Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-08 / 258. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 8. A Kalligram gyermekkönyveiről Budapest. Holnap 15 órától a Marczibányi Téri Művelődési Központ Rézmál Kávézójában a Kalligram Kiadó rendezvényének Lengyel Balázs író és Bacsó Péter filmrendező lesznek a vendégei. Jelenlétük különleges hangulatú délutánt ígér, amelyre természetesen a szülőket is, de elsősorban a gyermekeket várják, hiszen a rendezvény apropója a kiadó néhány gyermek- és ifjúsági könyve. Palotai Boris Bacsó Péter édesanyja volt, és idén lenne százéves. A Kalligram nagyon fontosnak tartja az igényes gyermek- és ifjúsági könyvek megjelentetését, és az idén a Bors néni könyvével megkezdte Nemes Nagy Ágnes összes gyermekversének újrakiadását, valamint a Zöld dióval (Palotai Boris) és A szebeni fiúkkal (Lengyel Balázs) fordult a kis- és nagykamasz olvasókhoz, (ú) SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Hamlet 15 MOZI Pozsony flHHMHHNi HVIEZDA: RRRrrrrü! (francia) 18, 20 MLADOSŤ: Spanyol nyelvű filmek szemléje 17.30, 20 MÚZEUM: Szép napok (magyar) 17.30,19.30 AUPARK- PALACE: A Halál a Ragadozó ellen (amerikai-kanadai-cseh-német) 14.40, 15.30, 16.50, 17.40, 18, 19, 20.10, 21.10 A falu (amerikai) 15.20 Walking Tall (amerikai) 17.50,19.50 Én és a hercegem (amerikai-cseh) 14.50.17.40, 20.20 Cápamese (amerikai) 14,15,16,17,17.30, 19.30, 21.30 Terminál (amerikai) 16.30, 19.20, 21.50 Az ördögűző - A kezdet (amerikai) 19.10, 21.30 Collateral - A halál záloga (amerikai) 15.40, 18.10, 20.40 Post Coitum (cseh) 20.30 Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 14.10, 16.20, 18.30, 20.50 Garfield (amerikai) 14.20, 16.40 Egy makulátlan elme örök ragyogása (amerikai) 18.40 A Bourne- csapda (amerikai) 21.20 Stepfordi feleségek (amerikai) 15.30 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (amerikai) 14.30, 17.20 Anakonda 2.: A véres orchidea (amerikai) 19.40, 21.40 PÓLUS - METROPOLIS: A Halál a Ragadozó ellen (amerikai-kanadai-cseh-német) 13.15, 14, 15.20, 16.05, 17.25, 18.10, 18.50, 19.30, 20.15, 21.35 Walking Tall (amerikai) 15.10, 17, 20.55 RRRrrrrü! (francia) 14.30, 19 Én és a hercegem (amerikai-cseh) 16.30, 21 Cápamese (amerikai) 13.25,14.20,15.15,16.10,17.05, 18,18.55, 20.45 Collateral- A halál záloga (amerikai) 14.25,16.45,19.05 Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 15, 19.25 Az ördögűző - A kezdet (amerikai) 17.10, 21.40 Terminál (amerikai) 19.50 Post Coitum (cseh) 21.25 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (amerikai) 13 KASSA TATRA: Fahrenheit 9/11 (amerikai) 16, 18 Az ördögűző - A kezdet (amerikai) 20 CAPITOL: Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: A Halál a Ragadozó ellen (amerikai-kanadai-cseh-német) 16, 18, 20 IMPULZ: Horrorra akadva 3 (amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Pokolfajzat (amerikai) 18 DUNASZERDA- HELY - LUX: Garfield (amerikai) 17, 19.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Cápamese (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia-angol-olasz) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Terminál (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (amerikai) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Anakonda 2.: A véres orchidea (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (amerikai) 16.15 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia-angol-olasz) 16, 20.15 Cápamese (amerikai) 14, 16,18, 20 Collateral - A halál záloga (amerikai) 17.30, 19.45 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Felejtés (amerikai) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A Halál a Ragadozó ellen (amerikai-kanadai-cseh-német) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Kidobós: Sok flúg disznót győz (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A mandzsúriai jelölt (amerikai) 13, 17.30, 20 Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 14.15,18.15, 20.15 Nők transzban (amerikai) 15.30 Stepfordi feleségek (amerikai) 15.30 A Temetetlen halott - Nagy Imre naplója (magyar- szlovák-lengyel) 14.45, 20 A tűzben edzett férfi (amerikaimexikói) 17.15 KÖLTÉSZETI PÁLYÁZAT A Poéta Hargitai-Haitsch Gyula Költészeti Alapítvány idén hetedízben hirdet pályázatot az alapítvány díjának elnyerésére. Pályázni lehet két költészeti alkotással, líra, epikai vagy drámai költeménnyel, melyet az alapítvány címére kell eljuttatni 2005. január 16-ai határidőre. A beküldött verseket az alapítvány kuratóriuma bírálja el. A legjobbnak ítélt alkotás alkotóját 55 555 Ft-os (adómentes) díjjal jutalmazza. A díjat Hargitai-Haitsch Gyula születésének évfordulóján, 2005. február 16-án adják át a pályázat nyertesének. Levélcím: Poéta Hargitai-Haitsch Gyula Költészeti Alapítvány 1144 Budapest, Tihanyi u. 9 Fotóhónap 2004 - egzisztencialista és expresszionista hatások, világutazások és országjárások képes lenyomatai A cseh fotósok hősies ellenállása Tomki Némec: Szentmárton, 2004 Pozsony. Miközben nagy általánosságban elmondható, hogy korunk fotóművészei folyamatosan új megfogalmazási és képalkotási módokat keresnek, a csehek - lévén szó a hagyományait büszkén vállaló nemzetről - hősiesen ellenállnak. Erről (is) szólnak a Fotóhónap 2004 cseh művészek munkáit bemutató tárlatai. LŐRINCZ ADRIÁN Jan Svoboda „mágikus realizmusa” Az 1934-ben született és 1968- ban elhunyt Jan Svoboda a cseh fotóművészet egyik legmeghatározóbb egyénisége. Bár sok felvétele eltűnt, hagyatékából sikerült összeállítani szinte egy teljes képsorozatot, melyet Kövek címmel állítanak ki Pozsonyban. Egzisztencialista és expresszionista hatások figyelhetők meg a képeken, melyek olyan sokatmondó címeket viselnek, mint Félelem, Balsejtelem, Alkony és Bukás stb. Svoboda maradéktalanul megvalósítja az „átlelkesült, átszellemült fotográfiát”, mintha minden képében lelki állapota válna anyagivá, kézzelfoghatóvá. Pedig „csak” köveket fényképez, háttér gyanánt olyan anyagokat használva, melyek textúrája önmagában is művészi alkotásnak minősül. Később már magához a tárgyhoz sem ragaszkodik, képein csak a vászon vagy a háttérként használt fal jelenik meg. Jan Svoboda munkásságával lerakta a cseh impresszionista képalkotás alapjait. Hanzelka & Zikmund, a két világjáró Van-e, ki e két nevet nem ismeri? - tehetném fel a kérdést, bár kötve hiszem, hogy akad az olvasók között, aki nem találkozott volna e két jeles cseh világcsavargó nevével. Hiszen olyan, az údeírások között már klasszikusnak számító művek kerültek ki kezeik közül, mint A két óceán között, A folyón túl van Argentína, a Világrész a Himalája alatt, A fejvadászok földjén, az Ezerkét éjszaka, a Fordított félhold, az Afrika az álmok világában és a valóságban és mások. A két mérnök utazó 1947 és 50, valamint 1959 és 64 között Tatra T 87-es, illetve Tatra 805-ös autójával harminckilenc országot járt be, beleértve a kontinensnyi kiterjedésű Szovjetuniót is. Eredetileg egyikük sem készült hivatásos fényképésznek, bár mindketten középiskolás korukban megismerkedtek a fotózás minden csínjával- bínjával. Azokban az országokban, ahol ők maguk számítottak egzotikumnak, egyedinek mondható technikát vezettek be: míg egyikük szórakoztatta az őslakosokat, a másik fényképezett. Ezért nem derül ki egyik fényképről sem, hogy ki a szerzője - mindössze annyit tudunk, hogy: Hanzelka & Zikmund. Sajnos a két utazó sem kerülhette el azoknak a sorsát, akik a szocializmus éveiben többet láttak a világból a kelleténél. 1968-tól, a szovjet megszállást követően hallgatásra ítéltettek, húsz éven át nem publikálhattak. A Szovjetunióban - például a Kamcsatkán, Burját- vagy Jakutföldön, Tádzsikisztánban, Kirgíziában vagy Üzbegisztánban - készített felvételeik nagy részét a cenzúra elkobozta, mivel túl lényegre tőrön tárták fel a „fényes” szovjet valóságot. A Szlovák Nemzeti Múzeumban rendezett kiállításuk anyagát két expedíciójukon készült felvételeikből válogatták össze. Tomki Némec, a „másképp látó” Teljes erővel tombolt még a tél, amikor Václav Havel volt cseh köztársasági elnök udvari fényképészével, Tomki Némeccel első ízben találkoztam. „Védjegyként” állandóan ott lógott a nyakában a kis Leica, s mintha csak találomra tenné, itt-ott elsütötte. Jól ismeri Szlovákiát, az elnököt kísérve sokszor járt itt, mondta akkor, és a fotós szemével nézve valódi kincsesbányának tartja e tenyérnyi földet. Mert bizonyos jelenségek megmaradtak olyannak, amilyennek a XX. századelő fényképészei láthatták, csak mi, akik mindennap látjuk ezt az időtlenséget és változatlanságot, észre sem vesszük. Ezért is töltött el nagy megelégedéssel, amikor tavasszal tudomásomra jutott, hogy Tomki Némec „idegenként” megnyerte az IVÓ Társadalomkutató Intézet évi rendszerességgel kiírt pályázatát, mely egy könyv formájában is kiadandó fényképtanulmány elkészítésére szól. Tavasszal már arra készült, hogy egy szál fényképezőgépbe „öltözve”, autóstoppal bejárja Szlovákiát; így is tett. A néhány hónapos csavargás eredménye - amely a Nemzeti Népművelési Központban tekinthető meg - önmagáért beszél. A képeken látható arcok mintha hasonlítanának ránk, de mégsem. Mintha mi lennénk, csak az idő nem ül... Hol vagyunk, melyik évszázadban? Tényleg ilyenek vagyunk, de nem vesszük észre magunkat?... A turocszentmártoni benzinkút mellett égbe meredő Szabadság- szobor-utánzat valóban sok mindent elárul arról a népről, melynek nemhogy igazi szabadság, de még egy rendes Szabadságszobor sem jut - legfeljebb annak kicsinyített, gipszből öntött mása. Kis ország, kis szabadság... OTTHONUNK A NYELV A nyelvtanóra mint „szabad foglalkozás” LANSTYÁK ISTVÁN Nemrégiben egy nagyon érdekes és tanulságos előadást hallgathattam meg a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében Budapesten: szerzője, Molnár Cecília Sarolta az anyanyelvi nevelés sikertelenségének okaival foglalkozott, a középiskolai magyar nyelvi tankönyvek és középiskolai tanárokkal készített interjúk, illetve velük kitöltetett kérdőívek adatai alapján. Az előadó abból indult ki, amit a szakemberek régóta tudnak: az anyanyelvi nevelés korszerűtlen (tudományosan elmaradott) és mély válságban van: nem képes ellátni alapvető feladatait: sem a képességfejlesztést, sem pedig egy tudomány alapismereteinek és gondolkodásmódjának átadását. A magyartanárok maguk sem szeretik a „nyelvtanórákat”, nem is igen tartják meg őket („szabad foglalkozás”-nak tekintik), a diákok nyelvtanból elért tanulmányi ádagai rendre rosszabbak, mint az irodalomból elértek stb. Ennek a helyzetnek az okai rendkívül szerteágazóak, és nem célom most, hogy foglalkozzam velük: baj van már az anyanyelvi nevelés programjával is, melynek céljai részben irreálisak, részben elhibá- zottak. A legtöbb tankönyv nyelv- szemlélete elavult, fogalomrendszere eklektikus, megfogalmazásai sokszor homályosak, ellentmondásosak, emiatt a szöveg nehezen tanulható. Számos olyan ismeretet próbálnak átadni, amire a diáknak nincs szüksége, arról viszont, amire igazán szüksége lenne, kevés szó esik. Sajnos maguknak a tanároknak a többsége sem áll a helyzet magaslatán, hiszen ők is hasonló szemléletű szakképzésben részesültek, mint amilyet a tankönyvek közvetítenek, így aligha várható el tőlük, hogy felülbírálják őket. Sokan érzik ugyan, hogy a tankönyvek nem elég korszerűek, ám a nyelvtudomány újabb eredményeinek megismerésével járó fáradságot a tanárok többsége mégsem igen vállalja. Szlovákiai magyar viszonylatban sajnos semmivel sem jobb a helyzet sem a tantervek, sem a tankönyvek, sem a pedagógusi hozzáállás tekintetében. 2003 nyarán a Gramma kidolgozott egy nyári egyetemi továbbképzési programtervezetet a magyar szakos tanárok számára, pontosan azzal a céllal, hogy megismertesse őket a nyelvtudomány újabb eredményeivel és azoknak az oktatásban való hasznosíthatóságával. A Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség azonban a pedagógusok számára nem ezt a programot választotta. Az anyanyelvi nevelés válságával és a belőle kivezető lehetséges utakkal sokat és sokféleképpen kellene foglalkozni. Különösen kétnyelvűségi helyzetben, hiszen a kétnyelvűség körülményei közt még fontosabb lenne, hogy a fiatalok korszerű nyelvszemléletre tegyenek szert, amely lehetővé teszi számukra, hogy önállóan is meg tudják oldani rendszeresen fölmerülő nyelvi gondjaikat. És persze képesek legyenek a magyar nyelv többféle változatának a használatára, a beszédhelyzet követelményeinek megfelelően; ne vessék meg az otthonról hozott, nyelvjárási elemekkel és szlovakizmusok- kal tarkított anyanyelwáltozatu- kat sem, használják bátran, minden lelkiismeret-furdalás nélkül, ugyanakkor versenyképesek legyenek Magyarországon is, mégpedig nemcsak szakmailag, hanem nyelvileg is. Mindez nem lehetetlen, de az kell hozzá, hogy az anyanyelvine- velés-óra megszűnjön szabad foglalkozás lenni. Ez csak akkor válhat valóra, ha a pedagógusnak kedve van (anya) nyelvi ismereteket átadni, a szakemberek pedig megmutatják neki, hogy mit lenne érdemes tanítania és hogyan, s a tantervek sem fogják őt ebben gátolni. Szerencsére az Álami Pedagógiai Intézet az utóbbi időben nyitottnak mutatkozik arra, hogy - a Comenius Pedagógiai Intézettel karöltve - kezdeményezője és szorgalmazója legyen az anyanyelvi nevelés tényleges korszerűsítésének. Szándékunk, hogy rovatunkban is jelentessünk meg olyan cikkeket, melyek a magyar szakos tanároknak és más érdeklődőknek megmutatják, mennyire érdekes dolog a nyelv, és mennyi mindent érdemes róla tudnunk. www.gramma.sk
