Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-11 / 235. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 FIGYELŐ BBC, SKYNEWS Egyes hírek szerint nem sokkal azelőtt, hogy meggyil­kolták, megszökött fogva tar­tóitól az Irakban túszul ejtett brit Kenneth Bigley, ezt azon­ban a brit külügyminisztéri­um nem hajlandó megerősíte­ni. Iraki lázadóktól származó értesülések szerint egyik őr­zőjének segítségével csütörtö­kön fél órára sikerült fogva tartói elől elszöknie a férfi­nak, de a Bagdadtól délnyu­gatra fekvő Latífíjában, egy mezőn elfogták és hamarosan lefejezték. Állítólagos segítő­jének sorsáról nincs hír. A BBC, akárcsak a Skynews hír­televízió szombaton reggel je­lentette a szökés hírét. A vajdasági villongások esetében még csak a helyzetet nagyjából körvonalazó, előzetes beszámolókról van szó Szankciódöntésekre készül az EU Várhatóan ma feloldják az Európai Unió tagországai­nak külügyminiszterei a Lí­bia elleni fegyverembargót, Mianmar ellen büntetőin­tézkedésekről határozná­nak, és a nyugat-balkáni ak­tualitások vitájában téma lesz a vajdasági helyzet is. VERES BÉLA Líbia ellen még 1986-ban vezet­tek be nemzetközi fegyverexport­tilalmat terroraggodalmak és az or­szág feltételezett atomfegyverter­vei miatt. A tilalom feloldását most elsősorban Olaszország kérte, amely az elmúlt években egyre in­kább szenvedett a líbiai menekült- hullámtól - márpedig a fegyverem­bargó a határok őrzését szolgáló eszközök fejlesztését is szinte lehe­tetlenné tette. A 25 uniós külügyminiszter lu­xemburgi találkozóján más szank­ciókérdések is szóba kerülnek. így minden bizonnyal beváltják azt az egy hónappal ezelőtti fenyegetésü­ket, hogy szigorítják a mianmari (volt Burma) rezsimet sújtó beuta­zási tilalmat, valamint elrendelik az európai befektetések és kölcsö­nök tilalmát olyan vállalatok eseté­ben, amelyek mianmari állami kéz­ben vannak. Utóbbit illetően azon­ban hét végi sajtóértesülé­sek szerint enyhült az EU álláspontja szeptember óta, és már csak az új be­fektetések tilalmáról van szó, a jelenleg is létező vál­lalatközi kapcsolatok akár mélyíthetők és kiterjeszthetők is. Brüsszeli közlések szerint való­színű, a miniszterek elé kerülnek az első jelentések azok közül, ame­lyeket az Európai Unió tagországai­nak belgrádi nagykövetei, valamint az EU megfigyelő missziójának tag­jai készítenek az etnikai jellegű vaj­dasági erőszakcselekményekről. Úgy tudni azonban, hogy még csak a helyzetet nagyjából körvonalazó, előzetes beszámolókról van szó, a témába mélyebben menő jelenté­sek a következő miniszteri ülések­hez időzítve várhatók. Kérdés, hogy a luxemburgi talál­kozó hivatalos következtetései kö­zött milyen mélységben lesz szó a balkáni kérdéskör ezen összetevő­jéről. A témát eredetileg az uniós tanács elé terjesztő Kovács László magyar külügyminiszter mind­azonáltal már a szeptemberi ülés után egyértelműen jelezte: Buda­pestnek nem érdeke, hogy Szerbia- Montenegrót feketelistára tegye - az az érdeke, hogy megszűnjenek az incidensek, és a Vajdaságban élő nem szerb kisebbségeket semmifé­le veszély ne fenyegesse. Lengyel felvetésre szó lesz a luxemburgi ta­lálkozón az ukrajnai helyzetről is. A miniszterek az új uniós szomszéd­ságpolitika, valamint a közelgő el­nökválasztás fényében tekintik át a helyzetet, és várhatóan tiszta és át­látható választási kampány fontos­ságára hívják fel a figyelmet, va­lamint a sajtószabadság tisztelet­ben tartását sürgetik. Szót ejtenek a Kína elleni fegy­verembargó esetleges feloldásáról is. A tizenöt évvel ezelőtt - a Tienanmen téri véres események nyomán - bevezetett szankciók enyhítését még több tagország el­lenzi, egyrészt az emberi jogi hely­zet nem kellő mértékű javulása mi­att, másrészt amerikai nyomásra. Különösen összetettnek ígérke­zik a közel-keleti térséghez fűződő uniós kapcsolatokról folytatandó vita. A szerző az MTI brüsszeli tudósí­tója Budapestnek nem érde­ke, hogy Szerbiát fekete­listára tegye. Horst Köhler: a mi nézőpontunkból az unió sikertörténet, és sokkal több, mint egy gazdasági szövetség Európai emberek a németországi Passauban HORVÁTH ERIKA Horst Köhler német és Aleksan- der Kwasniewski lengyel köztársa­sági elnök is részt vett pénteken az Európai emberek című rendezvé­nyen a németországi Passauban. A két államférfi az alsó-bajorországi városban lapunk tulajdonosa, a Verlagsgruppe Passau kiadói cso­port meghívásának eleget téve az Európai Unió keleti bővítéséről be­szélgetett. Az uniós tagállamok száma tizenötről huszonötre nőtt, ami feltételezi, hogy a politikusok­nak meg kell találniuk az EU új kö­zös politikai irányvonalát. „Öt hónappal az EU-bővítés után merész vállalkozásnak tűnik mérle­get készítni. Sok olyan folyamat­ban lévő fejlesztés van, amelynek még nem mutatkozott meg a hatá­sa. Nagyon fontos, hogy visszapil­lantsunk oda, ahonnan indultunk. Hol álltunk ötven évvel ezelőtt, és hol május 1-jén? A mi nézőpon­tunkból az unió egy sikertörténet - mondta Horst Köhler. - Az Európai Unió sokkal több egy gazdasági szövetségnél, egy szabadkereske­delmi övezetnél. Integrálni kell azokat a területeket, ahol jobban és eredményesebben tudunk együtt dolgozni, mint egyedül. Jelenleg azt tartom a legfontosabb felada­tunknak, hogy sikeres legyen a bő­vítés. Ez új erőt, új ötleteket ad az újításokhoz, a modernizáláshoz, mindannyiunknak jót tesz, ám mindenekelőtt azok az országok profitálnak belőle, amelyek eddig nehezebben tudták érvényesíteni gazdasági és szociális reformjaikat. Megtettük a politikai lépést, a bőví­tés sikeressége hosszabb folyamat, amely főleg az új tagállamoknak je­lent kihívást.” A német köztársasági elnök sze­rint senki sem várhatja, hogy egy éjszaka alatt megváltoznak a régi és új tagállamok közti kapcsolatok. Ám közösen jobban meg tudjuk vé­deni érdekeinket. Aleksander Kwasniewski pozitív gesztusként értékelte, hogy Horst Köhler első külföldi útja annak ide­jén Lengyelországba vezetett. „A lengyel szavazók 70 százaléka igennel voksolt az uniós csatlako­zásra. Az embereknek bizonyosság kell, hogy soha többé nem térnek vissza a régi idők, a koncentrációs táborok és az elnyomás sem, s nem lesznek többé veszélyben. Ahhoz, hogy a 20. század drámai történé­sei ne ismétlődhessenek meg, egy egyesített, közös Európa szüksé­ges, amely a nyugati és keleti törté­nelmi tapasztalatokat is figyelem­be veszi. A lengyel-német partneri kapcsolat még mindig olyan, mint egy érzékeny növény, egy szolid törzs nélküli, gyenge gyökerű fa. Egy köztársasági elnöknek nem kell történelemtanárnak lennie, ám a hivatala lehetővé teszi számá­ra a síkraszállást a jó ügy mellett, hogy a közös európai kulturális örökség biztos alappá, politikai és társadalmi bölcsességgé váljon” - nyilatkozta a lengyel köztársasági elnök. A Verlagsgruppe Passau estjén jelen volt Edmund Stoiber bajor miniszterelnök is, aki a három fo­lyó városát ideális helyszínnek mi­nősítette egy Európáról szóló be­szélgetés megszervezéséhez. Stoi­ber nem tartja helyes lépésnek, hogy az EU fontolgatja Törökor­szággal a csatlakozási tárgyaláso­kat. Ha Törökország is az unió tag­államává válna, közös határaink lennének Irakkal, Iránnal és Szíriá­val. Erre az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai szempontból nincs felkészülve. A bajor minisz­terelnök szerint jobb lenne, ha Tö­rökországnak privilegizált partner­séget ajánlanánk teljes jogú tagság helyett. Angelika Diekmann a kiadó ne­vében mindkét köztársasági elnök­nek egy 1620-ból származó Segítő Szűz Mária-kép másolatát ajándé­kozta, az eredeti festmény előtt Li- pót császár imádkozott, hogy sere­gei legyőzzék az oszmán hadakat. „Ez a kép az európai kulturális örökséget szimbolizálja, hidat épít Passautól Varsóig” - mondta Diekmann asszony. Aleksander Kwasniewski (baloldalt) és Horst Köhler (jobbol­dalt) a németországi fórumon (Somogyi Tibor felvétele) KOMMENTÁR Nyegle jobboldal TÓTH MIHÁLY Másképpen nyilvánul meg a hatalomgyakorló szlovákiai jobboldal főereje a nagypolitikában, és egészen másképpen a kisembert köz­vetlenül érintő mezei országlásban. Dzurinda miniszterelnök tanult politológusokkal kísérleti léggömböket ereget az ország politikai légterébe. Az van ezekre a ballonokra méretes betűkkel ráfestve: Harmadszor is Dzurinda! A nyegleség efféle megnyilvánulásának címzettjei a nagypolitikában fordulnak elő. A miniszterelnök lehetőséget kínál Meciarnak, de még Ficónak is, és reményt csillant fel a KDH és az MKP politikusai számára, noszogat­va őket a koalíciós fegyelem megtartására. Bármi és bárminek a for­dítottja bekövetkezhet 2006 nyarán, így nincs értelme a miniszterel­nök nagypolitikai nyegleségének lehetséges következményeivel fog­lalkozni. Más a helyzet, ha a hatalom hányavetiségének a politika „fű alatti” tartományaira gyakorolt hatását vesszük szemügyre. Dzurindának 2006-ban, a hatalmon maradásért folyó küzdelem fi­náléjában csak néhány szubjektummal lesz dolga. Ezekkel bármiben megállapodhat, ad abszurdum: még harmadik miniszterelnökségé­ben is. A politika „fű alatti” tartományában azonban csaknem két év alatt még olyan változások következhetnek be, amelyek romba dön­tik nemcsak a miniszterelnöki mesterhármasra vonatkozó elképzelé­seket, hanem Szlovákia politikai egyensúlyát is megrendíthetik. A rendszerváltás óta csak egyszer történt meg, és mindössze néhány hónapig tartott, hogy felborult a viszonylagos politikai egyensúly, és a lakosság több mint kétharmada egy pártra szavazott. Ha ez az álla­pot tartósnak bizonyul, akkor is veszélyt jelentett volna a demokrá­cia számára, ha Meciar maga a földre szállt angyal. Az alkotmányos többség nagy részének kiábrándulása szerencsére már az adott parlamenti ciklus folyamán bekövetkezett, és ettől kezdve elmúlt az ellenzék elsatnyulásának a veszélye. A második Dzurinda-kormány működésének eddigi két esztendeje alatt hason­ló folyamat ment végbe, mint abban a parlamenti ciklusban, amely­ben Meciar többsége az ellenzékből gúnyt űzve minden demokrati­kus politikust a környezetvédelmi bizottságba száműzött. Ez kijóza­nítóan hatott. A gondolkodó emberek akkor a demokráciát féltve fordultak el a nyegléktől. Ma az egzisztenciát féltve történik a kijóza­nodás. Dzurinda garnitúrájának csak az a szerencséje, hogy a kár­vallottak teljesen szervezetlenek. Csak egy példa a sok közül: van itt néhány ezer rokkantnyugdíjas, akit most a népjóléti miniszter utasí­tására százszázalékosból hatvanöt százalékos rokkanttá minősítet­tek át. Lélekemelő látvány lesz, ha az érintettek közül néhány százan tisztelgő látogatást tesznek Dzurinda ablaka alatt. Nem a miniszter­elnököt óvom a megrendítő látványtól, és nem kárörvendek valame­lyik ellenzéki politikus javára. Szlovákiában eddig még nem volt szerencsém megbecsülésemre méltó politikust megismernem. Az igazán nagy bajt eddig csak azért sikerült elkerülni, mert csak egyszer, akkor is rövid időre borult fel a viszonylagos politikai egyensúly. JEGYZET Szaddám olaja POLÁK LÁSZLÓ Nagy a riadalom a parlamenti kommunista párt háza táján. Szerepelnek egy listán, amely aligha öregbíti hírnevüket. Az amerikai CIA ugyanis nyilvános­ságra hozta azon személyek, cé­gek, politikai pártok névsorát, akik-amelyek az iraki háború előtt, még az embargó idején ke­reskedtek Szaddám Húszéin re- zsimjével. Hosszú a lista, több száz tétele van, és nem is ek a lé­nyeg. Hanem az, hogy a kom­munisták vagy posztkommunis­ták révén Szlovákia is képviselve van. A KSS kétszer is rajta van. Az első tétel szerint egymillió hordó, hordónként 15 cent be­vétellel. És még egyszer, másfél- millió hordóval, amelynek eseté­ben hordónként 65 cent folyt be állítólag a pártkasszába. Szóval meglehetősen hihetetlen a do­log. Természetesen a kommunis­ta párt kétségbeesetten cáfolja a hitelesnek látszó listát. Illetve listákat. Mert a CIA-vel egy idő­ben az iraki fegyverzetellenőrök is közzétették, és Szlovákia Kommunista Pártja itt is szere­pel. Azt viszont nem nagyon tu­dom elhinni, amit most a párt ál­lít. Hogy állítólag tudatos lejára­tásuk Bush választási kampá­nyának a része. Hihetetlen, hogy Bush választási stábjában valaki azt mondta: „Gyerekek, vezet ez a Kerry, mit kéne tenni? Hát mit? Vessük be a titkos adunkat, a szlovák kommunistákat. Ha azt fogjuk mondani, hogy lelep­leztük őket Irakban, mert olajat vettek Szaddámtól, akkor min­den amerikai George-ra fog sza­vazni...” Nos, ez azért eléggé ne­hezen hihető. Emlékszem, amikor még na­gyon fenn volt a magasban a kommunista párt csillaga, job­ban mondva: vörös csillaga, ak­kor is fura volt e térséghez fű­ződő viszonyuk. Hivatalos láto­gatásra jött Csehszlovákiába az utolsó iráni sah, Reza Pahlavi. A sah ünnepélyes pozsonyi vo­nulására a repülőtértől a várig integető gyerekeket, dolgozó­kat, nagymamákat, nagypapá­kat biztosítottak. Az ivánkai re­pülőtér meglehetősen messze van a pozsonyi vártól, tehát ez csak úgy volt megoldható, hogy iskolákból, gyárakból, üzemekből, hivatalokból kiren­delték a diákokat, dolgozókat. Szemtanúként mondom ezt, mint szintén kirendelt integető, a Kapucinus utcánál vártam őfelségét, kommunista kezde­ményezésre. Közben meg Pahlavi titkosrendőrsége, a hír­hedt Sawak börtönbe zárta, kí­nozta, irtotta a kommunistákat Iránban. Nos, ez teszi számom­ra kissé hihetővé a CLA-listát. A történelmi tapasztalat, hogy a kommunisták számára mind­egy. hogy honnan folyik az olaj. Jöhetett, akár a perzsa sahtól is. De akár Szaddámtól is.- Csak kenőpénzért hajlandó harcolni a korrupció ellen. (Lubomír Kotrha rajza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents