Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-10 / 260. szám, szerda
8 Kultúra Híres személyiségek a történelemben Dunaszerdahely. Holnap 18 órakor mutatják be a Vámbéry Kávéházban Csicsay Alajos Híres és hírhedt személyiségek a magyar történelemben című könyvét. A szerző neves családok, történelmi személyiségek életén keresztül mutatja be a korokat, ad ezredévnyi áttekintést a magyar kultúráról. A kötetet Ozogány Ernő művelődéstörténész ismerteti, (ú) MOZI POZSONY HVIEZDA: RRRrrrrü! (fr.) 18, 20 MLADOSŤ: Spanyol nyelvű filmek szemléje 17.30, 20 MUZEUM: Szép napok (magy.) 17.30, 19.30 AUPARK - PALACE: A Halál a Ragadozó ellen (am.) 14.40, 15.30,16.50,17.40,18, 19, 20.10, 21.10 A falu (am.) 15.20 Walking Tall (am.) 17.50, 19.50 Én és a hercegem (am.-cseh) 14.50, 17.40, 20.20 Cápamese (am.) 14,15,16,17,17.30,19.30, 21.30 Terminál (am.) 16.30,19.20,21.50 Az ördögűző-A kezdet (am.) 19.10.21.30 Collateral - A halál záloga (am.) 15.40,18.10, 20.40 Post Coitum (cseh) 20.30 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 14.10,16.20,18.30, 20.50 Garfield (am.) 14.20,16.40 Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) 18.40 A Boume-csapda (am.) 21.20 Stepfordi feleségek (am.) 15.30 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (am.) 14.30,17.20 Eljegyzés a kastélyban-Neveletlen hercegnő 2. (am.) 13 KASSA CAPITOL: Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: A Halál a Ragadozó ellen (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Intermission (ír) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Eljegyzés a kastélyban-Neveletlen hercegnő 2. (am.) 17,19.30 VÁGSELLYE - VMK: Nyárspolgárok (ném.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Anakonda 2.: A véres orchidea (am.)19 LÉVA - JUNIOR: Fahrenheit 9/11 (am.) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Anakonda 2.: A véres orchidea (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (am.) 16.15 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-an.-ol.) 16,20.15 Cápamese (am.) 14,16,18,20 Collateral - A halál záloga (am.) 17.30, 19.45 Felejtés (am.) 13.45, 15.45,17.45, 19.45 A Halál a Ragadozó ellen (am.-kan.-cseh-né- m.) 13.30,15.45,18, 20.15 Kidobós: Sok flűg disznót győz (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A mandzsúriai jelölt (am.) 13, 17.30, 20 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 14.15, 18.15, 20.15 Nők transzban (am.) 15.30 Stepfordi feleségek (am.) 15.30 A Temetetlen halott - Nagy Imre naplója (magy.) 14.45,20 VI. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál A műfajbőség három napja JUHÁSZ KATALIN Szepsi/Buzita. Csütörtöktől szombatig Szepsi és Buzita ismét a hazai magyar színházkedvelők központja lesz. A falusi színjátszók Egressy Béni nevét viselő országos fesztiválját már hatodik alkalommal szervezi meg a Csemadok Kas- sa-környéki Területi Választmánya, kilenc hazai és magyarországi társrendezővel közösen. Idén összesen 16 csoport érkezik a seregszemlére az ország 11 járásából. A „falusi” jelző néhány éve idézőjelbe kívánkozik, mivel több városi amatőr társulat is itt próbál szerencsét a Jókai Napok helyett, ü- letve mellett. Ajó példa ragadósságában bízva idén minden eddiginél több vendégegyüttest hívtak meg a szervezők. Fellép a Duna Menti Tavasz nívódíjas csoportja, a szepsi Regősök, a komáromi Jókai Napok nagydíjasa, a nyitrai NYEKK, valamint a nívódíjas dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad. Boda Ferenc járási Csemadok-tit- kár elmondta, hogy összesen mintegy 250 résztvevő érkezik a városba, ületve Buzita községbe, a szállást ingyen biztosítják számukra, az útiköltséghez és az étkezés költségeihez pedig hozzájárulnak. Sajnos több csoport lekéste a jelentkezési határidőt, nem lett kész időben az előadás, ám a szervezők szerint így is elegen vannak, a terebélyesedő fesztivál ugyanis kezdi szétfeszíteni eddigi kereteit, olyannyira, hogy lassan el kell gondolkodni a regionális fordulók rendezésének lehetőségén. Idén ismét számos támogatót és társrendezőt sikerült megnyerniük a nemes ügynek, a verseny fődíját például Kazincbarcika önkormányzata ajánlotta fel, a legjobb női és férfi szereplőnek pedig a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Idegenforgalmi Intézet ajánlott fel díjat. Boda Ferenc szerint szinte senki nem távozik üres kézzel, hiszen a színpadképtől a legjobb epizódszereplőn át a legjobb rendezőig számos kategóriában hirdet első helyezettet a zsűri, melynek tagjai Havasi Péter újságíró, Jarábik Gabriella amatőr rendező és Érsekcsanádi István, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei színjátszó csoportok szövetségének elnöke. A látottak értékelése várhatóan idén is éjszakába nyúlik majd, és szakmai vitákra, tapasztalatcserére is lesz alkalom. A paletta meglehetősen színes: betlehemi játék, operett, esztrád, paródia, népszínmű, hagyományos színmű és kamara jellegű produkció is szerepel a műsorban. Nem mindennapi csemegének ígérkezik a fesztivál szlovák vendégegyüttesének, a Selmecbányái művészeti alapiskola diákjaiból alakult Yemelo csoportnak a két előadása. A tehetséges fiatalok tavaly ámulatba ejtették a közönséget népszínmű-paródiájukkal, idén pedig már egy nemzetközi fesztiválról is díjjal érkeztek haza. Az események a szepsi művelődési házban kezdődnek csütörtök délután négy órakor, és a buzitai művelődési házban érnek véget szombat éjjel. ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 10. „Ha mozgásról van szó, először minden színész megijed” - állítja Goda Gábor Testismeret a kellő pillanatban Goda Gábor a lévai mozgástréningen (A szerző felvétele) November 5-e és 6-a között a Pôtoň Színház felkérésére Léván tartott egy rövid, de annál összponto- sítottabb és sokrétűbb mozgástréninget Goda Gábor, a budapesti Artus táncszínház rendező-koreográfusa, aki mozgást, látványt és misztikumot ötvöző, különös színházával a magyarországi, sőt az európai művészeti élet élvonalába tartozik. FORGÁCS MIKLÓS Goda Gábor tapasztalatai szerint először minden színész megijed attól, hogy mozogni kell a színpadon. „Azt hiszik, olyat követelnek tőlük, amit ők nem tudnak. Pedig lehet építkezni: először azt kell csinálni, amire képesek, s ezt aztán lehet fejleszteni. Nem elriasztani kell a színészt. Nincs szó táncról - gesztusokról van szó.” Ennek megfelelően - persze csak látszólag - könnyed, ismerősnek és kevéssé megerőltetőnek tűnő gyakorlatokkal kezdtek az ország minden sarkából összesereglett, sőt külföldről is érkező résztvevők. Az idő rövidsége miatt Goda nem nagy összefüggéseket, hanem kis részleteket szeretne létrehozni, melyek azonban kiegészíthetik, sőt magyarázhatják egymást. Kezdetként a lélegzés ritmusát kihasználva kellett elernyedni és megfeszíteni a testet. A végtagok egymás párhuzamosait vagy éppen kapcsolódási pontjait megtalálva emelkedtek fel vagy ereszkedtek alá, lazán mozdultak, majd mintha valaki húzná a csuklót és a bokát, szinte megnyúltak, bölcsőt formálva a törzsből. Fontos a ritmus, a lélegzetnek hangja van. Mindig csak célzottan feszes egy- egy testrész - az ernyedtség a cél, függetleníteni kell az egésztől az éppen központi szerepű testrészeket. Az egyszerű földön fetrengés egész jellege megváltozik, ha a testnek a medence lesz a központja, és annak kell előrelendülni az átfordulásnál, a test pedig ellazul- tan követi. Nem mindegy, milyen sorrendben görögnek a testrészek a medence után, nem mindegy, mi szakadhat el a földtől és mi nem. A testsúly görgeti a testet, s a mozgásnak folyamatosnak, egyenletesnek kell lennie. Fontos a test tengelyének tudatosítása, hogy a fejtetőtől a farcsontig egy egyenes húzódik. A függőlegesek és a vízszintesek rajzolják ki a test szerkezetét és a mozgás jellegét. „Nem nézünk - érzünk!” - hangzik az instrukció. Minden mozdulatra valamilyen erő kényszerít, fölránt és visszanyom. A súlypontok emelik vagy süllyesztik a testet, s most olyan, mint a homokóra - „átszóródik” egyik oldalról a másikra a súly. Következhet az esések hosszú fejezete; a részletek folyamatos mozgássorrá állnak össze. Fekvés, térdkönyök összeér, négykézláb, sarokülés, föllendül, földre ájul - és elölről. Most a folyamatosság fontos, nem a mozgás minősége. S jönnek az esések saját parancsra, majd a partner kezének a parancsára, később pedig már nem a földre kell érkezni, hanem a másik karjaiba. „Ne beszéljünk, essünk!” - figyelmeztet Goda. A testeknek kell megérteniük egymást, egymásra érezniük. A párokból az egyik mindig kiürül, a másik feltöltődik, „átlöttyen” az energia egyikből a másikba, és vissza. Lassan szituációkká válik a technika, kezdődik az esés, de már nem lehet megbízni a partnerben, hogy segít-e, vagy magára hagy. A következő zuhanásnál már a fejet fogja föl a társ keze, a simítás az impulzus, követi a tenyér az arcot, és - „egy pillanatra álljunk meg, történet születik”. Minden, ami lassan már működött, meg kell hogy szülessen hektikus tempóban is, amikor már csak a testnek van ideje gondolkodni. A partnerek egyre dramati- kusabb helyzetekben méretik meg testüket. A provokatív, több irányból támadó pillantások előli menekülés „epileptikus rohammá” válik, természetesen eséssel a végén és a már megtanult helyes át- perdítéssel. Nem is gondolná az ember, milyen jellemző, hogy valaki miképpen rángatózik. Érzelmek csempésződnek a technikába, emóciókat gerjeszt a technika. Aztán az egyik partner - meg- érezve társa érintését csigolyáin - fokozatosan elengedte magát, előredőlt. A másik - a „manipulátor” - összecsomagolta, lábaira helyezte, s ahogy hátratipegett, a magatehetetlen test lecsúszott, és ő a fejénél fogva vonszolta, majd a lábaival a gerince alá lépve a nyakszirtjére nyomta föl partnerét. A végtagok hintáztatása után pedig ránehezedett az ernyedt testre - „grammonként rakva a súlyt a másikra” -, majd fölállítva, fejét fölhúzva sétáltatta kiszolgáltatott társát. A testek összefüggéseit kell megkeresni, a közös ritmust. Az együttműködés, a kellő pillanat, a pontosság vizsgálatát „elkapós” gyakorlatok szolgálják. S folytatódik a magatehetetlen testek és erőtől duzzadó társaik találkozása. Egylényegűvé válik két személy, egyikük a másikra bízza, feladja magát, de valójában a másik sem tesz másképp, hiszen nem a saját testéből kiindulva mozdul. A közös test cselekszik, és szellemileg is összeolvadnak. Az aktív résztvevő egész testével rakosgatja, csomagolja, igazgatja a passzív másikat. Magán hordozza - „utazzon a test, jusson el valahová”. A feladatok egyre bizarrabbak lettek. A földön görgő testeken kellett egyensúlyozni, fejeken sétálni, s egyáltalán: a test szabályait kellett felfedezni, s el kellett hinni, sőt bizonyítani, hogy „mindennek meg lehet találni a módját”. Goda Gábor konok, elegáns, a testből kiinduló, épp ezért lehetetlent nem ismerő gyakorlatai lehetővé tették a kényszer szabadságát. NÉZEM A DOBOZT Vasárnapi iskola, repülősó, energiagörcs Z. NÉMETH ISTVÁN Az életkor itt nem számít. Sőt, be sem kell ülnünk a szűk padsorokba, hiszen az oktatók egyenesen házhoz jönnek. Fábri György, a Mindentudás Egyeteme Kht. szakmai igazgatója szerint „az eredetileg eltervezett három szemeszter nagyon sikeres lett, tehát folytatni kellett”. Ezúttal esztéták, művészettörténészek, egyetemi tanárok, pszichológusok szólaltak meg az egyes témákban. Az első beszélgetés a test és a képzőművészet kapcsolatáról szólt. Az utolsó gondolatot - „Az emberi test belülről is szép, csak ez nem mindenkihez jut el” - találóan (de inkább ironikus felhangokkal) fejelte meg Robbie Williams vetkőzős videoklipjének azon részlete, amelyben egy morbid sztriptíz keretében nem csak a ruháitól, de a bőrétől, s egészen a csontvázig minden egyéb belsőségétől megszabadul. A következő beszélgetés a matematika, a zeneelmélet és a regény hármasát próbálta megragadni. Aki ehhez szeremé egy kicsit hozzáolvasni, többek között jó alapanyagnak számíthat Thomas Mann Dr. Faustus című regénye is, ahol ez a három elem találkozik. A harmadik téma a képzőművészet és a látás volt. A fő kérdés így hangzott: nemcsak fiziológiai, hanem pszichológiai szempontból - mit is jelent valójában látni? Elgondolkodtató megállapítás, hogy ha az elemi szintű látáshoz is kontextus kell - tehát simán, hétköznapi módon is a szó szoros értelmében meg kell tanulnunk látni -, akkor a művészeti „látáshoz” még inkább szükségeltetik az a bizonyos kontextus. A negyedik feldobott labda pedig az irodalom és a pszichoanalízis kapcsolata volt, és főleg József Attila költészetén keresztül világítottak be a téma pókhálós mélységeibe. A Mindentudás Egyetemének következő képernyőre kerülő előadása sem ígérkezik kevésbé érdekesnek: Kosa Éva beszél majd arról, miként hat a média a személyiség fejlődésére. A nemsokára felénk is ellátogató David Copperfield „sója” kellemes és üde színfoltja volt a vasárnap délutánnak. Mint azt „látni véltük”, már nem Claudia Schif- fert röpteti a levegőben, hanem egyéb oldalági rokonait, méghozzá fotelostul, hiszen nemcsak a látvány, a kényelem is számít. Újdonságnak mondható, hogy néhány trükkjét a mágus az utcán, gyanútlan járókelők előtt is bemutatja, aminek következtében a rémülettől elkerekedett szemű gyermekek sikoltozva rohannak el anyjuk mellől a biztonságosabbnak vélt távolba. Persze, akik előzőleg Harry Potter-filmeken edzették magukat, azok nem, azoknak szempillájuk sem rezdül. David pedig túléli a tüzes tornádót is, mi pedig megnyugodva nyúlhatunk a távkapcsoló után. Bár amióta megtudtam, hogy egy friss tanulmány szerint a japán háztartások elektromos fogyasztásának közel 10 százaléka a készenléti állapot fenntartására megy el, mélyebb álomra kényszerítem a televíziót. Az egyik dokumentumfilm szerint ugyanis kamu, hogy az elektromos termékek nem bírják a ki-be kapcsolgatást. A „standby mode” nagyon energiapazarló, mondják, s én hiszek nekik. Például a mikro sokkal több energiát fordít a digitális órája kezelésére, mint a tényleges ételmelegítésre. Hát akkor duplakikapcs.
