Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-29 / 251. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 29. 12 Gondolat Miért kell a világ haragját kivívnunk, a fél világgal kakaskodni, ha még csak azt sem tudjuk pontosan, ki az igazi ellenség? - háborús propaganda és ellenpropaganda Az egyik tizenkilencedik, a legtöbb egy híján húsz... „Csínom Palkó, csínom Jankó csontos karabélyom... ” Míg a könyvpapír a 451 Fahrenheiten fog tüzet és elég... Michael Moore 9/11-en. A játék neve: ön-szembekö- pősdi, és bár az USA-ban manapság felettébb közkedvelt, úgy látszik, Moore úrnak mégsem szólt senki, hogy aki erdőtüzet készül gyújtani, az először nézze meg jól, merről fúj a szél. NYERS GYULA Mert rakott ő akkora tüzet a „dokumentumfilmjével”, mint előtte még senki, azzal a feltett szándékkal, hogy megvilágítsa vele az Igazságot és az elménket, továbbá, hogy befűtsön Mr. Presidentnek, és kifüstöljön jó néhány republikánus nagyvadat. De V / Vied/! WktfítAM* : tÜHU for mr yUrims ltodért \ m\sm «MN m mmm m MMMÉNMNNft Homeland Security Services Moore rossz tűzőr, rossz játékos, mert elriaszt és nem ismeri a játékszabályokat. A vonzás (és taszítás) szabályait. A nagyvadak ki is rohantak az ő rejtekükből, egyenesen feléje, és válaszul csaptak akkora reklámkampányt George Bush juniornak, hogy a világ oda se mer nézni... és a hüle- dező európaiak csak zavartan pislogva figyelik, miként emelkedik a választások előtt napról napra az amerikai elnök hazai népszerűsége. Egy „gyengécskébb” konkurens dokumentumfilmes - Christiane Rose - ugyanezt a témát szárazabb stílusban dolgozta fel, mintegy „összeollózva” mondandóját képes híradásokból. Nem is kapott érte Oscart, nem is vert fel akkora port, de nem is szította ekkora szavazókedvre a Bush-fanatikusokat. Moore-nál ezúttal a kevesebb több lett volna. A puska fordítva sült el: ellenpropagandából propaganda lett. Felrázta a szunnyadó érzelmeket, kizökkentette a szavazókat a semlegesség (közöny) langyos vizéből, és sokan a film hatására fognak csak azért is elmenni szavazni: egy Még Dicsőbb Jövőre. Jóllehet, a tömegkommunikációnak mint tudományágnak szintén megvannak az általános axiómái, mindenhol és minden időben érvényes tézisei, be kell látnunk, hogy az Egyesült Államok „tömege” más rugóra jár, velük szemben más hangot kell megütni... A velük való kommunikáció valami teljesen sajátos módszert kíván, legyen szó TV-shop- pingról, élelmiszerreklámról... vagy háborús propagandáról. A felhívás többrétegű, több síkon „támad”, mondjuk úgy: nagyobbat kell kiáltani, hogy meghallják. Európai szemnek, fülnek ingerlőén sok és lealacsonyítóan szimpla ez a fajta szájbarágós... néha arra gyanakszunk, hogy nem is reklámmal, hanem egyfajta reklám- paródiával van dolgunk. „Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom...” Moore filmjében nagy figyelmet szentel a toborzási folyamatnak, a propagátorok munkamódszereinek... de korántsem elegendőt ahhoz, hogy egy külső szemlélő (legyen az átlag - nem amerikai - mozinéző) megfelelő áttekintést kapjon erről a masinériáról. Ha vesszük a fáradtságot, hogy elmerüljünk az amerikai hadsereg honlapjainak bugyraiban, talán közelebb kerülünk a módszerbeli különbségek problematikájához. Mert ha valahol kidolgozott, kifinomult és sokszorosan bevált módszerekkel operálnak, akkor ez az a hely. A National Guard honlapja (www,1800go- guard.com) álljon itt elsőként. „Ő” a nagy idealista, aki elsősorban hangzatos ígéretekkel és lehetőségekkel vesz le a lábunkról. Nehéz leírni a ránk zúdított információk keltette hatást. A vadkapitalista - adok-kapok - alapokra helyezett, érzelmi (elsősorban az amerikaiaknál oly érzékeny állampolgári) húrokat pengető, státusszimbólumokat (pénz, diploma, presztízsszakma) lengető, de emellett az elemi, maszkulin ösztönökre is gyúró agymosásnak lehetünk tanúi, interaktív részesei, elszenvedői! „Vezetőt képezünk belőled!” - első leszel a legjobbak között, fel fognak nézni Rád, bízni fognak benned - csak jelentkezz... „A legjobb kiképzőtisztek nevelnek belőled Harcost!” - légy üdvözölve a Harcosok Klubjában. A legjobb helyen vagy, a legjobb kezekben. Univerzális, mindenhol bevethető harcost faragunk belőled... Te más leszel, mint a többi. (In the Guard, you’ll train to be a warrior - ready to serve anytime, anywhere... you will make a difference) - csak jelentkezz... „Ösztöndíjat adunk, eleget, sokat, és a civil szakmádban is tovább képezheted magad. Itt tényleg a hazádért dolgozhatsz, itt teheted érte a legtöbbet” - csak jelentkezz... A lap kérdez: „Van merszed, hogy részese légy Amerika legnagyobb kihívásának?” - kérdezzük, hogy lássuk, férfi vagy-e. Itt egy személyben lehetsz: igaz állampolgár, harcos és a szabadság védelmezője (Citizen. Warrior. Defender of Freedom... Stand up and be counted!) - csakjelent- kézz... „Tudnod kell, hogy a fenyegetettség állandó, a veszély ezer irányból leselkedhet. Véget ért a »frontvonal-vonal mögött« típusú háború, ez valami egészen más!” „Nosza rajta jó katonák, igyunk egészséggel” Ez valami „egészen más”, csak jelentkezz! Az összes oldalon ott találjuk a legközelebbi toborzóbá- zis címét, elérhetőségét. Csak egy klikk, és máris folytatója lehetsz egy 400 éves „tradíciónak”. Egyrészt túlcsorduló patriotizmus, hangzatos-magasztos címszavak, másrészt öntelt magabiztosság és fanatizmus jellemzi az oldalt. A hatáskeltést mindenekelőtt a szöveg retorikájával igyekeznek elérni: „Duty, Honor, Country are more than just words for you?” - ami erkölcsi érték, azt mindet nagybetűvel hozza, és úgy szólít meg, mint nagy testvér a kicsit, mint bennfentes a még kívülállót. Teszi mindezt többes szám első személyben. Minden mondata a kiválasztottság édes érzését sugallja: „an elite group of warriors”. Misztifikál: még mindig ellenségnek nevezi az egykori nagy háborúk ellenfeleit: a koreai, a vietnami, az iraki hadsereget. Mítoszt teremt: „...az iraki katonákat olyan hevesen támadtuk, hogy azok a légi támadásról mint »acélesőről« beszéltek”. Alávetettséget követel: a parancsnok szava szent. Ő fogja a katonákat győzelemre vinni és hazavezetni az „Operation Iraqi Freedom”-ból. Kellő bemelegítés és lelki ráké- szülés után letölthetjük a „Freedom isn’t free” című interaktív prezentációt, melynek videómelléklete büszkén hirdeti, hogy a szabadság megvédetik! Kiderül, hogy a Gárda jelenleg „békét tart fenn” világszerte: Közel- Keleten, Boszniában, Haitin, Koszovóban. De ha még mindig akadna valaki, aki számára nem egyértelmű a Nemzeti Gárda missziója, annak kristálytisztán megvilágosodik az a következő oldalon: Warrior Ethos. Ennek szerves „tartozéka” a Krédó (Creed) - melyben a katonai küldetéstudat megdicsőül és metafizikai távlatokat nyer. Egy célért szállók harcba: megmenteni a szabadságot, Amerikát, a Világot!... és a világnak Amerikát (a „Hitvallás” utolsó sora így hangzik: „I am a gardian of freedom and the American way of life”). így tették a legnagyobbak is, hiszen a mostani immár a 19. amerikai elnök, aki a Seregből indult. Patetikus szöveghez patetikus kép dukál... természetesen. Elszánt tekintetű, jól táplált, életerős kadétok néznek velünk farkasszemet, frissdiplomások integetnek mosolyogva. Meg az elnök... természetesen. Az illusztrációk finoman szólva eklektikusak. Stilizált fényképek keverednek festett ikonokkal, kiegészítve a célközönség körében jól ismert képregény-elemekkel: a katona tágra nyitott száját éppen most hagyja el egy elragadtatott „HOOAH”. („Te és a 40 méteres kötélen való leereszkedés 7,5 másodperc alatt? Hooah!”) És ahol már Superman is elájul saját teljesítményétől, az olyan rossz hely nem lehet! Lássuk a másik fórumot: WWW.MILITARY.COM . Erősen interaktív, gyorsan, könnyen áttekinthető weboldal. Alkategóriákra oszlik, melyek megnevezései első blikkre tán furcsának tűnhetnek, de ne feledjük, amerikai honlappal állunk szemben: Travel, Shop, Education, News, Resources... stb. Hogy mire nevel bennünket? Első lépésben praktikus jó tanácsokkal látja el az izgulós „pályakezdőt az állásinterjúra”. Kell egy „One Minute Resume” magunkról, ezt be kell vágni fejből. A szemléltető példa utolsó mondata: „I feel that my training and success in the Army has prepared me for success in the civilian world - that is why I am here today”... szóval a hadsereg készítene fel a civil életre? Mintha a Szarvasvadász meg a Született július 4-én című filmek valami mást sugalltak volna... de ki tudja, lehet, hogy ez tényleg valami „egészen más”. És hogy mi az, amit kínál? Például Navy feliratú pólók, golyóálló mellény, túlélőkészlet, bakancs, fegyverek, töltények, gézek, gázok... szóval mindent, ami „military”. Online-bevásárlás a nemzeti erők honlapjáról! Azért valljuk meg őszintén, ez már a demokráciának egy olyan fokát előfeltételezi, amely az európai katonai tradíciók súlya alatt ésszel fel nem fogható. A döbbenetes és groteszk kelléktár itt még mindig nem ért véget. A honlap „Garne” alfejezete alatt - teljesen ingyen - letölthető a világ mára ötödik legnagyobb és legnépszerűbb internetes játéka, az „America’s Army”. Casey Wardinsky megbízásából állt neki a fejlesztésnek 1999-ben az Ubisoft nevű cég. A nem titkoltan propagandisztikus szándékkal életre hívott,játék” először csak playstation, majd később Xbox- játékként terjedt, mígnem a hadsereg - a világ megrökönyödésére - „adta a nevét” a játékhoz, mintegy legitimálva azt. S talán éppen ebben az autenticitásban rejlik a játék legfőbb vonzereje. „Első kézből szerettük volna láttatni, milyen katonának lenni” - nyilatkozta Wardinsky. Az életszerűség lenyűgöző: még a katonai börtön is a valódi „Leawenworth” pontos mása. A virtuális valóság mellé felsorakozott a „virtuális valóság- hűség” fogalma. A célközönség a 13+ korosztály...! Jelenleg kb. kétmillió regisztrált játékos van „on-line”. Toborzótisztek járják a fiatalok számára rendezett megmozdulásokat, és „America’s Army”-pólókat, CD-Romokat osztanak szét közöttük. „Menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével” Elértünk a holtpontra. Gyulladhat a papír, szerepét átvették a szerverek és a honlapok. De legfőbb ideje lesz felismerni bennük a XXL század hadi arzenálját is. Amit eddig kaliberben mértek, annak ezentúl giga- vagy terrabájt lesz a mértékegysége. Aki a cyber-teret elfoglalja, annak a javára fog eldőlni minden háború, legyen az elnökválasztás, tömegkommunikáció vagy akár egy harmadik (negyedik, ötödik...) Öböl-háború. Példáinknál maradva: ott, ahol a National Army és a Military mossa az emberek agyát, akadnak ellenaktivisták is szépszerével, akik bár nem jókedvvel, de bőséggel ontják magukból a tömény dezillúziót. „Bring’em on!” - vakkantotta oda Bush a haditengerész-tiszteknek és az újságíróknak még az iraki invázió legelején, gondolva ezzel azt, hogy csak hadd jöjjenek azok a kutya mudzsahidek, majd mi be- fűtünk nekik... „Bring them home now!” - a Minden mondata a kiválasztottság édes érzését sugallja.
