Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-09 / 234. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 9. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Az orléans-i szűz szombat 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc sz., vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Macska a forró tetőn sz. 19 Jelenetek egy házasságból v. 19 KASSA THÁI.IA SZÍNHÁZ: Hamlet sz. 18 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: II. József v. 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) sz., v. 18, 20.30 MLADOST: Latin filmek - Bolondos Juana (sp.) sz. 17.30 Portugáliai Inés (port.) sz. Távol Vietnamtól (ff.) v. 17.30 Az elbűvölt király (sp.) v. 20 ÁUPARK - PALACE: A Bourne- csapda (am.) sz., v. 15.10,17.20, 18, 19.30, 20.20 Stepfordi feleségek (am.) sz., v. 14.50, 17.10, 21.10 A falu (am.) sz., v. 16.10, 18.30,20.50 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) sz., v. 15.10, 17.20, 18,19.30, 20.10. Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) sz., v. 14.30, 16.50, 19 Terminál (am.) sz., v. 15.30,18.20,21 Post Coitum (cseh) sz., v. 15.40,17.50,20.10 KASSA TATRA: Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) sz., v. 16,18, 20 CAPITOL: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) sz., v. 16,18,20 ÚSMEV: A Bourne-csapda (am.) sz., v. 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Trója (am.) sz. 18 Baromi jó 2 (cseh) v. 18 GA- LÁNTA-VMK: Garfield (am.) sz., v. 16.30 Pokolfajzat (am.) sz., v. 19 DUNASZERDAHELY - LUX: 21 gramm (am.) sz., v. 19.30 NAGYMEGYER- SLOVAN: Trója (am.) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR- MIER: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) sz., v. 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Én, a robot (am.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Időzavarban (am.) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: A falu (am.) sz., v. 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (am.) sz., v. 15.30, 17.30, 19.30 Argó (magy.) sz., v. 16.15, 20.15 A Bourne-csapda (am.) sz., v. , 15.30,17.45, 20 Csajok a csúcson 2 (ném.) sz., v. 18.15, 20.30 A falu (am.) sz., v. 15.45,18, 20.15 Feketék fehéren (am.) sz., v. 16.15, 18.15, 20.15 Stepfordi feleségek (am.) sz., v. 18.30, 20.30 A tűzben edzett férfi (am.) sz., v. 14.45,17.30, 20.15 Egressy Zoltán „csodálatos fekete komédiája” Sóska, sültkrumpli angolul FÖLDESSY DÉNES Londonból ért haza Budapestre Egressy Zoltán fiatal drámaíró, akinek zsinórban játsszák a darabjait Szlovákiában. Ilyen sor ritkán alakul ki: a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban a Portugál van műsoron, ugyanez Kassán ugyancsak szlovákul, ahol a magyar Thália Színházban nemrég a Három koporsó magyar ősbemutatója volt, és Füleken a Zsákszínház nevű kis teátrumban is a Portugált játsszák magyarul. Turócszentmártonban és Nagyszombatban pedig ez idő tájt tárgyalnak egy-egy műve szlovák premierjéről, ráadásul Kassán is újból szóba került egy magyar nyelvű Egressy-bemuta- tó. És most - Londonban a Sóska, sültkrumpli. Ha jól számoljuk, az elmúlt negyven évben ő az ötödik magyar szerző, akinek Albion fővárosában, angolul adták elő egy művét. Nagy szó! London pedig nem csak Albion ködországnak, hanem a színházi világnak is az egyik, ha nem a legjelentősebb fókusza. Innét jó esetben kitaposott út vezethet a színpadi világhír felé. Igaz, nagyon nehéz nem angol és nem angolszász darabnak színpadra kerülni. De ha sikerül!... Eljő egy más országbeli zsenijelölt drámaíró, bemutatják valahol London külvárosában, aztán ha tényleg zseni, akkor beviszik a West Endre, majd nekilódulhat a nagyvilágba, nagymenő szerzőnek. Sok világsiker innét és így indult, például Jazmina Reza pályája. London melyik külvárosi színházában... Nem külvárosiban, egy középlondoni kis művészszínházban, a New End Theatre-ben mutatták be. Csak tizenegy megállóra a Trafalgartól. Van a darabnak egy nagyon jó angol fordítása, Mike Kelly műve, aki tud magyarul, Budapesten élő angol színész, Pest angol nyelvű színházában, a Mer- linben már elő is adták a Sóskát angolul. A londoni Magyar Kulturális Intézet segítségével pedig két másik darabomat felolvasó színpadon mutattak be. Elsősorban tehát az intézetnek köszönhető, hogy Londonban megismertek és elismertek. A bemutató a jelenleg is zajló, óriási sikerű Magyar Magic nevű kulturális rendezvénysorozat keretében történt. Közönség? Kritika? A közönség mindenesetre nagyon jól fogadta, de még meg kell várni a kritikákat. Eddig csak egy jelent meg, ebben „splendid black comedy”-nek, vagyis „csodálatos fekete komédiá”-nak nevezik. És a premier utáni partin egy kritikus azt mondta: Beckettre emlékeztet... Mi a véleménye a színészekről? Fekete Péter magyar rendező állította színpadra, s a három férfiszerepre három különböző alkatú, játéktempójú színészt választott ki. Ez még érdekesebbé teszi az előadást. Komédiát játszanak, nagyon belülről, minden mondatát nagyon megélve. Kellemes meglepetést okozott a kassai Thália Színház új bemutatója, a Hamlet A kizökkent idő helyretolása (Velem együtt) sokan féltek attól, hogy a Hamlettel túl nagy fába lesz vágva az a bizonyos fejsze. A kassai Thália társulata azonban meggyőző, sőt bizonyos pontokon rendkívül izgalmas előadást prezentált csütörtök este, bebizonyítva, hogy van még remény a keleti végeken. JUHÁSZ KATALIN Shakespeare Hamletje esetében sok helyet takaríthat meg a recenzens, a történetet ugyanis nem kell ismertetnie. Olyan ez a darab, mint a festészetben a Mona Lisa, a szobrászatban a Dávid, a zenében a Bolero. Minden színész, minden rendező álma. És mivel örök értékeket hordoz, minden korban aktuális. Ez a szöveg olyan, mint a jó minőségű agyag: az alkotón múlik, mivé formálja. Beke Sándor rendező Jan Kott Hamlet-tanulmányát vette alapul, amely a múlt század hatvanas éveinek elejéről származik, és jól át van itatva politikával. A „Dánia börtön” megállapítás a hatvanas évek Lengyelországában természetesen mást jelentett, mint a huszonegyedik századi Kassán, viszont az az igyekezet, amellyel a színészek egyszerre szeretnének maiak lenni, illetve megfelelni a shakespeare-i követelményeknek, nem változott. És mivel személy szerint nagyon elegem van a politikából, örömmel konstatáltam, hogy a színészek számára is inkább a figurák közötti viszony- rendszer volt érdekes. A modern fílinget a díszlet, a kizárólag ütősökből összerakott, hangulatfokozó zene, valamint a videóvetítő segített előidézni. Rendkívül hatásos a darab eleji tűzijáték vagy a szellem felbukkanását megelőző holdas éjszaka képe. Nagy kár, hogy mindez csak a nézőtér bal oldaláról élvezhető maradéktalanul, a másik oldalon ülők a háttérnek csak egy részét láthatják, így a második felvonásban vetített vízbefúlásból is inkább a vizet nézhetik, Ophéliát csak részben. A hatalmas ablakra emlékeztető díszletelem viszont sokoldalúan ki van használva, Jozef Hascák több közepes kulissza-alkotás után végre valóban izgalmas dolgot csinált Kassán. De nézzük a színészeket, mert bár az előadásból sok vizuális elem is megmarad a nézőben, mégis mindenki arra kíváncsi, milyen Hamlet Petrik Szilárd, ki az a Kerekes Éva, és hogy sikerült a sírásójelenet. Nos, Petrik Szilárd végre-valahá- ra kapott egy olyan szerepet, amelyben megcsillanthatja valódi képességeit. Sértődés ne essék, de a szellemileg magasan környezete fölé emelkedő dán királyfit csak valóban intelligens, érzékeny színész játszhatja, sőt az sem árt, ha civilként is kapott már néhány pofont az élettől. Ez a Hamlet egyszerre lázadó kamasz, tépelődő filozófus, neurotikus értelmiségi és szomorú bohóc. Megkockáztatom, hogy Ophéliát így még senki sem küldte zárdába: abban a rövid mondatban benne volt a féltés, a vad esze- lősség, a külvilág felé mutatott póz, egyszersmind a tudat, hogy szavai nem lesznek jó hatással a lányra. Kerekes Éva negyedéves színművé- szetis, és telitalálat Ophélia szerepére. Ha a diploma megszerzése után Kassára szerződne, sokat nyerne vele a társulat. Félénk és határozott, szexepiljét ártadansággal kombinálja, megőrülése „hihető”, halálba menetelével pedig űrt hagy maga után a színpadon. Bocsárszky Attila (Claudius) az előadás harmadik meglepetése, szintén megérdemelt már egy igényes szerepet. Fokozatosan alakul át szerelmes férfiból gyilkos fenevaddá, az istennel való „egyezkedése” különösen emlékezetes. Ó volt egyébként a vívójelenetek koreográfusa is, ezért megilleti még egy kalapemelés: ritkán sziszeg ennyit a kassai közönség, mint a kaszkadőröket megszégyenítő csörték alatt. Ze- tyák György (Laertes) korrekt alakítást nyújt és remekül vív, Dudás Péter (Polonius) pedig gyakran mosolyt csal az arcokra, annak ellenére, hogy eléggé irritáló figurát játszik. A két együgyű és számító barát, Rozencrantz és Guildenstern szerepe, nem könnyű feladat, Flórián Róbert Szabolcs és Maneses István viszont úgy téblábolnak a színpadon, ahogy két „szivacstól” ez elvárható. A sírásó-jelenetben pedig Várady Béla viszi a prímet, aki hetvenes évekbeli melósnak öltözve adja a szocreál bölcsel- kedőt, némiképp kilógva ugyan a jelmezes társaságból, ám szere- tetre méltóan kelet-európaivá téve a figurát. Talán a „szeretette méltó” meghatározás illik legjobban Cibula Péter Horatiójára is. Ez a színész lassan szintén megérdemelne már egy főszerepet, gyaníthatóan nagy tehetség. Gertrudis szerepét Kövesdi Szabó Mária kapta, ami nem meglepő, tekintve, hogy temperamentumban, korban és karakterben egyaránt ő kínálkozik a pillanatnyi legjobb megoldásnak. Néha mintha azt se tudná, mi történik körülötte, miért neheztel rá a fia, és egyáltalán, mi rossz van abban, hogy halott férje öccsével „fut”. Legjobb pillanata az, amikor Ophéliát búcsúztatja a sírnál. Az egész gárdáról elmondható, hogy nem szavalnak, hanem beszélnek, a versdallam és ritmus csak a könnyebb értelmezést segíti. Az előadás tempós, pergő, ám abszolút mértékben követhető. Beke Sándor, úgy tűnik, ugyanazt fedezte fel a Hamletben, amire Mészöly Dezső is felhívta a figyelmet, nevezetesen, hogy a darab jelenetezése nagyon hasonlít a film snittjeire. A film pedig igazi huszonegyedik századi művészeti ág, és ne feledjük, hogy a Hamletben van szerelem, politika, akció, konspiráció, intrika, humor, sőt nyolcán halnak meg benne - azaz tökéletesen alkalmas korunk nézőjének lekötésére. A kassaiak azonban nem mo- dernkedik túl a dolgot, például az Arany-fordításhoz nyúltak, talán a szállóigék miatt, talán azért, mert ez szerepel az iskolai tankönyvekben, számunkra Arany nyelve egyenlő Shakespeare nyelvével. (A későbbi kísérletek - például Ná- dasdy Ádám fordítása - nálunk egyelőre csak az ínyenceknek okoznak örömet). A Hamlet műfaját Kassán is nehéz pontosan meghatározni, mert többféle drámatípus keveredik benne attól függően, hogy müyen szemszögből nézzük a történetet. A rendező előzékenyen nyitva hagyott néhány kaput, így a néző bizonyos fokig szabadon értelmezhet. Nekem például nagyon aktuálisnak tűntek azok a „rendezői instrukciók”, amelyeket Hamlet, illetve Shakespeare a színészeknek ad. Éreztem belőle, hogy Petrik Szilárd számára fontos a színház, annak ellenére, hogy manapság nehéz versenyre kelni a filmmel, a videóval és az internettel, annak ellenére, hogy a munkafeltételek mostohák, hogy a szlovákiai magyar színészek folyamatosan mártírszerepet játszanak, hogy az időből csupán pillanatokra lehet kiszakadni, és a visszazökkenés annál fájóbb. A miskolci MissionArt Galéria nemzetközi vándorkiállítása a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Frízbe foglalt európai történetek MISLAY EDIT Pozsony. Európa fríz / MISSIONartLINE a címe annak a különleges kiállításnak, amelynek a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete ad otthont. A MISSIONartLINE találó elnevezés: egyrészt magában foglalja a kiállításon felsorakoztatott, művészi vonalat (line) alkotó munkákat, másrészt a kiállítás kiödője, a miskolci Mission Art Galéria nevét. A kiállítások rendezésével, műkereskedéssel foglalkozó galéria két művészettörténész alapítójának, Jurecskó Lászlónak és Kishonthy Zsoltnak a fejében született meg az ötlet, hogy Magyarország európai uniós csatiako- zása alkalmából egyfajta „művészi csatlakozásra” kérjenek fel kortárs magyar művészeket. A témát és a technikát az alkotók maguk választhatták meg, egyedül a mű mérete volt kötött. A képek aztán egymás mellé helyezve egy XXI. századi, az európai kultúra bölcsőjét, Görögországot is felidéző frízzé álltak össze. A kiállítást Miskolcon, Budapesten és Bécsben láthatta már a közönség - ez utóbbi helyszínen éppen Magyarország EU- csatlakozásának időpontjában, idén tavasszal. Bécsben osztrák művészek alkotásaival bővült az Európa fríz, itt, Pozsonyban pedig még tovább növekedett Viktor Hűlik, Róbert Jancovic, Varga Emőke és Lukács Zsolt révén. „A művek szalagszerű megjelenítése a kötődés, az összetartozás képzetét erősíti, együttes megjelenésük a közösségi létet szimbolizálja. Az egyes képekből, a részletekből, a sajátosságokból áll össze az egész. A képeket alkotó művészek különböző áramlatokat képviselnek, más a formanyelvük, más a kifejezési módjuk, más a gondolatviláguk is. Ám itt éppen ennek a sokszínűségnek van helye és létjogosultsága, abban a megközelítésben is, hogy az Európai Unió politikájában a kulturális sokszínűség érték, Európa különlegessége és ereje, amelyet mindenképpen meg kell őrizni” - mondta a kiállítás megnyitóján Győrffy Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete. Berényi József, a szlovák külügyminisztérium államtitkára köszöntőjében kiemelte: az, hogy a kiállítás immár a harmadik európai országba látogatott el és továbbiakba vándorol majd, újabb alkotásokkal bővülve, egyértelműen jelzi, hogy az EU-hoz való csatlakozás a közép-európai nemzetek számára nem veszteséget, hanem gazdagodást jelent. „Annak ellenére, hogy más nyelvet beszélünk, és időnként nem értjük egymást, épp a művészet az, ami a leginkább közel hozhat egymáshoz bennünket” - hangsúlyozta Berényi József. Az európai történetekből összeállt izgalmas, hangulatos fríz október 28-áig látható a Magyar Intézetben. (Somogyi Tibor felvétele) Az előtérben Petrik Szilárd és Cibula Péter (A színház archívumából)
