Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-08 / 258. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 8. A Kalligram gyermekkönyveiről Budapest. Holnap 15 órától a Marczibányi Téri Művelődési Köz­pont Rézmál Kávézójában a Kalligram Kiadó rendezvényének Len­gyel Balázs író és Bacsó Péter filmrendező lesznek a vendégei. Je­lenlétük különleges hangulatú délutánt ígér, amelyre természete­sen a szülőket is, de elsősorban a gyermekeket várják, hiszen a ren­dezvény apropója a kiadó néhány gyermek- és ifjúsági könyve. Pa­lotai Boris Bacsó Péter édesanyja volt, és idén lenne százéves. A Kalligram nagyon fontosnak tartja az igényes gyermek- és ifjúsági könyvek megjelentetését, és az idén a Bors néni könyvével meg­kezdte Nemes Nagy Ágnes összes gyermekversének újrakiadását, valamint a Zöld dióval (Palotai Boris) és A szebeni fiúkkal (Len­gyel Balázs) fordult a kis- és nagykamasz olvasókhoz, (ú) SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Hamlet 15 MOZI Pozsony flHHMHHNi HVIEZDA: RRRrrrrü! (francia) 18, 20 MLADOSŤ: Spanyol nyelvű filmek szemléje 17.30, 20 MÚZEUM: Szép napok (ma­gyar) 17.30,19.30 AUPARK- PALACE: A Halál a Ragadozó el­len (amerikai-kanadai-cseh-német) 14.40, 15.30, 16.50, 17.40, 18, 19, 20.10, 21.10 A falu (amerikai) 15.20 Walking Tall (amerikai) 17.50,19.50 Én és a hercegem (amerikai-cseh) 14.50.17.40, 20.20 Cápamese (amerikai) 14,15,16,17,17.30, 19.30, 21.30 Terminál (amerikai) 16.30, 19.20, 21.50 Az ör­dögűző - A kezdet (amerikai) 19.10, 21.30 Collateral - A halál záloga (amerikai) 15.40, 18.10, 20.40 Post Coitum (cseh) 20.30 Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 14.10, 16.20, 18.30, 20.50 Garfield (amerikai) 14.20, 16.40 Egy ma­kulátlan elme örök ragyogása (amerikai) 18.40 A Bourne- csapda (amerikai) 21.20 Stepfordi feleségek (amerikai) 15.30 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (amerikai) 14.30, 17.20 Anakonda 2.: A véres orchidea (amerikai) 19.40, 21.40 PÓLUS - METROPOLIS: A Halál a Ragadozó ellen (amerikai-kanadai-cseh-német) 13.15, 14, 15.20, 16.05, 17.25, 18.10, 18.50, 19.30, 20.15, 21.35 Walking Tall (ameri­kai) 15.10, 17, 20.55 RRRrrrrü! (francia) 14.30, 19 Én és a hercegem (amerikai-cseh) 16.30, 21 Cápamese (amerikai) 13.25,14.20,15.15,16.10,17.05, 18,18.55, 20.45 Collateral- A halál záloga (amerikai) 14.25,16.45,19.05 Már megint bér­gyilkos a szomszédom (amerikai) 15, 19.25 Az ördögűző - A kezdet (amerikai) 17.10, 21.40 Terminál (amerikai) 19.50 Post Coitum (cseh) 21.25 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen her­cegnő 2. (amerikai) 13 KASSA TATRA: Fahrenheit 9/11 (amerikai) 16, 18 Az ördögűző - A kezdet (amerikai) 20 CAPITOL: Már megint bérgyilkos a szom­szédom (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: A Halál a Ragadozó el­len (amerikai-kanadai-cseh-német) 16, 18, 20 IMPULZ: Hor­rorra akadva 3 (amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Pokolfajzat (amerikai) 18 DUNASZERDA- HELY - LUX: Garfield (amerikai) 17, 19.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Cápamese (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia-angol-olasz) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Terminál (amerikai) 19 LÉVA - JU­NIOR: Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (ameri­kai) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Anakonda 2.: A véres orchidea (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (amerikai) 16.15 Az apokalipszis angya­lai - Bíbor folyók 2. (francia-angol-olasz) 16, 20.15 Cápame­se (amerikai) 14, 16,18, 20 Collateral - A halál záloga (ame­rikai) 17.30, 19.45 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen her­cegnő 2. (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Felejtés (ameri­kai) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A Halál a Ragadozó ellen (amerikai-kanadai-cseh-német) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Ki­dobós: Sok flúg disznót győz (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A mandzsúriai jelölt (amerikai) 13, 17.30, 20 Már me­gint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 14.15,18.15, 20.15 Nők transzban (amerikai) 15.30 Stepfordi feleségek (ameri­kai) 15.30 A Temetetlen halott - Nagy Imre naplója (magyar- szlovák-lengyel) 14.45, 20 A tűzben edzett férfi (amerikai­mexikói) 17.15 KÖLTÉSZETI PÁLYÁZAT A Poéta Hargitai-Haitsch Gyula Költészeti Alapítvány idén hete­dízben hirdet pályázatot az alapít­vány díjának elnyerésére. Pályáz­ni lehet két költészeti alkotással, líra, epikai vagy drámai költe­ménnyel, melyet az alapítvány cí­mére kell eljuttatni 2005. január 16-ai határidőre. A beküldött ver­seket az alapítvány kuratóriuma bírálja el. A legjobbnak ítélt alko­tás alkotóját 55 555 Ft-os (adó­mentes) díjjal jutalmazza. A díjat Hargitai-Haitsch Gyula születésének évfordulóján, 2005. február 16-án adják át a pályázat nyertesének. Levélcím: Poéta Hargitai-Haitsch Gyula Költészeti Alapítvány 1144 Budapest, Tihanyi u. 9 Fotóhónap 2004 - egzisztencialista és expresszionista hatások, világutazások és országjárások képes lenyomatai A cseh fotósok hősies ellenállása Tomki Némec: Szentmárton, 2004 Pozsony. Miközben nagy általánosságban elmond­ható, hogy korunk fo­tóművészei folyamatosan új megfogalmazási és kép­alkotási módokat keres­nek, a csehek - lévén szó a hagyományait büszkén vál­laló nemzetről - hősiesen ellenállnak. Erről (is) szól­nak a Fotóhónap 2004 cseh művészek munkáit bemu­tató tárlatai. LŐRINCZ ADRIÁN Jan Svoboda „mágikus realizmusa” Az 1934-ben született és 1968- ban elhunyt Jan Svoboda a cseh fo­tóművészet egyik legmeghatáro­zóbb egyénisége. Bár sok felvétele eltűnt, hagyaté­kából sikerült összeállítani szinte egy teljes képsorozatot, melyet Kö­vek címmel állítanak ki Pozsony­ban. Egzisztencialista és expresszi­onista hatások figyelhetők meg a képeken, melyek olyan sokatmon­dó címeket viselnek, mint Félelem, Balsejtelem, Alkony és Bukás stb. Svoboda maradéktalanul megvaló­sítja az „átlelkesült, átszellemült fo­tográfiát”, mintha minden képében lelki állapota válna anyagivá, kéz­zelfoghatóvá. Pedig „csak” köveket fényképez, háttér gyanánt olyan anyagokat használva, melyek tex­túrája önmagában is művészi alko­tásnak minősül. Később már magá­hoz a tárgyhoz sem ragaszkodik, képein csak a vászon vagy a háttér­ként használt fal jelenik meg. Jan Svoboda munkásságával le­rakta a cseh impresszionista képal­kotás alapjait. Hanzelka & Zikmund, a két világjáró Van-e, ki e két nevet nem ismeri? - tehetném fel a kérdést, bár kötve hiszem, hogy akad az olvasók kö­zött, aki nem találkozott volna e két jeles cseh világcsavargó nevével. Hiszen olyan, az údeírások között már klasszikusnak számító művek kerültek ki kezeik közül, mint A két óceán között, A folyón túl van Ar­gentína, a Világrész a Himalája alatt, A fejvadászok földjén, az Ezerkét éjszaka, a Fordított félhold, az Afrika az álmok világában és a valóságban és mások. A két mérnök utazó 1947 és 50, valamint 1959 és 64 között Tatra T 87-es, illetve Tatra 805-ös autójá­val harminckilenc országot járt be, beleértve a kontinensnyi kiterje­désű Szovjetuniót is. Eredetileg egyikük sem készült hivatásos fényképésznek, bár mindketten kö­zépiskolás korukban megismer­kedtek a fotózás minden csínjával- bínjával. Azokban az országokban, ahol ők maguk számítottak egzoti­kumnak, egyedinek mondható technikát vezettek be: míg egyikük szórakoztatta az őslakosokat, a másik fényképezett. Ezért nem de­rül ki egyik fényképről sem, hogy ki a szerzője - mindössze annyit tu­dunk, hogy: Hanzelka & Zikmund. Sajnos a két utazó sem kerülhet­te el azoknak a sorsát, akik a szoci­alizmus éveiben többet láttak a vi­lágból a kelleténél. 1968-tól, a szovjet megszállást követően hall­gatásra ítéltettek, húsz éven át nem publikálhattak. A Szovjetuni­óban - például a Kamcsatkán, Bur­ját- vagy Jakutföldön, Tádzsikisz­tánban, Kirgíziában vagy Üzbe­gisztánban - készített felvételeik nagy részét a cenzúra elkobozta, mivel túl lényegre tőrön tárták fel a „fényes” szovjet valóságot. A Szlovák Nemzeti Múzeumban ren­dezett kiállításuk anyagát két ex­pedíciójukon készült felvételeikből válogatták össze. Tomki Némec, a „másképp látó” Teljes erővel tombolt még a tél, amikor Václav Havel volt cseh köztársasági elnök udvari fényké­pészével, Tomki Némeccel első íz­ben találkoztam. „Védjegyként” állandóan ott lógott a nyakában a kis Leica, s mintha csak találomra tenné, itt-ott elsütötte. Jól ismeri Szlovákiát, az elnö­köt kísérve sokszor járt itt, mond­ta akkor, és a fotós szemével néz­ve valódi kincsesbányának tartja e tenyérnyi földet. Mert bizonyos jelenségek megmaradtak olyan­nak, amilyennek a XX. századelő fényképészei láthatták, csak mi, akik mindennap látjuk ezt az időtlenséget és változatlanságot, észre sem vesszük. Ezért is töltött el nagy megelégedéssel, amikor tavasszal tudomásomra jutott, hogy Tomki Némec „idegenként” megnyerte az IVÓ Társadalomku­tató Intézet évi rendszerességgel kiírt pályázatát, mely egy könyv formájában is kiadandó fénykép­tanulmány elkészítésére szól. Ta­vasszal már arra készült, hogy egy szál fényképezőgépbe „öltözve”, autóstoppal bejárja Szlovákiát; így is tett. A néhány hónapos csavargás eredménye - amely a Nemzeti Népművelési Központban tekint­hető meg - önmagáért beszél. A képeken látható arcok mintha ha­sonlítanának ránk, de mégsem. Mintha mi lennénk, csak az idő nem ül... Hol vagyunk, melyik év­században? Tényleg ilyenek va­gyunk, de nem vesszük észre ma­gunkat?... A turocszentmártoni benzinkút mellett égbe meredő Szabadság- szobor-utánzat valóban sok min­dent elárul arról a népről, mely­nek nemhogy igazi szabadság, de még egy rendes Szabadságszobor sem jut - legfeljebb annak kicsi­nyített, gipszből öntött mása. Kis ország, kis szabadság... OTTHONUNK A NYELV A nyelvtanóra mint „szabad foglalkozás” LANSTYÁK ISTVÁN Nemrégiben egy nagyon érdekes és tanulságos előadást hallgathat­tam meg a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intéze­tében Budapesten: szerzője, Mol­nár Cecília Sarolta az anyanyelvi nevelés sikertelenségének okaival foglalkozott, a középiskolai ma­gyar nyelvi tankönyvek és középis­kolai tanárokkal készített interjúk, illetve velük kitöltetett kérdőívek adatai alapján. Az előadó abból in­dult ki, amit a szakemberek régóta tudnak: az anyanyelvi nevelés kor­szerűtlen (tudományosan elmara­dott) és mély válságban van: nem képes ellátni alapvető feladatait: sem a képességfejlesztést, sem pe­dig egy tudomány alapismeretei­nek és gondolkodásmódjának át­adását. A magyartanárok maguk sem szeretik a „nyelvtanórákat”, nem is igen tartják meg őket („sza­bad foglalkozás”-nak tekintik), a diákok nyelvtanból elért tanulmá­nyi ádagai rendre rosszabbak, mint az irodalomból elértek stb. Ennek a helyzetnek az okai rend­kívül szerteágazóak, és nem célom most, hogy foglalkozzam velük: baj van már az anyanyelvi nevelés programjával is, melynek céljai részben irreálisak, részben elhibá- zottak. A legtöbb tankönyv nyelv- szemlélete elavult, fogalomrend­szere eklektikus, megfogalmazásai sokszor homályosak, ellentmondá­sosak, emiatt a szöveg nehezen ta­nulható. Számos olyan ismeretet próbálnak átadni, amire a diáknak nincs szüksége, arról viszont, ami­re igazán szüksége lenne, kevés szó esik. Sajnos maguknak a tanárok­nak a többsége sem áll a helyzet magaslatán, hiszen ők is hasonló szemléletű szakképzésben része­sültek, mint amilyet a tankönyvek közvetítenek, így aligha várható el tőlük, hogy felülbírálják őket. So­kan érzik ugyan, hogy a tanköny­vek nem elég korszerűek, ám a nyelvtudomány újabb eredményei­nek megismerésével járó fáradsá­got a tanárok többsége mégsem igen vállalja. Szlovákiai magyar viszonylatban sajnos semmivel sem jobb a helyzet sem a tantervek, sem a tanköny­vek, sem a pedagógusi hozzáállás tekintetében. 2003 nyarán a Gram­ma kidolgozott egy nyári egyetemi továbbképzési programtervezetet a magyar szakos tanárok számára, pontosan azzal a céllal, hogy meg­ismertesse őket a nyelvtudomány újabb eredményeivel és azoknak az oktatásban való hasznosíthatósá­gával. A Szlovákiai Magyar Peda­gógusszövetség azonban a pedagó­gusok számára nem ezt a progra­mot választotta. Az anyanyelvi nevelés válságá­val és a belőle kivezető lehetséges utakkal sokat és sokféleképpen kellene foglalkozni. Különösen kétnyelvűségi helyzetben, hiszen a kétnyelvűség körülményei közt még fontosabb lenne, hogy a fiata­lok korszerű nyelvszemléletre te­gyenek szert, amely lehetővé teszi számukra, hogy önállóan is meg tudják oldani rendszeresen fölme­rülő nyelvi gondjaikat. És persze képesek legyenek a magyar nyelv többféle változatának a használa­tára, a beszédhelyzet követelmé­nyeinek megfelelően; ne vessék meg az otthonról hozott, nyelvjá­rási elemekkel és szlovakizmusok- kal tarkított anyanyelwáltozatu- kat sem, használják bátran, min­den lelkiismeret-furdalás nélkül, ugyanakkor versenyképesek le­gyenek Magyarországon is, még­pedig nemcsak szakmailag, ha­nem nyelvileg is. Mindez nem lehetetlen, de az kell hozzá, hogy az anyanyelvine- velés-óra megszűnjön szabad foglalkozás lenni. Ez csak akkor válhat valóra, ha a pedagógusnak kedve van (anya) nyelvi ismerete­ket átadni, a szakemberek pedig megmutatják neki, hogy mit len­ne érdemes tanítania és hogyan, s a tantervek sem fogják őt ebben gátolni. Szerencsére az Álami Pedagógiai Intézet az utóbbi időben nyitottnak mutatkozik ar­ra, hogy - a Comenius Pedagógiai Intézettel karöltve - kezdemé­nyezője és szorgalmazója legyen az anyanyelvi nevelés tényleges korszerűsítésének. Szándékunk, hogy rovatunkban is jelentessünk meg olyan cikkeket, melyek a ma­gyar szakos tanároknak és más érdeklődőknek megmutatják, mennyire érdekes dolog a nyelv, és mennyi mindent érdemes róla tudnunk. www.gramma.sk

Next

/
Thumbnails
Contents