Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-30 / 226. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2004. szeptember 30., csütörtök ________________ 2. évfolyam 39. szám JÓ , HA TUDJUK Harc a házi feladat körül MMMM ismertetés flHHHHI Kisiskolás korunkban sokunkban felmerült, hogy a házi feladat egyeden célja, hogy a gyerekek életét megkeserítse. Felnőtt fejjel persze már belátjuk, hogy aki gyermekkorában nem szokik hozzá az önálló, rendszeres, felelősségteljes munkához, az felnőttkorában nehezen állja majd meg a helyét. A leckeírás segít abban, hogy a gyerekek megtanuljanak utasításokat követni, az idejüket és az energiájukat beosztani, az unalmas feladatokban kitartani, az önálló munkában kreatívan alkotni. Mindez nagyon szép, de hiába van tisztában vele a szülő, a gyerekkel is meg kellene értetnie. Valahogy rá kellene szoktatnia az önálló, felelősség- teljes és lehetőleg eredményes munkára. Hogyan lehetséges ez? Mit tegyünk? 1. Biztosítsunk a tanulás számára megfelelő környezetet! Egy csendesjói megvüágított privát területre van szükség, ahol minden szükséges eszköz (írószerek, tankönyvek, szótár, számológép, stb.) a gyerek keze ügyében van. 2. A gyermek napirendjét úgy alakítsuk ki, hogy meglegyen benne a tanulásra szánt fix idő. Pl. mindennap két óra valamikor a délután folyamán. Tegyük világossá a gyerek számára, hogy a lecke megírása minden más iskola utáni elfoglaltsággal szemben elsőbbséget élvez. 3. A kisebb gyerekeknek gyakran lehet szüksége segítségre tanulás közben. Ezért, ha nem is tanulunk együtt, megkönnyítjük a dolgukat, ha mi is otthon vagyunk, elérhetőek vagyunk, amikor leckét ír. 4. Fokozatosan vezessük rá arra, hogy önállóan dolgozzon. A lustább, önállódanabb gyerekeknek felolvashatjuk a feladat utasításait, megmutathatjuk, hogyan kell használni egy szótárt vagy lexikont. Magyarázzuk el, hogy szívesen segítünk neki, ha elakad, de először önállóan kell erőfeszítést tennie a feladat megoldására. 5. Mutassunk érdeklődést a tanulmányai iránt. Ha a könyveiben szereplő ismereteket érdekesnek és hasznosnak láttatjuk vele, lelkesebben, kevesebb nyüglődés árán készülnek el a házi feladatok! 6. Ne jutalmazzuk a gyereket pusztán azért, mert megírta a leckéjét, megtanulta az aznapi házi feladatot! A tanulás a gyerek kötelessége, felelőssége, amit leginkább a saját jövője érdekében tesz. Felesleges azt a téves elképzelést kialakítani benne, hogy a jó jegyek szerzésével tulajdonképpen nekünk tesz szívességet. Ha jól tanul, fejezzük ki az örömünket és büszkeségünket, gratuláljunk neki, de a régen várt biciklit ne azért kapja meg, mert jó jegyeket hozott, hanem azért, mert örülne neki! 7. A tanulásra fenntartott időt tartassuk be a gyerekkel! Ha azt állítja is, hogy már készen van a leckéjével, vegyük rá, hogy még olvasson valamit vagy a maradék időben rakjon rendet az asztalán! így elkerülhetjük, hogy csak azért összecsapja a leckéjét, hogy minél hamarabb mehessen játszani. 8. Higgyünk a gyerek képességeiben, abban, hogy a szorgalmas munka mindig meghozza a gyümölcsét! Dicséljük meg a sikereiért, biztassuk, ha rossz jegyet kapott! A kritika inkább elkedvetlenít és még jobban megnehezíti a tanulást. Nem segít 1. Ne engedjük, hogy a tanulás ideje alatt be legyen kapcsolva a tv vagy a magnó. A fotelban vagy heverőn fetrengés helyett szorítsuk rá a gyereket arra, hogy asztalnál ülve írja a leckéjét. 2. Ne a tanulás legyen az utolsó szempont, amikor gyermeke iskola utáni napirendjét kialakítja! Bármennyire fontosnak tartja is, hogy a kicsi sportoljon, zenéljen vagy nyelveket tanuljon, nem szerencsés, ha a leckeírásra csak a lefekvés előtti fél óra marad. 3. Ne akaijunk együtt tanulni vele, csak akkor segítsünk, ha erre ő kér! Felajánlhatjuk, hogy kikérdezünk egy-egy nehezebb anyagot fe- leltetés előtt, de ne csináljunk úgy, mintha nekünk kellene számot adnia a tudásáról! Tanítson a tanár, mi maradjunk meg szülőnek! 4. Soha ne írjuk meg a gyerek házi feladatát helyette! Ettől egy lusta gyerek csak még lustább, a tudásában bizonytalan gyerek csak még bátortalanabb lesz. 5. Soha ne kicsinyeljük le, vagy tegyük nevetségessé előtte a feladott tananyagot! Ha rossz vélefnénnyel vagyunk is valamelyik tanáráról, ne nehezítsük meg a gyerek dolgát azzal, hogy ellenszenvünket, lenézésünket nyíltan kifejezzük! A kicsik sokszor a tanító néni kedvéért tanulnak. Könnyebb nekik, ha szerethetik, felnézhetnek rá. 6. Szülőként ragaszkodnunk kell hozzá, hogy a gyerek mindennap megírja a leckéjét, és általában is tegyen meg mindent azért, hogy jó jegyeket kapjon. Bármennyire fontos is azonban, hogy a gyereket rávegyük a tanulásra, ne menjünk bele mindenféle alkudozásba és zsarolásba célunk elérése érdekében! A „megírom a leckét, ha te...”, „Mit kapok, ha nem bukom meg...”, „Egyest hoztam, vegyél nekem...” kezdetű felvetéseket határozottan utasítsuk vissza! 7. Ne hagyjuk, hogy gyermekünk csak látszat munkát végezzen! Nem az a lényeg, hogy valami kerüljön a füzetbe házi feladat gyanánt, hanem hogy igazi erőfeszítést tegyen a tudás megszerzése érdekében. Ha úgysem mehet ki a játszótérre egy bizonyos időpont előtt, akkor kevésbé érzi, hogy „tulajdonképpen ez az anyag nem is olyan nehéz, elég lesz majd óra előtt átnézni.” 8. Sose éreztessük azt a gyerekkel, hogy az, amit tanul, szerintünk unalmas, haszontalan vagy túl bonyolult! Azért mert mi utáltuk a kémiát, ő még akár élvezheti is. Ha valami nehezebben megy, kritizá- lás és fenyegetőzés helyett inkább bíztassuk, segítsünk, ez eredményesebb! (he, s) A tanulók túlterheltek, könnyíteni kell a munkájukat, nehogy elvesszenek a kevésbé fontos részletekben Új könyvek, új módszerek Ki ne emlékezne azokra a szlováknyelv-könyvekre, melyekből még az előző rendszer idején tanultunk? Tele voltak használhatatlan adatokkal, száraz nyelvtani szabályokkal, idejétmúlt párbeszédekkel, melyekből - valljuk be őszintén - nem tudtuk megfelelő színvonalon elsajátítani a nyelvet, s ha nem beszélgettünk volna szlovák ismerőseinkkel, a mai napig nem mernénk megszólalni az államnyelven. HORVÁTH ERIKA A magyar iskolákban használatos jelenlegi szlovák tankönyvekről és az idegénnyelv-oktatásról Köbölkúti Varga Józseffel, az Országos Pedagógiai Intézet tudományos munkatársával beszélgettünk. Mit gondol, jobbak lettek a magyar tannyelvű iskoláknak szánt nyelvkönyvek? Megfelelnek a kor követelményeinek? Az utóbbi években nagy előrelépés történt a szlovák nyelv oktatása terén. A tantervek modernebbek lettek, a középiskolás diákok négy évre nyolc könyvet kapnak, a tankönyvcsomag 4 nyelvtan- és 4 irodalomkönyvet tartalmaz. A nyelvtankönyvek három részből állnak, konverzációból, nyelvhelyességi gyakorlatokból és fogalmazástanminimalizáció elvét tűztük ki magunk elé, nem csak szlovák nyelv és irodalom van a vüágon, hiszen a diáknak ezen kívül még vagy 15 tantárggyal kell megküzdenie, hogy teljesítse a heti megadott óraszámot. A tanulók már így is túlterheltek, nekünk arra kell törekednünk, hogy megkönnyítsük a munkájukat, nehogy elvesszenek a részletekben, a kevésbé fontos dolgokban. Ezt a vezérelvet követve úgy állítottuk össze az irodalomkönyvek tartalmát, hogy az első évfolyamban a realizmusig átveszünk mindent, erre épül a másodikos anyag, mely a realizmustól egészen az 1945-ig tartó irodalommal foglalkozik. A diákok harmadikban a mai szlovák prózairodalomról tanulnak, negyedikben pedig a mai szlovák költészettel, drámairodalommal és irodalomtudománnyal foglalkoznak. Valamennyi esetben a kérdéscsoportok illetve az egyes korszakolások végén lévő összegző kérdések inkább az egészet, az általánosat célozzák meg, semmint a részleteket. Ezek szerint a nyelvoktatásban a pedagógusnak már nincs any- nyira megkötve a keze, mint azelőtt? Számunkra immár nem a pozitivista irodalomtanítás lesz mérvadó, hanem a szövegközpontúság. A szövegből indulunk ki, mert a jövőben csak az ilyen törekvéseknek van létjogosultságuk, hogy elemezzük a művet, következtessünk az általánosból az egyedire, az egészből a részekre és végezetül magaA tankönyvekben a minimalizáció elvét követtük, az érettségi vizsgakövetelményekre összpontosítottunk (Pavol Funtál felvétele) ból, a kommunikációra, a mindennapi életre épülnek, elsőrendű feladatuk, hogy felkészítsék a tanulókat a rájuk váró élethelyzetekre, jobban elősegítsék érvényesülésüket. A konverzációs anyag általában egy újságcikkre épül, ehhez társulnak aztán többnyire a nyelvhelyességi témakörök is. Korszerű témákat mutatnak be, de ez érthető is, hiszen a legrégebbi nyelvkönyv is mindössze 2000-ben jelent meg. Milyen visszajelzéseket kaptak a szakemberektől? Az irodalomkönyvek tematikai felosztása eleinte bizarmak tűnt, sok volt az ellenző és a bíráló, de nem hátráltunk meg. A sabb szinten összefoglaljuk. S mind a nyelvtan, mind az irodalom esetében érvényes, hogy a pedagógus alkotó lény, tehát válogathat az írók felvázolásának mikéntjében, valakinek vagy valaminek a kihagyásában, csak az érettségi célkövetelményeknek eleget tegyen, vagyis globálisan átvegye az anyagot. Összefoglaló témaköröknél a pedagógustól függ, mit tart fontosnak, jelentősnek, vagyis szabad kezet kap a tanítás folyamatában. A tankönyvek minimalizáltak, a pedagógustól függ, mennyit tesz még hozzá a tankönyvi anyaghoz. Fontosnak tartom a mindinkább előtérbe kerülő regionalizációt, vagyis hogy minél behatóbban foglalkozzunk szűkebb pátriánk jelentősebb szerKöbölkúti Varga József: Az összefoglaló témaköröknél a pedagógustól függ, mit tart fontosnak, jelentősnek, vagyis szabad kezet kap a tanításban (Horváth Árpád felvétele) zőivel. A napokban jelent meg egy antológia, melynek Ladislav Cáni professzor és jómagam voltunk a szerkesztői. Ebben az antológiában, be szerettünk volna mutatni kevésbé ismert szerzőket is, akik nem tartoznak ugyan a szlovák irodalom fő áramlatába, ám sokszor műveik nagyobb intellektuális élményt, nyújtanak, mint az ismertebb szerzők. Milyen szerkesztési elvet követtek az antológia összeállításánál? Ez az antológia a legrégebbi időktől egészen napjainkig emel ki egyes szövegrészieteket. Hiánypótló kiadvány született, hiszen szlovák tanítási nyelvű középiskola számára utoljára 1981-ben készült antológia, a 70-es évek végén, Magyarországon kiadott szlovák irodalmi antológiába pedig csak a legjelentősebb írók kerültek be. Ez az új kiadvány speciálisan szlovákiai magyar tanítási nyelvű középiskoláknak készült, a tankönyvben megjelent legfontosabb vonulat szerzőinek sokoldalú bemutatására vállalkozik. Igyekeztem koruknak, felfogásuknak megfelelő szövegeket beválogatni a könyvbe. Néha nem hiányoznak a magyar ekvivalensek sem, hiszen ma már a szlovák anyanyelvű diákok számára is nehéz Hviezdoslav műveit olvasni, ezért a Hájnikova zena mellett ott van a magyar megfelelő is. Olyan verseket, prózai műveket, drámákat választottam, amelyekben érvényesül a dinamizmus, vagyis mindenekelőtt érdekfeszítőek, hiszen ismerem a diákok elvárásait, tíz évet én is lehúztam a katedrán. A diákot a cselekményesség, a jól pergő dialógusok és némi izgalmas egzotikum érdekli. Kiiktattam a monológokat, a hosszú leírásokat, a didaktikus részeket, hiszen az ilyen kiadványnak az elsősorban a feladata, hogy megszerettesse a tanulókkal a szlovák irodalmat, felhívjuk a figyelmet a szlovák irodalom időtálló műveire, de úgy, hogy mindenekelőtt a szövegközpontúság kerüljön előtérbe a pozitivista megnyilvánulásokkal szemben. Ezek az újonnan megjelent tankönyvek és az antológia áttanulmányozása kellőképpen felkészíti a diákokat az érettségi vizsgára? Reményeink szerint azzal, hogy piacra kerültek ezek az új tankönyvek, megkönnyítettük mind a tanárok, mind a tanárok munkáját. A tankönyvekben a minimalizációt követtük, az érettségi vizsgakövetelményekre összpontosítottunk, az antológiában egy kicsit tovább mentünk, és kevésbé ismert írókkal, művekkel ismertettük meg a pedagógusokat és a diákokat. Hiszem, hogy az antológia olvasgatása alatt kellemes időtöltésben lesz részük. Az ilyen jellegű antológiái anyagok pozitív hatással lehetnek mind a pedagógus, mind a diák számára. Mivel az antológia elsősorban a kiegészítő irodalmat közvetíti, a pedagógus ajánlott tananyagként kijelölheti, megkérhet egy diákot arra, hogy referátum vagy korreferátum formájában mondjon véleményt a részletről. Remélhetőleg ez az antológia megkönnyíti majd mind a diákok, mind a tanárok munkáját (Képarchívum)
