Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-20 / 243. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 20. A Patak-csoport kiállítása Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galéria legújabb kiállítása a Patak-csoport alkotásaiból mutat be válogatást. A tárlatot október 22-én, 17 órakor Szepes Hédi művészettörténész nyitja meg. Megtekinthető november 22-éig: munkanapokon 10-től 17 óráig, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY HV1EZDOSLAV SZÍNHÁZ: Mizantróp 19 KIS SZÍNPAD: Jekatyerina 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Gazdag szegények (vendégjáték Somorján) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Dirty Dancing 2 (amerikai) 16.45 A falu (amerikai) 18.30, 20.30 MLADOST: Belleville randevú - Francia rémes (francia-kanadai) 18.30, 20 MÚZEUM: Félelem és reszketés (francia-japán) 19.30 TATRA: Non Plus Ultras (cseh) 18, 20 AUPARK-PALACE: Cápamese (amerikai) 14,15,15.30,16,17, 17.30, 18, 19.30, 20, 21.30 Post Coitum (cseh) 15.40, 17.50, 20.10 Anakonda 2.: A véres orchidea (amerikai) 14.50, 17.40, 19,19.50, 21.10 Terminál (amerikai) 15.50,18.30,21 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (amerikai) 14.10, 1.30, 18.50 Én, a robot (amerikai) 21.20 A Bourne-csapda (amerikai) 14, 16.20, 18.40, 20.50 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia-angol-olasz) 16.10,18.20, 20.30 Garfield (amerikai) 14.30 A falu (amerikai) 16.40, 19.10, 21.40 Stepfordi feleségek (amerikai) 15.10,17.20,19.20, 21.20 Shrek 2 (amerikai) 14.20 Belleville randevú - Francia rémes (francia-kanadai) 16.20, 18.20 Egy makulátlan elme örök ragyogása (amerikai) 20.20 PÓLUS - METROPOLIS: Cápamese (amerikai) 13.15, 13.40, 14.20,15.05,16.10,16.55,17.35,18,18.45,20.35 Kidobós: Sok flúg diszaót győz (amerikai) 13.10, 14.45, 15.15, 16.50, 17.20, 19.25, 21.30 Anakonda 2.: A véres orchidea (amerikai) 14.50, 16.50,17.45,18.55,19.45,21.45 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (amerikai) 13,15.25,18.50, 21.05 A Bourne- csapda (amerikai) 14, 18.15, 20.20 Post Coitum (cseh) 19.50, 21.50 A falu (amerikai) 16.05, 21.25 Non Plus Ultras (cseh) 15.30, 19 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia- angol-olasz) 15.35,19.30 Terminál (amerikai) Í9 KASSA TATRA: Kiskakukk (orosz) 17, 19 CAPITOL: Anakonda 2.: A véres orchidea (amerikai) 16,18, 20 ÚSMEV: Cápamese (amerikai) 16,18, 20 IMPULZ: Titkok (francia) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Non Plus Ultras (cseh) 19 ÉRSEKÚJVÁR MIER: Nicholas G. Winston: Az emberség ereje (cseh-szlovák) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: A szemközti ablak (olasz) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia-angol-olasz) 19 LÉVA - JUNIOR: Stepfordi feleségek (amerikai) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Pokolfajzat (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (amerikai) 13.30,15.30,17.30,19.30 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia-angol-olasz) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Argó (magyar) 14, 17.45 A Bourne-csapda (amerikai-német) 13.15, 15.30, 20 Csajok a csúcson 2 (német) 15.30, 20.30 Én, a robot (amerikai) 13.30,18 A falu (amerikai) 13.30,15.45,18, 20.15 Feketék fehéren (amerikai) 16.15, 18.15, 20.15 Garfield (amerikai) 13.15, 15, 16.45, 18.45 Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 14,16,18, Stepfordi feleségek (amerikai) 16, 20.30 Terminál (amerikai) 13, 15.30, 18, 20.30 A tűzben edzett férfi (amerikai-mexikói) 13,17,19.45 Négyszázötven éve született Balassi Bálint Megemlékezés Zólyomban ÉVFORDULÓ Zólyom. Négyszázötven éve, ezen a napon született Balassi Bálint költő, a magyar nyelvű reneszánsz szerelmi líra megteremtője, a nyelv és a versforma bravúros művésze. Életműve az eltelt csaknem fél évezred próbáját is kiállta, gazdag szókincse és képvilága ma is gyönyörködtet. Az évforduló alkalmából a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete szervezésében ma 15 órakor koszorúzást és megemlékezést tartanak a zólyomi várkastélyban. Az ünnepi esemény részeként Balassi műveiből készült zenés, verses összeállítás is elhangzik. Az birodalmi műsor közreműködői: Szabó András előadóművész, Kónya István lantművész, valamint a budapesti Teátrum Színiakadémia növendékei, (ú) (Képarchívum) Megalakulásának harmincötödik évfordulóját ünnepelte szombaton a kassai Thália Színház A tornaterem metamorfózisa A Thália Színház Márai Stúdiószínpadán Gál Sándor és Dobos László beszélget (A szerző felvétele) Tudják önök, hogy annak idején a villamosok miatt lett Kassán magyar színház? A beavatottak bizonyára tudják, mint ahogy a MA- TESZ-művészek kalandos Kassára szöktetéséről is gyakran adomáznak a színházi büfében. Most könyvet írt az egyik Thália-alapító, Gál Sándor, bár akciófilmet is érdemes lenne forgatni 1969 őszéről, amikor megalakult a Thália Színház. JUHÁSZ KATALIN Vigyázat, a színház nem szándékozik hónapokig ünnepelni önmagát. A „kerek” évforduló alkalmából nyílt kiállítás csak e hét végéig tekinthető meg a Márai Stúdiószínpad épületében, és csupán délutánonként. Bár az igazsághoz tartozik, hogy aki öt évvel ezelőtt jelen volt a még kerekebb jubileumon, az akkori kiállításhoz képest csak néhány új „panelt” talál. 2009-ben bizonyára a Hamlet műsorfüzete is helyet kap a tárlaton, ezt az előadást ugyanis az évforduló méltó megünneplésének céljából tűzték épp most műsorra. A nyakkendős protokoll-közönség ugyan csak félig töltötte meg a színháztermet október 16-án, de ez nem is baj, hiszen a Thália Színház elsősorban a kultúraszerető szlovákiai magyaroknak játszik, ők pedig a harmincöt év alatt irigylésre méltó műveltségre tehettek szert. Gondoljanak bele: ha évente csak öt bemutatót veszünk, már akkor is 150-200 drámával ismerkedhetett meg a kelet-szlovákiai magyarság. Nem tudom, melyik magyar szakos egyetemista olvas el ennyi művet, ha van ilyen, jelentkezzen. Ügyes, elhivatott művészeti vezető a Felvidéken akár népnevelő is lehet, és Beke Sándor rendező, a színház egyik alapítója bizony betöltötte ezt a szerepet (is). Akik ott voltak 1969. november 28-án Gömörhorkán, a Thália első előadásán, vagy később Kassán, az ipariskola tornatermében, ahol a semmiből kellett színházat csinálni, s mind papírra vethetnék emlékeiket, akkor talán objektív képet kaphatnánk mi is, akik akkoriban csak öt naposak voltunk, vagy meg sem születtünk még. De ne beszéljünk magunkról, főleg ne többes számban. 2004. október 16-án, a valós évfordulót némiképp megelőzve kiállítást nyitottak, ünnepi beszédeket mondtak, és könyvet mutattak be Kassán. A kiállításért a Henszl- mann Imre helytörténeti társaságot illeti köszönet, ők azért is megérdemlik a nyomdafestéket, mert bárminemű támogatás és hírverés nélkül vannak jelen a város kulturális életében, és fáradhatatlanul kutatják Kassa múltját. Ez a fotókból, műsorfüzetekből és korabeli újságcikkekből álló tárlat nem csupán a Thália történetét mutatja be, hanem a kassai magyar színjátszásét is. Kováts Miklós történész érdekfeszítő előadást tartott a modern, magyar nyelvű színjátr«rj szás alapjainak lerakásáról, a hullámhegyekről és hullámvölgyekről, valamint a színház közösségépítő szerepéről. Ezt követően Dobos László Kossuth-díjas író beszélgetett Gál Sándorral, a színház első dramaturgjával, aki saját bevallása szerint szubjektív memoárkötetet írt, nem pedig a Thália megalakulásának jegyzőkönyvét. Dobos szerint a könyv „egyszerre a múlt és a jelen, sorsok története, egy intézmény története, egy korszak dokumentálása úgy, hogy a szlovákiai magyarság története is benne legyen”. A Maszk nélkül című kötetről bővebben majd máskor, most menjünk át a stúdióból a „nagyszínházba”, amely tulajdonképpen a kassai ipari tornaterme. Talán kevesen tudják, hogy eredetileg Kassa nem is volt játékban, a Komáromból elvágyódó, újat akaró színészek a pozsonyi zsinagógában terveztek színházat alapítani, terveiket azonban szó szerint felrobbantották. Kassára Beke Sándor szerint azért esett a választás, mert itt közlekedik villamos, és ez a tény művészeti szempontból kulcsfontosságú. Nem hiszik? Pedig a Thália Kassán mindent túlélt, és csak bólogatni tudunk arra, amit Vasik János, a megyei önkormányzat kulturális bizottságának elnöke kívánt a társulatnak, nevezetesen, hogy a „lenni, vagy nem lenni”-kérdés csak a színpadon hangozzék el, ne az igazgatói irodában, a bőségszaru pedig ne csak a színpadon legyen jelen, hanem a valóságban is. A nagy eseményen Csáky Pál kormány-alelnök, egykori amatőr színjátszó is tiszteletét tette, és nem érkezett üres kézzel: 4 millió koronát „hozott” a színházterem felújítására, továbbá köze van ahhoz a 8 millióhoz is, amit a US Steel adományozott a színháznak egy új autóbusz vásárlására az életveszélyes régi helyett. A Beke Sándor rendezte Hamlet díszelőadását baráti beszélgetés követte a stúdiószínházban. Reméljük, öt év múlva hasonlóan jó hangulatú rendezvényen vehetünk részt (minél többen) Kassán, a színház 40. születésnapján. NÉZEM A DOBOZT Fényes évek, képregények, szép remények Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a papírdobozt. A kamrában talált néhány régi, megsárgult lappéldány tanúskodik arról, hogy a képregény hőskorában, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a Népszavához hasonlóan - napi 2-3 kockás adagolásban - az Új Szó is közölt képregényt. Az általam megtalált lappéldányokban Jókaitól éppen a Szegény gazdagok Sebők Imre rajzaival, Mikszáthtól az Akii Miklós Zórád Ernő, illetve a Beszterce ostroma Korcsmáros Pál rajzaival futott folytatásokban. A képregényláz tetőpontja nálunk is, Magyarországon is a hatvanas-hetvenes évekre tehető. Köszönhető ez annak, hogy az ötvenes években a szocialista tábor kultúrmindenesei a képregényt valami olcsó nyugati (kapitalista, imperialista) szemétként kezelték, amely semmi másra nem jó, mint hogy megmételyezze és leszoktassa az ifjúságot az olvasásról. A hatvanas évek vége felé aztán ellenszenvük némileg enyhült, szabadabb szellők kezdtek fújdogálni, a lapok is rájöttek, hogy ami izgalmas, rajzos és folytatásokban közölhető, az bizony jót tehet a példányszámnak, állandó olvasótábort biztosít (hiszen ki szeretne lemaradni egy-egy epizódról?). A rajzosszöveges szórakozásra vágyó szempár kockáról kockára való végigbukdácsoltatása természetesen az olvasásról sem szoktatott le senkit, sőt éppen ellenkezőleg: több megbízható felmérés szerint a könyvtárak polcairól éppen azok a regények hiányoztak - az olvasók által „falódtak” valáhol -, amelyek képregényadaptációját valamelyik lap sorozatként közölte. Képregényt rajzolni amúgy az egyik legnehezebb feladat; akik alábecsülték a műfajt, bizonyára sosem próbálkoztak vele, akik belekóstoltak: tudják. Mert nem terem ám „minden bokorban” tus- tollaknak tehetséges mestere! Hogy Magyarországon az ötvenes-hetvenes években egy Zórád Ernő, egy Korcsmáros Pál, egy Sebők Imre alkotott, az valami különleges szerencsének mondható. A nyolcvanas-kilencvenes években megjelenő újraközlések és képregényfüzetek nem engedték, hogy elfeledjük a nevüket, ám az utóbbi tíz évben mintha megint mostohagyerekként kezelték volna a lapok ezt a műfajt. Szerencsére nem vesznek a feledés homályába ezek a (mindennemű túlzás nélkül) világszínvonalúnak mondható munkák! Tavaly éppen a televízió kultúrával foglalkozó műsoraiból értesültem arról, hogy a Képes Kiadó, amelyet az egyik legnagyobb képregényrajzoló mester unokája, Korcsmáros Gábor hívott életre, nem akármilyen feladatra vállalkozott: Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán szakszerű felújítórestauráló segédletével színes, nagy alakú képregényfüzetekben újra megjelenteti a hatvanas években folytatásokban közölt - s csakhamar óriási népszerűségre szert tett -, Rejtő Jenő munkái alapján rajzolt képregényeket. Korcsmáros Pál zseniális rajzvilága generációkat bűvölt el, mondhatjuk, ő volt az egyetlen „szakavatott”, hiteles képi tolmácsolója- megjelenítője P. Howard felejthetetlen hőseinek. Tavaly Az elátkozott part és A három testőr Afrikában jelentek meg 80 oldalas, szemet gyönyörködtető kiadásban, míg idén októberben Az előretolt helyőrség került sorra. Külön öröm, hogy a kiadó a Mester egyéb munkáit is hozzáférhetővé teszi: kisebb formátumban és fekete-fehér rajzokkal olyan klasszikus irodalmi alkotások adaptációi is megjelennek majd, mint az Egri csillagok, a Beszterce ostroma, A kőszívű ember fiai, A lőcsei fehér asszony, Az aranyember, a Toldi, vagy éppen a Monte Christo grófja, A három testőr, a Grant kapitány gyermekei, az Észak dél ellen és még sorolhatnánk. Ha ötven-hatvan éves késéssel is, ám ideje lenne, hogy felénk is megtörténjen a „csoda”: az eddig félreértett, félreállított, félreértelmezett és lenézett műfaj, a képregény - függetlenül attól, hogy szépirodalmi mű nyomán készült- e, vagy sem - végre megkapja az őt megillető megbecsülést. S végre az lehessen, ami: egy önálló műfaj a művészetek széles palettáján, amely tanít, nevel vagy csak egyszerűen szórakoztat. Aki még ennél is többet szeretne látni és megtudni eme dolgokról, az keresse meg az Interneten a www.kepeskiado.hu című oldalt.
