Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-18 / 241. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ SZÁNKÉI SIMBUN Észak-Korea már rendelke­zik plutóniumbombával, és közel áll ahhoz, hogy pakisz­táni segítséggel uránium tar­talmú fegyverekkel szerelje fel hadseregét - írta a Szánkéi Simbun című japán újság to­kiói kormányforrást idézve. Mint a lap jelentéséből kide­rült, a japán kormányszóvivő úgy vélekedett, Phenjan már közel áll nukleáris fegyver­programjának befejezéséhez. Az idézett kormányforrás ki­jelentette: Észak-Korea még nem fejezte be az uránium alapú fegyverek kifejlesztésé­nek programját, de már ren­delkezik plutóniumbombá­val, amely hasonlít az ameri­kaiak által 1945-ben Naga- szakira ledobott bombához. A továbbiakban nehezen tartható és magyarázható a vajdasági magyar pártok eddigi öncélú szétszabdaltsága Hatan, (ismét) együtt Egy minapi információ szerint Szabadkán járt Michael Polt, az USA belg­rádi nagykövete, s elbe­szélgetett többek között Kucsera Gézával, a város polgármesterével. SINKOVITS PÉTER A hír kétszeresen is érdekes. Egyfelől mert az amerikai diplo­mata eredetileg Újvidéket kereste volna fel, mivel azonban időköz­ben a tartományi székváros első embere a radikálisok sorából ke­rült ki, e szándékáról lemondott. Másrészt pedig Kucsera is csak a hét közepén foglalhatta el polgár- mesteri székét, nem kis bonyodal­mak sorozata után. Ellenjelöltjük révén a demokraták ugyanis óv­tak, s csak nagy nehezen nyugod­tak bele a vereségbe. A napokon át tartó idegtépő huzavona miatt ideiglenesen megromlott a Borisz Tadics nevével fémjelzett Demok­rata Párt (DP) és a Vajdasági Ma­gyar Szövetség viszonya, a két párt (egyébként koalíciós partne­rek) végül azért mégsem hagyta tovább dagadni az „ügyet”, a csa­tabárdot elásták, sőt a DP mintha kifejezetten segítő jobbot nyújta­na a VMSZ-nek, hogy az mentse a menthetőt. Ehhez tudni kell, hogy a most először alkalmazott módo­sított választási rendszer sajátos­sága miatt számos önkormány­zatban az új szerkezetű hatalom még nem állt fel, időközben vi­szont több városban is VMSZ- ellenes koalíciók bontakoztak ki. A régi számlákat törlesztendő, eb­ben éppen a magyar pártok jár­nak az élen, s rendre csatlakoztak hozzájuk a demokrata tanácsno­kok is. Felső beintésre aztán „helyreállt a rend”. Hasonlókép­pen a helyhatósági választásokon leszereplő magyár pártok is úgy vélhették, a tőlük elforduló polgá­roknak a korábbi acsarkodásokat palástolandó, illene felmutatni valami jótékony összefogási szán­dékot. A sors maga kínálta mar­kánsan ennek lehetőségét, hiszen gyors ütemben készül Szerbia új ' alkotmánya, amely területi és kul­turális autonómiát irányoz elő a koszovói szerbeknek. S ha ez megilleti a déli tartomány két­százezres kisebbségét, nyilván járna a háromszázezres vajdasági magyarságnak is. Erre tettek te­hát javaslatot Temerinben a VMSZ, a Vajdasági Magyar De­mokrata Párt, a Vajdasági Magya­rok Demokratikus Közössége, a Vajdasági Magyar Polgári Mozga­lom, a Kereszténydemokrata Eu­rópa Mozgalom és a Magyar Pol­gári Szövetség vezetői. Megálla­podtak, hogy közös magyar auto­nómia-koncepciót tesznek le az alkotmányszövegező bizottság asztalára, hasonlóképpen közö­sen lépnek fel a kettős állampol­gárság ügyében. A vajdasági ma­gyar politikusok egyszersmind váltig bizonygatták, e két témát il­letően túlteszik magukat a helyi ellentéteken és a korábbi sértődé­seken. Tegyük azonnal hozzá, a pártja­ikban már sokat csalódott vajda­sági magyar választópolgárok kö­rében egyelőre nem váltott ki kü­lönösebb hullámverést az együtt­működés szándékát sejtető temerini megállapodás - a fur­csábbnál furcsább helyi koalíciók megkötésére készülő pártok érde­ke minél jobb színben feltüntetni magukat. A mostani helyhatósági és tartományi parlamenti válasz­tásokon mindenekelőtt a VMSZ veszített sokat korábbi pozíciójá­ból, viszont tovább várat magára a történtek érdemi elemzése, s ko­molyabb személycserékre sem ke­rült még sor. E történelmi pillanat­ban azonban a vajdasági magyar érdekszervezetek egymásrautalt­sága világos szükségszerűség, hi­szen a radikalizálódó szerb társa­dalomban a végletekig kiéleződött az ellentét az Európához felzár­kózni kívánó, és a milosevicsi szel­lemiséget idéző militáns és a be­zárkózásra hajlamos erők között. Az ingatag belgrádi kormánynak egyre szűkül a mozgástere, Koszo­vó kérdésének megoldatlansága pedig szinte gúzsba köti még azo­kat a szerb politikusokat is, akik egyébként az EU és a NATO felé igyekeznének. Ilyen körülmények közepette a vajdasági magyar pár­tok eddigi öncélú szétszabdaltsá­ga a továbbiakban nehezen tart­ható és magyarázható, a másfajta előjelű temerini találkozó jelentő­sége ily módon is értelmezhető. A szerző vajdasági munkatár­sunk A Benes-dekrétum csak arra nem vonatkozott, aki az antifasiszta harcban Csehszlovákia érdekében vett részt Nem kapja vissza vagyonát Hitler merénylőjének lánya KOKES JÁNOS Egy cseh bírósági döntés szerint nem kaphatja vissza egykori prá­gai vagyonát Monika Oppenheim, Eduard Brücklmeiernek, a náci Németország londoni diplomatá­jának lánya, akinek édesapját a Hitler elleni sikertelen merénylet­ben való részvételért 1944-ben ki­végezték. Oppenheim asszony védője azt állítja, a vagyon háború utáni el­kobzása a Benes-dekrétumok alap­ján törvénytelen volt, mert Brücklemeier részt vett az antifa­siszta ellenállásban. Viszont a prá­gai városi bíróság szerint a vagyon elkobzása összhangban volt az ak­kor érvényes csehszlovák törvé­nyekkel. Az a tény, hogy a diplo­mata részt vett a Hitler elleni me­rényletben, jogi szempontból nem befolyásolja az ügyet. A dekrétu­mok ugyanis kimondták, csak olyan német, illetve magyar nem­zetiségű csehszlovák állampolgár vagyonát nem szabad elkobozni, aki az antifasiszta harcban konkré­tan Csehszlovákia érdekében vett aktívan részt. Ezt Oppenheim asz- szony védőinek nem sikerült bizo­nyítaniuk. „Vitathatatlan, hogy Brückle­meier részt vett a Hitler ellenes merényletben, amiért tisztelet il­leti, de az nem bizonyítható, hogy a merénylet célja a németek által leigázott nemzetek felszabadítása volt” - indokolta a döntést Zde- nék Kucera, a bíróság elnöke. Megjegyezte: Brücklemeiert ma­ga Hitler nevezte ki londoni kon­zulhelyettesnek, és ő esküvel fo­gadott hűséget a náci Németor­szágnak. Monika Oppenheim ügyvédje bejelentette, védence a cseh legfelsőbb bírósághoz fordul jogorvoslásért. Eduard Brücklmeier családja a II. világháború idején a híres prá­gai Óvárosi tér egyik házát birto­kolta, s lánya most azt szeretné részben visszaszerezni. Monika Oppenheim először 1998-ban vitte bíróság elé az ügyet, s akkor a prá­gai kerületi bíróság igazat is adott neki. Prága városa, a ház mai tulaj­donosa, azonban fellebbezett, és a legfelsőbb bíróság megsemmisítet­te a döntést. A ma 64 éves Oppenheim asszony Londonban él. Beadványában azt állítja, apja sosem volt a náci párt tagja, és ka­tona sem volt a náci hadseregben. A háború előtt és alatt is diploma­taként dolgozott. Egyike volt azok­nak, akik 1944júliusában megpró­bálták Hitlert eltenni láb alól. A merénylet azonban nem sikerült, Hitlert az észak-poroszországi Wolfsschanzeban álló főhadiszál­lásán felrobbant bomba csak köny- nyebben sebesítette meg. Az összeesküvőket hazaárulá­sért 1944 októberében felakasztot­ták, a náci birodalom elkobozta minden vagyonukat, beleértve a prágai Óvárosi téren álló házrészt is. Oppenheim asszony szerint apja az antifasiszta ellenállás tagja volt, s ezért vagyonának újabb elkobzá­sa a cseh állam által a Benes- dekrétumok alapján a háború után törvénytelen volt. AII. világháború után a ház jogilag a cseh fővárosé lett, mint volt német vagyon, a Benes-dekrétumok alapján. Monika Oppenheim a ház egy­ötödét követeli, többi része a csa­lád más tagjaié volt. Szakértők sze­rint igaza van abban, hogy ő az örökös, s ez iratokkal bizonyítható is, de a Benes-dekrétumok miatt nem kaphatja vissza vagyonát. A bonyolult jogi probléma má­sik vetülete, hogy a házrészt nem a csehszlovák, hanem a német ál­lam kobozta el, s mint német tulaj­don került a dekrétumok alapján a csehszlovák állam kezébe. Cseh jogászok szerint követelésével ezért a német államhoz kellene fordulnia, s ott kellene kárpótlást kapnia. A csehek szerint mindjárt 1945 után kellett volna beadnia kérelmét, akkor - mint bizonyítha­tóan náciellenes család tagjának - talán Berlinben és Prágában is lett volna esélye. Oppenheim asszony egyébként nem a cseh kárpótlási törvények, hanem az általános, polgári törvé­nyek alapján igényli jussát. Hason­ló módon járt el az arisztokrata Frantisek Oldrich Kinsky is, aki­nek - bár legtöbb követelését el­utasították - hatalmas családi va­gyonának töredékét azért sikerült visszaszereznie. KOMMENTÁR Életfogytig elnök lesz? KOCUR LÁSZLÓ Fehéroroszországban népszavazással egybekötött parlamenti választások voltak, melyeknek eredményeit lapzártáig nem hozták nyilvánosságra. A népszavazáson a tízmilliós ország kö­rülbelül hétmillió választásra jogosult polgárának arra a kér­désre kellett választ adnia, hogy a 2006-ban esedékes elnökvá­lasztáson Alexander Lukasenko újra indulhasson-e. Az alkot­mány szerint ugyanis a volt szovjet tagköztársaságban elnököt legfeljebb két megbízatási időszakra választanak. A jelenlegi államfő 1994-ben került hatalomra. 1996-ban elérte, hogy öt­éves mandátumát hétévesre hosszabbítsák, majd 2001-ben- megfigyelők hada előtt - újraválasztották. Ám annyira talán még ő sem bátor, hogy második elnöklését is megtoldja. Nem, ennél ő többet szeretne, vélhetően az ország örökös vezetőjévé válni. Ehhez kell most a nép szava. A referendum ötven száza­lékos részvétel esetén érvényes. A voksolást most is 300 megfi­gyelő lesi árgus szemekkel, bár ha figyelembe vesszük, hogy vá­lasztási helyiségből hatezer van, a megfigyelés hatékonysága megkérdőjelezhető. Egyes politikai elemzők még szombaton „ismertették” a vá­lasztások várható végeredményét: a nép egyetértett az alkot­mánymódosítással, a Lukasenko-közeli politikusokat pedig nagy többséggel választották meg. Ez utóbbi azért is valószínű, mert több ellenzéki politikus indulását - fórmai követelmé­nyek, vagy a választási szabályok megsértésére hivatkozva - nem tették lehetővé... Ha újfent Lukasenko emberei szállják meg a 110 fős parla­mentet, s a népszavazás helybenhagyja, hogy az aktuális elnök elindulhasson az örök elnökké válás útján, akkor a Szlovákiá­nál négyszer nagyobb ország demokratizálódásának esélyei to­vább romlanak. Az évtizedes lukasenkói kormányzás alatt Belo­russzia sokkal közelebb került Oroszországhoz, mint Európá­hoz. Érthető Moszkva azon törekvése, hogy visszaszerezze be­folyását a volt szovjet tagköztársaságokban, ám ez kihívást je­lent az Európai Unió számára, tehát számunkra is. A három balti állam - az ott állomásozó orosz haderő ellené­re - immár végleg oda került, ahova mindig is tartozott: Euró­pához. 2007-ben Románia és Bulgária is csatlakozhat, Horvát­ország talán 2008-ban. Az unió keleti határa viszont nem lehet „hézagos”, az elkö­vetkező tizenöt-húsz (?) év során számolnunk kell Fehéroroszország csatlakozásával is. De ha Lukasneko marad hatalmon, a csatlakozás jócskán kitolódhat. Ezalatt Moszkva befolyása tovább erősödhet a térségben. Ez pedig nem hiányzik az EU-nak. JEGYZET Köpjünk rá?! POLÁK LÁSZLÓ A Szlovák Rádió reklámosz­tályán elégedetten dörzsölhe­tik tenyerüket, s mondhatják: ez igen, rég beszéltek ennyit egyetlen reklámról. És még nincs vége, még van fórum, ahol a „Szlovákiában szlová­kul” szlogent ragozzák majd. Igaz, a copyright nem a köz- szolgálati tulajdona, a tulaj­donos egyértelműen a zsolnai polgármester, na de annyi baj legyen. Ez az úriember ezt az aranyköpését is nyilván szíve­sen teszi le a köz asztalára, használja mindenki egészség­gel. Akár a közszolgálati rádió is, ha már egyszer fenntart­juk, valamennyi állampolgár adójából. Tehát a nem szlová­kul beszélők fillérkéiből is. Ján Slota is elégedett lehet, akár egy klasszikus bölcselet, Ágcsernyőtől Pozsonyig oda- vissza röpködött kirekesztő mondata. S van még több, mai napig híres, vagy inkább hír­hedt mondása. Például a rövid udvarról meg a hosszú ostor­ról, amely címzettjei, ha emlé­keznek még, roma polgártár­saink voltak. Eljátszadoz­hatunk a gondolattal, mit le­hetne reklámozni a mondás­sal, de inkább ne tegyük. Kötve hiszem, hogy a „Szlo­vákiában szlovákul” mondat­tól emelkedett volna a hirdető rádió hallgatottsága, pedig az egy rádió reklámakciója eseté­ben minimális elvárás, ha már egyszer az adóból és a lakos­sági előfizetési díjakból befo­lyó pénzeket reklámra is köl­tik. A marketing sikere itt fel­tehetően elmaradt. Akinek vi­szont hozott ez az elszúrt rek­lámakció a konyhára, az bi­zony a szerző, Slota úr. Tessék csak nézni! A pártja, amely nemrég még sehol sem volt, a legutóbbi felmérések szerint máris ott lenne a parlament­ben. Ján Slotának közben nem nagyon volt ideje klasszikus­nak számító mondata hirte­len sikerével foglalkozni. Mert ő ezekben a napokban autógyár-építéssel foglalko­zott. És közben nyilván sze­mérmesen hallgatott saját si­kermondatáról. Amikor a dél­koreai szakik a KIA-tól megér­keztek, és valószínűleg sem­mit sem csiripeltek a derék tá­vol-keletiek szlovákul. Na de hoztak egy zsák pénzt. És köz­tudott, hogy „pénz beszél, ku­tya ugat...” Ott, Zsolna mellett, megte­hették az első kapavágást. Igaz, nem volt még minden jogerősen elintézve, sőt van­nak felvásárolatlan, kisajátí- tatlan parcellák is. Jelenlegi, makacs tulajdonosaik címére Slota ennyit mondott csupán: „az egész öt milliós szlovák nemzet köpje le őket!” Köptető-gyártók, köpőcsé­sze-forgalmazók, figyelem! Itt a ragyogó alkalom. Indulhat a reklámhadjárat. Az uniós csatlakozás nyertese (Szalay Zoltán karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents