Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-25 / 222. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 25. Családi kör 13 Nem tartják nemes halnak, pedig igazán próbára teszi a horgász tudását, igazi küzdőszellemmel megáldott ragadozó, s amellett még szép is Nyári balinozások A balint sokan lenézik, és nem horgásznak rá, pedig szerintem az egyik legszebb formájú, legsporto- sabb, igazi küzdőszellemmel megáldott ragadozó. KÖVESDI KÁROLY Horogra akadva próbára teszi mind a szereléket, mind a horgász ügyességét. Igaz, a természet kissé megtréfálta, hiszen fajrokonaihoz képest nagy hátránya, hogy nincsenek fogai, amivel meg tudná ragadni a zsákmányát. így más módszert kell alkalmaznia a vadászat során; s éppen ez árulja el a helyét, megdobogtatva az igazi sporthorgászok szívét. Mert ahol a balin rabol, ott fröcsög, valósággal forr a víz... A balin talán azért nem tartozik a legkedveltebb halak közé, mert szálkás húsa nem nyújt olyan gasztronómiai élvezetet (bár az íze sokak szerint kiváló), mint a ragadozóké, vagy mondjuk a horgászok által leginkább preferált pontyé. Ez a rovat azonban nem a „húshorgá- szatról”, hanem a sporthorgászatról szól. Ilyen szempontból pedig semmi kivetnivaló nincs ebben a halban, hiszen ereje, vehemenciája páratlan. Ráadásul a legravaszabb halak közé tartozik, és előfordul, hogy semmivel nem lehet lépre csalni. Nagyobb folyóinkban őshonos, előfordulása helyenkénttöme- ges. Rablása, mint említettem, harsány, szinte összetévesztheteden rokonaiéval. Bár többször előfordult már, hogy vízparton ülve, a hatalmas balinrablást látva, hallva, öreg horgászok is elismerően bólintottak: rabol a csuka! Ez a zajos táplálkozás onnan adódik, hogy a balin úgy vág a bandázó, a vízsodrás erejével küszködő kishalak, főleg a snecik közé, mint egy rakéta, majd szinte behörpöli az áldozatát. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak a „babahalat” kergeti, hiszen előfordult már velem is, hogy nyolc-tíz centis bodorkára vagy éppen esőgilisztára fogtam szép példányt. Hogyan különböztetjük meg? A bahn rablását elég könnyű megkülönböztetni fajrokonaiétól. A csuka például kedvenc tartózkodási helyeiről (nádszéleken, bedőlt fák takarása alól, általában a vizek szélén) ki-kicsapva, egy gyors támadással veti magát áldozatára. A süllő inkább a mélyebb régiókban támad, rablását néha úgy vesszük észre, hogy pánikszerűen menekülnek, szinte legyezőszerűen szétfröccsennek a kishalak. A balin leginkább a víz közepén, a nagyobb sodrásokban, illetve azok szélén rabol, s olykor métereken keresztül üldözi áldozatait. Még egy lényeges különbség: míg a csuka reggel és alkonyaikor, borult időben egész nap táplálkozik, a süllő éjszakai rabló, csak sötétedéskor jön fel a fenékről (éjszaka jobban lát, nappal bántja szemét a fény), a balin egész nap kalandozik, de éjjel szintén nem nevezhető aktívnak. A harcsa buffanásszerű éjjeli rablásai pedig összetéveszthetedenek más halakéival. Villantóval a legegyszerűbb A leggyakoribb módszer a balin horgászatára a pergetés. Pontosabban a balinólmos-legyes szerelék, melynek lényege a szivarólomhoz hasonló, a végén hármas horoggal ellátott ólom, amely előtt harmincnegyven centire műlégy táncol a víz felszínén. Aki nem szereti cifrázni a dolgot, egyszerű körforgóval, támolygó kanállal is próbálkozhat. Egy alkalommal a Morva folyón pontyoztam, amikor szomszédom, úgy dél felé, kissé lehan- goltan, amolyan „dobok még egyet, aztán megyek a fenébe” sóhajtással akasztott akkora balint, amekkorát még élőben nem láttam. Segítettem neki megszákolni a legalább hét-nyolc kilósra saccolt példányt, amely olyan ramazurit csinált, amilyenre más hal nem képes. Ami a legmeglepőbb volt: emberünk akkora támolygó kanállal csípte el az öreg bahnt, amekkorával leginkább harcsázni szoktak! Jómagam direkt balinra nem szoktam horgászni, de már sokszor mentette meg a „becsületem”, amikor már azt hittem, hal nélkül leszek kénytelen hazamenni. Egy alkalommal a Kis-Duna egyik holtágán horgásztunk, meglehetősen kevés sikerrel. Nem evett a ponty, nem raboltak a csukák, csak a balinok mutatkoztak aktívnak. Bosszantott a dolog, s nem tudtam megülni a fenekemen; fogtam hát a pergetőbotot, és elindultam kicsit távolabb, szétnézni. Néhány száz méterrel odább, a leglehetetlenebb helyen akkora árnyakat pillantottam meg a víz tetején mozogni, hogy elállt a lélegzetem. Balinok voltak, azok is a legnagyobbakból. Féltucatnyi, tucatnyi úszott egy- egy csoportban, természetesen a leggazosabb, legbokrosabb helyek közvetlen közelében és takarásában, ahová szinte művészet volt dobni. Ráment vagy három villantom, mire rájöttem, hogy más módszert kell kipróbálni. Felcsatoltam egy kis sárgás, fekete csíkos rapalát, melyet a víz enyhe folyásával odasodortattam a bokrok széléhez, és elkezdtem vontatni. Durr, egy nagy rávágás, s már görbült is a bot a kezemben. Nem éppen a bandanagyot sikerült elcsípnem, de azért egy kétkilós hal már becsületére válik az embernek. Három példányt sikerült így kivarázsolnom a vízből, mire a balinok rájöttek, hogy valami bűzlik Dániában, és odébbálltak. Más alkalommal, ugyanezen a vízen egy speciális - sajnos, nem éppen olcsó - villantó volt szerencsés, amelyet kevesen használnak. Szürke gumihalacska alkotja a szerszám lényegét, amely előtt egy szárnyacska is pörög, így a szerelék kettős hatású: a sebesült kishal-imitáció mellett a rezgés is odacsalja a halat, melyet az oldalán lévő vonallal érzékel. Ezzel a szerszámmal is sikerült szép balinokat fognom. A legváratlanabb pillanatban jöhet Máskor a Morván lógattam a kanócot, egész nap sikertelenül. Néhány keszeg akadt, de egyébként semmi eget rengető, és mivel lassan alkonyodni kezdett, már lemondtam róla, hogy aznap fogok valamit. Pakolni kezdtem. De mert a remény hal meg utoljára, a süllőre bedobott snecit az utolsó pillanatig bent hagytam, hátha valami csoda történik. A még mindig élénk kishal ott táncolt közvetlenül egy vízbe dőlt fűzfa mellett; a karcsú stupli hozzá-hozzásimult a szélső, vastag gallyhoz. A víznek hátat fordítva, görnyedten rakosgattam a cuccot a hátizsákba, amikor hirtelen felhangzott az isteni muzsika a hátam mögött: felvisított az orsó meglazított fékje. Megperdültem, és láttam, hogy az úszó eltűnt, a könnyű bot hegye pedig nagy csob- banással éppen akkor csapódott a vízbe. Mire odaértem, és kézbe kaptam a pálcát, a tettes már a folyó közepén vágtatott, az osztrák oldal felé iramodva. Nem is kellett bevágnom, szinte csak a botot megemelintve állítottam meg a hal rohanását. Vadsága nem hagyott kétséget afelől, hogy balin a tettes, nem is a kisebbek közül. Közel háromkilós volt, és a huszonkettes zsinórral eltartott vagy tíz percig, amíg sikerült szelídebbre fognom kitöréseit, és alá tudtam nyomni a merítőhálót, amelyet, jobb kézben tartva a pecabotot, bal kézzel raktam össze, kapkodva. Vegyes érzelmekkel emeltem ki, s bár egy termetes süllőt szívesebben láttam volna, ugyanakkor örültem a zsákmánynak. Mikor ezeket a sorokat írom, javában benne járunk az őszben. Balinozni azonban most is lehet, sőt a vénasszonyok nyara kiváló alkalmat nyújt a pergetőhorgászatra, hiszen ilyenkor már bármi.lehetséges: lassan beindulnak az egyre éhesebb csukák is. Az oxigéndús sodrásokban, bukókban még mindig ott rabol a balin, egészen addig, amíg csak alaposan le nem hűlnek a vizek, és ez a kiváló sporthal is a mélyebb régiók felé veszi az irányt. A mélyedésekben egyébként télen is megfogható, ahová, a többi halfajtával együtt behúzódik. Bár a téli balinos helyek felkutatása jó helyismeretet, sok kísérletezést igényel. Sokan a domolykóval tévesztik. A balinnak nagyobb a szája, pikkelyei kisebbek, színe sötétebb. OTTHON ÜLVE UTAZÁS Kalandozás az ókori világban KOHÁN ISTVÁN Miután gépünk Alexandria repülőterén földet ér, és átesünk a kötelező útlevél- és vámvizsgálaton, sietős léptekkel haladunk a reánk várakozó autóbusz felé. Utunk egy bazársor mentén vezet, amikor mit sem sejtve egy különös eseménynek vagyunk szem- és fültanúi. Az egyik bazár tulajdonosa ugyanis szlovák nyelven „Ali bazár, dobry bazár”, majd pedig „Ali tovar, lacny tovar” felkiáltással üdvözöl, és kitárt karral invitál bazárjába valamennyiünket. Jóllehet utunk sietős, mégsem tudjuk megtenni, hogy néhány olcsó apróságot ne vásároljunk az elhangzott kedves szavak hallatán. Csupán azt nem értjük, honnan tudhatta meg ilyen hirtelen, hogy szlovákiai turisták érkeztek városukba. E rövid intermezzo után autóbuszunkba érve tudatosítjuk, hogy Egyiptom kapujának, s egyben az ország második legnagyobb városának, a csaknem kétmilliós Ale- xandriának a földjére léptünk, melyet Nagy Sándor alapított i. e. 332- ben a Nílus deltájának nyugati peremén, a Maryunt-tó és a Földközitenger közötti földsávon. Miután az i. e. 3. században a Ptolemaiszok ide tették át Memphiszből székhelyüket, nemcsak egyik legnagyobb városa lett az ókori világnak, hanem a hellenizmus idején egyik legfontosabb szellemi központja is. Itt jött létre ugyanis a hellenisztikus és a keleti kultúrák szintéziseként egy önálló művészeti irányzat, melyet alexandriai művészet néven ismer a történelem. Sajnos, az elmúlt mintegy két évszázad folyamán felépített modern város csaknem teljesen betemette az antik műemlékeket. így inkább csak ókori leírásokból tudjuk, hogy az egykori város központjában állt a híres Museion, melynek könyvtárában az akkor ismert világ úgyszólván valamennyi írott szövegét meg lehetett találni. Ugyancsaljjtt' büszkélkedett a Serapeum elnevezésű szentély, amelybe később a könyvtárat költöztették, valamint a királyi palota, a stadion, a színházak, gymnasionok és más középületek. A várossal szemben levő szigeten pedig a Pharosz nevű világítótorony emelkedett, melyet az antik vüág hetedik csodájaként szoktak emlegetni. Mindezek tudatában tesszük fel a kérdést, vajon hová tűntek ezek a felbecsülhetetlen értékű műemlékek? A válasz kézenfekvő: pusztításukat már elkezdték az érzéketlen rómaiak, tovább folytatták a túlbuzgó keresztények, majd pedig befejezték a fanatikus arabok, hogy teljesen leszámoljanak a számukra pogány kultúrával. Sajnos, mi már csak a 391- ben emelt Pompeius oszlopát és a mellette levő két ismeretlen korú és eredetű szfinkszet, a Serapeum szentély üres, föld alatti termeit s a Görög-Római Múeumban elhelyezett, az eddigi ásatások folyamán előkerült leleteket csodálhattuk meg. A közelmúlt emlékeit idézve ellátogatunk a királyi család egykori nyári palotájába, a Montazzába, majd pedig megpihenünk annak ..pálmafákkal, valamint színes bokrokkal, virágokkal díszített parkjában. Természetesen nem mulasztjuk el megtekinteni a botanikuskert szemet-lelket gyönyörködtető pazar növényeit sem. E rövid kikapcsolódás után elsétálgatunk a modern belváros mindig zajos utcáin, majd bebarangoljuk a bazársorok, szűk sikátorok útvesztőit, ahol a közel-keleti városokra jellemző kép tárul elénk. Gyakorta feltűnnek a Pompeius oszlopa s a szftnkszek (Képarchívum) boltok előtt egykedvűen vízipipát szívogató arabok, valamint a földön ülve sakkozó öregek, fiatalok egyaránt. A munkalehetőség ugyanis kevés, a szabad időt pedig valahogyan csak el kell tölteni. Ugyanakkor nem hiányoznak a fejükön nehéz kosarakkal, korsókkal egyensúlyozó, idő előtt megöregedett, fáradt asszonyok, vagy hátukon gyermeküket cipelő anyák sem, s természetesen itt is gyakran feltűnnek a vizet vagy üdítőt árusító fiúcskák, a cipőtisztító suhancok is, nem beszélve az egyre csak bak- sist követelő gyermekek hadáról. Mindez ugyancsak hozzátartozik az egykor híres város összképéhez. LAPAJÁNLÓ A Tücsök szeptemberi száma Az iskolakezdéssel a legkisebb gyerekek, a kisiskolások és óvodások lapja, a Tücsök is újraindul. A tanév minden hónapjában 32 oldalon sok mese, vers, játékos feladat várja benne az olvasókat színes képekkel, rajzokkal gazdagon illusztrálva. A nagyobbaknak, a harmadik, negyedik osztályosoknak kínálnak sok érdekes tudnivalót a természetről, az állatokról, a növényekről, a környezetünkről, történelmünk értékéiről szóló írások és az iskolák, gyerekcsapatok életéről hírt adó riportok, tudósítások. A legkisebbek, a szülő és a tanító néni segítségével „olvasók” épülését és szórakozását elsősorban a magyar népmesék, a népi gyerekjátékok és a világ népei meséinek gazdag tárházából merítő válogatások szolgálják. De kicsit és „nagyot” egyaránt szórakoztat s gondolkodásra serkent majd a sok logikai és nyelvi játék. A szeptemberi szám gazdag kínálatából többek között Tóth Elemér verses meséje, Zágoni Olgának az iskolai évkezdés gondjairól szóló meséje, no és a karácsonyra nyereménnyel is kecsegtető nagyjáték minden bizonnyal újra felkelti az olvasók kíváncsiságát a kedves Tücsök iránt, (ka) tum * «»vmv» * •«.iurrntm* * »*» >{ TÜCSÖK csaladivilag@ujszo.com Külalakra is a legszebb halak közé tartozik (Képek: Archívum)
