Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-20 / 243. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 20. Húszáras telken állna egy-egy acéltorony, négyszázméteres távolságban 23 erőmű elhelyezését tervezik 30 Szülőföldünk ___________________________________________ Sz élerőmű a szőgyéni Széldombon? Szőgyén. A megújuló ener­giaforrások egyikét, a szél erejét kívánják a közeljövő­ben hasznosítani a helyiek által egykor Széldombként emlegetett területen. SZÁZ ILDIKÓ A jövőbeni beruházó, a Ventu- real Részvénytársaság alapos mé­rések alapján ezt a területet találta a régió legszelesebb helyének. An­nak ellenére, hogy a jelenleg ismert energiatermelési rendszerek közül a legtisztábbak és legbiztonságo­sabbak egyike éppen a szélenergia, az acéllábakon álló, hatalmas rotorlapátok szőgyéni telepítéséért nem mindenki lelkesedik. Érdektelenség, megosztottság? Nágel Dezső polgármestert és a helyi képviselő-testületet mégis leginkább az lepte meg, hogy azon a falugyűlésen, amelyet a szélerőmű telepítése ügyében hív­tak össze, a falu 2600 lakosából csupán ötven vett részt, s közülük hárman ellenezték az elképzelést. Az egyik helybélitől megtudtuk, azért nem ment el a hangosbe­mondóban, a falutévében és a he­lyi lapban is meghirdetett gyűlés­re, mert úgy gondolja, semmi kö­ze mások földjeihez. A német többbségi tulajdonú, Ventureal - amelynek prágai köz­pontja mellett Pozsonyban is talál­ható kirendeltsége - több alkalom­mal tárgyalt a helyi képviselőkkel. Tavasztól várnak a szőgyéniek vá­laszára. „Úgy döntöttünk, népsza­vazást írunk ki, amelyet összekö­tünk a képviselő-testület hiányzó tagjainak megválasztásával. Szep­tember 18-án a 2095 választópol­gárból 144 vett részt a népszavazá­son, közülük 139 lakos adott le ér­vényes szavazatot. Az elképzelést 125-en támogatták, 14-en ellenez­ték a szélerőmű telepítését. A nép­szavazást az alacsony részvétel mi­att érvénytelennek nyilvánítottuk. A testület új tagjaival kapcsolatos választáson hasonlóan alacsony volt a részvétel, és csak az MKP he­lyi szervezete indított jelölteket”— mondta Nágel Dezső polgármes­ter. A lakosság bevonását elsősor­ban azért tartották fontosnak, mert egy ideje nem volt teljes lét­számú az önkormányzati szerv. „A testület eddig is betöltötte küldeté­sét, hiszen ha a szükséges kilenc képivselőből már öt jelen van, ha­tározatképes. Nem voltunk kötele­sek kiírni a népszavazást, de is­merni szerettük volna a lakosok véleményét” - hangsúlyozta a pol­gármester. Megtudtuk, a képvise­lők következő ülésükön ismét fog­lalkoztak a témával, jogásszal is áttanulmányoztatták a befektető által benyújtott előszerződést. A szélerőműpark telepítését teljes mértékben a kivitelező fedezi, a fa­lu részéről csak az előengedélye- zést kérték, a földeket a tulajdono­soktól bérelnék. Huszonhárom acéltorony A tervezett park 350-400 hek­tárt foglal magába, ami nem azt je­lenti, hogy ekkora területet kell a befektetőnek bérbe venni. Húsz­áras telken állna egy-egy acélto­rony, négyszázméteres távolság­ban 23 erőmű elhelyezését terve­zik. Ezenkívül a cégnek bekötő- utakra van szüksége, az acéltor­nyok megközelítéséhez. A földtu­lajdonosoknak kiemelt bérleti díjat ígértek, a községnek pedig a 2004- es költségvetés 10 százalékának megfelelő összeget egyszeri aján­dékul, majd pedig évi rendszeres támogatást. Fekvése, forgalmas utaktól való távolsága és elszige­teltsége miatt Szpgyénnek koráb­ban is gondjai voltak a befektetők idecsábításával. Emiatt a bevásár­lóközpont hatékonyabb kihaszná­lása sem bizonyult sikeresnek. Remény és kétkedés A helyiekben reményt keltett az új befektető felbukkanása. A falu vezetése tárgyalt a befektetőkkel a szerződés véglegesítéséről. „Még mielőtt érdemben foglalkoztunk volna ezzel a témával, felkeres­tünk a magyarországi Moson- szolnokot, ahová már telepítettek szélerőműveket. Brünnben pedig egy olyan céget látogattunk meg, amely kisebb erőművek gyártásá­val, telepítésével foglalkozik. Fel­kértük a Magyar Tudományos Akadémia tagjait, tájékoztassanak bennünket írásban a megújuló energiaforrás előnyeiről, hátrá­nyairól” - avatott be az év elejétől zajló folyamatba Nágel Dezső. Je­lenleg nincs tudomásuk a szélerő- művek káros hatásáról. A faluban azt beszélik az emberek, hogy a gépház zaja, a rotorlapátok forgá­sa fejfájást, depressziót okozhat. A brünniek felhívták a település ve­zetőinek figyelmét arra, foglalják bele a szerződésbe a következőket: ha a nehéz gépjárművek a telepí­téskor károsítanák a közutakat, a befektető a hibát saját költségein hozza helyre. Mosonszolnokon a cég képviselőitől megtudták, ná­luk eredetileg másutt akarták elhe­lyezni a szélerőművet, de az állat­védők a túzok ott található költő­helye miatt nem engedélyezték az eredeti tervet. Mostanra azonban a túzokok átköltöztek a szélerőmű közelébe. Szőgyénben a tervek közt sze­repel egy olyan vidéki csárda megnyitása is, ahol a szélerőműre kíváncsi turisták pihenhetnének meg, s költhetnének el egy-egy ebédet vagy vacsorát. Nágel Dezsőt hasznos tanácsokkal látták el a mosonszolnoki szélerőmű-parkban (Csuport István felvételei) Először ismerkedés, aztán munkakapcsolat Könyvtárosok találkozója FORGÁCS MIKLÓS Léva. A Barsi Könyvtár igazgató­ja, Jana Holubcová és alkalmazot­tai hétfőn baráti találkozón látták vendégül néhány szlovákiai és ma­gyarországi kollégájukat. A találko­zón részt vett a váci Katona Lajos Könyvtár igazgatója, Mándli Gyula, a szentendrei Pest Megyei Könyv­tár igazgatója, Biczák Péter, ugyan­ezen intézmény hálózati igazgató- helyettese, Gerber György, az ér­sekújvári Anton Bernolák Könyvtár igazgatója, Szilágyi Márta, az Ipolysági Városi Könyvtár vezetője Solmosi Márta és a Zselízi Városi Könyvtár képviseletében annak munkatársa, Blaskovic Ilona. Holubcová összefoglalta Léva könyvtárainak történetét 1951-ig, amikor megalakult a Járási Nép­könyvtár ötezer kötettel. Ez az in­tézmény volt a jogelődje a mostani Barsi Könyvtárnak, amelynek könyvállománya töb mint 131 ezer­re emelkedett, és a régió informáci­ós, koordinációs és bibliográfiai központjává vált. Az intézmény módszertanilag 92 kisebb könyvtá­rat irányít. „Legnagyobb álmunk a saját tulajdonú, önálló épület, már több éve harcolunk érte sikertele­nül, de nem adjuk fel.” Eddig tizen­kilencszer kellett költözködniük. A vendégeket Tesák Péter, a Lé­vai Területi Levéltár igazgatója is­mertette meg a város történetével. Az egyes osztályok meglátoga­tása előtt a könyvtárosok egyebek mellett az időszerű teendőkről folytattak eszmecserét. Gerber György fontosnak tartja a határ menti térséggel való együttműkö­dést. „Közös projektek, pályázatok révén már régóta jó kapcsolatunk van az érsekújvári könyvtárral, fő­leg továbbképzésekre és részben állományfejlesztésre szereztünk támogatást. Az ipolysági könyvtá­rosokkal Mándli Gyulán keresztül ismerkedtünk meg, és felvetődött az igény, hogy nyissunk olyan könyvtárak felé is, amelynek veze­tői ugyan nem magyarok, de az in­tézmények a vegyes lakosságú te­rületen találhatók. E találkozó a kapcsolatfelvételt szolgálja, nagy­jából feltérképezi a kapcsolódási pontokat, amelyek mentén együtt lehet majd működni” - mondta a szentendrei vendég. Jana Holub­cová elmondta, a Barsi Könyvtár már vendégeskedett Vácott és Szentendrén is, ezért ideje volt vi­szonozni az ottani a vendéglátást. Ezután ismerkedhettek meg a ven­dég könyvtárosok az egyes osztá­lyokkal. Először a gyerekosztály- lyal, mely talán a legfontosabbnak nevezhető, hiszen évente több, mint 400 rendezvény várja itt a legfiatalabb olvasókat, szó esett az akadálymentesítésről és az egyre fejlődő, fogyatékos és egészséges gyerekeket egyaránt szolgáló .já­téksarokról” is. Rövid séta után a város központjában a szépirodal­mi osztály is bemutatásra került, mely teljesen akadálymentesítve van és még látni a korábbi felújítás nyomait, de a talajvíz már látható károkat okoz a falakban, mállik a vakolat, romlik az állag. Ez az osz­tály olvasóköröket fogad, kiállítá­sokat szervez, tanórák keretén be­lül középiskolásokat ismertet meg a könyvtárral. Az ismeretterjesztő irodalom osztályát nem mutatják meg a vendégeiknek, mert úgy gondolják, az utoljára 30 évvel ez­előtt fölújított épület a Druzba kultúrházban nem ad okot a di­csekvésre. „Megint csak arról kell, hogy szóljak, milyen fontos lenne a saját épület, ahol elférne minden osztály. Sajnos új épületre nincs kilátásunk. Megoldást jelenthet­ne, ha a mi tulajdonunkban lévő épületre, amely most csak a szép- irodalmi osztályt képes befogadni, egy emeletet tudnánk húzni és az udvart is beépítenénk. Végre egy helyen lennénk, saját otthonunk­ban. Sajnos, anyagiak híjján ez most csak álom.” Kötetlen beszélgetéssel folytató­dott a program, arról, hogy csak önerőből tudnak könyveket vásá­rolni, hiszen a fenntartó erre nem áldoz, hogy naponta kb. 250 láto­gatója van a könyvtárnak, s min­denről, ami szóba kerülhet, ha könyvtárosok találkoznak. Irodalmi ritkaságok felélesztése a 16. századbe Énekmondók Léván Korszerű laparoszkóp a komáromi kórházban Biztonságosabb epeműtét FORGÁCS MIKLÓS Léva. A helyi Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Gimnázium szer­vezésében Kátai Zoltán és Róka Szabolcs magyarországi énekmon­dók adtak ízelítőt ismertebb vagy alig ismert 16. századi alkotók munkáiból. A gimnazisták és a Ju­hász Gyula Alapiskola kilencedike­sei október 14-én a Reviczky Ház­ban egészíthették ki irodalmi isme­reteiket. Farkas András, elfeledett krónikás énekével kezdődött a mű­sor. Egyik különlegessége, hogy nyomtatásban és kottával együtt maradt ránk 1538-ból ez a mű, a másik, hogy egyértelműen kettős honfoglalásról beszél a magyarok eredetéről, történetéről szólva. Lu­xemburgi Zsigmond énekmondójá­nak „remekül összekutyult” hét nyelven írt verse következett. A Szent László királyáról szóló ének után katonaköltőket mutatott be a két előadó, az ismert Balassi Bálin­tot és az ismeretlen Vatay Ferencet. Utóbbi „a magyar nemzetségnek múltjának és jelenének nyomorú­ságos állapotát traktálja.” A dal­lamhasonlóság okán az „Indulj el egy úton...” kezdetű ismert mold­vai csángó népdallal kötötte össze a Vatay-verset Kátai Zoltán. Róka Szabolcs elmondta gyakran kérde­zik tőlük, miért kezd valaki manap­ság lantozni, mi értelme, milyen célja van ennek? Szérinte a hagyo­mányokhoz való visszanyúlás időszerűségét az adja, hogy nagyon labilis kultúrában élünk, melynek két alappillére az olaj és az elektro­mosság. „Ha bármelyiknek is föl­lépne a hiánya, a kultúránk össze­dőlne, és újra fel kellene építeni egy világot, melynek nyomait még kétszáz évvel ezelőtt is őrizgették eleink. Addig is őrizni kell ezen ér­tékeket.” A világi örömök vasko­sabb élvezetét megéneklő éneket egy felvidéki zsidó ember Fancsali Jób lejegyzéséből ismerjük. A ple­bejus művészet után az udvari ze­nére került sor, fejedelmi táncokat játszottak a lantosok. Itt volt az ide­je, hogy a hangszerekről is szó es­sen. A „reneszánsz altlant”-ról, a mórokkal a 10. sz.-ban Európába került udról, melynek határozott névelős nevéből az „ale ud”-ból ala­kult ki a lant név és a „keletről ma­gunkkal hozott” kobozról mesélt Kátai. Róka Szabolcs pedig a keleti -főként arab- zene az európaitól teljesen eltérő hangzását mutatta be. Debreceni Szappanyos András Katonai jókívánságok kezdetű, 1604-ből származó szövegéhez Szabó István matematika-fizika szakos tanár, a lantzene szerelmese illesztett egy 16. sz.-i dallamot, így hallhattuk mi is. SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Az I. Kárpát-me­dencei Énekmondó Fesztivál há­romnapos, színvonalas rendezvé­nyével a magyar közművelődési és társadalmi szervezet megala­kulásának 55. évfordulójára em­lékeztek. A Csemadok érsekújvári alapszervezete ezúttal nem csak a járási székhely közönségét aján­dékozta meg: Párkány, Szőgyén, Léva, Zselíz, Dunaszerdahely, Zsitvabesenyő és Nagykér diáksá­ga, mintegy két és félezer hallgató élvezhette csütörtökön és pénte­ken a versmondók előadásait. Az énekmondókat végül szom­baton este az érsekújvári gálán köszöntötte a közönség a Csema­dok helyi székházában. Egymást váltották az énekmondók, gála­műsorukat megtisztelte jelenlété­vel Riskó Nagy László, a pozsonyi magyar konzul és Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője, a rendez­vény fővédnöke, továbbá Juhász György MKP-s parlamenti képvi­selő, Száraz József, a Csemadok Országos Választmányának elnö­ke, valamint a fesztivál védnökei, Farkas Tibor megyei képviselő és Gejza Pischinger, Érsekújvár pol­gármestere. Berényi Margit, a Csemadok he­lyi szervezetének elnöke Dinnyés József daltulajdonossal közösen ál­modta és szervezte meg a rendez­vényt. „A Kárpát-medence bármely táján a kultúra, a nyelv, az ének, a zene, a dallam az, amely összeköt bennünket. Örülök annak, hogy Érsekújvárott sikerült létrehozni a Kárpát-medencei fesztivált” - je­gyezte meg Bárdos Gyula. Rendkívül találó volt Farkas Ti­bor egyik hasonlata, amelyben az énekmondást, a vers ilyenfajta tolmácsolását egy jó testes tokaji borhoz hasonlította: táplál, üdít és bódít. „A magyar líra nagyjai táplálnak bennünket, évszázados távlatból is, verséneklő barátaink pedig üdítenek, ami olykor bódí- tóan hat. Nyitra megye önkor­mányzata megtalálta a módját, hogy az amatőr kultúrát is támo­gassa. Látva a fesztivál nagyságát úgy gondolom, soha jobb helyre nem kerülhetett volna a támoga­tás” - vélekedett Farkas. Az érsekújvári Vándor együttes fellépésével kezdődő, és az ud- vardi Kor-Zár együttes gyermek­táncoltató koncertjével záruló es­ten fellépett a szombathelyi Joós Tamás József Attila két költemé­nyével, a szentendrei Buda Ádám, a dunaszerdahelyi Kicsi Hang duó, a komáromi Borostyán együttes, a gödöllői Kercsmár Zsolt és a bras­sói Márk Attila. V. KRASZNICA MELITTA Komárom. A napokban helyez­ték üzembe a helyi kórházban azt az új laparoszkópot, amelyet az in­tézmény mintegy 2,8 millió koro­náért vásárolt. „A lehető legkorsze­rűbb berendezésről van szó, segít­ségével a paciensek számára biz­tonságosabbá válhat a sebészeti be­avatkozás” - nyilatkozta Gustáv Skodácek, a sebészeti osztály főor­vosa. A kórháznak eddig is volt két laparoszkópja, ám az egyik öt-, a másik pedig tízéves. „A fejlődés e téren óriási, és bár a meglévő mű­szereink is működőképesek még, az újjal mindenképpen jobb minő­ségű munkát tudunk végezni” - tet­te hozzá. A laparoszkópot elsősor­ban epeműtétek végzésére hasz­nálják, de más hasi sérülések, vak­bélműtétek, a daganatos betegsé­gek előrehaladottságának diag­nosztizálása és egyéb, kisebb be­avatkozások alkalmával is. Amint azt a főorvostól megtudtuk, osztá­lyukon az epeműtétek a leggyako­ribb beavatkozások, évente 400- 450 ilyen műtét van, s ezek mint­egy háromnegyedét már laparosz­kópos eljárással végzik. Gustáv Skodácek főorvos elmondása szerint nagyban segíti mun­kájukat az új műszer (Vas Gyula felvétele) I. Kárpát-medencei Énekmondó Fesztivál Félezres hallgatóság

Next

/
Thumbnails
Contents