam szontyolodva, hogy többen megkérdezték, mi bajom. Az Egressy Béniről elnevezett falusi színjátszók 6. országos fesztiválja ugyanis az eddigi évfolyamok leggyengébb színvonalát hozta, már ami a versenydarabokat illeti. JUHÁSZ KATALIN Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a mostani fesztivált a vendégelőadások mentették meg, azaz csak első pillantásra tűnt túl soknak a hat versenyen kívüli produkció. A nézők ugyanis ezeket „viszik haza”, ezekből marad meg bennük a legtöbb momentum, és talán tanultak is egyet s mást a Jókai Napok díjnyerteseitől a csoport- vezetők és amatőr színészek. Ha mást nem, azt, hogyan kell szituációkat teremtem a színpadon, hogyan fokozzuk és mérsékeljük a tempót, adagoljuk a feszültséget, hogyan bánjunk a kísérőzenével, és hogyan kerüljük el a „szövegfel- mondós” színészi játékot. Mert bizony gyakran nem győztem csodálni, milyen türelmes a zsűri, amelynek tagjai (Érsekcsanádi István, Jarábik Gabriella, Havasi Péter) értékeléskor előbb hosszasan ecsetelték az előadások pozitívumait, kiemelve, milyen tisztán beszélnek a szereplők, és csak úgy szőrmentén, óvatosan bírálták a megvalósítást. Elmondásuk szerint azért nem döngölték földbe az ezt megérdemlő csoportokat sem, mert tudják, milyen nehéz körülmények között születnek az előadások, menynyi fáradságba telik beszerezni a jelmezeket és díszleteket, és meddig kell győzködni a falusi postást, boltost vagy földművest, hogy álljon ki a színpadra. Ráadásul ezek a csoportok odahaza, saját közegükben általában hatalmas sikert aratnak, és csak ezen a fesztiválon szembesülnek (égbe kiáltó) hiányosságaikkal. A legtöbb bajom a darabválasztással volt. Elavult, bárgyú, giccses és semmitmondó darabokat láttam sokkal többre érdemes fiatalok előadásában. A védekező rendezők azt állítják, nem férnek hozzá nívósabb nyersanyaghoz, hiszen a falusi könyvtárban gyakran nem hogy drámarészleg nincs, de még áram sem. Ezért azt alkalmazzák színpadra, ami elsőnek kezük ügyébe kerül, méghozzá anélkül, hogy egyáltalán ismernék a dramaturgia szót. Rétestésztaként nyúló, egy-egy poént hatszor elpuffantó, harmatgyenge szöveget tanulnak be olyan fiatalok, akiknek semmi közük a múlt század húszas éveihez, az operetthez vagy a népszínműhöz, és ezt látni is rajtuk. Sürgősen tenni kellene valamit, segítő kezet kellene nyújtani a csoportvezetőknek, akik önhibájukon kívül kerülnek kínos helyzetbe, és hozzák kínos helyzetbe a zsűrit is. Havasi Péter később elárulta, hogy ha utolsóként nem lépett volna színpadra az Ipolynyéki Színjátszó Csoport, nem is adták volna ki a fődíjat. Az ötvenéves színjátszói hagyománynyal rendelkező ipolynyékiek azonban visszaadták veszőben lévő optimizmusu(n)kat: olyan szinten prezentálták a Muskátlis ablakok című népszínművet, hogy néhány profi színész is tanulhatott volna tőlük egyet s mást. A darab érdekessége, hogy 1943-ban mutatták be a faluban, és két akkori szereplő dédunokája is játszott a mostani előadásban. Mivel a daloknak csak a szövege maradt fenn, maguk írtak, illetve írattak zenét hozzá, és az énekhangokkal sem volt semmi baj. Tisztán, hibátlanul, profi mikroportokba daloltak a^zereplők, és bár lehetne vitatkozni azon, mennyire korszerű ma a népszínmű, és nem lenne- e jobb ilyen kvalitású színészeknek kortárs darabokkal próbálkozniuk, kalapot kell emelnünk a teljesítményük előtt. Mics Károly rendező életműdíjat is kapott a fesztiválon, teljesen megérdemelten, hiszen több éve foglalkozik a lelkes csoporttal. A többiek talán szombat este Buzitán szembesültek azzal, hogy fejszéjük beletört abba a bizonyos nagy fába. Láthattunk három felvo- násos, maratom Mágnás Miskát egy szál hegedűvel kísérve, borzalmas faviccekkel megspékelt nótaestet „vegyesfelvágott” alcímmel, meseparódiát sok igyekezettel és kevés jó ízléssel, vasvillával össze- gányolt esztrádműsort, semmiről sem szóló kocsmai adomázást, műparaszti hagyományőrzést, nem beszélve a középiskolásokkal előadatott hetvenéves bohózatról. És bár a díjakat úgy osztották ki, hogy minden csoportnak jusson valami, el kellene gondolkodni a szakmai munka megszervezésének szükségességén, amíg nem késő. Könnyen megtörténhet ugyanis, hogy többre hivatott fiatalokból ízlésficamos felnőtteket nevelnek a magukra hagyott csoportvezetők. A szervezést azonban mindenképp dicséret illeti: a programok pontosan kezdődtek, a szállással és étkezéssel alig voltak problémák, ami egy 250 résztvevős rendezvényen nagy szó. Ráadásul két helyszínen, Szepsiben és Buzitán is biztosítani kellett a zökkenő- mentes szórakoztatást, a fesztivált ugyanis minden évben Szepsiben nyitják meg, a díjakat pedig Buzitán adják át. DÍJAZOTTAK A fesztivál fődíja - Kazincbarcika város önkormányzatának díja, Csemadok Kassa-környé- ke TV díja: Ipolynyéki Színjátszó Csoport Nívódíj - A Csemadok Kassa- környéke TV díja és Ipolynyék község díja: Tornagörgői Csillagvirág Színkör A legjobb női alakítás díja - B-A-Z megyei Közművelődési és Idegenforgalmi Intézet díja: Varga Jolán, Kisújfalu A legjobb férfi alakítás díja: Gyepes Lajos, Kalász A legjobb komika díja: Kiss Angelika, Vágkirályfa A legjobb férfi epizódszereplő díja: Kelemen Ferenc, Ipolynyék A legígéretesebb tehetség díja: Dobai Szilárd, Kisújfalu Buzita község polgármesterének díja: Féktelen Komédiások, Vágkirályfa Szepsi város polgármesterének díja: Palóc Varietas, Nagykürtös Napsugár Színjátszó Csoport, Kisújfalu A legjobb színpadkép és színpadi jelmez díja: Új Hajtás Színjátszó Csoport, Kalász Köteles László parlamenti képviselő díja: Csécsi női ének- és hagyomány- őrző csoport A Csemadok Balogfalai Alapszervezetének díja: Görbe Tükör, Pozsonyvezekény A kollektív munkáért: Ebedi Színjátszó Csoport OTTHONUNK A NYELV „Anyázás” a magyarórán LANSTYÁK ISTVÁN Előzőleg arról az előadásról írtam, amely nemrégiben az MTA Nyelvtudományi Intézetében hangzott el Budapesten, s témája az anyanyelvi nevelés sikertelensége volt. Az előadó, Molnár Cecília Sarolta kérdőíveket töltetett ki és interjúkat készített középiskolai tanárokkal. Az egyik tanár véleménye, amit az előadó idézett, annyira szíven ütött, hogy eldöntöttem: erről írni fogok, hogy ha netán volnának szlovákiai magyar pedagógusok, akik így vélekednek, tudják meg, hogy törekvésük ellentétes azzal, amit a szakma a tanárok számára követendőnek tart. Az idézett pedagógus azon kesergett, hogy nem tudja leszoktatni a diákokat a „kétnyelvűség”-ről. Mivel egynyelvű környezetben oktató pedagógusról volt szó, nyilvánvaló, hogy nem „kétnyelvűség”-re gondolt, hanem „kettősnyelvűség”- re. A „kétnyelvűség” és a „kettősnyelvűség” közös vonása, hogy azt a nyelvi állapotot jelöli, melyben a beszélő nemcsak egyféleképpen tud beszélni, hanem kétféleképpen, a beszédhelyzet követelményeinek megfelelően. Ha a beszélő kétnyelvű beszélőközösségben él, ahol a nyelvhasználati színterek egy részén egy nyelvet, másik részén egy másik nyelvet használ, akkor „kétnyelvű- ség”-ről van szó. Ha a beszélő fa- lusi/kisvárosi közösségben nőtt föl, és anyanyelvként egy nyelvjárást sajátított el, később azonban megtanulta anyanyelvének köznyelvi változatát is, akkor „kettős- nyelvűség”-ről beszélhetünk. Ha az említett oktató nem nyelvjárási hátterű gyerekeket tarnt, hanem olyan városiakat, akik köznyelvi anyanyelvűek, akkor nyilván a városi nyelv laza, mindennapi változatára utalt mint az egyik „nyelv”-re, és ezt igyekszik a gyerekek nyelvhasználatából eltávolítani. Rosszabbat pedig alig tehetne! Az oldott, mindennapi nyelv ui. minden ember legtermészetesebb, legjobban beszélt nyelvváltozata, melyhez rendszerint a legerősebb érzelmi szálak is fűzik, hiszen családi környezetben sajátította el; számára ez az igazi „édes anyanyelv”. Az egyik magyar nyelvész a gyermek otthoni nyelvváltozatának megbélyegzését találóan „anyázás”- nak nevezte, hiszen aki a családi környezetben tanult nyelvet ócsárolja, az közvetve magát az anyát, a gyermek családi környezetét is gyalázza, ezzel pedig lelki sérüléseket okozhat a rá nem éppen e célból bízott gyerekeknek. Nyelvi szempontból a falusi vagy a városi beszélő mindennapi beszélt nyelve semmivel sem rosszabb, mint az illető nyelv bármely más változata, ezért elpusztítását, egy másik nyelvváltozattal való helyettesítését semmiféle nyelvi érvekkel nem lehet indokolni. Nyelvi szempontból ez az eljárás nem értelmezhető másképp, csak a gyermek nyelvi repertoárjának tudatos szegényíté- seként. Nyelvi embeijogi szempontból pedig nyelvi jogfosztásról van szó, amely ellen ugyanolyan határozottan kellene fellépni, mint amikor a kétnyelvű gyerekek anyanyelvének visszaszorításáról van szó.
