Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-10 / 260. szám, szerda

8 Kultúra Híres személyiségek a történelemben Dunaszerdahely. Holnap 18 órakor mutatják be a Vámbéry Ká­véházban Csicsay Alajos Híres és hírhedt személyiségek a magyar történelemben című könyvét. A szerző neves családok, történelmi személyiségek életén keresztül mutatja be a korokat, ad ezredév­nyi áttekintést a magyar kultúráról. A kötetet Ozogány Ernő művelődéstörténész ismerteti, (ú) MOZI POZSONY HVIEZDA: RRRrrrrü! (fr.) 18, 20 MLADOSŤ: Spanyol nyelvű fil­mek szemléje 17.30, 20 MUZEUM: Szép napok (magy.) 17.30, 19.30 AUPARK - PALACE: A Halál a Ragadozó ellen (am.) 14.40, 15.30,16.50,17.40,18, 19, 20.10, 21.10 A falu (am.) 15.20 Wal­king Tall (am.) 17.50, 19.50 Én és a hercegem (am.-cseh) 14.50, 17.40, 20.20 Cápamese (am.) 14,15,16,17,17.30,19.30, 21.30 Terminál (am.) 16.30,19.20,21.50 Az ördögűző-A kezdet (am.) 19.10.21.30 Collateral - A halál záloga (am.) 15.40,18.10, 20.40 Post Coitum (cseh) 20.30 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 14.10,16.20,18.30, 20.50 Garfield (am.) 14.20,16.40 Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) 18.40 A Boume-csapda (am.) 21.20 Stepfordi feleségek (am.) 15.30 Eljegyzés a kastély­ban - Neveletlen hercegnő 2. (am.) 14.30,17.20 Eljegyzés a kas­télyban-Neveletlen hercegnő 2. (am.) 13 KASSA CAPITOL: Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: A Halál a Ragadozó ellen (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Intermission (ír) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Eljegyzés a kastélyban-Neveletlen hercegnő 2. (am.) 17,19.30 VÁGSELLYE - VMK: Nyárspolgárok (ném.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Anakonda 2.: A véres orchidea (am.)19 LÉVA - JUNIOR: Fahrenheit 9/11 (am.) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: Anakonda 2.: A véres orchidea (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (am.) 16.15 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-an.-ol.) 16,20.15 Cápamese (am.) 14,16,18,20 Col­lateral - A halál záloga (am.) 17.30, 19.45 Felejtés (am.) 13.45, 15.45,17.45, 19.45 A Halál a Ragadozó ellen (am.-kan.-cseh-né- m.) 13.30,15.45,18, 20.15 Kidobós: Sok flűg disznót győz (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A mandzsúriai jelölt (am.) 13, 17.30, 20 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 14.15, 18.15, 20.15 Nők transzban (am.) 15.30 Stepfordi feleségek (am.) 15.30 A Temetetlen halott - Nagy Imre naplója (magy.) 14.45,20 VI. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál A műfajbőség három napja JUHÁSZ KATALIN Szepsi/Buzita. Csütörtöktől szombatig Szepsi és Buzita ismét a hazai magyar színházkedvelők központja lesz. A falusi színjátszók Egressy Béni nevét viselő országos fesztiválját már hatodik alkalom­mal szervezi meg a Csemadok Kas- sa-környéki Területi Választmánya, kilenc hazai és magyarországi társ­rendezővel közösen. Idén összesen 16 csoport érkezik a seregszemlére az ország 11 járá­sából. A „falusi” jelző néhány éve idézőjelbe kívánkozik, mivel több városi amatőr társulat is itt próbál szerencsét a Jókai Napok helyett, ü- letve mellett. Ajó példa ragadósságában bízva idén minden eddiginél több ven­dégegyüttest hívtak meg a szer­vezők. Fellép a Duna Menti Tavasz nívódíjas csoportja, a szepsi Re­gősök, a komáromi Jókai Napok nagydíjasa, a nyitrai NYEKK, vala­mint a nívódíjas dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad. Boda Ferenc járási Csemadok-tit- kár elmondta, hogy összesen mint­egy 250 résztvevő érkezik a város­ba, ületve Buzita községbe, a szál­lást ingyen biztosítják számukra, az útiköltséghez és az étkezés költsé­geihez pedig hozzájárulnak. Sajnos több csoport lekéste a jelentkezési határidőt, nem lett kész időben az előadás, ám a szervezők szerint így is elegen vannak, a terebélyesedő fesztivál ugyanis kezdi szétfeszíteni eddigi kereteit, olyannyira, hogy lassan el kell gondolkodni a regio­nális fordulók rendezésének le­hetőségén. Idén ismét számos támogatót és társrendezőt sikerült megnyerniük a nemes ügynek, a verseny fődíját például Kazincbarcika önkormány­zata ajánlotta fel, a legjobb női és férfi szereplőnek pedig a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Közműve­lődési és Idegenforgalmi Intézet ajánlott fel díjat. Boda Ferenc sze­rint szinte senki nem távozik üres kézzel, hiszen a színpadképtől a legjobb epizódszereplőn át a leg­jobb rendezőig számos kategóriá­ban hirdet első helyezettet a zsűri, melynek tagjai Havasi Péter újság­író, Jarábik Gabriella amatőr ren­dező és Érsekcsanádi István, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei színjátszó csoportok szövetségé­nek elnöke. A látottak értékelése várhatóan idén is éjszakába nyúlik majd, és szakmai vitákra, tapasztalatcseré­re is lesz alkalom. A paletta megle­hetősen színes: betlehemi játék, operett, esztrád, paródia, nép­színmű, hagyományos színmű és kamara jellegű produkció is szere­pel a műsorban. Nem mindennapi csemegének ígérkezik a fesztivál szlovák vendégegyüttesének, a Selmecbányái művészeti alapisko­la diákjaiból alakult Yemelo cso­portnak a két előadása. A tehetsé­ges fiatalok tavaly ámulatba ejtet­ték a közönséget népszínmű-paró­diájukkal, idén pedig már egy nemzetközi fesztiválról is díjjal ér­keztek haza. Az események a szepsi műve­lődési házban kezdődnek csütörtök délután négy órakor, és a buzitai művelődési házban érnek véget szombat éjjel. ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 10. „Ha mozgásról van szó, először minden színész megijed” - állítja Goda Gábor Testismeret a kellő pillanatban Goda Gábor a lévai mozgástréningen (A szerző felvétele) November 5-e és 6-a kö­zött a Pôtoň Színház felké­résére Léván tartott egy rövid, de annál összponto- sítottabb és sokrétűbb mozgástréninget Goda Gá­bor, a budapesti Artus táncszínház rendező-kore­ográfusa, aki mozgást, lát­ványt és misztikumot öt­vöző, különös színházával a magyarországi, sőt az európai művészeti élet él­vonalába tartozik. FORGÁCS MIKLÓS Goda Gábor tapasztalatai sze­rint először minden színész megi­jed attól, hogy mozogni kell a szín­padon. „Azt hiszik, olyat követel­nek tőlük, amit ők nem tudnak. Pe­dig lehet építkezni: először azt kell csinálni, amire képesek, s ezt aztán lehet fejleszteni. Nem elriasztani kell a színészt. Nincs szó táncról - gesztusokról van szó.” Ennek meg­felelően - persze csak látszólag - könnyed, ismerősnek és kevéssé megerőltetőnek tűnő gyakorlatok­kal kezdtek az ország minden sar­kából összesereglett, sőt külföldről is érkező résztvevők. Az idő rövidsége miatt Goda nem nagy összefüggéseket, ha­nem kis részleteket szeretne létre­hozni, melyek azonban kiegészít­hetik, sőt magyarázhatják egy­mást. Kezdetként a lélegzés ritmu­sát kihasználva kellett elernyedni és megfeszíteni a testet. A végta­gok egymás párhuzamosait vagy éppen kapcsolódási pontjait meg­találva emelkedtek fel vagy eresz­kedtek alá, lazán mozdultak, majd mintha valaki húzná a csuklót és a bokát, szinte megnyúltak, bölcsőt formálva a törzsből. Fontos a rit­mus, a lélegzetnek hangja van. Mindig csak célzottan feszes egy- egy testrész - az ernyedtség a cél, függetleníteni kell az egésztől az éppen központi szerepű testrésze­ket. Az egyszerű földön fetrengés egész jellege megváltozik, ha a testnek a medence lesz a központ­ja, és annak kell előrelendülni az átfordulásnál, a test pedig ellazul- tan követi. Nem mindegy, milyen sorrendben görögnek a testrészek a medence után, nem mindegy, mi szakadhat el a földtől és mi nem. A testsúly görgeti a testet, s a moz­gásnak folyamatosnak, egyenle­tesnek kell lennie. Fontos a test tengelyének tudatosítása, hogy a fejtetőtől a farcsontig egy egyenes húzódik. A függőlegesek és a vízs­zintesek rajzolják ki a test szerke­zetét és a mozgás jellegét. „Nem nézünk - érzünk!” - hangzik az instrukció. Minden mozdulatra valamilyen erő kény­szerít, fölránt és visszanyom. A súlypontok emelik vagy süllyesz­tik a testet, s most olyan, mint a homokóra - „átszóródik” egyik oldalról a másikra a súly. Követ­kezhet az esések hosszú fejezete; a részletek folyamatos mozgás­sorrá állnak össze. Fekvés, térd­könyök összeér, négykézláb, sa­rokülés, föllendül, földre ájul - és elölről. Most a folyamatosság fontos, nem a mozgás minősége. S jönnek az esések saját parancs­ra, majd a partner kezének a pa­rancsára, később pedig már nem a földre kell érkezni, hanem a másik karjaiba. „Ne beszéljünk, essünk!” - fi­gyelmeztet Goda. A testeknek kell megérteniük egymást, egy­másra érezniük. A párokból az egyik mindig kiürül, a másik fel­töltődik, „átlöttyen” az energia egyikből a másikba, és vissza. Lassan szituációkká válik a tech­nika, kezdődik az esés, de már nem lehet megbízni a partner­ben, hogy segít-e, vagy magára hagy. A következő zuhanásnál már a fejet fogja föl a társ keze, a simítás az impulzus, követi a te­nyér az arcot, és - „egy pillanatra álljunk meg, történet születik”. Minden, ami lassan már műkö­dött, meg kell hogy szülessen hek­tikus tempóban is, amikor már csak a testnek van ideje gondol­kodni. A partnerek egyre dramati- kusabb helyzetekben méretik meg testüket. A provokatív, több irány­ból támadó pillantások előli me­nekülés „epileptikus rohammá” válik, természetesen eséssel a vé­gén és a már megtanult helyes át- perdítéssel. Nem is gondolná az ember, milyen jellemző, hogy va­laki miképpen rángatózik. Érzel­mek csempésződnek a techniká­ba, emóciókat gerjeszt a technika. Aztán az egyik partner - meg- érezve társa érintését csigolyáin - fokozatosan elengedte magát, előredőlt. A másik - a „manipulá­tor” - összecsomagolta, lábaira helyezte, s ahogy hátratipegett, a magatehetetlen test lecsúszott, és ő a fejénél fogva vonszolta, majd a lábaival a gerince alá lépve a nyakszirtjére nyomta föl partne­rét. A végtagok hintáztatása után pedig ránehezedett az ernyedt testre - „grammonként rakva a súlyt a másikra” -, majd fölállít­va, fejét fölhúzva sétáltatta ki­szolgáltatott társát. A testek összefüggéseit kell megkeresni, a közös ritmust. Az együttműködés, a kellő pillanat, a pontosság vizsgálatát „elkapós” gyakorlatok szolgálják. S folytató­dik a magatehetetlen testek és erőtől duzzadó társaik találkozá­sa. Egylényegűvé válik két sze­mély, egyikük a másikra bízza, fel­adja magát, de valójában a másik sem tesz másképp, hiszen nem a saját testéből kiindulva mozdul. A közös test cselekszik, és szellemi­leg is összeolvadnak. Az aktív résztvevő egész testével rakosgat­ja, csomagolja, igazgatja a passzív másikat. Magán hordozza - „utaz­zon a test, jusson el valahová”. A feladatok egyre bizarrabbak lettek. A földön görgő testeken kellett egyensúlyozni, fejeken sé­tálni, s egyáltalán: a test szabá­lyait kellett felfedezni, s el kellett hinni, sőt bizonyítani, hogy „min­dennek meg lehet találni a mód­ját”. Goda Gábor konok, elegáns, a testből kiinduló, épp ezért lehe­tetlent nem ismerő gyakorlatai lehetővé tették a kényszer sza­badságát. NÉZEM A DOBOZT Vasárnapi iskola, repülősó, energiagörcs Z. NÉMETH ISTVÁN Az életkor itt nem számít. Sőt, be sem kell ülnünk a szűk padso­rokba, hiszen az oktatók egyene­sen házhoz jönnek. Fábri György, a Mindentudás Egyeteme Kht. szakmai igazgatója szerint „az ere­detileg eltervezett három sze­meszter nagyon sikeres lett, tehát folytatni kellett”. Ezúttal esztéták, művészettör­ténészek, egyetemi tanárok, pszi­chológusok szólaltak meg az egyes témákban. Az első beszélge­tés a test és a képzőművészet kap­csolatáról szólt. Az utolsó gondo­latot - „Az emberi test belülről is szép, csak ez nem mindenkihez jut el” - találóan (de inkább ironikus felhangokkal) fejelte meg Robbie Williams vetkőzős videoklipjének azon részlete, amelyben egy mor­bid sztriptíz keretében nem csak a ruháitól, de a bőrétől, s egészen a csontvázig minden egyéb belsősé­gétől megszabadul. A következő beszélgetés a matematika, a zene­elmélet és a regény hármasát pró­bálta megragadni. Aki ehhez sze­remé egy kicsit hozzáolvasni, töb­bek között jó alapanyagnak szá­míthat Thomas Mann Dr. Faustus című regénye is, ahol ez a három elem találkozik. A harmadik téma a képzőművészet és a látás volt. A fő kérdés így hangzott: nemcsak fiziológiai, hanem pszichológiai szempontból - mit is jelent valójá­ban látni? Elgondolkodtató meg­állapítás, hogy ha az elemi szintű látáshoz is kontextus kell - tehát simán, hétköznapi módon is a szó szoros értelmében meg kell tanul­nunk látni -, akkor a művészeti „látáshoz” még inkább szükségel­tetik az a bizonyos kontextus. A negyedik feldobott labda pedig az irodalom és a pszichoanalízis kap­csolata volt, és főleg József Attila költészetén keresztül világítottak be a téma pókhálós mélységeibe. A Mindentudás Egyetemének következő képernyőre kerülő előadása sem ígérkezik kevésbé érdekesnek: Kosa Éva beszél majd arról, miként hat a média a szemé­lyiség fejlődésére. A nemsokára felénk is ellátoga­tó David Copperfield „sója” kelle­mes és üde színfoltja volt a vasár­nap délutánnak. Mint azt „látni véltük”, már nem Claudia Schif- fert röpteti a levegőben, hanem egyéb oldalági rokonait, méghoz­zá fotelostul, hiszen nemcsak a látvány, a kényelem is számít. Új­donságnak mondható, hogy né­hány trükkjét a mágus az utcán, gyanútlan járókelők előtt is bemu­tatja, aminek következtében a ré­mülettől elkerekedett szemű gyer­mekek sikoltozva rohannak el anyjuk mellől a biztonságosabb­nak vélt távolba. Persze, akik előzőleg Harry Potter-filmeken edzették magukat, azok nem, azoknak szempillájuk sem rezdül. David pedig túléli a tüzes tornádót is, mi pedig megnyugodva nyúlha­tunk a távkapcsoló után. Bár amióta megtudtam, hogy egy friss tanulmány szerint a ja­pán háztartások elektromos fo­gyasztásának közel 10 százaléka a készenléti állapot fenntartására megy el, mélyebb álomra kénysze­rítem a televíziót. Az egyik doku­mentumfilm szerint ugyanis ka­mu, hogy az elektromos termékek nem bírják a ki-be kapcsolgatást. A „standby mode” nagyon energi­apazarló, mondják, s én hiszek ne­kik. Például a mikro sokkal több energiát fordít a digitális órája ke­zelésére, mint a tényleges ételme­legítésre. Hát akkor duplakikapcs.

Next

/
Thumbnails
Contents