Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-13 / 237. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 13. 30 Szülőföldünk Oravec: a lakosok tűrőképességére is ügyelni kell a helyi adók esetleges emelésekor Két korzóépítési terv Párkány. Korzóépítés, helyi adók, gyorsmentőszolgálat - ezekről a kérdésekről nyilatkozott lapunknak Ján Oravec, a város polgármestere. BUCHLOVICS PÉTER „Bár örülünk annak, hogy az új törvény értelmében jövőre több pénz maradna az önkormányzatoknál, egyelőre kérdésesek az elosztás szempontjai, s az általunk ismert előzetes kritériumok alapján számításaink szerint ez Párkány esetében mintegy 4-5 millió korona kiesést jelentene a jelenlegi helyzethez képest” - nyilatkozta lapunknak Ján Oravec polgármester. A város első embere ugyanakkor hozzátette: bár a szám nem végleges, mégis kérdéses, pótol- ható-e majd a hiány a helyi adókból. „Elméletileg ugyan szabad kezet kaptunk a helyi adók emeléséhez, a gyakorlatban viszont a lakosság tűrő- és teljesítőképességére is tekintettel kell lennünk, kivált egy olyan régióban, ahol elég magas a munkanélküliség - az apró falvakról már nem is beszélve. Hosszú távon ez az intézkedés biztos meghozza a maga gyümölcsét, a jelenlegi gazdasági helyzetben viszont a mi mozgásterünk is korlátozott e téren. A korzó felújítására két változat is létezik. Az olcsóbb körülbelül 15-16 millió, a drágább pedig 45-46 millió koronába kerülne. „Tán nem tűnik észszerűnek, de mi a drágább változatot szeretnénk megvalósítani, ugyanis ebben az esetben uniós támogatással is számolunk, tehát a városnak csak az önrészt kell biztosítania. A pályázatot már be is jegyezték, s előreláthatólag december végén vagy január elején kezdődhetne a kivitelezés. A városnak egyébként nemcsak az önrésze biztosított, hanem a teljes összeg, tehát a negyvenötmillió korona is. Több bankkal is tárgyaltunk, az OTP hitelkonstrukciója győzött - közölte a polgármester. - Ha tehát a pályázatot megnyerjük, három szakaszban folyósítják majd a beruházáshoz az anyagiakat. A pénzzel az elvégzett munkálatok arányában kell elszámolnunk, a kivitelezést pedig az összegek megérkeztéig az OTP biztosítaná úgynevezett revolving-hitel formájában. A hitel nagysága egészében nem haladhatja meg a 15-20 millió koronát, tehát a jövő évi költségvetésünket sem terhelheti meg komolyan, ráadásul a hitelkamatok is szolidak.” Oravec megjegyezte: ha, a drágább pályázat nem sikeA leendő korzó (A szerző fotója) rül, az olcsóbb változat kerül napirendre, ennek viszont az a hátránya, hogy kizárólag városi pénzből kellene megépíteni a sétálóutcát. Oravectől megtudtuk, Párkányban megmarad a gyorsmentőszolgálat, nem kérdőjelezték meg az állomás létjogosultságát és - a minisztériummal folytatott tárgyalások eredményeképpen - annak jelenlegi helyét sem. A lévai kezdeményezésnek a hagyományteremtés és a véleménycsere volt a célja Néptáncos Égtájak fesztivál FORGÁCS MIKLÓS Léva. A múlt héten szombaton a Druzba kultúrházban az Égtájak fesztivál várt mindenkit, aki a népi kultúrát és a néphagyományokat tartja annyira fontosnak, hogy eljöjjön egy ilyen típusú rendezvényre. A Granus Polgári Társulás elnöke, Kamenszky Mária az ötletgazda. „Körülbelül 1995-ig volt rendszeres lehetősége a környékbeli néptánccsoportoknak találkozni más csoportokkal, kisebb-nagyobb szemléken megnézni egymást, egyeztetni, beszélgetni arról, milyen irányba menjen a folklórmozgalom. Fesztiválunkkal ezt a hagyományt szeretnénk föleleveníteni, melynek azért adtam az Égtájak nevet, mert szeretném, ha minden irányból érkeznének csoportok. Húsz néptáncegyüttest kerestünk meg, hat tudott eljönni. A fellépések előtt és után szakmai megbeszélésekkel szeretnénk segíteni a csoportvezetők munkáját” - mondta Kamenszky Mária. Az esemény egyelőre tényleg inkább szakmai jellegű volt, hiszen a csoportok tagjain kívül alig harminc ember nézte a fellépéseket, s ők is zömmel a családtagok közül kerültek ki. A fesztivál műsorvezetője, Korpás Szilvia alsópéli tanítónő üdvözölte a résztvevőket, majd bemutatta a vendégeket. A szakmát a fesztivál igazgatója, a szlovákiai magyar néptáncmozgalom nagy öregje, Takáts András, a Szőttes művészeti vezetője, Konkoly László és a Lévai járás folklórtanácsadója, Diószegi József képviselte, a Csemadok helyi alapszervezetét pedig Frasch István. Stefan Misák, Léva polgár- mestere is jelen volt a fesztivál megnyitóján, és találkozott a csoportvezetőkkel is. A színpadon hat néptánccsoport nyolc tájegység táncait, dalait, szokásait és népviseleteit mutatta be. Elsőként a helyi alapiskola Pitypang néptánccsoportja mutatkozott be. Baran Ivett már 12 éve szeretteti meg az alsótagozatos gyerekekkel a néptáncot a napközis foglalkozás keretén belül. Dunántúli játékokat és táncokat mutatott be 12 lány és 5 fiú a második és a negyedik osztályból, citerakí- sérettel. A nagykéri Mórinca nyolc éve alakult, vezetőjük Száraz Elek, koreográfusuk Ölveczky Árpád. Kétszer is fölléptek; először mezőségi táncokat roptak, majd zoboraljai lakodalmas szokásokat és táncokat mutattak be. A farnadi Nádas 12-18 éves fiatalokból álló csoport. Vezetőjük Harangozó Kornélia, koreográfusuk Németh József. Ók mátyusföldi, majd magyarbődi táncokkal léptek fel. A tardoskeddi Váska 2002-től létezik Ruzsik István koreográfus vezetésével. Öt pár táncolta a mezőségi táncokat, és a Varjas együttes húzta a talp- alávalót a lévai Alt István vezetésével. A csoportok közt a maga 52 évével a lévai Garam Menti Népi Együttes a rangidős, tagjai azonban fiatalok: középiskolások és egyetemisták. A csoportvezető, Halász Gyula koreoráfiájában bodrogközi sarkantyúst és szatmári táncokat láthattunk. Az ebédszünet, a csoportok vár- és múzeumlátogatása, valamint a szakmai szeminárium után a kéméndi Gyöngyösbokréta hagyományőrző csoport zárta a fesztivált. Vezetőjük, Jarábek Zoltán, koreográfusuk Hégli Marianna. Kéméndi lakodalmassal léptek színpadra, a menyasszony öltöztetéstől a menyecsketáncig három generáció képviselője elevenítette meg a helyi néphagyományokat. Kamenszky Mária reméli, jövőre még több csoport fogadja el a meghívást, a közönséget is sikerül becsábítani, és - ahogy eredetileg tervezték - háromnapos lesz már a szakmai szemle, a néptánc ünnepe. A szervezők remélik, jövőre még több csoport fogadja el a meghívást. A szlovákiai magyarság múzeumi jellegű gyűjteményeinek regisztrálása és feldolgozása volt a nemrégiben tartott szakmai szeminárium legfőbb témája A szeminárium résztvevői ajókai vízimalomban (Németh Tibor felvételei) DANTER IZABELLA Nagyfödémes. Sikeresen zajlott le szeptember 22 - 24. között a Tájházi műhely - A szlovákiai magyarság múzeumi jellegű gyűjteményeinek regisztrálása és feldolgozása című szakmai szeminárium, amelynek a község és a helyi művelődési ház adott helyet. A Mátyusföldi Muzeológiai Társaság kezdeményezésére megvalósult rendezvény szakmai hátterét magyarországi szakemberek és a Galántai Honismereti Múzeum munkatársai biztosították. A múzeumi gyakorlat problémaköreivel foglalkozó szemináriumra a szervezők a Dél-Szlovákia régióiban működő helyi vagy regionális jellegű helytörténeti és néprajzi gyűjtemények, tájházak gondozóit hívták meg. Műgyűjteményeink, tájházaink helyzete A szerdai programban - amely Bachraty Károly, Nagyfödémes alpolgármestere és Keppert József, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója üdvözlő szavaival indult- négy előadás kapott helyet. Az első előadás témája áttekintést adott a magyar vonatkozású dél-szlovákiai tájházak, helytörténeti és néprajzi kiállítások, gyűjtemények helyzetéről. Az utána következő előadásokban az előadók a népi építmények karbantartásáról, jellemző károsodásairól, kezelésük módjairól (Borbás Péter, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre), a tájházak hiteles berendezéséről (Kücsán József, Soproni Múzeum) és a tájházak bemutatásának lehetőségeiről (Szablyár Péter, Magyarországi Tájházak Szövetsége) szóltak. Az előadásokat követően a résztvevők meglátogatták a helyi tájházat és a szomszédos Jóka község határában, a Galántai Honismereti Múzeum kiállítóhelyeként működő vízimalmot. A vacsora után a vendéglátó községben kellemes sétát tettek, mely során megismerkedtek az 1828-ban épült nagyfödémesi cukorgyár épületének maradványaival, a szakrális kisemlékekkel, az út menti szobrokkal. Megtekintették a kálváriát, amelynek teljes felújítása most van folyamatban, és ez év októberében fejeződik be. A helyi római katolikus templomot Turányi Miklós plébános mutatta be. Változó jogszabályok Csütörtökön két elméleti előadással indult a program, amelyek a műemlékek, a múzeumok és a múzeumi jellegű intézmények regisztrációjára vonatkozó jogszabályokkal ismertették meg a részvevőket. A pozsonyi Szlovák Köztársaság Műemléki Hivatala és a Szlovák Nemzeti Múzeum munkatársai, Luboslav Skoviera és tubica Gorelcíková részletesen bemutatták a jogrendben történt legújabb változásokat, az e téren elért eddigi eredményeket. Ezután a múzeumi szakmunka gyakorlati részének bemutatása következett, amelyet Éva Bot’anská és Danter Izabella, a Galántai Honismereti Múzeum muzeológusai által közreadott tudnivalók töltöttek ki. Részletesen foglalkoztak a műgyűjtemények nyilvántartására, feldolgozására, kiállítására vonatkozó feladatokkal, azok buktatóival. Délután Viera Szárazová, a múzeum kon- zervátora vezetésével és Jurás György segédkonzervátor közreműködésével a műtárgyak tisztítását, konzerválását, raktározását bemutató gyakorlati program következett, majd a Galántai Honismereti Múzeum Galántán található állandó és időszaki kiállításait tekintették meg a résztvevők. Láthatták Az agyag varázsa - válogatás a Galántai Honismereti Múzeum gyűjteményéből című tárlatot a múzeum főépületében, a történeti és képzőművészeti kiállításokat a reneszánsz kastélyban. Keppert József múzeumigazgató videoprog- rammal kiegészített előadásában bemutatta az intézmény tevékenységét, amely idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. A vacsora után családias hangulatú közös beszélgetés keretében ki-ki az általa gondozott tájház, kiállítás, műgyűjtemény bemutatására szolgáló illusztrációs anyagokról, a szaktevékenységgel járó napi gondokról számolt be. Pénteken délelőtt a taksonyi tájházat és a tallósi vízimalmot kereste fel a csoport. Résztvevők Szénétől Szepsiig A múzeumi gyakorlattal foglalkozó szeminárium felkeltette a szlovákiai magyar tájakon fellelhető műgyűjtemények gondozóinak érdeklődését, hiszen Szenctől egészen Szepsiig volt résztvevője a rendezvénynek. A csoportot több szempontból énekelhetjük. Egyrészt nagy érdeklődéssel jöttek el azok, akik eddig is már több éve önkormányzati vagy magánkézben levő tájházat működtetnek. Ilyenek: Nagy Szerénke, a csicsói tájház, Domonkos Mónika, a tornaújfalui tájház, Remák Béla, a Szepsi Városi Múzeum, Duba Gizella, a garamszentgyörgyi Duba Tájház, Csányi Mária, a tardoskeddi néprajzi gyűjtemény, Halló József, az ipolyszalkai néprajzi gyűjtemény, Ludmila Horváthová, az ábrahámi falumúzeum, Szlovák Andrea, a jókai hagyományos mezőgazdasági eszközök gyűjteményének gondozója. A másik csoportba azokat az érdeklődőket sorolhatjuk, akik néprajzi gyűjteménnyel rendelkeznek, de azt a nagyközönség előtt eddig csak időszakos kiállítás formájában mutatták be. A harmadik csoportot pedig azok képezték, akik a közeljövőben néprajzi, helytörténeti gyűjteményt, kiállítást szeremének létrehozni. Ennek értelmében megállapíthatjuk, a leghasznosabbaknak a múzeumi gyakorlatot bemutató programok bizonyultak. Együttműködő közeg A nagyfödémesi szeminárium szervezőit és résztvevőit megtisztelték jelenlétükkel a Győr- Moson-Sopron Megyei Múzeumok néprajzkutató muzeológusai, élükön Perger Gyula megyei múzeumigazgatóval, Zsigmond Tibor, a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum igazgatója, Margita Knappová, a Galántai Népművelési Központ igazgatója, Stefan Polák, a Galántai Könyvtár igazgatója, a Nagyszombat megye ön- kormányzata kulturális osztályának munkatársai, élükön Viliam Kubányi osztályvezetővel. A tájházi műhely a kulturális minisztérium, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Illyés Közalapítvány támogatásával valósult meg. A meglátogatott települések és a vágsellyei levéltár ingyenesen rendelkezésre bocsátott kiadványaikkal járultak hozzá ahhoz, hogy a résztvevők minél többet tudjanak meg a mátyusföldi régióról. A műtárgyak tisztítását Viera Szárazová, a Galántai Honismereti Múzeum konzervátora mutatta be Tájházi műhely Nagyfödémesen
