Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-25 / 222. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 25. MINDENNAPI KENYERÜNK Az aranyborjúk ÉDES ÁRPÁD Ige: „Eközben Jeroboám így gondolkozott: Hátha visz- szakerül a királyság Dávid házához! Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az Úr házában mutassa be áldozatait.... Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból! Az egyiket elhelyeztette Bételbe, a másikat pedig Dánba vitette. ” (Királyok első könyve 12, 26-28) A közmondás szerint kétszer nem léphetsz bele ugyanabba a folyóba. Vagy tán mégis megtörténhet? Hiszen ez az „aranybor- jús” história már egyszer előfordult korábban is Izráel történetében. Talán a helyzet is általánosan ismertebb, mikor Mózes fönn van a Sinai hegyen a törvény tábláiért, és már késik a visszatéréssel, a türelmetlen nép ráveszi Mózes testvérét, Áron főpapot, hogy csináljon már valamit. Ekkor összesze- dette arany ékszereiket, beolvasztatta, és Mózesnek védekezésében azt mondta, hogy „ez lett belőle”. Mintha ő nem is tehetett volna róla! Akkor is történetesen egy arany bikaborjú kerekedett ki a dologból. A hegyről a törvény kőtábláival visszatérő Mózes pedig nagy vigalomban ekörül táncolva találta a népet. Első indulatában ekkor történt az, hogy földhöz csapta és összetörte az Istentől kapott Tízparancsolatot. De aztán elégette, porrá zúzta és vízben megitatta az aranyborjú maradékát Izráel fiaival, mintegy jelezve, hogy ez ennyire erőtlen és múlandó. Nem kell okvetlen olyan bálványimádásra gondolnunk, hogy Áron és a többiek azt gondolták volna, az az arany bikaborjú maga az Isten, csupán valahogy láthatóvá, megfoghatóvá, manipulálható- vá szerették volna tenni az Istent. Hogy ha történetesen szükség van rá, akkor kéznél legyen. Például a kánaáni Baál- kultuszban Baált is gyakran ilyen bikán állva ábrázolták, hisz a bika már magában is az erő és a termékenység szimbóluma volt. Új helyzet, új kihívás előtt állt Izráel Jeroboám idejében is. Az ország kettészakadt, a salamoni dicsőség rövid életűnek bizonyult, a reményteljes jó kezdet rossz véget ért, első soron azért, mert Salamon élete végén hűtlen lett az Istenhez, feleségei kedvéért bálványkultuszokat is engedélyezett. Fia, Roboám, önteltségben is túltett az apján, ezért az északi országrész, a tizenkét törzsből tíz, elszakadt a dávidi dinasztiától, és Jeroboámot tette királlyá. Ez az új uralkodó Istentől csodálatos ígéreteket kapott, az Úr pedig hűséget és engedelmességet várt tőle cserében. De az ő életében még hamarabb beigazolódott az, hogy „amit lélekben kezdett el, testben akarta befejezni.” Isten oltalmat ígért neki, de mi van, ha a nép az egyetlen jeruzsálemi templomba fog járni, az meg Júdában van, a konkurenciánál. Anélkül, hogy megkérdezte volna az Isten akaratát, anélkül hogy bízott volna a neki adott ígéretben, a saját feje szerint próbálta megerősíteni pozícióit. Ő sem az istenhitet akarta bálványimádásra cserélni, de az Istentől adott szövetség ládája helyett (ennek födeléről, a kérubok közül szólt az Isten!) az Isten zsámolyául csináltatott mindjárt két aranyborjút, rendelt mellé a saját elgondolása szerint való (őt kiszolgáló!) papokat, ünnepet is rendelt a jeruzsálemi helyett. így az Istentől függetlenített kultusz aztán szükségszerűen bálványimádássá lett. Az Isten parancsait a magáéival helyettesítette. Az Istennek való engedelmességnél fontosabb volt az asszimilálódás, a rossz kompromisszum, ami a megalkuvás. Nem az Istent szolgálta, hanem a déli országrésszel, a Júdával való konkurencia határozta meg cselekedeteit. Az effajta magatartás aztán később úgy fordul elő a királyok könyvében, mint a „Jeroboám bűne”. De valóban csak Jeroboám bűne volt ez, vagy azóta is ott kísért, mint az Ádám vétke, és mj magunk is sokszor bukdácsolunk hasonló próbák és kísértések között?! A nyelvi asszimüációtól az érvényesülést, a sikert várjuk. A vallási asszimiláció pedig az elvüágiasodáshoz vezet. A kompromisszumnak álcázott megalkuvás pedig az önzés melegágya lett. Jézus ezzel szemben azt tanítja: „Aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.” (Máté 16, 25) A szerző református lelkész Semmit sem tud kidobni? - Szeptember 23. - Nemzetközi hulladékgyűjtő világnap Filléres emlékek A környezetkímélő lomtalanítást nem lehet elég korán kezdeni (Korpás Árpád felvételei) Csaknem minden háztartásban halomban állnak az élet néma kísérői: régi fényképek, folyóiratok, játékok. Tulajdonképpen használhatatlanok, fölöslegesek - de nehéz tőlük megválni. Az alábbi nyolcpontos program ehhez nyújt segítséget. IDEÁL „Talán egyszer még jó lesz valamire”, „egyszer még értékes lehet” - ilyen és még számos hasonló kifogást lehet találni az úgynevezett mókusszindrómára, azaz az előszeretettel végzett gyűjtögetésre és elraktározásra. Egy felmérés szerint a nők 57%-a elteszi azokat a ruhákat, amelyeket már nem tud hordani. A nyaralásból hazahozott emléktárgyak a háztartások háromnegyed részében a vitrinekben, polcokon porosodnak. A szerelmes leveleket a nők 64%-a, a családi fényképeket 97%-a, a régi játékokat 58%-a őrzi meg. Ám ha az ajtókat, fiókokat már nem lehet becsukni, eljött a lomtalanítás ideje! „Tényleg meg kell válnom egy csomó dologtól?” - adódik a kérdés. A válasz: Nem, még annál is többtől! Az alábbi nyolc ötlet segítséget nyújthat a lomtalanításhoz. A működés ellenőrzése Minden háztartásban találhatók kiszolgált háztartási gépek - hajszárító, mely alig fúj, kávéfőző, mely csöpög, és hasonlók. Tartaléknak tettük el, „hátha az új tönkremegy...” Az a néhány alkalom, amikor ezek valóban hasznosak lehetnek, nem éri meg azt a zűrzavart, amit a kiselejtezni való vackok maguk körül teremtenek. Megoldás: ha valami nem működik kifogástalanul, szemétbe vele, persze, a neki megfelelő hulladékgyűjtőbe! A hasznosság ellenőrzése Fitneslabda, megvarradan anyagok, barkácsolási utasítások - valamikor azt gondolta, hogy ezeket a dolgokat használni fogja. Aztán rájött, hogy a sport, a varrás, a barkácsolás nem az Ön „műfaja”. A fel nem használt eszközök csak rossz lelkiismeretet okoznak. Arra emlékeztetnek, hogy az elhatározásokat minduntalan elodázza. Ha megszabadul ezektől a felesleges dolgoktól, higgye el, megkönnyebbül. A veszélyesség ellenőrzése Különösen gyerekes családoknál gyűlik össze hamar mindenféle gyógyszer, gyógyászati segédanyag, pedig tudja mindenki: a lejárt határidejű gyógyszerek veszélyesek. Erre csak egyeden ellenszer van: a gyógyszeres szekrényt rendszeresen át kell nézni, és a lejárt gyógyszereket ki kell selejtezni, mégpedig vissza velük a patikába! A kozmetikumokra, szépségápoló szerekre általában hároméves lejárati ridő vonatkozik. Ha valamelyiknek az állaga vagy az illata megváltozott, rögtön ki kell dobni mint veszélyes hulladékot. Az ízlés ellenőrzése „Ez a ruha már kiment a divatból - és marad a szekrényben: - Talán ismét divatba jön” - reméli. így persze nehezére esik megválni tőle. Ezért ajánlatos az ízlés ellenőrzése: tényleg el tudom képzelni, hogy ezt a ruhát valamikör még fel fogom venni?” Ha nem, adjon túl rajta, sokan vannak, akik örülnének neki. Az új szerzemények ellenőrzése Prospektusok, használati utasítások, folyókátok - ezeket a papírokat rendszerint „elővigyázatosságból” őrzik meg. Felmérések viszont kimutatták, hogy e nyomda- termékek 80%-ára sohasem lesz szükség. Megfontolandó, hogy adott esetben egy másolat besze- rezhető-e. Ha valamit szükség esetén újra meg kell venni, a régit nyugodt lélekkel ki lehet dobni. Természetesen a papírgyűjtőbe. Az érzelmi ellenőrzés Ezek a tárgyak mindenkinél valamilyen formában függőséget jelentenek - ajándékok, öröklött apróságok, emléktárgyak. Mivel itt érzelmekről van szó, a megérzés a legjobb tanácsadó: Kellemes érzést vált ki ennek-annak (például egy kerámiacserépnek) a megpillantása? Vagy teljesen közömbösek ezek az ajándékok, csecsebecsék? Amit már ócskaságnak talál, vagy nem tetszik és nem is fűzi már hozzá semmi mélyebb emlék, attól is érdemesebb megválni, hogy helyet kapjon az új. A lebonyolítás stratégiája Alaposán vagy sehogy sem - így lehet legkönnyebben selejtezni. Ne csak mellékesen végezze a válogatást, egy meghatározott napot szánjon rá. Azzal az elhatározással lásson hozzá, hogy megszabadul egy csomó felesleges dologtól - ez pedig nagy erőt kölcsönöz. Az időtrükk Hasznos ötlet mindazok számára, akiknek a fentiek ellenére nehe zére esik a kidobás: rakja össze c tárgyakat csoportosítva egy-egy Iá dába, kívül újon rájuk valamilyer (egy vagy két évvel előre) dátumot és tegye félre őket. A felírt időpon tot követően már biztosan nyűgöd tan túladhat mindegyik ládán úgy ahogy van - anélkül, hogy újra á kellene néznie. A címkére akár az is ráírhatja, hova adhatná, vihetni vagy dobhatná (például papírgyűj tésre, egyéb hulladékgyűjtőbe, haj léktalanoknak ruha, kukába, bará taink gyermekeinek stb.), ha letel a bűvös esztendő és kiderült, még sem volt rá(juk) szükség. (Márk) Az ember az az állat, mely a hulladékgyűjtőből is hulladékot csinál. Nemcsak a megunt kacat, a mocskos gondolat is szemétre való. A környezetcsúfító firkáló nyilván azt gondolta, mulatságos a felirata. Hát nem az! Siralmas, akárcsak az utcakép. V OTLET-TAR Hangulat, hely és tisztaság TIPPEK Most, hogy napról napra csípő- sebbre fordul az idő, talán többet tartózkodunk majd a hétvégi házban, a konyhában, s egy-egy jó ötlettel, leleménnyel olcsón gazdagíthatjuk családi fészkünket. Szélcsengő csing-ling-ling Mutatós szélcsengőt készíthetünk házilag, ha enyhén áttetsző, kör alakú műanyag lapocskákat megfestünk dekorfilccel vagy üvegfestékkel. Képességünktől függően a motívum lehet egészen egyszerű is, de ha kellő rajztudással rendelkezünk, akkor ilyen gyönyörű lepkéket is alkothatunk. A lapocskákat fűzzük sorban damilra, esetleg vékony drótra, majd erősítsük őket egy fémrúdra. Sok bögre kevés helyen A hétvégi ház konyhájában, ahol legtöbbször még az otthoninál is kevesebb tárolóhellyel kell beérni, gyakran okoz problémát a különféle edények elhelyezése. Jó megoldás lehet ilyenkor, ha a fali polc - amúgy kihasználatlan - alsó felét is tárolásra fogjuk, mégpedig úgy, hogy kampókat csavarunk bele, amelyekre aztán bögrét, csészét, kannát, tölcsért és más, hasonló tárgyakat tudunk elraktározni. Ha szépen komponáljuk meg a látványt, nemcsak praktikus, dekoratív is lesz az eredmény. Paraván a konyhában A legügyesebb szakács is összefröcsköli időnként a tűzhely környékét, s a falat a rászáradt ételmaradványoktól csak fáradságos sikálással lehet megszabadítani. Jó ötlet a bútorpanelra ragasztott kerámialapokból álló, aprócska paraván, amely főzés közben megvédi a tűzhely környékét. (Lakáskultúra)
