Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-27 / 249. szám, szerda

Vélemény és háttér 7 ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 27. TALLÓZÓ THE NEW YORKER Néhány nappal az elnökvá­lasztások előtt az amerikai ma­gazin 80 évre visszanyúló tör­ténetében először az egyik je­lölt mögött sorakozott fel. A te­kintélyes hetilap hétfői számá­ban hosszú vezércikkben érvek sokaságával támasztotta alá azt az állítását, hogy felkészül­tebbnek tartja a demokrata párti jelöltet, John Kerryt Ge­orge Bush elnöknél. Kerry vilá­gos alternatívát kínál a hivatal­ban levő elnökre jellemző „ön­tömjénezés, szélsőségesség és néplázítás különös egyvelegé­vel” szemben - írja a lap. „Ker­ry a becsületesség és a teljesít­mény terén a legmagasabb kö­vetelményeknek is megfelel - olvasható a vezércikkben.- Nézd, anyjuk, az állami költségvetésbe kéregetnek! (Peter Gossányi rajza) Kormányoldalról a Magyar Koalíció Pártjának több lehetősége van a dél-szlovákiai kisebbség megsegítésére Mikulás Dzurinda, a túlélőbajnok Ha lenne a Szlovák Televízi­óban Survivor, akkor való­színűleg Mikulás Dzurinda jó eséllyel indulhatna. KESZEGH BÉLA Már a korábbi szavazások során is ügyesen manőverezett, de úgy néz ki, nem hagyott alább a kedve. Már 1998-ban az SDK-t is úgy ve­zette, hogy öt pártot és ki tudja, mennyi nézetet fogott össze. És túlélte. Később, a 2002-es válasz­tások előtt, amikor a hajója süllyedni látszott, újra jól taktiká­zott, és visszakerült a bársonyszék­be. Túlélte. Ezt még tudta fokozni az EP-választások eredménye, amikor minden közvélemény-ku­tatást megcáfolva az SDKÚ három képviselői mandátumot tudott megszerezni. Ez is bejött. Ha az eddigi eredményekre gondolunk, azt hiszem, minden magyar nevében mondhatjuk, szerencsére. 1998-ban Dzurindá- nak sikerült összefognia egy eze­rarcú koalíciót, amely megszaba­dított minket a slavkovskái nemze­tépítéstől és a Meciar okozta elszi­geteltségtől. Habár a közigazgatá­si reform miatt rossz szájízzel zá­rult ez a ciklus a magyar képvi­selők és szavazók számára, ennek ellenére újra fellélegezhettünk, hogy Dzurinda és persze a többi koalíciós partner megint kijátszot­ta Meciart és a feltörekvő titánt, Robert Ficót. Amikor az EP-válasz­tásokon majdnem biztos volt, hogy Ficónak sikerül olyan ered­ményt elérnie, amely legitimációt biztosít akármilyen agyrémének, akkor a koalíció és - meglepően - az akkor botrányoktól nem men­tes SDKÚ is újra jól szerepelt, ez­zel letörve az ellenzék szarvát. Summa summarum: úgy vol­tunk mi, magyarok Dzurindával, mint Churchill a demokráciával. Nem volt mindig jó partner, de nála nem volt jobb. Egészen mostanáig ez így volt, amikor is a Dzu­rinda vezette SDKÚ-ban a potenciális koalíciós part­nerek listájára felkerült a HZDS is. Ahogy különböző hírforrások jelentették, nagy szlovák koalíció gon­dolata merült fel a Dzurin- da-csapatban, ahol a miniszterel­nök az MKP-t inkább a HZDS-re cserélné. Ez a gondolat több szempontból is furcsának mondható. Először is azért, mert bármennyire feszült volt néhány esetben a hangulat a két párt, az SDKÚ és az MKP kö­zött, az utóbbi következetesen kö­veti a kormányprogramban rögzí­tetteket; követeléseinek nagy ré­szét a koalíciós egyezmény világo­san rögzíti, ráadásul egy taggal sem csökkent az egységesen szava­zó frakció tagjainak száma. Ugyan­akkor a leghűségesebb koalíciós bajtársnak az ANO-nak a májusi EP-választásokon elért kudarca nem túl sok reménnyel kecsegtet a párt számára. De a HZDS-szel kötendő frigy­nek van mégis egy különös pikan­tériája. Ez a pikantéria nem az ide­ológiák távolságától függ, már csak azért sem, mert politológus legyen a talpán, aki be tudja a HZDS-t ideológiailag csoportosí­tani. A rendhagyóság számomra abban rejlik, hogy Dzurinda azzal a párttal akar összebújni, amely­nek ellenzése adta a pártja lénye­gét eddig, és hozta mindig a sza­vazatait. Mivel 1998-ban nem a Dzurinda melletti érvek voltak erősek, hanem a Meciar-ellenesek. Négy évvel később, 2002-ben újra eszükbe jutottak a választóknak a meciari évek, s ezt Fico még in­kább erősítette. Talán az EP-vá- lasztások eredménye összetettebb elemzést érdemelne, de annyit le­szögezhetünk, hogy a Meciar-Fi- co-ellenesség is megerősítette a jobboldal szimpatizánsait. De ak­kor ki ellen kínál alternatívát Dzu­rinda 2006-ban? Egyedül Fico lesz az ügyeletes mumus? A titkos Dzurinda-féle szövetke­zések az MKP lehetőségeit is meg­kérdőjelezik 2006 után. Akármi­lyennek értékeljük is az MKP-kép- viselők munkáját, leszögezhetjük, a kormányoldalról százszor több lehetőségük van a magyarság segí­tésére. De az is lehet, hogy ha az új kabinet a legvitézebb szlovákokat tömöríti majd, akkor a magyarság védelmére korlátozódik tevékeny­ségük. Az ellenzéki pozíció nagy visszalépés volna a kisebbségi poli­tizálásban, ugyanakkor elgondol­kodtatóak Bugár Béla szavai, ame­lyeket a Heti Válasznak adott inter­jújában mondott (Visszautasított nagykereszt, 2004. március 18). Szerinte az ellenzéki szerep pozitív hatású is lehetne a párt életében, mivel megtisztítaná az MKP-t a je­lenleg, kormánypozícióban rajta élősködőktől. Persze 2006-ig még sok politi­kai alku és blöff lefolyik a Dunán, ráadásul a HZDS-nek különös te­hetsége van az önrombolásra. Úgyhogy csak habjuk beszélni és kirohanni Meciart és Veteskát, az­tán meglátjuk, mit hoz nekünk 2006-ban a Mikulás. Keszegh Béla A szerző a Sebre János Egyete­mi Központ tanára A Meciar-Fico-ellenesség is megerősítette a jobb­oldal szimpatizánsait. Az újabb botrány hatására azt állította, szavait az újságírók kiforgatták, és nagyra becsüli cseh biztostársát v Buttiglione lekommunistázta Vladimír Spidlát MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Elképzelhető, az Európai Bizott­ság tagjává jelölt volt cseh minisz­terelnök magyarázatot kér a bel- és igazságügyi posztra jelölt olasz Rocco Buttiglionétól annak Spidla állítólagos kommunista múltjára vonatkozó kijelentését illetően - közölte a cseh biztosjelölt szó­vivője. Buttiglione, akinek a nők társadalmi szerepét és a homosze­xuálisokat illető ultrakonzervatív nézetei az egész leendő Európai Bi­zottság jövőjét fenyegetik, a La Stampa című olasz lapban támadta cseh biztostársát, aki az Európai Bi­zottság elnöke, a portugál Jósé Ma­nuel Durao Barroso kompro­misszumos javaslata értelmében átvenné tőle az antidiszkriminációs témák kényes területét. Az interjú­ban Buttiglione hangsúlyozta, az diszkriminációellenes kérdéseket illetően semmiféle jogosítványa nem marad, az ezzel kapcsolatos jogköröket a foglalkoztatáspoliti­káért, szociális ügyekért és esély- egyenlőségért felelős cseh Vladimír Spidlára ruházzák át, „egy kemény exkommunistára, akinek kezében garantálva lesznek a szabadság el­vei”. Az újabb botrány hatására Buttiglione megint azt állította, szavait az újságírók kiforgatták, és hangoztatta: ő személy szerint nagyra becsüli Vladimír Spidlát. A cseh állami rádió értesülése szerint azonban a pápa bizalmasának szá­mító olasz politikus bizalmas jel­legű közlésnek szánta a Spidlára vonatkozó minősítését, de a La Stampa riportere a publikálás mel­lett döntött a kijelentés politikai horderejére tekintettel. A cseh biz­tosjelölt szóvivője, Katharina von Schnurbein hangsúlyozta: Vladi­mír Spidla, Csehország előző szoci­áldemokrata kormányfője „soha nem volt kommunista”. A szóvivő szerint „az Európai Unióban ér­vényben van a bt rátságosság elve, amelyhez Spidla tartani fogja ma­gát, s a cseh biztosjelölt bizonyos abban, hogy Buttiglione úr is tiszte­letben fogja tartani ezt az elvet”. Az osztrák szociáldemokraták európai parlamenti csoportjának vezetője, Maria Berger szerint Rocco Buttig­lione e legújabb megnyilvánulása még inkább igazolja az alkalmassá­gával kapcsolatos fenntartásokat. Buttiglione Spidlára mutogat (TASR/AFP-felvétel) KOMMENTÁR Iráni urán MALJNÁK ISTVÁN Irán fokozatosan hasonló helyzetbe manőverezi magát, mint amilyenben Irak volt közvetlenül a háború előtt. Teljesen egyértelmű, hogy időre játszik, a húzd meg, ereszd meg takti­káját alkalmazva egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek a teheráni vezetők. A múlt hét végén a Los Angeles Times diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írta, egy Irán el­leni támadásra elegendő ok lesz, ha elutasítja az urándúsítás leállítását. Jelenleg elutasítja. Amiben különbözik az irakitól a helyzet: az ENSZ BT még nem hozott szankciókat Teherán ellen, bár az USA régóta szorgalmazza (Peking és Moszkva biztosan megvétózná). Irakkal ellentétben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) is komolynak ítéli a helyze­tet, reálisnak a veszélyt, bár nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy Irán atomfegyvert fejleszt. Irakkal ellentétben a válság megoldásába aktívan bekapcsolódott az EU. Az USA és Euró­pa érdekei ez esetben szinte teljesen azonosak, igaz, a mód­szerek ezúttal is eltérőek. Európa tárgyalna és szankciókkal fenyegetne, az USA szerint ez fölösleges, Iránnak már csak nagyon rövid időre van szüksége ahhoz, hogy elkészítse első atomfegyverét. És ha figyelembe vesszük legutóbbi sikeres kí­sérletét a Sahab-3 típusú rakétával, amelynek hatótávolsága egyes adatok szerint 2000, más szakértők szerint 2200 kilo­méter, láthatjuk, szinte egész Európát és közvetve Amerikát is megzsarolhatja. A rakétakísérlet időzítése nem lehet véletlen, a feszültséggerjesztés szándéka nyilvánvaló. Az EU alkut ajánlott Teheránnak: az iszlám ország nyugati se­gítséget kap energiaellátásának fejlesztéséhez, ha lemond az urándúsításról. A Párizs Berlin és London által átadott javaslat szerint könnyűvizes kísérleti reaktort szállítanának Teherán­nak, és a nukleáris fűtőanyagot is biztosítanák. Irán vasárnap ezt elutasította. Viszont megint hangoztatta, hogy tovább akar tárgyalni, ami jó. De sürget az idő, hiszen a NAÜ november 25-én terjeszti elő jelentését. Ha ez reálisnak ítéli meg az iráni atomfegyverprogram meglétét, akkor valószínűleg Európa is csatlakozik a szankciópolitikához, mert nyilvánvalóvá válik: Teherán megsérti az atomsorompó-szerződést. A NAÜ bizonyí­tékait a világ komolyabban fogja venni, mint Washingtonéit. Nagyon fontos az előbb említett dátum. Irán a válasszal való- színileg megvárja a jövő keddi amerikai elnökválasztást. Erre gondolhatott Tony Blair is, aki tegnapelőtt azt mondta, még lát esélyt a megegyezésre Teheránnal. Persze bonyolíthatja a helyzetet, ha az iráni síita vezetés várakozásaival ellentétben nem Kerry, hanem Bush nyer. A kockázatos iráni atompókerben nagyon fontos játékos Izrael, amely teljes joggal érezheti magát az iráni atomfegyver által leginkább fenyegetett államnak. Izrael 1980-ban már lebom­bázott egy iraki reaktort, hasonló akciót most is kilátásba he­lyezett. Ezt komolyan kell venni. Teherán ravaszkodása sokkal veszélyesebb a tragikomikus észak-koreai hepciáskodásnál. Olaj {mint politikai fegyver), atomfegyver, eléggé elvakult, nyugatellenes iszlám vezetés. Három rizikófaktor, amelyek együtt súlyos világpolitikai válságot idézhetnek elő. JEGYZET Nem szólnak bele, de... LŐRINCZ ADRIÁN A napokban a Vatikán hiva­talosan is bemutatta mintegy 524 oldalas „doktrínáját”, mely olyan témákat taglal, mint a megelőző háború, a világbéke, a halálbüntetés, a globalizáció, a szabad piac, a munkavállalók jogai, a ter­hességmegszakítás és egye­bek. Renato Martino kardinális a nyilvánosságra hozatalt kö­vetően azonnal megjegyezte, nem a „politikusok kéziköny­vét” állították össze, bár inspi­ráció végett nem árt, ha oly­kor fellapozzák. Nagyon ta­nulságos lehet például az egyik kitétele, mely azt taglal­ja, hogy „nem lehet figyelmen kívül hagyni a komoly erköl­csi és jogi kérdéseket egy me­gelőző háború megkezdése előtt, amennyiben nem bizo­nyosodott be, hogy közvetlen támadás veszélye áll fenn”. A művi vetélést a kézikönyv „szégyenletes gaztettnek” minősíti, rámutatva, hogy alapjaiban veszélyezteti a szo­ciális igazságosságot és a de­mokráciát. Hogy miképp, az nem derül ki egyértelműen. Hogy miért éppen ez a két ki­tétel ragadta meg a figyelme­met? Mert közeleg az idény varieté- és cirkuszfesztiváljá­nak kicsúcsosodása, az ameri­kai elnökválasztás. Bush nép­szerűségét - Irakkal szembeni hozzáállásáról II. János Pál pápa már korábban megje­gyezte, hogy „komoly aggo­dalmakra” ad okot - biztosan nem növeli, ha a Szentszék írásba adja, hogy a terroriz­mus elleni harcot csak az em­berijogok megtartásával le­het folytatni. A fűt-fát ígér­gető, mindenkivel komázni akaró Kerryt viszont az inter- rupcióról és a sejtkutatásról szóló részek érhették hideg zuhanyként. Bár választási küzdelemnek nevezett kapá­lózásukat figyelve nem tar­tom valószínűnek, hogy két nevezett úriembert még bár­mi is visszatérítheti a földre, a halandók közé. Mindezeken túl azért mégis sokra tartom, hogy a Vatikán végképp, de tényleg nem akar beleszólni a politikai csatáro­zásokba, ízetlen elnökválasz­tási kampányokba. Miért is tenné...? Hiszen másfél milli­árd ember figyel minden sza­vára, és ez nagy felelősség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents