Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-05 / 230. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 5. A Hamlet a kassai Thália Színházban Tíz év után ismét Shakespeare-darabot mutat be a kassai Thália Színház. A Hamlet rendezője Beke Sándor, címszereplője pedig Petrik Szilárd. A színház fennállásának 35. évfordulóját kívánja megünnepelni ezzel a darabbal, a rendező szerint egyfajta próbatételnek tekintik a Hamletet, a társulat erejét szeretnék demonstrálni vele. Azt is bizonyítani akarják, hogy Shakespeare kortársunk, gondolatai ma is érvényesek. „Ezért úgy kell játszani a darabot, mintha kortárs műről lenne szó. Szerintem az előadás meglepetést fog okozni a sajtónak és a közönségnek egyaránt” - véli Beke Sándor, aki azért osztotta a dán királyfi szerepét Petrik Szilárdra, mert a színész közel áll a nézők Hamletról alkotott általános elképzeléseihez, és hitelesen meg tudja jeleníteni a hatalmi gépezetbe kerülő érzékeny értelmiségit. A bemutató holnap 19 órakor, (juk) SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Portugál 19 MOZI MLADOST: Őrültekháza (or.) 18 A Magdolna nővérek (ang.-ír) 20 PÓLUS - METROPOLIS: Post Coitum (cseh) 15.20, 17.25, 19.30 Non plus ultras (cseh) 19 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) 15.45,17.40,18.30, 19.35 Terminál (am.) 16, 18.25, 20.50 A falu (am.) 15.20,17.30,18.15,19.40 Stepfordi feleségek (am.) 16.20,20.25 Én, a robot (am.) 15.40,18,20.20 KASSA TATRA: Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 17 Choking Hazard (cseh) 20 CAPITOL: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) 16,18, 20 ÚSMEV: Shrek (am.) 16,18 Post Coitum (cseh) 20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Dirty Dancing 2 (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MI- ER: Samsara (ném.-fr.) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Csak az a szex (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Baromi jó 2 (cseh) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Terminál (am.) 16.30, 19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (am.) 15.30,17.30,19.30 Argo (magy.) 13.45, 16, 18, 20 Arthur király (am.-ír) 15.15, 17.45, 20.15 A Bourne- csapda (am.-ném.) 15.30, 17.45, 20 Csajok a csúcson 2 (ném.) 14.15.16.15.18.15.20.30 Én, a robot (am.) 15.15,17.30,20 A falu (am.) 15.45,18, 20.15 Garfield (am.) 15,16.45, 18.45 Szüzet szüntess (am.) 15.15,19.45 Terminál (amerikai) 15.30,18,20.30 MKKI-HÍR EURÓPA FRÍZ/ MISSIONartLINE Pozsony. A MissionArt Galéria és más kulturális intézmények az EURÓPA FRÍZ / MISSIONartLINE c. kiállítással ünnepelték Magyar- ország EU-csatlakozását. A kiállítást először Miskolcon és Budapesten, majd tavasszal Bécsben mutatták be. A kortárs magyar művészek alkotásai minden helyszínen újabb művekkel egészülnek ki. Bécsben ausztriai képzőművészek csatlakoztak a tárlathoz, Pozsonyban pedig Varga Emőke, Robert Jancovic, Viktor Hűlik és Lukács Zsolt munkái gazdagítják a kiállítást. A művek a kiállítótermek falain több tíz méter hosszú frízzé állnak össze. A kiállítást Győrfíy Csaba, a Magyar Köztársaság nagykövete, valamint Berényi József, a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériumának államtitkára nyitja meg ma 17 órakor a Magyar Intézetben. Madách Imre halálának 140. évfordulóján Ádám tartja az eget ÉVFORDULÓ Ködöket húz magára ilyenkor már az Ipoly-mente. A dombokra, melyek szőlőt nevelnek, s alattuk kukoricadárdák zörgő sárga-barnája vigyázza az időt, lassan ér ki a nap. A kép békés. Falu, templom, múzeummá változott kastély, kertmaradvány, benne iskolával, százéves fákkal, s a kilátás az egykori társalgóból ma egy étkezdére nyílik. A sarokszoba, az oroszlánbarlang hűvös. Néhány lap a Tragédiából. A tárlókon feliratok, még nem minden az egykori gazda nyelvén, de már úgy is. A kert végében pedig Ádám. Bronzba feszülve tartja az eget. Kiáltva, legyen vége ennek a földi komédiának. Vagy imádkozva, meghallva éppen az isteni szót: Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál! Minden rendben, ápoltan, gondozottam Mintha nagyobb becsülete lenne pár éve a varjúbajszú író emlékének. Látogatók jönnekmennek, csendes főhajtás kint a sírnál, érdeklődő tekintetek kereszttüzében Zichy Mihály páratlan szépségű grafikái, Kass János dinamikus, a világot magukba ölelő rajzai. A fák nőnek, a virágok nyílnak, a termek kongásába mostantól Sinkovits Imre basszusa is belezúg olykor - mint az Úr hangja, egy ezerszer lejátszott kislemezről. Koszorúk, lantok, virágok. Megáll az autóbusz - hol viháncoló ifjak, hol totyogó öregek jönnek, hol véletlenül idetévedő világjárók. Madách Imre itthon van. Újra itthon. Sokáig elvolt. Feledve. Burjánzó idő porlasztotta a sírt, koptatta az emberi emlékezetben a vé- seteket. Most úgy látni, mintha újra otthonára lelne a Tragédia szerzője, mintha fejét újra az utókor kegyeletéből font képzeletbeli babérkoszorú övezné. Lantok, virágok, koszorúk. Október 5-én, 140 évvel ezelőtt lépett más dimenzióba Madách Imre. (szz) Beszélgetés Szabó Ottóval, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának Nívódíjasával Kételkedés mint kegyelmi állapot (Kovács Ágnes felvétele) Teli életkedvvel alkot, tanít, tervez. Tíz éve a Rovás képzőművészcsoport vezetője. Szombaton a duna- szerdahelyt Csallóközi Múzeumban önálló tárlatának megnyitója előtt az SZMKT Nívódíját vehette át. SZÁSZI ZOLTÁN Az elmúlt nyáron egy húsz képből álló, rendkívül magával ragadó, technikailag nagyon komoly erőpróbát jelentő képsorozat szaladt ki ecsetje alól. Az „ITEM” avagy „Jut eszembe” című képciklus központi témája az emberi test. Az idealizáltan gyönyörű, de álarcban pompázó női aktok hátterében azonban a világ- történelem hullámzik, pereg. Szabó Ottó művészete a jelek szerint újabb állomásához érkezett. Mi adta az indíttatást az új sorozat megfestéséhez? Engem soha nem érdekeltek a kicsinyes, semmitmondó dolgok. Most is éppen a kihívás jelentette az impulzust, mert rettenetesen nehéz az emberi testen a térbeli rövidülést megrajzolni, megfesteni. Ha szemben áll veled valaki, úgy, hogy csak az ujjai hegyét látod, s mögötte a test, szinte leraj- zolhatatlanul, az kihívás. Ha sikerül, még akkor is nagy a veszély, hogy csupán stúdiumrajz marad, minden töltés és mondanivaló nélkül. Probléma az is, hogy ma a képzőművészet teljesen más irányba ment el, én meg szeretek ilyen kérdésekkel foglalkozni. Az emberi test kimeríthetetlen téma. Sajnos, a képzőművészeti főiskolákon ma nem elsődleges szempont, hogy aki elvégzi, az tudjon rajzolni. Olyan a helyzet, mintha valakit felvennének kőművesnek, de nem tanítanák meg falat rakni és vakolni. Az „Item” avagy „Jut eszembe” sorozat velencei álarcos aktjai mögött megjelenik a világtörténelem - az ősrobbanástól a végítéletig feszülve. Ez a nem mindennapi feladat nyilvánvalóan hatalmas lelki-szellemi erőt követelt. Honnan származott ez az erő? Egy benti robbanásból. Először voltak az aktok, vagy én nem is tudom... Jött Ági, a feleségem, aki megváltoztatta a világomat, és ez hozta elő a visszatekintést eddigi életemre - meg a történelemre, amit én így látok. A te poklaid és mennyországaid ezek? Jól látod, így van. Tehát a „Jut eszembe” itt és most azt jelenti, ez is volt, de innentől fogva Szabó Ottó egy másik világot lát, épít és fest? A szó szoros értelmében és a festészetben is így igaz, ez így van. Sokkal színesebb és más jellegű világot építek. Nem állítom én azt, hogy konceptualista kezdenék lenni, bár hogyha boncolgatjuk ezt a szót, akkor ott van benne, hogy az ötletre épít, az ötlet a végeredmény. És az viszont biztos, hogy képes vagyok egy ötletért átalakítani egész addigi elképzelésemet. Átértékelődött az életemben elég sok minden. Azért persze nem változik meg teljesen az eddigi formanyelv, talán csak színesebb lesz. Az új sorozat egy eddig ismeretlen alkotói habitust mutat. Nincsenek már szétszakított arcok, egységes, bár kicsit szétszórt a világ. Most jön a rendszerezés ideje? Nagyon úgy néz ki, hogy erről van szó. Lezárult valami, s mielőtt magamban is lezárnám, még eszembe jut valami. Amit megfestek, hogy feloldjam vele - hogy kibővítsem az egészet. Mint Villon balladáinak a végén, hozzáírok egy imát, egy ajánlást, egy fohászt. Gyönyörű volt, ahogy megfogalmazódott bennem... Itt Rozsnyón felvázoltam, aztán rohantam Bódvavendégibe festeni. Mert itt a festés ihlete, ott, a szüleim házá- bán pedig az a hozzám nőtt, otthonos tér, amely számomra legmegfelelőbb a festésre. Az arcokat velencei maszkok takarják. Szabó Ottó saját arcát nem félti, a kedves arcát azonban védeni kívánja ezzel? Igen, így van valahogy. Eszembe jut ilyenkor Kirkegaard filozófiája, amely nekem egyfajta hitvallásom. Minden ember egy önmagába zárt külön világ, s minden individuum örök inkognitóban marad. Ilyen értelemben az inkognito az emberi létezés egyik alapstruktúrája. Úgy gondolom, ez valóban így van, és énrám is vonatkozik. Miként az is, hogy a kétkedés kegyelmi állapot, mert csak a kétkedő ember töpreng, hogy jól csinálta-e, amit csinált, jól gondolta-e, amit gondolt. Ritkán láthat olyan nagyszabású kiállítást a hazai közönség, mint most a Csallóközi Múzeumban Ami múlandó - és ami örök EŐRY ANDRÁS A Szlovákiai Magyar Képzőművészek társasága tizenöt éves fennállásának legnagyobb tagsági kiállítása nyílt meg október 2- án a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum kiállítótermében. A témát két ellentétes fogalommal, a mólóval és az állandóval határozták meg. Érdekes, merőben újfajta válogatást láthat, aki megtekinti a kiállítást. Ez egyrészt az 1989-ben alakult SZMKT tagságának összetételére, generációs, stiláris és technikai sokrétűségére, másrészt pedig az adott téma - tehát a múló és állandó - értelmezésének viszonylagosságára vezethető vissza. Mindenki kapaszkodót keres a változásban - akár ez is lehetne a kiállító művészek krédója. Van, aki személyes kérdésként kezelte a témát, mások globális problémát láttak benne. Szóhoz jutott a környezetvédelem kérdése, és akadtak, akik a társadalmi fonákságok leleplezésére összpontosítottak. Említést tehetnék - a teljesség igényét mellőzve - például Bott Mária és Gály Katalin alkotásairól, akik az elszálló pillanat megörökítésére vállalkoztak, Kalita Gábor jelzésértékű tárgyi üzeneteiről vagy Lipcsey György Vészjelek címen kiállított, környezetvédelmi töltésű plasztikáiról. Az élet jelenségeit, tapasztalatait fogalmazza újra munkáiban Kopócs Tibor, Kurilla Gábor vagy Schrantz György - azokat a mozzanatokat, melyek mindannyiunk életében megjelennek. Fodor Kata és Darázs Rozália alkotásai még személyesebbek, emberi vágyakat mutatnak be, leleplezve a negatív érzéseket, így a hatalomvágyat, a törtetést is. Kovács Kálmán A Duna partján című neorealista festménye egyértelműen arra hívja fel a figyelmet, mennyire mostohán bánik az ember az életkörnyezetével. A tájképfestészetet Vavrikné Szarka Erzsébet és Kovács Zsuzsa pasztelljei képviselik. Szarka Erzsébet ehhez annyit fűzött hozzá: „Hiszen a Természet is múló és állandó!” A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága történetében először fordul elő, hogy a Nívódíjjal jutalmazott művésznek lehetősége nyílik bemutatkozni, így a kiállítóteremben most külön tárlat mutatja be a díjazott Szabó Ottó grafikus-festőművész munkáit. A képek - melyeknek a Nő került a középpontjába (miközben a történelmi háttér állandóan változik) - Szabó szakrális fogalmakkal operáló eddigi alkotásaihoz képest egy új, derűsebb életérzést villantanak fel. A most kiállított, rendkívül gazdag anyag mindenkit el fog gondolkodtatni - ígérték az október 27-éig megtekinthető kiállítás rendezői. Ehhez csupán annyit fűznék hozzá: a „Múló és állandó”-hoz hasonló lélegzetvételű kiállítást tényleg ritkán láthat a hazai közönség. Szabó Ottó új képei derűsebb életérzés jegyében születtek (A szerző felvétele)
