Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-09 / 234. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Tanító néni, feleltetés helyett inkább megünnepelhetnénk, hogy a kormány emeli a fizetését. (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Irritáljunk együtt! FIGYELŐ ABC Amerikai iskolák készenléti terveit találták meg egy nemrég elfogott iraki lázadó számítógépén, ezért az amerikai hatóságok lépéseket tettek az érintett intézmények biztonságának erősítése érdekében - jelentette az ABC amerikai tévé- társaság. Beszámolója szerint az amerikai hadsereg katonái még júliusban megtalálták'az alaprajzokat, valamint az iskolák vészhelyzetek esetére kidolgozott terveit, az óvintézkedésekről azonban csak a déloroszországi Beszlanban lezajlott, több mint háromszáz ember halálát okozó túszdráma után született döntés. Az érintett amerikai iskolák mindegyike kisebb településeken található, Florida, New Jersey, Georgia, Michigan és Kalifornia államban. A szövetségi bűnüldöző hatóságok vala- mennyiüket levélben tájékoztatták arról, hogy velük kapcsolatos információk kerültek elő Irakban. Ez utóbbiak mindegyike szabadon hozzáférhető az interneten. Köztük van például az amerikai oktatási minisztériumnak az az útmutatója, amely arról tájékoztatja az iskolákat, hogyan készüljenek fel a válsághelyzetekre. INTERNET Valaki meghal a Harry Potter életéről szóló történet szereplői közül a regénysorozat hatodik folytatásában is. Joan K. Rowling írónő, Harry szellemi szülőanyja, aki most dolgozik a jövő évben megjelenő, Harry Potter és a félvér herceg című köteten, hivatalos honlapján vallotta be, egy fővel ritkítja a szereplők körét. A kérdésre, tervezi-e megölni Harry Potter társaságának egyik tagját, így válaszolt: „Sajnálom, igen.” De nem árulta el, kinek az életét oltja ki tollával. Arra viszont megesküdött, hogy Potter biztonságban van - legalábbis egyelőre. A Harry Potter és a Főnix-rend című kötetben is egy jelentős figura távozott az élők sorából: Harry tanítómestere, Sirius Black. Az ötven legirritálóbb magyar címmel versenyt indított partnereivel együtt az egyik magyar hírportál. Két nap alatt több mint 1600 jelölés érkezett, ami - mint a weboldal is megállapítja - „bizonyítja, hogy a gyűlölet a legnagyobb felhajtóerő”. És ez így van az általunk lakott kis országban is. MOLNÁR NORBERT Szlovákia is van olyan penge és menő, hogy fel tudná állítani a maga kis ötvenes listáját, csak még nem koppintottá le senki a magyar ötletet. Igaz, csak feleannyian lakják, mint Magyarországot, így a számok törvénye szerint két nap alatt csak nyolcszáz jelölés érkezne. S mivel tízszázalékos kisebbséget alkotunk, a jelöltek között legalább nyolcvan magyarnak kellene lennie, ami, valljuk be, elég alacsony szám ahhoz képest, mennyien irritálnak bennünket szűkebb pátriánkban. Legalábbis engem. Azt pedig kimondottan kevesell- ném, hogy az ötvenes listán mindössze öt magyar kapjon helyet. Persze, bízhatnánk a többség fóbiájában; kisebbségünk biztosan jelentős számban képviselné magát a listán, csak nem biztos, hogy azokkal, akiket mi szeretnénk. Vegyük számba hát, kinek van esélye listára kerülni szlovákiai magyarként. Jó eséllyel indulhatna például a nagy szlovák listán Gergely István, aki egy olimpiai cím kedvéért cserélte fel szlovák útlevelét magyarra, illetve szerzett magyart a szlovák mellé. Neki ezt - legalábbis a szlovák sajtó megnyilvánulásaiból ítélve - nehezen fogják megbocsátani. Istenálddmeg nadtatrousa helyett berepítheti az embert a TOP 10-be. Másfél pártunk vezéregyéniségei is valószínűleg tisztesen helytállná- nak a negatív indexesek között. Duray Miklósnak például látatlanba jósolnék dobogós helyet (bár komoly konkurenciát képezhet neki Rudolf Zajac, Mikulás Dzurinda, Eudovít Kaník vagy éppen Vladimír Meciar, hogy a Viper-törő Ján Slo- tát ne is említsem), de Bugár Béla és Csáky Pál is irritálja annyira az emberek nagyobb hányadát, hogy az ötvenes listán biztosan megjelenne a nevük. Valljuk be így, egymás közt: ez a három ember akkor is listára kerülne, ha mi, szlovákiai magyarok jelölhetnénk a mieinket. Mert akit nem irritál Duray, azt Bugár igen és fordítva. Csáky pedig szelíd átmenetet képez a kettő között, ő egy kicsit mindkét tábort irritálja. A föderalistáknak az a szerencséjük, hogy szlovák körökben nem ismerik őket, no nem mintha a magyar köztudatba különösképpen beleették volna magukat, de azért egy Mihajlovics névvel már heves indulatokat lehetne kiváltani köreinkben. A politikusfajtán kívül a másik önálló gondolatokat megfogalmazó, értsd: véleményt formáló réteg az értelmiségi. Nos, ők minimum a szlovákiai magyar politikusokat irritálják, mármint ha van a pucájukban annyi vér, hogy önálló, vagyis kívülálló véleményt fogalmazzanak meg. Úgyhogy nekik nem sok esélyük van fölkerülni az össz-szlo- vákiai listára, de a lokálmagyarra sem, mert csak egy réteget irritálnak. A szlovákiai magyar sajtó képviselőinek nevével is valószínűleg csak akkor találkozhatnánk a névsorban, ha csupán a kisebbség jelölhetne. Akkor viszont jól megtöltenénk a listát. Kollégákról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy szerényen csak annyit: tutira én is irritálok legalább tíz fészekaljnyi embert. Például ezzel az írással is. HETI GAZDA(G)SÁG Két reformév után is maradt kormánytámogatás TUBA LAJOS Útépítés, egészségügy, oktatás, környezetvédelem, régiófejlesztés - Ivan Miklós pénzügyminiszter szerint ezek a területek kapnak több pénzt a kormány által szerdán jóváhagyott jövő évi költség- vetésből. A növekedés nem elhanyagolható, hiszen az állam jövőre reálértékben hét százalékkal többet költ, mint idén. Ráadásul úgy, hogy az államháztartási deficit 3,4 százalék marad. Ez a mostani magyarországi helyzet ismeretében valóban irigylésre méltó. A kormány tehát arra számít, jövőre is megfelelően tejelünk, és lesz mit szétosztania. Igaz, a miniszterek megnyugtatására kellett néhány pénzügyi trükk a vállalatokban levő állami részesedések után járó osztalékokkal és a jegybankban letétbe helyezett privatizációs bevételekkel, de hátha bejönnek a bűvész- mutatványok, csak csinálják. Távolodik viszont tőlünk annak a lehetősége, hogy a vártnál magasabb adóbevételek láttán az intenzívebb osztogatás helyett közter- heinket csökkentsék. Pedig a vállalkozók szinte egyöntetű véleménye szerint az adók helyett ezentúl inkább a társadalombiztosítási járulékokat kellene csökkenteni. Vagyis a kormány magasan hagyná a hozzáadottérték-adót, viszont a többletbevételből növelné, mondjuk, az egészségügy támogatását. Ez lehetővé tenné a kötelező járulékok csökkentését, vagyis mindenki jól járna. Jövőre nyilván szükség lesz egy-két hangulatjavító intézkedésre, így kíváncsian várjuk, melyik utat választják. A kormánypártok számára a héten különben is jó hír érkezett. Egy szociológiai felmérés szerint minden idők legkeményebb két reforméve ellenére nem csökkent lényegesen a támogatottságuk. Az SDKÚ 5 százalék- pontos vesztesége jó kis vitatéma, az ANO 3 százalékpontos csökkenése abszolút értékben nem sok, bár Pavol Rusko emiatt eltűnhet a jól megérdemelt süllyesztőben. Összesítve viszont a választók bizalma töretlennek nevezhető, és ez valószínűleg az érintett politikusok számára is meglepetés. De azoknak is, akik nem kifejezetten optimistán gondolnak azokra az időkre, amikor esetleg Robert Fi- co vezetné ezt az országot. A jövő évi költségvetéshez visszatérve: majd meglátjuk, mennyi súlya lesz a kormányban nehezen kialkudott kompromisszumnak a parlamentben. A csont nélkül átcsúsztatott egészségügyi reform láttán egy állami költségvetés csak retorikai gyakorlatnak tűnik. Pénz nincs, a független képviselők a szavazatokért viszont igényt tartanak támogatásokra szűkebb pátriáik számára. Igyekezetük szívbe markoló, csak éppen politikai szempontból teljesen érthetetlen. Éppen a kormánypártok voltak azok, amelyek édes egyetértésben vetették el a kombinált választási rendszer bevezetését, így még a leghasznosabb regionális képviselő számára is csak egy pártlista előkelő helye az egyedüli garancia a túlélésre. Persze ne legyünk teljesen cinikusak, lehet, hogy a parlamentünk valóban hemzseg az olyan független képviselőktől, akiknek szíve kizárólag a régiójuk érdekében dobog. Az elmúlt napokban az Orange mobilszolgáltató kemény kampányt folytatott a Slovak Telecom és az Eurotel tervezett egyesülése ellen. Ennyi valóban kijár egy olyan eseménynek, amely átrendezné a legnagyobb hasznot produkáló hazai iparág viszonyait. A változásra viszont mi is készülhetünk. Az Eurotel bekebelezése egyben névváltoztatást is jelent majd, azt pedig az elmúlt egy évben már Magyarországon láthattunk, milyen kampánnyal jár a T- Mobile márkanév bevezetése egy új piacra. A legjobb persze az lenne, ha a verseny a szolgáltatások árában is megmutatkozna, mivel a két jelenlegi szolgáltató ilyen szempontból egy ideje meglehetősen lagymatag konkurencia- harcot folytat. VENDÉGKOMMENTÁR Tudat- és maghasadás LOVÁSZ ATTILA Amikor Prokop Divis cseh feltaláló szülőháza udvarán felszerelte az első villámhárítót, nagyon száraz év volt, a falubeliek egzisztenciája forgott kockán. Jöttek is a jó parasztok, és a sátán oszlopát, amely a villámokkal együtt a termést is elhajtotta, le- döntötték. A szlovákiai atomlobbi képviselői feltehetően úgy tekintenek a nukleáris energiától ódzkodó polgárokra, mint ahogyan Divis tekinthetett a villámhárítót ledöntő parasztokra. Pedig az analógia nem helytálló, a villámhárító egy darab vas, amelyről kiderült, semmüyen hatással nincs a felhőkre. Az atomenergia felhasználásának következményeiről viszont sok mindent nem tudunk még. Szlovákia, e pici kis ország már most jelentős atombázissal rendelkezik. Anélkül, hogy saját radioaktív forrásai lennének, anélkül, hogy az energiaipar mögött egy hatalmas ország gazdasági teljesítménye legyen, s anélkül, hogy valaki sejtené, mi lesz a kifáradt fűtőelemekkel, mint radioaktív hulladékkal. Egyelőre csak tároljuk. Meddig? Mennyit? Ki tudja... Rusko szerint értelmetlen bezárni a V-l-es és a V-2-es blokkot Jaslovské Bohunicében, és fölépíttetné még a mohi erőmű hármas és négyes blokkját is. Miközben azon morfondírozunk, helyes-e, hogy közbeszerzéseink 62 százalékát a nem nyilvános tárgyalás módszerével hajtják végre (amit inkább kivételnek szánt a jogalkotó), nem is tudatosítjuk, hogy Mohi 1 és 2 felépítése csak háromszor annyiba került, mint ahogyan tervezték. Nem emlékszünk arra, hogy a nem nyilvánosan beszerzett (kormány- hivatalból kézi irányítással szerelt) biztonsági rendszer miatt az Európai Fejlesztési és Beruházási Bank nem adott hitelt Meciaréknak, emiatt viszont Kozlík pénzügyminiszter csak gyorslejáratú hitelt tudott szerezni az oroszoktól. A hitel átütemezett törlesztését még mindig nyögjük. Nem emlékszünk arra sem, hogy a villamos művek 2001-re nagyjából 70 milliárdos mínuszt termelt, s ez azért szép összeg. Nem emlékszünk arra sem, mekkora felárakkal dolgoztak nagyberuházásokon főleg hazai vállalataink, megtömve a klientúrákhoz tartozó menedzserek zsebét, és biztosítva egy látványos mesterséges foglalkoztatást. Arra sem bírunk visszaemlékezni, hogy a kormány 2000-ben lehetővé tette Mohi felépítését, ha lesz rá magánberuházó. A Rusko szerint kivételesen előnyös akcióra azóta nem akadt érdeklődő. Nem úgy lesz ez, hogy a beruházás csak akkor érdekes, ha az adófizetők pénzével támogatjuk meg kissé? A szlovák média csupa olyan emberek nyilatkozatait közli, akik feltehetően a maghasadásról utoljára a gimnáziumban hallottak, de nem álltak egyesre fizikából. Felelős politikai elitünk válaszokat azonban nem ad, nagyberuházásba kényszerítené az országot, és olimposzi magaslatokról fütyül arra, hogy valaki esetleg joggal fél, a másik része meg hallgat. Vagy az atomenergia olyan, mint a hazaárulás? Hiszen Bifak mondta 1995-ben, hogy a hazaárulás ténye csak a dátumtól függ... Nos, úgy látszik, a nukleáris koncepció is. Hiszen a polgár majd megfizeti. JEGYZET Távlat és valóság BUCHLOVICS PÉTER Csupa remek ötlet, terv, elképzelés - mormoltam magamban az Ister-Granum Eurorégió legutóbbi konferenciáján, csak hát mindebben a nagypolitikának is lépnie kellene, minél gyorsabban. Persze, botorság lenne az alulról jövő kezdeményezéseket felülről várni - ez a fajta meddő hozzáállás már többször is megbosszulta magát, viszont az ember igenis elvárja, hogy Magyarország és Szlovákia közt minden téren megteremtődjenek a határon átnyúló kistérségek működésének törvényi feltételei. Nem a civil és önkormányzati kezdeményezésekkel van tehát gond, hanem figyelembevételükkel, mozgásterük biztosításával. Mert a felvázolt jövőkép roppant szimpatikus: például integrált egészségügyi hálózat mindkét oldalon, egységes információs rendszer az esztergomi és a párkányi régió önkormányzatai között, sőt az egyes hivatalok, cégek, iskolák között is, közös megfigyelő- rendszer kiépítése környezetvédelmi és egyéb katasztrófák esetére, a munkahivatalok közti on-line együttműködés, borút és kerékpárút kiépítése. Ha ennek csak a fele valósul meg mihamarább, akkor a hétköznapokból is eltűnik az államhatár. Hát még akkor, ha mondjuk, Lévától fut majd Párkányig egy szélessávú út, lesz teherhíd, de legalább teher- komp, mintegy köldökzsinórként a dorogi meg az ebedi ipari park között, végre megépül az Ipolydamásd és He- lemba közti híd, Ipolyszalkán éjjel-nappal nyitva lesz a határátkelő... Mindezek pillanatnyilag csak szép szavak. Az Ister-Granum már fel tud mutatni eredményeket: a teher- komp-összeköttetés valószínűleg már a jövő évben beindulhat, az eurorégió gazdasági-információs portálja is heteken belül működni fog. Elkészült a térség civil katalógusa, a szlovákiai oldalon decemberig megteremtik az önkormányzatok közti gyors információcserét biztosító számító- gépes hálózatot, kulturális téren pedig már eddig is rendeztek közös fesztiválokat, s lesz közös könyvsorozat, menetrend és telefonkönyv is. Mégsem lehetünk elégedettek. Mert az egyszerű ember majd akkor döbben rá a regionális együttműködés előnyeire, ha egy párkányi beteget nem kell őrült iramban Érsekújvárba furikázni, mert elég átvinni őt a hídon. Ha mindez a legnagyobb természetességgel válik a mindennapok részévé.
