Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-08 / 233. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 8. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 40. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Petőfi Sándor szobra. E héten az 500-500 koronát özv. Fráter Katalin ladmóci, Molnár Erzsébet lénártfalvai és Csicsman Éva deáki olvasónk nyerte. Gratulálunk! SZÍNHÁZ KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: II. József 19 MOZI POZSONY PÓLUS - METROPOLIS: A Bourne-csapda (am.) 16.20, 17.35, 18.25, 19.40 Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) 16.50, 19 A falu (am.) 17, 21 Stepfordi feleségek (am.) 15.05,18.05 KASSA TATRA: Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) 16,18, 20 CAPITOL: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) 16,18, 20 ÚSMEV: A Bourne-csapda (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: A főnököm lánya (am.) 18 GALÁNTA - VMK: Dirty Dancing 2 (am.) 19 DUNASZERDAHELY - LUX: 21 gramm (am.) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Én, a robot (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Pókember 2 (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: A falu (am.) 16.30, 19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (am.) 15.30, 17.30, 19.30 A Bourne-csapda (am.) 15.30,17.45, 20 Csajok a csúcson 2 (német) 14.15,18.15, 20.30 Feketék fehéren (am.) 16.15,18.15, 20.15 Szüzet szüntess (am.) 13.15,15.15 A tűzben edzett férfi (am.) 14.45,17.30,20.15 Elfriede Jelinek az irodalmi Nobel-díjas Ő a tizedik díjazott nő MTI-HÍR Stockholm. Az osztrák Elfriede Jelinek regényíró és költő kapta a 2004. évi irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás Jelinek regényeinek, színdarabjainak „zenei kontrasztjait” emelte ki, amelyek „különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát”. Legismertebb regénye is a zene és az ember viszonya körül forog: A zongora- tanárnő 1983-ban jelent meg, 2001-ben Michael Haneke készített nagy sikerű filmet belőle Isabelle Huppert-rel a főszerepben. Jelinek irodalmi pályáját költőként kezdte. Ugyanolyan „provokátorként” tartották számon, mint két, szintén világhírű kortársát, Thomas Bernhardot és Peter Handkét. Az 58 esztendős Elfriede Jelinek személyében a lengyel Wislawa Szymborska 1996-os kitüntetése óta először kapott nő irodalmi Nobel-díjat. (Képarchívum ) A Pátria rádió kétnapos kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton 7-től fél 12-ig a Hétről hétre c. zenés, publicisztikai magazinunkat hallhatják. A Délidő vendége Zászlós Gábor, a TriGránit Office Rt. Vezérigazgatója, aki Szlovákia gazdasági kilátásairól beszél. A Tékában 13 órától a Kassán élő Kozsár Zsuzsanna írónőt kérdezzük legújabb munkáiról. A jubileumát ünneplő Kulcsár Ferenc költő verseit mondja. 13.30-tól Keresd a nőt! 15 órától A kultúra világában a 35 éve alakult kassai Thá- lia Színházzal foglalkozunk. A 16 órai hírek után Köszöntő, majd nyelvi vétségeinkről lesz szó 1 percben. 17.30-tól Napzárta. Vasárnap 7-kor hírekkel, sporthírekkel indul műsorunk. 8.05- kor: A hét Londonban. A Világosság református műsora 9.05-kor kezdődik. 10 órakor hírek, majd a Gyerekzsúrban folytatódik János vitéz története. 11 órától az Ifjúsági műsorban beszámolunk az újonnan létrejött dél-komáromi Fide- litasról, majd egy fiatalemberről, akinek mindene a cserkészet és a filmezés. 13 órakor a Térerő Műhely-mellékletében a Győri Stúdió két riportja hangzik el. 14.05-kor Kaleidoszkóp, melyben a diós- patonyi Ravasz Hajnalkát arról kérdezzük, miért választotta leendő hivatásául a lelkipásztori pályát. Bíró László Péter vegyészpro- fesszOr a nanoszerkezetek kutatásának problémakörével ismertet meg bennünket, majd a duna- szerdahelyi Szüllő György szólal meg, akinek a genealógia az egyik kedvenc időtöltése. Lengyel Tünde levéltáros is a múltat kutatja, mindenekelőtt a nők társadalmi helyzetét a középkorban és az újkor hajnalán. 15 órától Őszidő, fél négytől a Martosról és Naszvadról Magyarországra telepített Jóba Jánossal és a Nagy testvérekkel az áttelepítésre emlékezünk. A Köszöntő és a Napzárta után 18 órakor fejeződik be közvetítésünk. (Nyit.) II. József a felvilágosodás filozófiáját szerette volna átültetni a gyakorlatba - és az államot felszabadítani Provokatív kérdések Komáromban (Dömötör Ede felvétele) Ma kerül sor a 2004/2005- ös évad első premierjére Komáromban. A Jókai Színházban Szomory Dezső II. József c. drámáját mutatják be. Az előadás kapcsán a produkció rendezőjével, Verebes Istvánnal beszélgettünk II. Józsefről, a színház provokatív voltáról és a zsidózásról. ZSELINSKY MIROSLAV Miért épp a Szomory-féle II. Józsefre esett a választás, szemben a sokkal ismertebb Németh László-darabbal? Azt gondolom, hogy mindkét mű hasonlóképpen ismeretlen, ugyanis ritkán játsszák őket színházaink. Azért választottuk mégis a Szomory-darabot, mert nagyobb sikert rejt magában: van benne egy románc, amely vonzza azt a közönséget is, amely a darab filozófiájára kevésbé kíváncsi, szemben Németh László szárazabb és történelmibb megközelítésével. A darab felfogható úgy, mint egy humanista, liberális állás- foglalás? II. József programja benne van az emberi szabadságjogok kiáltványában: egyenlő jogokat, kötelességeket, egyenlő teherviselést, ideológiai és vallásszabadságot akar. Ezek nem liberális, hanem humanista eszmények. Azért nevezhetjük mégis liberálisnak, mert a hagyományokat nagyon radikálisan és hallatlan érzéketlenséggel töri meg. Ebbe bukik bele. Ugyanis nem lehet „vegytiszta” következetességgel végrehajtani egy politikai programot. A valóság sokkal sokszínűbb és szo- rítóbb, semhogy az ember ne tegyen engedményeket. Az eszközök szentesítik a célt, vagyis olyan eszközöket kell választani, amelyek reményteljesebbé teszik a cél elérését. II. Józsefnek nincs nemzeteszménye; egy nagy Ausztriát irányít, mégis európai relációban gondolkodik. A felvilágosodás filozófiáját szeretné átültetni a gyakorlatba, az államot szeretné felszabadítani, s teljesen mindegy neki, hogy Magyarországról vagy Ausztriáról van-e szó. Ez számára nem nemzeti ügy, hanem cél, küldetés - egy „projekt”. Mi az ön célja az előadással? Ez az előadás több olyan kérdést vet fel, amiről beszélni kell. A legfontosabb kérdés az, hogy végre lehet-e hajtani egy olyan globális reformot, amely figyelmen kívül hagyja mindazokat a mozzanatokat, indulatokat, amelyek ellentmondanak annak, hogy hamar megvalósuljon. Mindennek az aktualitása tetten érhető az európai közösséghez való csatlakozásunk konfliktusaiban. Hasonló kérdések merültek fel a NATO- hoz való csatlakozásunkkor is, amit én egyébként elleneztem. Képes-e egy társadalom, egy intézményrendszer, egy lelkűiét elviselni azt a traumát, hogy ilyen rövid időn belül egyszer a Varsói Szerződés, egyszer pedig a NATO tagjai vagyunk? Az én válaszom: nem. Másik fontos kérdés, hogy miközben az interneten angol nyelven rengeteg mindenhez hozzá tudok férni, és angolul tudom taníttatni a gyerekemet, fogékonnyá tudom-e őt tenni a magyar kultúra iránt? Jól beszél majd több idegen nyelven, de vajon tisztában lesz-e az ország hagyományaival és történelmével? Ha ez nem együtt történik, ha nem tudunk patrióta világpolgárokat nevelni, akkor többet vesztünk, mint amennyit nyerünk. Tanulnunk kell II. József bukásából. Ez a történet ugyanis - bár jeles és dicsérendő, de - kudarc. „Mit tettem én?” - kérdi a császár a darab végén. „Felséged tévedett” - válaszol Kaunitz. És ez a realitás. A színház évadnyitó gáláján az ön személyét támadó szórólapok tűntek fel. Egy vitatott megítélésű Habsburg-uralko- dóról szóló előadás tovább szíthatja az indulatokat... Engem nem sért, amit írtak, mert csacsiságnak tartom. Jobban zavar az, hogy nem tudom, kik írták, de bármikor hajlandó lennék vitatkozni velük. Megkérdezném tőlük, hogy mit tettek ők a magyarságért? Több-e az vagy kevesebb annál, amit én az elmúlt harmincöt évben tettem? Ezen a nyelven játszottam, rendeztem, írtam. Hány honfitársamnak szereztem örömet ezen a nyelven?! Ők mit állítanak szembe ezzel? A kiáltványírást, a pofázást? De mi a nemzet haszna ebből? Hol a teljesítmény, amely hajlandó megmérkőzni velem? Itt egyszerű, mezei zsidózásról van szó, semmi egyébről. Mindez természetesen anélkül, hogy ismernék a kereszt- levelemet; de én nem szándékozom őket felvilágosítani erről, ugyanis, ha valahol zsidóznak, akkor zsidó vagyok, ha cigányoz- nak, akkor cigány vagyok, és ha - például Kassán vagy Komáromban - magyaroznak, akkor magyar vagyok. De csak akkor. Egyébként én nem jelenek meg ezeken a frontokon, de tisztában vagyok azzal, hogy provokatív a személyiségem. Ezt nem is tagadom. A színház is provokáció. Olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre kellemeden válaszolni. A II. József-előadás után nyilván kételyekkel terhesen rágódnak majd provokatív kérdéseinken a nézők. De nem baj - ez a célunk. Három nap alatt kilenc koncert - a kassai GeS klub ajtajára szombaton ki kellett tenni a „Megtelt” táblát Három nap a dzsessz jegyében JUHÁSZ KATALIN Tudták önök, hogy a holland kulturális minisztériumban külön dzsessz-főosztály működik? Hát igen, ettől még messze vagyunk, pedig nekünk is lenne kikkel dicsekednünk, itt van mindjárt Henry Tóth, a gitáros, Marián Cekovsky, a fiatal billentyűs és zeneszerző vagy az aranytorkú Peter Lipa. Mindhárman felléptek a X. Kassai Nemzetközi Dzsesszfesztiválon. A fesztivál főszervezője Szabados Géza, a GeS szervezőiroda vezetője volt, aki a műfaj legszorgalmasabb hazai propagálóinak egyike. Az én kedvencem az extravagáns holland trombitaművész, Eric Vlo- eimans lett, aki igazi szupergruppot verbuvált maga köré. Tavaly már játszott Kassán egy másik formációval, csakúgy, mint Ernst Rej- seger, a cselló fenegyereke, aki legtöbbször nem rendeltetésszerűen használja hangszerét: dobol, gitározik rajta, ha pedig vonóval esik neki, abból ipari zajok vagy humoros nyüstölés lesz. Idén még porszívózott és hokizott is csellójával. A lírai alkatú zongorista, Harmen Fraanje és a vidám gitáros, Anton Goudsmit saját hazájukban szintén prófétáknak számítanak, a négyük alkotta Boom Petit kvartettért pedig verekednek az európai koncertszervezők. Hasonló a helyzet a 19 tagú New Cool Collective-vel is. A latin zene és a dzsessz izgalmas fúziójából létrejövő zenéjük vázát a soul és az R’n’B lüktetése adja. A hagyományos big band hangzást olyan izgalmasan elegyítik modern elemekkel, hogy a koncert végén a közönséget is sikerült megtáncoltatniuk. A harmadik holland zenekar, Yuri Honing tenorszaxofonos triója inkább melankolikus improvizációban jó, bár a többnyire középtempós számok egy idő után hasonlítani kezdenek egymáshoz, a hangszerszólók pedig széttördelik a kompozíciókat. A francia Benjamin Moussay egy órán át „gyötörte” a hallgatóságot elvont kortárs-avantgárd zongorabűvöléssel. Üdítő váltás volt utána a cseh Éva Dostálová és latin dzsessz beütésű triója, amelyből toronymagasan kiemelkedett a szlovák Matej Benko zongorista. Ez a fiatalember könnyedén lezongorázta a színpadról az egyébként korrekten éneklő Dos- tálovát. A lengyel dzsesszt egy gitárvirtuóz, Krzystof Piasecki és kvartettje képviselte; ők magas szintű dzsesszrockot játszanak. Peter Lipa fiatalított zenekara a funkytól a sanzonig sokfelé elkalandozik. Talán az időzítés miatt nem ütött akkorát az idei kassai koncert, előttük ugyanis a Benkó Dixiland Band tartott akadémiai székfoglalót. Igazi vérprofik, ráadásul magukkal hozták Berki Tamást, a világ egyik legjobb dzsesszénekesét. A kassai közönséget három nap alatt kilenc koncert várta az elmúlt hétvégén, ráadásul barátságos áron és kifogástalan hangminőségben. Eric Vloeimans és Anton Goudsmit (A szerző felvétele)
