Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-14 / 238. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2004. október 14., csütörtök 2. évfolyam 41. szám A mai kor pedagógusának mélyebben kell ismernie a rábízott gyermekeket, s egyénileg kell törődnie velük Lazábbá váltak a tanulók Az iskolai fegyelemről már sokat írtak, több tanulmány is megjelent a neveléssel kapcsolatban, sőt az iskolai rendtartás konkretizálja az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Rendkívül időszerű kérdésről van szó, s a pedagógusok körében nagy az érdeklődés iránta. MARKÓ EMIL Az iskolai fegyelem mindenkor érzékeny pontja a pedagógiai valóságnak, a gyakorlatnak és az elméleti kérdéseknek egyaránt. A fegyelem a valóságos pedagógiai gyakorlatban ugyanis a jól észlelhető felszíni tünetjelenségekhez tartozik. Az iskolai fegyelem problematikáját komplex pedagógiai problémaként kell felfogni, kezelni, e fegyelmezetlenséget pedig olyan magatartási és működési zavarként, amelyet a nevelés folyamatában, annak feltételrendszerében és a rá ható társadalmi folyamatban meglevő hiányok, illetve ellentmondások okoznak. Ez azt jelenti, hogy mindenütt, ahol baj van a fegyelemmel, meg kell vizsgálni ennek okait, s az „ellentámadást” nem pusztán a jelenségre, hanem elsősorban az előidéző okokra kell irányítani. Az iskola fegyelméért elsősorban az adott intézményben dolgozó pedagógusok a felelősek. Az iskola nem olyan rugalmas, hogy gyors és konkrét válaszokat dolgozzon ki környezete változatására, illetve változtatásaira. Az is igaz, hogy az iskola által szavakban képviselt értékek egy része szólamszerűnek és utópisztikusnak tűnik, s hogy ezeket az értékeket az egész gyakorlatával az iskola sem képviseli. Szó és tett, ki- nyilvánítás és megvalósulás ellentéte pedig melegágya a fegyelmezetlenségeknek. ítéletek és nézetek Nem hárítható át a felelősség az egyes nevelőkre vagy a nevelőtestületre, ha egyidejűleg az iskola nem kap lényegesen jobb működési feltételeket és hatékony segítséget a tanügyi hatóságoktól. Mit is jelent az, hogy baj van a fegyelemmel? E diagnózis hátterében meghatározott ítéletek és nézetek húzódnak meg a kívánatos gyermeki, ezen belül az iskolai magatartásról. E nézetek persze magukon viselik hirdetőik világnézetének, egész neveltetésének és meggyőződésének jegyeit. A fegyelemnek mindig konkrét társadalmi és pedagógiai tartalma van. Nem önmagában érték tehát, hanem csak azokhoz az értékekhez, normákhoz és törekvésekhez való viszonyában az, amelyeket érvényre juttatni segít. Az iskolában kívánatosnak tartott demokratikus fegyelem alapvető ismérve, hogy felismeri a belső ellentmondások szerepét az egyéniség és a közösségi élet fejlődésében, s a fegyelmezettséget nem téveszti össze sem az ellentmondásmentességgel, sem a „szabályossággal”, sem a konformizmussal. A gyermek elemi joga, hogy életkorának biológiai, fiziológiai és pszichológiai mozgáshatára között tevékenykedjék, s hogy a vele szemben támasztott magatartási követelményeket a természet megszabta lehetőségeinek határain belül jelöljük ki. A gyermek fegyelmezetlenségének egyik forrása gyakorta éppen az, hogy a felnőttek megsértik ezt az elvet. Ettől a hibától az óvodák és az iskolák sem mentesek. A fegyelem a tevékenység formája és nem a tevékenységtől való tartózkodásé. Ez magyarázza, hogy mindig csak az adott tevékenység függvényében állapítható meg a cselekvés fegyelmezett vagy fegyelmezetlen jellege: más a fegyelem a tanórán dolgozatíráskor, és más akkor, ha vitatkozunk, más a testnevelés órán szertornagyakorlatok végzésekor és más labdajátékok közben. Csak az a fegyelem válhat önként vállalttá, amelynek célszerűségét a neveltek világosan felismerik. Gál Erzsébet egy tanulmányában azt fejtegeti, hogyan látják á pedagógusok a tanulók fegyelmének a kérdését. Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy az utóbbi években lazábbá vált a tanulók munkaerkölcse, romlik viszonyuk a tanuláshoz és a közösségi feladatokhoz. Általános tapasztalat, hogy az alsó tagozatosok szívesebben és szorgalmasabban tanulnak, mint a felsősök. Gyakran előforduló negatívum az alapiskolákban a tanulók fejletlen alapkészsége (hibás olvasás, írás, a logikus gondolkodás fejletlensége). A pedagógusok véleménye szerint e mögött érdektelenség, felületesség, a rendszertelen tanulás szokása húzódik meg. Bizonytalan családi háttér Sok elmarasztaló észrevételt fűznek a pedagógusok az iskolai munka szervezéséhez, zavartalanságának kérdéséhez is. Megjegyezték, hogy a tanóra védelmének elve ellenére túl sok a rendezvény, a verseny a szorgalmi időben, gyakran marad a tanulók egy része „engedéllyel” távol az óráról, s gyakran nem pótolják az elmulasztott tanul- nivalót. A fegyelmi vétséget elkövető tanulók leggyakrabban a rendezetlen, bizonytalan családi hátterű gyermekek közül, az iskolai kudarcokat halmozók és az elkényeztetett, a nehézségektől megkímélt, anyagilag túlságosan ellátott, különórával megterhelt tanulók rétegéből kerülnek ki. Nehezíti a fegyelem szükségességének az elfogadását, hogy a szülők nagy hányada bizonytalan gyermekei korszerű életcéljait és erkölcsi értékeit ületően, ezért egyetlen fontos követelménynek a jó osztályzatok gyűjtését, a továbbtanulás kiharcolását tartja. Sok család elhanyagolja az érzelmi nevelést, nem ad eligazítást, szabályokat, a kívánatos modort illetően. így fordulhat elő, hogy a kisiskolások letegezik tanítónőjüket, s hogy az idősebbek, az új középiskolások nem tudják illő módon megszólítani tanáraikat. A ma pedagógusának mélyebben kell ismernie a rábízott gyermekeket, s egyénileg kell törődnie velük. A „pisis” gyerekeknek együttérzés helyett inkább harag, megszégyenítés és kiközösítés jut osztályrészül Amikor nagy dolog a nagy dolog FELDOLGOZÁS A szobatisztasági problémák hátterében számos különböző ok állhat, de legritkábban azok, amikre egy szülő először gondolni szokott: nem a helytelen (rostban, gyümölcsben, tejben, stb. túl gazdag vagy éppen szegény) táplálkozás, nem szellemi, „megértési” problémák, és nem is szándékos, nyíltan vállalt rosszaság, a szülők szándékos provokálása. Kisebb gyerekekkel, sőt, néha nagyobbacskákkal is előfordul, hogy, bár már régóta szobatiszták, egy: szer csak éjszaka megint bepisilnek. Tudjuk, a probléma gyakran rendszeressé válik, hónapokig, évekig is eltarthat, míg végül magától, vagy valamilyen segítséggel végül elmúlik. A mai felvilágosult szülők, gyakran az okot is sejtik: kistestvére született, műtéten esett át, esetleg nehéz beszoknia az új oviba. A bepisilő gyerekkel a szülők többnyire megértőek, türelmesek, ha hosz- szabb ideig áll fenn a probléma, inkább orvoshoz, pszichológushoz fordulnak, ahelyett, hogy a kicsit szomjaztatnák, vagy jól elvernék, mert „nem ért a szóból”. De mi a helyzet akkor, ha a gyerek nem be- pisü, (szépen, diszkréten az éjszaka leple alatt), hanem fényes nappal bekakil, s a balesetről vagy tudomást sem vesz, vagy rejtegetni igyekszik a „bizonyítékot”? Mennyire marad felvilágosult és megértő a gyermek környezete, ha mindez nem 4 évesen történik egyszer-egy- szer, hanem iskolás korban válik mindennapos problémává? Az encopresis (vagyis az akaratlan bekakilás, vagy a fehérnemű beszennyezése), ha hosszabb időn keresztül, mindenféle testi betegség kizárása után is fennáll, valószínűleg lelki alapon szerveződő, úgynevezett neurotikus tünet. Ez azt jelenti, hogy a gyermek valamilyen problémáját, belső, vagy a környezetével kapcsolatos külső konfliktusát ilyen módon jelzi, akaratlanul. Vannak, akik látszólag nem törődnek a dologgal, mások borzasztóan szégyellik magukat. Az alvás közbeni véletlen bepisiléshez képest sokkal nehezebb elfogadni azt, hogy a széklet visszatartás nehézsége is lehet akaratlan. A bekakilást mint betegséget a kicsik környezete az átlagosnál sokkal kevésbé tolerálja, ezért ezeknek a gyerekeknek segítség és együttérzés helyett inkább harag, megszégyenítés és kiközösítés jut osztályrészül. Nem olyan ritka tünet ez azonban, mint amennyire keveset hallani róla, csak a hozzá társuló szégyen miatt a szülők nem nagyon vitatják meg úgy egymás között, mint gyermekeik egyéb nehézségeit. Az encopresis hátterében sok esetben az állandó székletvisszatartás áll: valójában ez az elsődleges tünet, a ruha bepiszkítása csak ennek a következménye. Vannak olyan gyerekek is, akiknél a bekakilás hiperaktivitásra, vagy figyelmi zavarra utal. A kezelés hónapokig, de lehet, hogy egy-két évig is eltart, ezért türelem, a szülők részéről sok bizalom és támogatás szükséges hozzá. Viszont a gyermek számára lét- fontosságú, mert a „bekakilós” gyerek nagyon sokat szenved: az évek során önértékelése drasztikusan leromlik, hiszen társai kiközösítik, szülei napról napra csalódnak benne és veszekednek vele, talán még az is felmerül bennük, hogy fogyatékos, ha egyszer egy ennyire alapvető dolgot sem tud megtanulni, (he, gya) JÓ, HA TUDJUK Város vagy falu? ISMERTETÉS A vidéki gyerekek hátrányban vannak a városiakkal szemben. Ritkábban dolgoznak számítógéppel, kevesebbet olvasnak és a tudásszintjük is 5-6 százalékkal alacsonyabb a városi nebulókénál. Az Állami Tanfelügyelet 2003-as felméréséből kitűnik, hogy a nagyobb településen lévő iskolák tanulói 13 tantárgy közül 10-ben eredményesebbek voltak, mint a vidékiek. Azok a diákok, amik nagyobb iskolába járnak, jobb eredményeket érnek el, mint a kisiskolák tanulói. A falusi gyerekeknek kevesebb lehetőségük van az érdeklődési körüknek megfelelő elfoglaltságok végzésére is, hiszen nincs minden faluban szabadidőközpont vagy művészeti alapiskola. Abban az esetben, ha a tanuló tanulási zavarokkal küzd, pszichológiai vagy testi gondjai vannak, legtöbbször nem áll rendelkezésére speciális pedagógus, aki segítené a tanulásban, mert ezt kevés iskola tudja megfizetni. Ilyenkor nem marad más hátra, mint hogy a diák beutazzon a járási székhelyre, ahol a pedagógiai-pszichológiai tanácsadó központok szakemberei foglalkoznak vele. Ám ezek a tanácsadó központok sem tudnak mindig megfelelő segítséggel szolgálni. „A fiunk öt éves korban tudott már nyomtatott betűkkel írni, olvasni, állandóan a számítógép előtt ül. Most elsős, s mivel ő már tud mindent, amit az osztálytársai csak most tanulnak, unatkozik a tanítási órán. A tanácsadó központ munkatársa azt ajánlotta, adjuk be a gyerekünket egy speciális iskolába Pozsonyba vagy Nyitrára. Mit csináljunk? Egy elsős kisdiákot helyezzünk el bentlakásos oktatási intézményben vagy költözzünk el?” - kérdi egy közép-szlovákiai apuka. A vidéki iskoláknak gyakran sokkal szerényebb a felszereltségük, hiszen az egyes községek, kicsi falvak finanszírozzák, ahol kevés a lakos, kevés a támogató. Az oktatási tárca javaslatát -, hogy minden szülő válasszon gyermekének megfelelő iskolát - sem lehet vidéken megfelelőképpen betartani, hiszen a legtöbb faluban csak egy oktatási intézmény van, s ha másikat választ a szülő csemetéjének, állnia kell az utazás költségeit is. Ám a vidéki iskoláknak van pár előnyük is: az osztályokban általában kevesebb tanuló van, így a pedagógusok egy diákra több időt szánhatnak. A falusi gyerekek több időt töltenek a szabadban, gyakran hazajárnak ebédelni. A Városok és Falvak Társulásának felmérése szerint Szlovákia lakosságának 50 százaléka falvakban él, az iskolák egyharmada olyan oktatási intézményt látogat, ahol csak alsó tagozat van, s az iskoláknak egyharmadát alkotják az összevont osztályok, (he, s) A vidékiek rosszabbak? Az Állami Tanfelügyelet felmérése szerint a kisebb falvak diákjai nem rendelkeznek olyan tudással, mint a városiak. A tanulók tizenhárom tantárgyban mérték össze tudásukat, ebből a vidékiek csak 3-ból voltak jobbak városi diáktársaiknál. A tanfelügyelők nem vizsgálták ennek a lemaradásnak az okát, de feltételezhetően a kisebb falvak iskolái nehezebben tudják a kvalifikált munkaerőt bebiztosítani. Sikeresség százalékban Tantárgy Vidékiek Városiak Matematika - 5. évf. 64,4 69,9 Matematika - 9. évf. 51,10 54,37 Szlovák ny. és Írod. - 5. évf. 68,19 74,85 Magyar ny. és Írod. - 5. évf. 64,35 72,60 Természetrajz - 5. évf. 73,70 77,45 Angol ny. - felső tagozat 59,16 64,97 Kémia - 9. évf. 72,32 70,98 Fizika - 9. évf. 59,09 61,87 A kisebb falvakban lakó diákok nem rendelkeznek olyan tudással, mint a városiak (Képarchívum) Az iskola nem olyan rugalmas, hogy gyors és konkrét válaszokat dolgozzon ki környezete változatására, illetve változtatásaira (Somogyi Tibor felvétele)
