Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-20 / 243. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ A szerb oktatási minisztérium engedélyezte a magyarországi szakközépiskolai tankönyvek szabad használatát a vajdasági iskolákban - írja az újvidéki napilap. Az újság szerint megérkezett a minisztériumi jóváhagyás, s most már szabadon használhatják a vajdasági szakközépiskolák diákjai a magyarországi tankönyvek közül azokat - összesen 83-féle tankönyvet amelyek használatára a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) kért engedélyt. „Ennek az engedélynek a jelentőségét az tudja igazán felmérni, akinek a három- és négyéves szakközépiskolákban a szaktantárgyakból minden órán a diktálás jutott osztályrészül, s aki néhány füzettel végezte el a szakközépiskolát - írja a Magyar Szó. Az országos Szerbiai kisebbségi tanács szeptember 8-i alakuló ülésén támogatta’ a magyar, a szlovák és a horvát nemzeti tanács tankönyv-behozatali kérelmét. Az engedélyt a magyarországi tankönyvek használatára október 14-i keltezéssel Milan Brdar megbízott oktatásügyi miniszter írta alá. Sós Edit, az MNT intézőbizottságának közoktatási kérdésekkel megbízott tagja szerint a kedvező döntés nyomán összeül a szakkönyv- bizottsága. Meg kell határozni, hogy mely tankönyvből menynyi behozatalára van szükség. Remélhetőleg november folyamán már ezekből tanulnak a vajdasági magyar szakközépiskolások az egészségügyi, az építőipari, a vegyészeti, a mezőgazdasági, a gépészeti, a villamossági és az egyéb szakokon. Az MNT-s szakbizottsága a különböző szakközépiskolák tanáraiból áll, akik több száz anyaországi tankönyvből választották ki az említett 83-at, amelyek megfelelnek tantervi előírásainknak. (mti) OROSZ LAPOK A kellemetlen fehérorosz elnök újraválasztása a kisebbik rossz a Kreml szemében, amely a tényleges politikai harc beindulásától tart Alekszandr Lu- kasenko bukása esetén - vélték orosz lapok kedden. Bár a hivatalos Moszkva a fehérorosz nép akaratának respektálását (vagyis a Lukasenko korlátlan újraválasztásának lehetőségét hihetetlenül elsöprő többséggel támogató népszavazás elismerését) szorgalmazta, az állami ellenőrzés alatt álló orosz tévék bíráló tudósításokat sugároztak Minszkből, beleértve az ellenzéki fiatalok „igazságot követelő” tüntetését is. Ezek a tévétudósítások mutatják, hogy Lukasenko nem Moszkva választása. Igaz, a Kreml másért neheztel a fehérorosz atyára, mint a Nyugat - állapította meg a Kommerszant, utalva arra, hogy Lukasenko fékezi az orosz-fehérorosz reintegrá- ciót, amióta rájött, hogy ő abban csak egy provinciális helytartó szerepére számíthat. így Minszk halogatja a rubel közös valutává tételét, az orosz pénzen épített olajvezetékek tulajdonjogát elismerő megállapodások ratifikálását, iparkodott minél kisebb gázáremelést kialkudni az orosz Gazpromtól, s olykor a Nyugatnak való behó- dolás megpendítésével próbálta zsarolni Moszkvát. (mti) A nyelvművelők figyelmeztetni szeretnék az embereket alapvető jogaikra Hetente összeseprik a walesi nyelvet Wales. A walesi nyelv régi dicsőségének visszaszerzésére alakult Cymdeithas yr Iaith nevű társulás arra biztatja az üzletembereket és magánvállalkozókat, használják bátran az ősi nyelvet. JUHÁSZ KATALIN Az érvényben lévő, 1993-ban elfogadott nyelvtörvény értelmében ugyanis a kétnyelvű szolgáltatás csak az állami közintézményektől várható el. A szervezet szerint a walesiek pozitívan fogadnák, ha az őket érintő információkhoz ősi nyelvükön is hozzájuthatnának, főleg azoknál a volt állami nagyvállalatoknál, amelyeket csupán néhány évvel ezelőtt privatizáltak. A Walesi Nemzeti Tanács jogállásából kifolyólag nem rendelheti el, csupán javasolhatja a kétnyelvű brosúrák, információs táblák, termékismertetők bevezetését. A kisebbségi nyelvek helyzetével foglalkozó Eurolang hírügynökség szerint a nyelvművelők most azt szeretnék elérni, hogy a tanács új nyelvtörvényt kényszerítsen ki a brit kormányból, amely lehetővé tenné számukra általános érvényű rendeletek jóváhagyását. A Cymdeithas yr Iaith felméréséből kiderült, jelenleg csekély érdeklődés mutatkozik a magán- vállalatok részéről a kétnyelvűség iránt. Ezért néhány bolt kirakatára „Hol a walesi nyelv?” feliratú plakátokat ragasztottak ki. Főleg nemzetközi hipermarketláncok boltjait szemelték ki e célra, de nem kímélték a bankokat és gyorsétterem-láncokat sem. Az akcióval alapvető emberi jogaikra szeretnék figyelmeztetni a walesieket, valamint arra, hogy a multik semmibe veszik annak az országnak a lakosait, akikből élnek. A mostoha bánásmód képletes érzékeltetésére különösen alkalmasak az utcákon szétdobált „walesi nyelv”- szórólapok, amelyeket a boltok tulajdonosai összesepernek és a szemétbe szórnak. Karácsonyig a legtöbb nagyvárosban hetente szerveznek „seprési akciókat”, hogy felhívják az emberek figyelmét az 1993-as nyelvtörvény elavultságára. Szerintük ugyanis a nyelvnek haladnia kell a korral, lépést kell tartania az új technológiákkal és a társadalom fejlődésével. Enélkül ugyanis rövid időn belül gyakorlatilag használhatatlanná válik. A nyelvnek haladnia kell a korral és a társadalom fejlődésével. VISSZHANG Magyarságunk megőrzéséért Rendszeres olvasója vagyok a napilapnak. Ha tehetem, naponta átlapozom és olvasgatom. A múlt heti, október 7-i szám érdekes élményeket és ellentétes érzéseket hozott fel bennem. A szám első felében a 9. oldalon a „Tovább terjeszkedik a TriGránit” c. írás optimista és lehengerlő. Az egészből az tűnik ki, hogy a nagy- befektetők számára elsősorban a főváros, Pozsony az, ami rendkívül érdekes. Mint ahogy a cikk írója írja: „...részben az adóreform és a vállalkozói környezet javulásának köszönhetően az elkövetkező időszakban további, mintegy 300 millió eurós befektetést tervez Szlovákiában... Majd később kitér Kassára is, ami szintén az elkövetkező években rendkívül érdekes befektetési és beruházási célpont lesz.” Persze a profit céljából. Az újság 16. oldalán a vidékről, pontosabban a bodrogközi Szo- motor községről olvasunk egy megrendítő,- szomorú valóságjelentést Soóky László tollából. Itt a következőket olvasom: „...az itt élő emberek többsége kiábrándult és megtört..., ...már annak a reményét is feladták, hogy valaha is munkához, emberhez méltó megélhetéshez, élethez jussanak .......az emberek elbizonytalanodtak, a munkahelyükkel együtt elveszítették a szociális biztonságukat, majd a nemzeti öntudatukat, s lassan bizony már a hitüket is.......kezdetét vette egy minden ne mzettudatot nélkülöző sodródás.”!!! Mikor ezen sorokat olvastam, nagy szomorúság töltött el. A sorok között meg-megálltam, mélyen igazat adtam a megszólaló riportalanyokban kialakult ttéle- ményeknek, s a szerző Soóky László összefoglaló gondolatainak. Másrészt örültem is, hogy akadtak végre valakik, akiknek a gondolatai egyeznek a bennem tépelődő gondolatokkal. Örültem, hogy van végre valaki, aki az ilyen témát, a vidéken mező- gazdaságból élt és élő, a települések problémáit felszínre hozó témakört hoz be az újságba, és tár az olvasók elé. Már csak azért is, mert ezen gondolatokat jó párszor már én is firtattam nyilvános fórumokon, amelyek mezőgazdasági jellegűek voltak, illetve a Csemadokot érintették. Kértem azokat, akik tehetik, akiknek köze van közéletünk alakulásához, a jövőnkhöz, a magyarságunk megőrzéséhez, segítsenek, tegyék az erkölcsi kötelességüket! Mert ilyen helyzetben a lét és tudat kérdésében és küzdelmében, ahol egyre nehezebb és lehetetlenebb tömegeknek megélni a mezőgazdasági termelésből, ahol inkább megszűnik a munkahely, mint új alakul, ahol hiányzik a kellő ipari struktúra, ahol gyakran az egyszerű fizikai lét is veszélybe kerül, itt a magyarságtudat formálásával és felvállalásával is baj van. Nagyon örülnék annak, ha itt a sajtó hasábjain ezt többször firtatnánk. Olyan személyek, egyéniségek tollából olvashatnánk véleményt esetleg útmutatást, akik nem a felületes sikert, s csak az egyéni boldogulást hajhásszák, hanem akik ténylegesen is megérett gondolatokkal, tettekkel tudnának gazdasági és politikai akaratot kikényszeríteni az általános jobb jövő és lét érdekében. Molnár Tibor mérnök, az alistáli mezőgazdasági szövetkezet elnöke, a Csemadok Dunaszerdahe- lyi TV elnöke KOMMENTÁR Politikai petting MALINAK ISTVÁN Józan számítások szerint a világpolitika több válsággócában komoly elmozdulásnak kellene történnie az amerikai elnökválasztás után. Szerencse, hogy már csak két hét van hátra és nem két hónap, mert a pattanásig feszült helyzetek teljesen kezelhetetlenné válhatnának. Korábban az elnökválasztások évét a béna kacsa évének nevezték az USA-ban, mert a mindenkori adminisztráció szinte teljesen kivonult a világpolitikából, komoly döntéseket már nem hozott. Most először tapasztalható: a hagyományos béna kacsa-szerepkört az amerikai kormányzat nem önként vállalja, hanem rákényszerítik. Az iraki és az izraeli-palesztin helyzet érzékelteti ezt a legjobban. A hosszabb távú előregondolkodás szempontjából két fontos dolog történt az utóbbi napokban. Az egyik az iraki háborút kezdettől fogva ellenző orosz elnöknek az a megállapítása, hogy Bush vereségét a nemzetközi terrorizmus a saját győzelmeként könyvelné el, s hogy az iraki támadások és merényletek elsődleges célja Bush megbuktatása. A másik az a titkosnak nevezett, de szokás szerint kiszivárogtatott izraeli külügyi dokumentum, amely az EU és Izrael viszonyának várható alakulásáról ad nem éppen derűlátó előrejelzést. Az unalomig lehet ismételgetni: Bush vagy Kerry - az amerikai külpolitika fő prioritásai nem fognak változni, az USA érdekei a meghatározóak, nem az, hogy ki ül a Fehér Házban. Irakban sem a síita felkelők, sem a szunnita ellenállók nem folytathatják a végtelenségig azt, amit eddig. Ami most zajlik, az nyilvánvalóan pozícióharc, előjáték a november 2-a utáni komolyabb párbeszéd előtt, még akkor is, ha Bush marad a tárgyalófél. Komoly jelek utalnak arra, hogy a többséget alkotó síitákkal szót lehet érteni, az északi kurdokkal szintúgy, s akkor már a szunnita tűzfészkeket katonailag is könnyebb lesz semlegesíteni. Izraelben valami hasonló zajlik. Itt Bushék tényleg jegelték a problémák kezelését az utóbbi hónapokban. A mostani gázai hadművelet is, meg Sáron látványos bejelentésekkel megszondázott kivonulási terve is a komoly döntéseket megelőző előjátéknak tűnik. Ebből a szempontból fontos az egy évtizedre szóló előrejelzéseket tartalmazó bizalmas külügyi dokumentum. E szerint a kibővített EU a gazdasági súlyának megfelelő nagyobb világpolitikai szerepvállalásra fog törekedni, s ennek eredményeként Izrael első számú szövetségese, Amerika veszíthet nemzetközi befolyásából. Izrael két dolgot vet Európa szemére, az egyik az antiszemitizmus növekedése az európai országokban, a másik az EU részrehajlása a palesztinok iránt. E dokumentum logikája szerint Washingtonnak és Jeruzsálemnek fel kellene pörgetnie a közel-keleti rendezési folyamatot, mielőtt az unió komolyabb befolyást szerez a térségben. Az elemzők Izrael olyan nemzetközi elszigetelődésétől tartanak (az uniós politika következtében), mint amilyen annak idején a dél-afrikai apartheidrendszert sújtotta. Persze ez csak elmélet, még ha nem is légből kapott. Az izraeli elemzők valószínűleg túlbecsülik Európát, amikor azt feltételezik, hogy a 25 tagú EU belátható időn belül képes lesz felülemelkedni belső megosztottságain. De tény: ha sikerülne felgyorsítani a rendezést és megállítani a vérontást, akkor már volt értelme a munkájuknak. JEGYZET Késtek az igricek FORGÁCS MIKLÓS (Anyaországi művészek tartottak rendhagyó irodalomórát kisebbségi diákoknak.) A magyar szellemi katasztrófa- védelem két lelkes önkéntese ingerülten érkezett a színházterembe. Rossz a szervezés. Késtek. De muszáj, még így rosszkedvűen is. A várakozó fiatalok elzsibongják az unalmat, és hiábajelennek meg a jelen megváltását ígérő távoli titkok őri- zői, tovább sustorog a terem. - Hallgass, Bimbó! Kiállítok! - dörmög a fejek fölé a „szép szál bajszos ember”, a hangszerén macerálva mélán. A diákok elhallgatnak, ki tudja, az értés parancsa, vagy a nem értés zavara diktálja-e a csendet. A húrok bajszos masszírozója elérkezettnek látja az időt, hogy megmagyarázza miért késtek. „Mivel nem tudtuk, hová kell jönnünk, megkérdeztük. Öt emberből négy tót volt. És, hát tudjátok milyen kitűnően bírjuk mi a tót nyelvet” - megint feladta a leckét. Kis kuncogás, még nagyobb hallgatás. Kezdődik az ének. Klasszikus értékek, rejtett hagyományok, sorakoznak örökségünk soha nem divatos fejezetei. Szóba is kerül a felelőtlen médiák közönye, melyek fölösleges ostobaságoknak adnak teret inkább, s nem a valódi nagyságot, de a harsány törpe- séget ajnározzák. Mert mi van a TV-ben? - Például buzifesz- tivál. Nem viccelek, komolyan - cseveg a „szép szál bajszos közvetlenül - Bu-zi-fesz-ti-vál! - meleg - javít sietve a csupaszképű ízlésharcos. - Meleg ám a kályha! - löki el a segítő jobbot a konokul magáét morgó. - A kályha! Az meleg. A buzi az buzi - és előkap egy médiaszemélyiséget is, hogy igazán nyoma- tékot adjon buzgó dühének. - Na az a Az, az buzi. Nincs ellentmondás, se belső, se külső. Ez a „szép szál bajszos ember” aztán belecsap a húrokba és ih- letetten, gyönyörűen énekel kristálytiszta, igaz dallamokat. Belebújt a másságot primitíven megbélyegzés ördöge, és kibújt belőle egy más valóság angyala. Belebújt a másságot igenlés angyala, és kibújt belőle a másik más valóságát kiirtani vágyás ördöge. Határon túlról húzták meg a határokat, pedig a szépség és érték határtalansága az álmuk. (Lubomír Kotrha karikatúrája)
