Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-22 / 245. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Tudna ön realista képet festeni a társadalom helyzetéről? (Peter Gossányi karikatúrája) Az új évezredben nem történt áldozatokat követelő merénylet az országban Végre nyugalom van Észak-írországban TALLÓZÓ DNEVNIK Az elmúlt néhány hónapban történt incidensnek miatt - amelyeknek nemzetek közötti jelleget kölcsönöztek - a Vajdaság olyan térségek nem túl dicső listájára került, amelyek a nemzetközi közösség állandó megfigyelése alatt állnak - írta az újvidéki napilap. Idézi Ambei Liga- bót, az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentéstevőjét, akik szerint Szerbia-Monte- negróban „bármelyik pillanatban újra kitörhet” az etnikai erőszak. Ligabo szerint noha a Vajdaságban első látásra békés a helyzet, a tartománynak a nemzetközi közösség állandó megfigyelése alatt kell állnia, „elkerülendő váratlan kellemetlenségeket”. Brüsszel szeptember közepén beharangozta a vajdasági helyzet felmérését, az uniós országok belgrádi nagykövetei pedig független vizsgálatot végeznek az etnikai alapú incidensekről. A lap idézi Józsa Lászlót, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, aki szerint Ligabo kijelentése „kissé megkésett”, de nem árthat. Teljesen normális szerinte az, ha az emberi és kisebbségi jogok felől érdeklődnek olyan szervezetek, amelyek egyébként ezzel a témával foglalkoznak. „Tudomásom szerint a rendőrség sokkal nagyobb figyelmet szentel az olyan eseteknek, amelyeknek gyaníthatóan etnikai jellegük van. A megelőző intézkedéseknek is megvannak az első eredményei. Ugyanakkor továbbra sem látjuk azt, hogy az igazságszolgáltatás elé állnak az incidensek elkövetői” - mondta Józsa. A lap szerint az elmúlt egy hónapban csökkent a nemzetek közötti incidensek száma, s ez egybeesik a választási kampány befejeztével. Józsa szerint nincs összefüggés a kettő között. „Az iskolákban sajnos választási kampány nélkül is vannak incidensek. Mi erre régóta figyelmeztetünk. A kampánynyal összefüggésbe lehet hozni a becsmérlő falfirkák megjelenését, de nem lehet kapcsolatba hozni az összes fizikai, erőszakos incidenst. Valakinek szemlátomást haszna származik abból, hogy minden áron kapcsolatot keres a dolgok között”. LA DERNIERE HEURE A belga lapnak adott interjújában Hillary Clinton úgy vélekedett, Kerry és alelnökje- löltje, John Edwards egyértelmű győzelmet fog aratni. Mint mondta, az Egyesült Államokban sokan vélik úgy, hogy ez lesz életük legfontosabb választása. S bár az ő esetében ez 12 évvel ezelőtt volt, férje, Bili Clinton megválasztásakor, az bizonyos, nem szabad megengedni a jelenlegi kormánynak, hogy visszafelé forgassa az óra mutatóit, hogy visszatérjen a múlt század elejének politikájához. „A lányomnak, s az ő nemzedékének a jövője a tét” - szögezte le Hillary Clinton. A demokrata szenátor szerint a választásig hátralévő másfél hétben Irak és a külpolitika helyett a hazai helyzetről kell majd beszélni az amerikaiaknak. Kofi Annan, az ENSZ főtitkára nemrégiben az Ulsteri Egyetemen tartott beszédében Észak-írorszá- got példaként állította minden nép elé annak tekintetében, hogyan lehet egy több évszázados konfliktust békés módszerekkel megoldani. TOKÁR GÉZA Bár nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy John Hume, a helyiek legelismertebb vezetője társaságában tette ezt a kijelentést, az országban végbemenő változások eredményei kézzelfoghatóak. A kilencvenes évek elején a térség nem tartozott a legnyugodtabb régiók közé. Napirenden voltak a különféle robbantások, a konfliktusok a végletekig fokozódtak a protestáns vallású angolpárti közösség, valamint a katolikus vallású ír lakosság között. A Sinn Fein, a legjelentősebb elszakadásért küzdő ír párt gyakorlatilag ki volt rekesztve a politikai életből, ezáltal sokkal nagyobb szerephez jutott a párt radikálisabb szárnya, mely közeli kapcsolatokat ápolt (személyi szinten is) a közismert terrorszervezettel, az IRA-val. Az 1998-ban kötött békemegállapodás egy hosszú folyamat végeredménye, amely öt évvel korábban vette kezdetét. Az akkori Késik a lakásátadás Vízkeleti (Cierny Brod) lakos vagyok. Nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy bérlakások fognak épülni a falunkban, de rögtön 2002 elején gondok merültek fel. Elkezdődött az építkezés, de a telekkel probléma volt, a falubeliek ezt a próbálkozást csak „hegyi kalandnak” nevezik. Nemsokára egy másik helyen mégis elkezdődött az építkezés. Ekkor azt hittük, hogy nem lesz több probléma. Csakhogy 2003 őszén volt az első gyűlésünk, ahol a polgármester úrtól megtudminiszterelnök, John Major, valamint ír kollégája, Albert Reynolds egy közös nyilatkozatban kötelezte el magát amellett, hogy az Észak-írországban élő lakosoknak joguk van eldönteni, milyen keretek közt szándékoznak együtt élni. Az állásfoglalás vegyes fogadtatásra talált a nagyobb pártok vezetőinek körében, végül azonban 1994 nyarán az IRA egyoldalú ideiglenes tűzszünetet hirdetett. A helyi parlamenti pártok közti párbeszéd az ország jövőjéről a kölcsönös bizalom hiánya miatt ugyanakkor kudarcba fulladt. A békefolyamatnak nem tett jót az a sajnálatos tény sem, hogy 1996-ban, az önkéntes fegyver- szünet lejárta után egy órával az IRA Londonban robbantott, két járókelő halálát okozva. Ez a tett ugyanakkor heves reakciókat váltott ki nemcsak az angol, hanem az ír közvéleményből is. A rendszeressé váló tömeges békemenetek arra késztették a politikusokat, hogy újult erővel vessék bele magukat a kétoldalú tárgyalásokba. Az IRA radikálisabb sejtjei - ahogy az a hasonló esetekben szokás - további pokolgépes merényletekkel igyekeztek megakadályozni a megállapodás megszületését, de cselekedeteikkel pont az ellenkező hatást érték el. 1997 tavaszán az a Tony Blair alakított kormányt Nagy-Britanniá- ban, aki hajlandónak mutatkozott a kompromisszumokra, ha a radikálisok képesek mérsékelni követeléseiket. Ebben a helyzetűik, milyen feltételek mellett juthatunk lakáshoz. Az egy-szobás lakást igénylők 30 ezer, a kétszobásért 40 ezer, a háromszobásért 50 ezer koronát fizettek be a község számlájára. Havonta pedig az én esetemben (háromszobás lakást igényeltem) 3154,50 koronát fizettünk lakbér gyanánt, amit én törvényellenesnek tartok. A bérlakásokat 2004. május végén kellett volna átadni. Sajnos ez a mai napig nem történt meg. Annak ellenére, hogy a képviselők közül többen figyelmeztettek minket, nem tudtunk semmit csinálni. Az építkezést kivitelező cég ben hívta fel egy közös nyilatkozatban John Hume, valamint a Sinn Fein vezetője, Gerry Adams az IRA-t a fegyverszünet megújítására. Két napra rá, június húszadikán ismét érvénybe lépett a - most már véglegesnek tűnő - fegyvernyugvás. Hátra volt még ugyanakkor a brit feltételek teljesítése, az ír alkotmány két cikkelyének megváltoztatása, amelyben Írország lemond a teljes szigetre formált jogáról, elismerve ezzel Észak-íror- szág különállóságát. A nemzetközi nyomásgyakorlás következtében (többek között Bili Clinton közvetítésével) egy nappal a Nagy-Britan- nia által szabott határidő letelte előtt megszületett a hőn áhított általános megállapodás. Mind Észak-írországban, mind Írországban népszavazásra került sor, melyben elsöprő többséggel hagyták jóvá az alkotmány kérdéses pontjainak megváltoztatását. Természetesen az északír konfliktust nem sikerülhet elsimítani néhány év alatt. Aggodalomra adhat okot, hogy az egykori terrorista sejtek nagy része továbbra sem szolgáltatta be fegyvereit, mindennaposak a kisebb konfliktusok a két közösség között. Az új évezredben ugyanakkor még nem történt áldozatokat követelő pokolgépes merénylet, összességében tehát az ország megszolgálta Annan elismerő szavait. A szerző politológia szakos egyetemi hallgató részben ugyan felépítette a bérlakást, de júniusban elhagyta az építkezést és többet nem jelent meg. A bérlakás nincs befejezve, de minimális munkavégzés kellene csak ahhoz, hogy kollaudálni lehessen. 2004- október közepén járunk, és nem tudjuk, hogy valaha befejezik-e a bérlakást. Attól félek, az állami lakásfejlesztési alap felbontja a faluval kötött szerződést, és a reménykedő lakók lakás nélkül maradnak. „Reménykedő lakó” (Név és cím a szerkesztőségben) LEVÉLBONTÁS KOMMENTÁR Leült a sör habja SIDÓ H. ZOLTÁN Félreverik a harangokat a hazai sörgyártók - ám nem tűzoltásra szólítanak. Arra figyelmeztetnek, hogy a lakosság sokkal kevesebbszer oltja a szomját sörrel. Mióta 2003 augusztusában a pénzügyminisztérium nyomására pánikszerűen és drasztikusan felemelték a folyékony kenyér árába beépített jövedéki adót, a hűsítő ital fogyasztása 15 százalékkal hanyatlott. A százezer hektoliterekben mérhető visszaesés folyományaként több sör- és malátagyárat bezártak, az ágazat prognózisa szerint pedig ha a helyzet nem változik, további három sörfőzde áll le. A komoly hagyományokkal bíró iparág leépülése nemcsak a munkanélküliek számát növeli, hanem a mezőgazdaságra, főleg a komlótermesztésre is negatív hatást gyakorol. Egyelőre azonban a sörgyártók panasza nem jut el az égig, pontosabban a minden filléren ülő Ivan Miklós pénzügyminiszterig. A szaktárca nyomására a kormánykoalíciós képviselők szerdán nem szavazták meg a korábbijövedéki adók visszaállítását szorgalmazó indítványt. A Koalíciós Tanács a héten inkább úgy döntött, egy bizottságot állítanak fel a gond orvoslására, ami a probléma szőnyeg alá söprésének legbiztosabb jele. A pénzügy azzal érvel, az egykulcsos, a tavalyinál kisebb nyereségadóval, az ádáthatóbb feltételekkel megteremtette a vállalkozásbarát környezetet, vagyis panaszkodás helyett tessék vele élni. Arról nem is szólva, hogy a sör alkohol, melynek túlzott fogyasztása többletterheket ró az egészségügyre, a rendőrségre. Végezetül fokozatosan változnak a fogyasztói szokások, amit a sörgyártók is elismernek, vagyis a korábban domináns 12 fokos sör lassan háttérbe szorul, szerepét a könnyebb alkoholos italok veszik át. Nemcsak a borban, hanem a pénzügyi tárca érvelésében is van igazság. Az utóbbi években cégeik korszerűsítésére legalább 6 milliárd koronát fordító sörgyárak élnek a kedvezőbb piaci feltételekkel, ami megugró exportjukban mérhető. Ám a kivitel nem tudja ellensúlyozni a megcsappant hazai fogyasztást. Azt a fogyasztást, ami a német vagy a cseh söradóknál is nagyobb szlovákiai adóteher miatt tavaly augusztus óta zuhanórepülésbe kezdett. Ivan Miklosék 2003-ban a költségvetés váltnál rosszabb alakulása miatt vetettek ki pódólagos adókat a sörre és az üzemanyagra. Azóta viszont sokkal jobban telítődik az államkassza, ám a szaktárca - félve a lépéssel precedenst teremt - nem hajlandó visszakozni. Vagyis, némi képzavarral élve: a sörgyártás issza meg a pénzügyminisztérium szigorának levét. JEGYZET Bárzsing és karrier BUCHLOVICS PÉTER Akadnak pillanatok, amikor az ember már röhögni sem tud, szájában megdermed a kelkáposzta, szeme kigúvad, eszelős mozdulattal a füléhez kap és harákolva a szőnyegre rogy. Ott fetreng, de még hallja, ahogy az épp kiesett versenyző szidja a zsűrit, majd csak azért is bebizonyítja énektudását. Most már nincs menekvés, a tévéig nem bírok elkúszni, a távkapcsoló is messze, fülembe forró ólmot öntsetek, de azonnal! - nyöszörgőm és megadom magam a sorsnak. Jönnek is sorjában a Megasztár önjelölt pacsirtái, s bár a Piciék azért vannak ott, hogy tegyék a dolgukat, néha teljes szívemből sajnálom őket. Nem bírom már a szenvedést - nye- kergi sikoltva az egyik dalnok, hát, mit mondjak, én se, vagy ott a másik, a hangja leírhatatlan, a ritmusérzéke egy kettévágott földigilisztáé, s mindehhez Presser elborzadt tekintete. Naná, jó ez a műsor, elvégre ez is hozzátartozik a lényeghez, Bakács szórja a poénokat: „téged egy posztmodern horrorfilmben tudlak elképzelni”, „nem Krisztust keressük, hanem a Megasztárt”, Soma kerek-perec kiosztja az önbizalombajnokokat, a zsűri maradéka pedig a jelentkezési lapok mögé rejti arcát, kínjában. Elképesztő a felhozatal, még akkor is, ha csak úgy találomra adtak ízelítőt szerda este az első körről, veszélyességi pótlék és védőital is járna Bakácséknak. Egy pillanatra mintha a világ összes exhibicionistája, dilettánsa és pszichopatája Tina Turner vagy Bruce Springsteen nyomdokaiba szeretne lépni. Némelyikük nem átall vitatkozni olyasmiről, amiről a süket, nyolcvanöt éves nagymamám is kapásból többet tud, netán piszok laza, s úgy köszön, mintha a Music Awards gálájáról ugrott volna be, csak úgy, hakniképp. - Nem is akarok Megasztár lenni, csak a kritika miatt jöttem - bájolog a szentem, pislog bele a kamerába okosan, de hát azt még a viceházmester is elmondhatta volna neki: öcsi, jobban jársz, ha elmész csocsózni. Semmi vész, most egy ország kacagja ki, s neki már ez is öröm... Az önkínzás különös válfaja lehet ez. Vagy a totális önkritikátlanságé. Kezdő-dik tehát újra a nagy cécó, a továbbiakban már azokat látjuk majd, kik láttán nem állt fel hátunkon a szőr. Drukkolhatunk most már hétről hétre, hogy a végén valóban a legtehetségesebbek maradjanak. Apró ízlésficam, ha valaki Megasztár létére a testvérét is el-viszi a válogatásra, mert szabad és lehet ugyan, hiszen a pálya mindenki előtt nyitva áll, csak éppen nem elegáns megoldás. Sőt prosztó... Nem baj, meglátjuk, mit tud. Azaz: meghalljuk. Kellenek az igazi előa-dók, az átütő egyéniségek a magyar zenepiacra - mondták szerdán. Ez tény, mert egyre több a tehetségtelen sztárocska, a legyártott fa- hangkirály. Viszont: Leszámítva a görcsöt a kézben, jól leszünk ott fenn és egészen készen.... - a Rulez idézett mondatán a jövő sztárjainak is el kellene gondolkodniuk.
