Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-25 / 222. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 25. 10 Kópé Kedves Gyerekek! Mindig nagy öröm számomra, ha levelet kapok Tőletek. Az az egyik legjobb érzés, amikor papírvágó késemmel bontom fel a borítékokat, s valami furcsa izgalommal kezdem olvasni az írást. Vajon, miről szól majd, örömöt, bánatot oszt-e meg velem? Talán nem kell mondanom, boldoggá az tesz, ha örültök, és szerencsére, bánatos hírt már nagyon rég nem hozott a posta. És megértem, erre a jóleső érzésre vágytok Ti is, mindnyájan, én mégsem válaszolhatok személyesen minden egyes levélre. Hiszen akkor mást nem is csinálnék álló héten, csak leveleznék, úgy aztán mit olvasnának a többiek? Amúgy meg, ha odafigyeltek, itt ezen az oldalon előbb-utóbb minden levélíróm választ kap tőlem. Ezen a héten az elmúlt hónap levélterméséből válogattam, ezek voltak a legszebbek, a legszebben írtak (mert az is szempont!) és a legérdekesebbek. Mint tudjátok, a közzétett levélért is könyv jár, írjatok hát a magyar helyesírás szabályai szerint, tisztességesen, választékosán fogalmazva. És ne feledkezzetek meg a versenyről, várom a hihetetlen történeteket. Köszönöm az elismerő szavakat, köszönöm a biztatást, a bizalmat, támogassatok továbbra is, hisz Tőletek színes ez a rovat! VERSELŐ Mikor engem bántottak, szarvával védett. Egyszer aztán szegényke, nagyon beteg lett, én elhívtam a dokit, nagyon megijedt. Nem kell félni, gidácska, én nem bántalak. Csak azért jöttem el, hogy meggyógyítsalak. Berecz Katalin, 11 éves, Alistól Állatkáim Egyszer volt egy kiscicám nagyon helyes volt. Meglátta a kutyámat, rögtön eliszkolt. De amikor a kutyám, A helyére szaladt, mindjárt az én kiscicám, mellettem maradt. Volt nekem egy kisgidám, sokat mekegett. LEVELEZŐ Kedves Kópé! Most azért ragadtam tollat, hogy megosszam veled észrevételeimet. Mert veled vagyok ám szüntelen, sőt az egész Új Szót szemmel tartom, a többi rovatot is elolvasgatom. A múlt héten, amikor éppen a konyhában üldögéltem, kezem ügyébe került a friss szombati Új Szó. Sorra átlapoztam az egészet. Felfigyeltem egy-egy érdekes képre, itt-ott beleolvastam egy-egy cikkbe, aztán lapoztam tovább. Amikor a Kópé-oldalhoz értem, levettem a kezem a lap széléről. Hosszasan nézegettem, gyönyörködtem benne. A legjobban az tetszik, hogy annyi sok mosolygós figura néz rám, s megannyi színben pompázik, akár a szivárvány. Gyönyörű! - gondoltam magamban. Ilyen egy igazi gyermekrovat! De vajon miért csak a gyermekrovat? Ilyen vidámnak és színesnek kellene lennie az egész életünknek. És akkor mindjárt más volna minden... Sokkal szebb, sokkal jobb. Puskás Tibor; 8 éves, Baracska Már azt is értem, miért ragaszkodom ennyire a Kópé rovathoz. Talán azért, mert oly sok kedveset és vidámat találok benne, s mert nekem is színt hoz az életembe. Szabó Ildikó, 15 éves, Dióspatony Kellemes sulikezdést kívánok, én nagyon örülök az iskolának, már türelmetlenül vártam. Remélem, te is. A nyarat pedig úgy töltöttem, hogy sátoroztunk a Vágnál. És rajzban osztom meg veled az élményeimet. Szia: Puskás Tibor, 8 éves, Baracska 12 éves lány vagyok, szeretek rejtvényeket fejteni, készíteni, lovagolni, verset és mesét írni, imádom a természetet, az angol nyelvet és olvasni a rovatodat. Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, mégis szeretném, ha válaszolnál, ha tarthatnám veled a kapcsolatot. Köszönöm szépen, hogy van a rovatod az Új Szóban. Régóta olvasom a lapot, főleg a te lapodat, egészen azóta, hogy a Vasárnapban megjelentél. Már azóta akarok írni neked, de valahogy sose mertem. Tudod, én elég magányos lány vagyok, ezért is szeretném, ha a sok munkád ellenére visszaírnál. További sok sikert, jó tanulást. Üdvözlöm Huncutkát is, nagyon szeretlek: Török Jutka, Kürt Remélem, jól telt a szünidőd. Amíg te nyaraltál, mi, gyerekek nem lustálkodtunk, s ezt láttad is, amikor visszatértél a rovatodba. Elárasztották asztalodat a levelek. Hálából te ezért egy-egy szép könyvet küldtél, én is kaptam, köszönöm. Nagyon örülök, hogy vagy, hiszen a te rovatodban mindenki bemutathatja saját kis műveit. Jó iskolát és sok jó jegyet kíván: Erdélyi Zsuzsa, 12 éves, Abara Én érsekújvári vagyok, de szüleim Tardoskeddről származnak, így sok időt töltök ott a nagyszüleim- nél. Bár olvasni, írni még nem tudok, nagymamámmal olvassuk a rovatod, és együtt is írunk most neked. Én magam meg minden szombaton megcsodálom az általad közzétett rajzokat, melyeket hasonló korú gyerekek rajzoltak, mint én vagyok. Most én is küldök neked egyet nagy szeretettel: Bara Áron, 6 éves Nemrégiben hagyományőrző nap volt Csicsón. A Parlagi-dűlőben láthattuk a kézi aratást, háziállatokat ismerhettünk meg: mangalicát, rackát, szürkemarhát, pulit, pumit, kuvaszt. A gyerekek egész nap hintózhattak, azonkívül kézműves foglalkozások voltak: papírmerítés, csuhéfonás, rongyszövés, halászhálókötés, mézeskalács-díszítés. Az iskola udvarán lovas íjászok bemutatója volt, külön céllövő verseny a gyerekeknek. Biztosan neked is nagyon tetszett volna, Kópé. Megály Dávid, 10 éves, Csicsó ÍGY RAJZOLTOK TI Petrovics Dóra, 8 éves, Dunatőkés Flaska Vivien Lili, 7 éves, Felsőszeli Daniel Dávid, 8 éves, Zsarnó Fitus Eszter, 5 éves, Pered Soóky Nikolas, 8 éves, Ógelle Csenkey Viktória, 10 éves, Fél Illés Kinga, 7 éves, Szímő Béres Ilona, Ruszka
