Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-25 / 222. szám, szombat

12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 25. MINDENNAPI KENYERÜNK Az aranyborjúk ÉDES ÁRPÁD Ige: „Eközben Jeroboám így gondolkozott: Hátha visz- szakerül a királyság Dávid házához! Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az Úr házában mutassa be áldozatait.... Ezért elhatároz­ta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mond­ta: Eleget jártatok már Jeru­zsálembe! Itt vannak istene­id, ó Izráel, akik kihoztak té­ged Egyiptomból! Az egyiket elhelyeztette Bételbe, a mási­kat pedig Dánba vitette. ” (Ki­rályok első könyve 12, 26-28) A közmondás szerint kétszer nem léphetsz bele ugyanabba a folyóba. Vagy tán még­is megtörténhet? Hi­szen ez az „aranybor- jús” história már egy­szer előfordult koráb­ban is Izráel történeté­ben. Talán a helyzet is általánosan ismertebb, mikor Mózes fönn van a Sinai hegyen a tör­vény tábláiért, és már késik a visszatéréssel, a türelmetlen nép ráveszi Mózes testvérét, Áron főpapot, hogy csináljon már valamit. Ekkor összesze- dette arany ékszereiket, beol­vasztatta, és Mózesnek védeke­zésében azt mondta, hogy „ez lett belőle”. Mintha ő nem is te­hetett volna róla! Akkor is törté­netesen egy arany bikaborjú ke­rekedett ki a dologból. A hegy­ről a törvény kőtábláival vissza­térő Mózes pedig nagy vigalom­ban ekörül táncolva találta a népet. Első indulatában ekkor történt az, hogy földhöz csapta és összetörte az Istentől kapott Tízparancsolatot. De aztán el­égette, porrá zúzta és vízben megitatta az aranyborjú mara­dékát Izráel fiaival, mintegy je­lezve, hogy ez ennyire erőtlen és múlandó. Nem kell okvetlen olyan bálványimádásra gondol­nunk, hogy Áron és a többiek azt gondolták volna, az az arany bikaborjú maga az Isten, csupán valahogy láthatóvá, megfoghatóvá, manipulálható- vá szerették volna tenni az Is­tent. Hogy ha történetesen szükség van rá, akkor kéznél le­gyen. Például a kánaáni Baál- kultuszban Baált is gyakran ilyen bikán állva ábrázolták, hisz a bika már magában is az erő és a termékenység szimbó­luma volt. Új helyzet, új kihívás előtt állt Izráel Jeroboám idejében is. Az ország kettészakadt, a salamoni dicsőség rövid életűnek bizo­nyult, a reményteljes jó kezdet rossz véget ért, első soron azért, mert Salamon élete végén hűt­len lett az Istenhez, feleségei kedvéért bálványkultuszokat is engedélyezett. Fia, Roboám, önteltségben is túltett az apján, ezért az északi országrész, a ti­zenkét törzsből tíz, elszakadt a dávidi dinasztiától, és Jeroboámot tette királlyá. Ez az új uralkodó Istentől csodálatos ígéreteket kapott, az Úr pedig hűséget és engedelmességet várt tőle cserében. De az ő éle­tében még hamarabb beigazo­lódott az, hogy „amit lélekben kezdett el, testben akarta befe­jezni.” Isten oltalmat ígért neki, de mi van, ha a nép az egyetlen jeruzsálemi templomba fog jár­ni, az meg Júdában van, a konkurenciánál. Anélkül, hogy megkér­dezte volna az Isten akaratát, anélkül hogy bízott volna a neki adott ígéretben, a saját feje szerint próbálta megerősíteni pozícióit. Ő sem az istenhitet akarta bálványimádásra cserél­ni, de az Istentől adott szövet­ség ládája helyett (ennek föde­léről, a kérubok közül szólt az Isten!) az Isten zsámolyául csi­náltatott mindjárt két aranybor­jút, rendelt mellé a saját elgon­dolása szerint való (őt kiszolgá­ló!) papokat, ünnepet is rendelt a jeruzsálemi helyett. így az Is­tentől függetlenített kultusz az­tán szükségszerűen bálvány­imádássá lett. Az Isten paran­csait a magáéival helyettesítet­te. Az Istennek való engedel­mességnél fontosabb volt az asszimilálódás, a rossz kompro­misszum, ami a megalkuvás. Nem az Istent szolgálta, hanem a déli országrésszel, a Júdával való konkurencia határozta meg cselekedeteit. Az effajta magatartás aztán később úgy fordul elő a királyok könyvé­ben, mint a „Jeroboám bűne”. De valóban csak Jeroboám bű­ne volt ez, vagy azóta is ott kí­sért, mint az Ádám vétke, és mj magunk is sokszor bukdácsolunk hasonló próbák és kísértések kö­zött?! A nyelvi asszimüációtól az érvényesülést, a sikert várjuk. A vallási asszimiláció pedig az elvüágiasodáshoz vezet. A komp­romisszumnak álcázott megal­kuvás pedig az önzés melegágya lett. Jézus ezzel szemben azt ta­nítja: „Aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig el­veszti az életét énértem, megta­lálja.” (Máté 16, 25) A szerző református lelkész Semmit sem tud kidobni? - Szeptember 23. - Nemzetközi hulladékgyűjtő világnap Filléres emlékek A környezetkímélő lomtalanítást nem lehet elég korán kezdeni (Korpás Árpád felvételei) Csaknem minden háztar­tásban halomban állnak az élet néma kísérői: régi fény­képek, folyóiratok, játékok. Tulajdonképpen használha­tatlanok, fölöslegesek - de nehéz tőlük megválni. Az alábbi nyolcpontos prog­ram ehhez nyújt segítséget. IDEÁL „Talán egyszer még jó lesz vala­mire”, „egyszer még értékes le­het” - ilyen és még számos hason­ló kifogást lehet találni az úgyne­vezett mókusszindrómára, azaz az előszeretettel végzett gyűjtöge­tésre és elraktározásra. Egy fel­mérés szerint a nők 57%-a elteszi azokat a ruhákat, amelyeket már nem tud hordani. A nyaralásból hazahozott emléktárgyak a ház­tartások háromnegyed részében a vitrinekben, polcokon porosod­nak. A szerelmes leveleket a nők 64%-a, a családi fényképeket 97%-a, a régi játékokat 58%-a őr­zi meg. Ám ha az ajtókat, fiókokat már nem lehet becsukni, eljött a lomtalanítás ideje! „Tényleg meg kell válnom egy csomó dologtól?” - adódik a kérdés. A válasz: Nem, még annál is többtől! Az alábbi nyolc ötlet segítséget nyújthat a lomtalanításhoz. A működés ellenőrzése Minden háztartásban találhatók kiszolgált háztartási gépek - haj­szárító, mely alig fúj, kávéfőző, mely csöpög, és hasonlók. Tarta­léknak tettük el, „hátha az új tönk­remegy...” Az a néhány alkalom, amikor ezek valóban hasznosak le­hetnek, nem éri meg azt a zűrza­vart, amit a kiselejtezni való vackok maguk körül teremtenek. Megol­dás: ha valami nem működik kifo­gástalanul, szemétbe vele, persze, a neki megfelelő hulladékgyűjtőbe! A hasznosság ellenőrzése Fitneslabda, megvarradan anya­gok, barkácsolási utasítások - vala­mikor azt gondolta, hogy ezeket a dolgokat használni fogja. Aztán rá­jött, hogy a sport, a varrás, a barká­csolás nem az Ön „műfaja”. A fel nem használt eszközök csak rossz lelkiismeretet okoznak. Arra emlé­keztetnek, hogy az elhatározásokat minduntalan elodázza. Ha meg­szabadul ezektől a felesleges dol­goktól, higgye el, megkönnyebbül. A veszélyesség ellenőrzése Különösen gyerekes családoknál gyűlik össze hamar mindenféle gyógyszer, gyógyászati segéd­anyag, pedig tudja mindenki: a le­járt határidejű gyógyszerek veszé­lyesek. Erre csak egyeden ellenszer van: a gyógyszeres szekrényt rend­szeresen át kell nézni, és a lejárt gyógyszereket ki kell selejtezni, mégpedig vissza velük a patikába! A kozmetikumokra, szépségápoló szerekre általában hároméves lejá­rati ridő vonatkozik. Ha valame­lyiknek az állaga vagy az illata megváltozott, rögtön ki kell dobni mint veszélyes hulladékot. Az ízlés ellenőrzése „Ez a ruha már kiment a divatból - és marad a szekrényben: - Talán ismét divatba jön” - reméli. így per­sze nehezére esik megválni tőle. Ezért ajánlatos az ízlés ellenőrzése: tényleg el tudom képzelni, hogy ezt a ruhát valamikör még fel fogom venni?” Ha nem, adjon túl rajta, so­kan vannak, akik örülnének neki. Az új szerzemények ellenőrzése Prospektusok, használati utasí­tások, folyókátok - ezeket a papí­rokat rendszerint „elővigyázatos­ságból” őrzik meg. Felmérések vi­szont kimutatták, hogy e nyomda- termékek 80%-ára sohasem lesz szükség. Megfontolandó, hogy adott esetben egy másolat besze- rezhető-e. Ha valamit szükség ese­tén újra meg kell venni, a régit nyu­godt lélekkel ki lehet dobni. Termé­szetesen a papírgyűjtőbe. Az érzelmi ellenőrzés Ezek a tárgyak mindenkinél va­lamilyen formában függőséget je­lentenek - ajándékok, öröklött apróságok, emléktárgyak. Mivel itt érzelmekről van szó, a megér­zés a legjobb tanácsadó: Kellemes érzést vált ki ennek-annak (példá­ul egy kerámiacserépnek) a meg­pillantása? Vagy teljesen közöm­bösek ezek az ajándékok, csecse­becsék? Amit már ócskaságnak talál, vagy nem tetszik és nem is fűzi már hozzá semmi mélyebb emlék, attól is érdemesebb meg­válni, hogy helyet kapjon az új. A lebonyolítás stratégiája Alaposán vagy sehogy sem - így lehet legkönnyebben selejtezni. Ne csak mellékesen végezze a váloga­tást, egy meghatározott napot szánjon rá. Azzal az elhatározással lásson hozzá, hogy megszabadul egy csomó felesleges dologtól - ez pedig nagy erőt kölcsönöz. Az időtrükk Hasznos ötlet mindazok számá­ra, akiknek a fentiek ellenére nehe zére esik a kidobás: rakja össze c tárgyakat csoportosítva egy-egy Iá dába, kívül újon rájuk valamilyer (egy vagy két évvel előre) dátumot és tegye félre őket. A felírt időpon tot követően már biztosan nyűgöd tan túladhat mindegyik ládán úgy ahogy van - anélkül, hogy újra á kellene néznie. A címkére akár az is ráírhatja, hova adhatná, vihetni vagy dobhatná (például papírgyűj tésre, egyéb hulladékgyűjtőbe, haj léktalanoknak ruha, kukába, bará taink gyermekeinek stb.), ha letel a bűvös esztendő és kiderült, még sem volt rá(juk) szükség. (Márk) Az ember az az állat, mely a hulladékgyűjtőből is hulladékot csinál. Nemcsak a megunt kacat, a mocskos gondolat is szemétre való. A környezetcsúfító firkáló nyilván azt gondolta, mulatságos a felira­ta. Hát nem az! Siralmas, akárcsak az utcakép. V OTLET-TAR Hangulat, hely és tisztaság TIPPEK Most, hogy napról napra csípő- sebbre fordul az idő, talán többet tartózkodunk majd a hétvégi ház­ban, a konyhában, s egy-egy jó öt­lettel, leleménnyel olcsón gazda­gíthatjuk családi fészkünket. Szélcsengő csing-ling-ling Mutatós szélcsengőt készíthe­tünk házilag, ha enyhén áttetsző, kör alakú műanyag lapocskákat megfestünk dekorfilccel vagy üvegfestékkel. Képességünktől függően a motívum lehet egé­szen egyszerű is, de ha kellő rajz­tudással rendelkezünk, akkor ilyen gyönyörű lepkéket is alkot­hatunk. A lapocskákat fűzzük sorban damilra, esetleg vékony drótra, majd erősítsük őket egy fémrúdra. Sok bögre kevés helyen A hétvégi ház konyhájában, ahol legtöbbször még az otthoni­nál is kevesebb tárolóhellyel kell beérni, gyakran okoz problémát a különféle edények elhelyezése. Jó megoldás lehet ilyenkor, ha a fali polc - amúgy kihasználatlan - al­só felét is tárolásra fogjuk, még­pedig úgy, hogy kampókat csava­runk bele, amelyekre aztán bög­rét, csészét, kannát, tölcsért és más, hasonló tárgyakat tudunk elraktározni. Ha szépen kompo­náljuk meg a látványt, nemcsak praktikus, dekoratív is lesz az eredmény. Paraván a konyhában A legügyesebb szakács is össze­fröcsköli időnként a tűzhely kör­nyékét, s a falat a rászáradt étel­maradványoktól csak fáradságos sikálással lehet megszabadítani. Jó ötlet a bútorpanelra ragasztott kerámialapokból álló, aprócska paraván, amely főzés közben megvédi a tűzhely környékét. (Lakáskultúra)

Next

/
Thumbnails
Contents