Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-13 / 237. szám, szerda

SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. október 13., szerda 1. évfolyam 33. szám Tóth Zoltán lelkipásztor: „A számok nagyon érdekesek az egyházban. Istennél egy korona mindig többet ér, mint másoknál. Bizakodó vagyok.” Megújulhat a nagykálnai református templom Nagykálna. Még legalább egymillió korona kell a he­lyi református templom felújítására. FORGÁCS MIKLÓS A Tóth Zoltán-Szathmáry Zsu­zsanna lelkész házaspár öt évvel ezelőtt érkezett a Garant menti községbe, ahol akkor már 57 éve pusztult a református templom. 1944 karácsonyának estéjén találat érte a tornyot, a templomsüveg ki­gyulladt, és rázuhant a tetőszerke­zetre. Az épület berendezése ki­égett, és a frontvonal közelsége mi­att lehetőség sem volt arra, hogy a falusiak oltani kezd­jék a tüzet. Azóta csak a puszta, koromtól és az el­telt időtől koszlott falak emlékeztettek arra, hogy itt valaha hívő emberek gyakorolhatták vallásukat. Tóth Zoltán elmondta, csoda, hogy még ennyi áll az épületből, hi­szen tető nélkül bírt ki bő fél évszá­zadot. „A falak homokkő és tégla kombinálásával készültek. Egy gyerek kiskanállal kivájja, és mégis ennyi ideig ellenállt az időjárás vi­szontagságainak. Alapos munkát végeztek a régi mesterek, az épü­letnek 3-4 méter mély alapokat ás­tak , a torony alatt pedig 5-6 méter mélyet, lejjebb már talajvíz van.” Jakab Viola, aki már harminc éve a gyülekezet gondnoka, rövi­den összefoglalta „a marok gyüle­kezet” hányatott történetét. Ő 1975-ben édesapjától örökölte a gyülekezet szolgálatát. A hatvanas években egy provizórikus, deszka­falakkal elkerített imatermet alakí­tottak ki a romos épületben, ahol öt évig folytak az istentiszteletek. Az egyház 1968-ban visszakapta egy épületét, s ekkortól szinte évente változott a helyzet. Imaházba be, imaházból ki, templomba be, ima­házba vissza, mígnem közel húsz évvel ezelőtt lebontották azt a ház­sort, ahol a gyülekezet imaháza volt. „Vége lett az egyháznak, mint közösség megszűntünk létezni. Nem volt helyünk. 1988-ban meg­próbálták lebontani a templomot. Fel is sorakoztak a hatalmas gépek az épület előtt, de a munkások azt mondták, olyan erősek a falak, hogy ellenállnának. így maradt meg a templom” - meséli Jakab Vi­ola. Tóth Zoltán hozzátette: „Ne­künk, amikor falbontásra volt szükségünk, gond nélkül sikerült.” Viola néni fontosnak tartotta megemlíteni Sebők János nevét, aki lévitaként gyűjtötte össze újra a gyülekezetét, s a rendszerváltás előtti egy-két évben házaknál tar­tották az istentiszteleteket. „A ki­lencvenes évek elején Fazekas László lett a lelkészünk, a gyüleke­Csoda, hogy ennyi áll az épületből, hiszen tető nélkül bírt ki félszázadot. Tóth Zoltán afelújítandó templombelsőt mutatja A vadonatúj toronysüveg várja, hogy a harangok fölött elfoglalhassa a helyét (A szerző felvételei) zet vett egy családi házat. Pásztori Attila 1994-től szolgálta a nagy­kálnai református közösséget. Az ő idejében egyre több szó esett a fel­újításról, de ezek inkább csak ötle­tek voltak. Rettenetes hányatott sorsú a mi gyülekezetünk.” Szathmáry Zsuzsanna 1999-ben lett a helyi gyülekezet lelkésze, Nagykálnán kívül Kiskálnán és Felsőszecsén teljesít szolgálatot. Jelenleg második gyermekével van otthon, így férje, Lök, Töhöl és Felsőpél lelkipásztora helyettesíti őt. „Hosszú idő után mi vagyunk az első helyben lakó lelkészek. Ter­mészetes, hogy a kezdeti terepfel­mérés után a legfontosabb teen­dők közt gondoltunk a templom felújítására. Kétezer tavaszán a statikusok fölmérték az épület ál­lapotát, őszre pedig Roderik Balta­zár mérnök már el is készítette az engedélyeztetéshez szükséges részletes tervrajzot” - mondja Tóth Zoltán. A következő év tavaszára már megvolt az építési engedély, ám a pénz még hiányzott. „Ekkor döntöttünk úgy, hogy egy nagysza­bású rendezvénnyel hívjuk fel a fi­gyelmet az ügyre, amely jelképe­sen az Első lépés nevet kapta - ve­szi át a szót a lelkész asszony. - A csupasz falak között tartott isten­tiszteleten szolgálatot tartott Erdé­lyi Géza, egyházunk püspöke és Tőkés László Királyhágó-melléki püspök. Az ünnepi istentisztelet után nagyon sokan adakoztak, és több mint százezer korona gyűlt össze. Ezért mindenkinek köszö­netét szeretnénk mondani.” „Mintegy ezer ember jött el, min­denütt körülöttünk viharok voltak, de ránk sütött a nap. Sokan a kör­nyékbeliek közül megdöbbentek, azt hitték, már nem áll a templom, a fák és bokrok dzsungelében oly­annyira láthatatlanná vált az épü­let. Ekkor vált ország-világ előtt nyilvánvalóvá a helyzet, ezután ka­rolta fel ügyünket az egyházveze­tés - tudjuk meg Tóth Zoltántól. - A püspök úr és Molnár Sándor zsinati főtanácsos segíti munkánkat, s nagy hálával tartozunk Vincze Ár­pád zsinati tanácsosnak. Az erő­gyűjtés éve volt 2002, az első ko­molyabb összeget pedig egy év múlva nyertük: 400 ezer koronát a lipcsei Gustav Adolf Werk protes­táns segélyszervezettől. Azóta már egymillió koronát sikerült a temp­lomba fektetnünk, s még legalább ugyanennyire lenne szükség. A szá­mok nagyon érdekesek az egyház­ban. Istennél egy korona mindig többet ér, mint másoknál. Bizako­dó vagyok.” Tavaly májusában egyméternyi falat elbontottak, nyá­ron betonkoszorút helyeztek fel, hogy ráépíthessék a tetőszerkeze­tet. Vörös János ácsmester novem­ber 11-én kezdte a munkát - mint később kiderült, 1888-ban ponto­san ezen a napon szentelték föl a templomot. „Varsányi György, a he­lyi szövetkezet elnöke fuvarral együtt biztosította a tetőcserép beszerzését, és amikor csak tud, se­gít. Ez a hozzáállás jellemző a nagykálnai magyar katolikusokra is, de sok szlovák nemzetiségű segí­tőnk is van, és természetesen a gyülekezet is részt vesz a munká­ban és az adakozásban. Annak elle­nére, hogy a talpalatnyi földet is ki kell harcolni magunknak, amelyen állunk, látjuk értelmét a küzdelem­nek. A két Kálnán 80-90 hívő várja a templomot. Az épülettel szembe­ni bérházból is sokan szurkolnak nekünk.” A templom mellett várja a to­ronysüveg, hogy a harangok fölött elfoglalhassa helyét. Tóth Zoltán vajdasági szülőfalujának, Pirosnak a templomsüvege szolgált mintául. Antal Péter, a templom építésze tervezte, Vörös János készítette el a faszerkezetet, és Bálint Péter bádo­gosmester (aki az esztergomi Bazi­likán is dolgozott) borította be. „Pi­ros a déli magyar nyelvhatáron ta­lálható, s most az északi nyelvha­tárra kerültem. Ez a két egyforma torony szimbolizálja nekem a hű­ség, a végeken való helytállás fon­tosságát” - vallja Tóth Zoltán. A gyülekezet köszönettel veszi a felajánlásokat, amelyek a követke­ző számlaszámra küldhetők: 0221352245/0900, Slovenská spo- riteFna, pobocka Levice, vagy csek­ken a Mlynská 2,935 32 Kalná nad Hronom postacímre. A döntőbe jutottak - Pőcz Ildikó, Juraj Strigác, Vyboch Katalin és Olasz András - is jutalomban részesültek Ozsvald Edit nyerte el az Év pedagógusa díjat JÓZAN MÓNIKA Dunaszerdahely. Ozsvald Edit szlovák-magyar szakos tam'tó nyerte el a Városunkért Polgári Tár­sulás által kiosztott Év pedagógusa 2004 díjat. Dunaszerdahely peda­gógustársadalma szavazatai alap­ján öt jelölt került a döntőbe, majd a legtöbb szavazatot elnyerő tanító az ünnepélyes gálán átvehette a százezer koronával- járó kitünte­tést. A megmérettetés döntőjébe jutott oktatókat, Pőcz Ildikót, Juraj Strigácot, Vyboch Katalint és Olasz Andrást tízezer koronával jutal­mazták. „Számomra már a jelölte- tésem is nagy meglepetés volt. Ha­talmas örömet éreztem, hogy mél­tónak tartottak e díjra” - nyilatkoz­ta győzelme után Ozsvald Edit, a Kodály Zoltán Alapiskola tanára, majd köszönetét fejezte ki munka­társainak a szavazatokért. A Városunkért Pogári Társulás tavaly alapította az év pedagógusa díjat, hogy felhívja Dunaszerda­hely figyelmét az oktatási intézmé­nyekre és mindazon szervezetek munkájára, amelyek a gyermekek nevelésével foglalkoznak. A pénz­jutalommal járó díjat a Katedra Alapítvány és Világi Oszkár ügyvéd ajánlotta fel. „A pedagógusok és a szervezők is nagy munkát végeztek. Nagy megtiszteltetés, hogy a jelöltek között lehettem” - mondta Olasz András, a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari középis­kola igazgatóhelyettese. Juraj Strigác, a szlovák gimnázium taná­ra szerint jó, hogy végre valaki tö­rődik a pedagógusokkal, elismerik a munkájukat erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt. Ozsvald Edit (A szerző fotója) FELHÍVÁS A Juhász Gyula Ifjúsági Klub (Jugyik) idén ünnepli fennállása 40. év­fordulóját. Ebből az alkalomból ünnepséget szervez, amelyen szeret­né vendégül látni az elmúlt négy évtized vezetőségi tagjait, mindazo­kat, akik segítették a Jugyikot. Sajnos, a szervezet archívuma nagyon hiányos. Teljes, áttekinthető dokumentáció csak az utóbbi évekből maradt fenn, a régebbi vezetőségek névsora nem áll a klub rendelke­zésére. Feladatunknak tekintjük, hogy teljessé tegyük a mindenkori vezetőségi tagok névsorát, és minden volt Jugyik-aktivistát vendégül tudjunk látni a jubileumi ünnepségen, és pótolhassuk az archívu­munkból hiányzó adatokat. A kutatás, gyűjtés vonatkozik a „Jugyik- ereklyékre” is. Kérjük, ha tulajdonában van bármilyen, a szervezet­hez kapcsolódó tárgy (fénykép, plakát stb.), juttassa el hozzánk, s miután arról másolatot készítettünk, az eredetit visszaküldjük. A Jugyik elérhetőségei: Frana Mojtu 10, 949 01 Nitra, e-mail: jugyik@post.sk . Tel.: 0908/629 413 vagy 0907/444 859. Kéijük, fel­hívásunkat juttassa el mindenkihez, akit érinthet! A segítséget köszö­ni a Jugyik vezetősége, (ú) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents