Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-23 / 220. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 23. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ THE AUSTRALIAN Ausztrál turistavízumot ka­pott egy hónappal a 2001. szeptember 11-i merényletek előtt Hálid Sejk Mohammed, az Egyesült Államok elleni ter­rortámadások feltételezett fő kitervelője - ismerte el John Howard ausztrál miniszterel­nök. Mint elmondta, Moham­med soha nem használta fel a vízumot, amelyet számos álne­vének köszönhetően kapott meg. Abban az időben, amikor Mohammed beutazási enge­délyt kért, még egyik álneve sem szerepelt a figyelt szemé­lyek listáján, de a szeptember 11-i merényleteket követően felkerültek közéjük.- Sajnálattal kell közölnöm, hogy idén is elmarad a barlangok hőszigetelése. Minden pénzt ugyanis autópályák építésére fordítunk. (Lubomír Kotrha rajza) Ankarával kapcsolatban most „csak” arról van szó, egyáltalán legyenek-e csatalakozási tárgyalások Törik a fejüket Törökországon zető európai politikus jegyezte meg, hogy mivel a törökök az Eu­rópai Unióba, nem pedig az Ame­rikai Egyesült Államokba akarnak belépni, jobb lenne a döntést az európaiakra hagyni - bár tény, hogy ez a nézet nem egészen szá­mol a politikai realitásokkal. Nézzük tehát, melyek a török csatlakozás mellett, illetve ellene szóló érvek. Mindenképp Törökor­szág csatíakozása mellett szól az ország rendkívül fontos stratégiai fekvése: Törökország Európa és Ázsia határán fekszik, területének nagy része közel van Ázsia és Afri­ka találkozásához, valamint a Kau­kázus térségéhez, amely szintén fontos észak-déli és kelet-nyugati összekötő kapocs Eurázsiában. Mindezeken túl természetes szá­razföldi hidat képez Európából a Kaukázustól délre fekvő területe­ken át Közép-Ázsia felé. Törökor­szágnak nagyon hosszú, több ezer kilométeres földközi-ten­geri és fekete-tengeri part­vonala van, s a két tengert összekötő szorosok, a Boszporusz és a Dardanel­lák is török ellenőrzés alatt rök népek családjába. Azonkívül, hogy ezek az országok stratégiai­lag is fontosak, például a terroriz­mus elleni háborúban, területükön található a Föld kőolaj- és földgáz- készletének majdnem ötödé. Már­pedig ha az EU a jövőben globális hatalmi szerepet kíván játszani, mindenképp szüksége van erre a potenciálra. A pozitívumokon kívül feltétle­nül meg kell említenünk a negatí­vumokat is. Ide tartozik például a kurdok problémája. El kell viszont ismerni, hogy Törökország ezen a téren is komoly előrelépéseket tett. A nem is olyan régen még csak „hegyi törökökként” emlegetett kurdok helyzete javult, például a nyelvhasználat terén - persze azért távolról sem értékelhető ide­álisnak a helyzet. Törökországgal kapcsolatban nagyon sokan a had­sereg helyzetét említik egyik leg­főbb akadályként az integráció fo­Az lenne a legkézenfek­vőbb, ha Európa defini­álná, kik is vagyunk. Napjaink egyik legaktuáli­sabb, az; Európai Unióval összefüggő problémája Tö­rökország belépésének kérdése. A probléma azért is figyelemre méltó, mert még ebben az évben dön­tenek arról, hogy Ankará­val megkezdődhetnek-e a csatlakozási tárgyalások. ONDREJCSÁK RÓBERT Félreértés ne essék, még nem a teljes török csatlakozásról van szó, netalán arról, hogy meghatároz­nák, mikor is léphetnek be, hanem „csak” arról, egyáltalán legyenek-e csadakozási tárgyalások. Arra te­hát senki nem ad garanciát, még a megbeszélések megkezdése esetén sem, hogy valaha valóban tagja lesz-e Törökország az EU-nak. Törökország és az EU elődjének számító Európai Közösségek kap­csolatának hosszú a története: Ankara már a hatvanas években jelezte, szívesen belépne az euró­pai integrációs folyamatokba. En­nek ellenére azonban nagyon so­káig elutasításra talált, mondván: nem képes teljesíteni a csatlako­zás politikai feltételeit. Törökor­szág azonban a kudarcok ellenére nem adta fel, sőt viszonylag erős török nyomás nehezedett Brüsz- szelre, hogy legalább pozitív irányban mozduljanak el a tár­gyalások. Természetesen figye­lembe kell venni a szintén csak erős amerikai támogatást is, hi­szen Ankara Washington stratégi­ai szövetségese a térségben. Az időnként az amerikai elnököktől az európai fővárosokba intézett, erősen Törökországért lobbizó te­lefonhívások kapcsán nem egy ve­állnak. Figyelembe véve földközi-tengeri partvidékének hosszát és helyzetét, viszonylag közel terül el a Szuezi-csatorna és a levantei partvidék is. Ezenkívül mindenképp figyelembe kell ven­nünk az ország potenciálját is: hadereje számszerűleg a második legnagyobb a NATO-ban és szám­talan harci tapasztalattal rendelke­zik, s Törökország a török nyelvű világ vezető erejének számít. Csak hogy elképzeljük, mekkora befo­lyásról .van szó: Törökországon kí­vül Azerbajdzsán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Kirgizia és Ka­zahsztán, valamint számos más, a térségben elő csoport tartozik a fo­lyamatában. A fegyveres erők spe­ciális helyzetben vannak az or­szágban, és saját magukra mint a szekuláris állam védelmezőire te­kintenek - saját értékelésük sze­rint ennek védelmében hajtottak végre több puccsot is a 20. század­ban. A következő probléma a de­mográfiával függ össze: jelenleg Törökország lakosságának száma csaknem eléri a 70 milliót, de né­hány évtized múlva meg fogja ha­ladni a 80 milliót. Ez azt jelend, Törökország lehet a jövő Európai Uniójának legnépesebb állama. Mivel a demográfiai súly nagy sze­repet játszik egy-egy ország befo­lyásának meghatározásakor a dön­téshozatali folyamatokban, nem kevés a törökök belépését ellenzők tábora. A leghangosabbak tán a franciák: Párizsban járva az ember számtalan „ellenplakátra” figyel­het fel, és a televíziós csatornák politikai vitaműsorainak egyik leg­frekventáltabb témája szintén Tö­rökország csatlakozása. Párizs alapvetően adói tart, hogy Ankara belépésével még tovább csökkenne a francia-német tengely, azaz saját súlya is. Komoly érv a Törökország muzulmán hagyományaira való utalás is. Ez a nézet elsősorban a kereszténydemokrata pártok köré­ben népszerű, mint például a né­met CDU. Ezzel kapcsolatban azonban feltétlenül meg kell emlí­teni, hogy T örökország Atatürk óta szekularizált állam - hasonlókép­pen, mint Franciaország a forrada­lom óta. Vannak, akik Törökország gazdasági helyzetére hivatkozva ellenzik csatlakozását. Tény, hogy Törökország gazdasági fejlettség­ének színvonala nem üti meg a nyugat-európai szintet, azonban az ország jóval fejlettebb, mint Ro­mánia vagy Bulgária, amelynek tagságáról sokszor 2007 horizont­jában beszélnek, még akkor is, ha ez nyilvánvalóan irreális. Aki ke­resztülutazik Törökországon, megtapasztalhatja, hogy az álta­lunk sokszor lenézett ország inf­rastruktúrája olyan ütemben épül, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pro és kontra tehát Törökország csatíakozásával kapcsolatban van épp elég. Valószínűleg azonban az lenne a legkézenfekvőbb, ha elő­ször Európa definiálná, kik is va­gyunk. Akkor sokkal könnyebb len­ne arról is dönteni, hozzánk tarto­zik-e Törökország vagy nem. A szerző külpolitikai elemző Csehország 2006-ig tizenhat MÍ-171S és tíz Mi-35-ös gépet kap Oroszországtól 4,6 milliárd korona értékben Moszkva helikopterekkel is törleszti adósságát KOKES JÁNOS Csehország katonai helikoptere­ket kap Moszkvától az orosz adós­ság egy részének kiegyenlítése fe­jében. A prágai LOM és az FGUP Roszoboronoekszpert között aláírt megállapodás alapján a csehek 2006-ig 16 MÍ-171S típusú szállító és tíz Mi-35-ös harci helikoptert kapnak Oroszországtól. A szállít­mány értéke 4,6 milliárd korona. Andrej Círtek, a védelmi tárca szó­vivője elmondta, a felek részlete­sen megállapodtak a gépek műsza­ki paramétereiről, a szállítás felté­teleiről és idejéről. A megállapo­dást még jóvá kell hagyniuk a kor­mányoknak, illetve az illetékes tár­cáknak. Az orosz helikopterek mű­szaki paramétereinek meg kell fe­lelniük a NATO-normáknak, s csak miután megtörténnek a gépek pró­bái, veszi át őket a cseh hadsereg. Az átvétel után a csehek a helikop­tereket felszerelik a baráti-ellensé­ges gépeket felismerő rendszerrel, illetve a NATO-ban használatos kommunikációs berendezésekkel. Az utólagos befektetések értéke prágai becslések szerint 1,5 milli­árd korona. A cseh hadsereg jelen­leg használatos még szovjet gyárt­mányú helikopterei 2005 és 2010 között évülnek el. A fegyveres erők az első Mi-35-ös helikoptereket az ígéretek szerint már decemberben átvehetik. A cseh hadsereg eredeti­leg 18 szállító és 11 harci helikop­tert szeretett volna beszerezni Oroszországtól. A tárgyalások alapján azonban végül is csökkent a gépek száma. Prága korábban már hasonló módon beszerzett Moszkvától hét MÍ-24V típusú gé­pet. A cseh katonák An-70-es kato­nai szállító repülőgépet is szeret­tek volna, de ezt a megállapodást nem sikerült tető alá hozni. Prága ezért az újabb helikoptervásárlás mellett döntött. Oroszország a ki­lencvenes évek elején megközelí­tőleg 19 milliárd koronával tarto­zott Csehországnak. Mintegy 4,5 milliárd koronát a Falkon Capital céggel megkötött egyezmény alap­ján Prága készpénzben kap meg, további négymilliárd koronás adósságot pedig áruban térítenek meg az oroszok. KOMMENTÁR Száz láthatatlan nap NAGY ANDRÁS Ivan Gasparovic első száz napjának talán maga az elnök örül a leg­jobban. Pontosan ennyi időre volt ugyanis szüksége ahhoz, hogy az ország második legnépszerűbb politikusává váljon. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján áz államfő megelőzte az örök máso­dik Vladimír Meciart. így már csak Robert Fico áll előtte, aki viszont Gasparovic egyik legnagyobb támogatója volt az államfőválasztás második fordulója tájékán. Ha így haladunk, a jövő nem sok jót ígér. Megpróbálhatnánk az eddigi tettei és kijelentései alapján elemezni Gasparovicot, de nem jutnánk sokra. Az elnök aláírt 27 törvényt, egyet visszaadott. A kormánykoalíciót nem különösebben szereti, de ez nyilván érthető is, hiszen majdnem egy évtizeden keresztül a szembenálló politikai tábor szekértolójaként tevékenykedett. Dzurindáékat leginkább amiatt ostorozta, hogy nincs meg a parla­menti többség, így ki tudja, mi várható a parlamentben. Ezzel ő is a független képviselőkkel való üzletelésekre célozgatott, de ennél töb­bet ő sem tehet, szerencsére. Eddig még csak egyszer ragadtatta el magát, amikor nemrég Besztercebányán a KDH-t fundamentalistá­nak, az MKP-t nacionalistának, az ANO-t szélsőségesen liberálisnak, az SDKÚ-t pedig megfoghatatlannak nevezte. Külpolitikai téren volt néhány enyhe félrelépése, de ezzel nem igazán törődik, látszik rajta, ő a nép elnöke akar lenni. Megfogható-e, értékelhető-e szakmailag egyáltalán Gasparovic az első száz napja alapján? Aligha. A köztár­sasági elnököt nagyon jól ismerő, a HZDS-hez közel álló ismerősöm megválasztása után közvetlenül így jellemezte: „Nektek, kormány- pártiaknak nem kell igazán félnetek. Gasparovic elérte élete célját, államfő lett. Nem akar ő ezenfelül semmit, csak a lehető legmaga­sabb népszerűséget és nyugalmat. Nyilván nem fog a kormánypár­toknak kedvezni, de az sem valószínű, hogy komolyabban akadá­lyozná munkájukat. Szépen meghúzódik majd a háttérben, s a nép közé fog járni olyan dolgokat csinálni, amelyek szimpatikussá te­szik, de nem olyan magamutogatón veszélyes, amilyen Schuster volt.” A köztársasági elnök ha kell lóra pattan, ha kell, beül a verseny­autóba, a nép közé is szívesen jár, de nem hordja a külföldi vendége­ket saját falujába, sőt sompálinkát sem itat velük. Egyelőre nincsenek megalomániás ötletei, de az már most nyilvánvaló, hogy nem ő lesz az az elnök, aki betemeti a két politikai tábor közti árkot, sőt. JEGYZET Az ötödik híd neve EŐRYANDRÁS Helyére került hát a híd, mind az ötezer-kétszáznegyven tonná­jával, fennen hirdetve a szlovák építőipar diadalát. Ha minden jól megy, májusban át is adják a közúti forgalomnak, a legrégeb­bit - melyet ma nagyon lelemé­nyesen Öreg hídnak neveznek - meg lezárják, felújítják stb., te­hát marad is nagyjából minden a régiben, mert az öt hídból megint csak négy lesz átjárható. Sebaj, Pozsony esetében az len­ne hírértékű, ha egyszerre min­den működne. A főváros lakosai, de talán az egész ország közvé­leménye most a névadás lázá­ban ég. Bár a főváros önkor­mányzata nem írt ki jutalmat a helyes „megfejtőnek”, a hóna­pokkal ezelőtt elindított „keresz­telőverseny” javában tombol. A magisztrátus jelentéséből az de­rül ki, „különféle lakossági cso­portok, mozgalmak és magán- személyek” eddig több mint negyven javaslattal álltak elő. Az Európa híd és a Borostyán híd (mely az egykor e területen ke­resztülhaladó „borostyánútra” utal) még a szalonképesebb ja­vaslatok közé tartoznak. Egész tűrhetőek azok a javaslatok is, melyek Dubceket, Stefánikot vagy Masarykot állítják elő név­adóként. Akadnak viszont, akik - nem okulva a történelmi ta­pasztalatból - Hlinka vagy Tiso hidat látnának legszívesebben az öreg Duna fölött. Akadt egy „keresztszülő”, aki Jozef Murgasra adta a voksát. Aján­lanám mindenesetre a köz fi­gyelmébe, hogy a legújabb, ötödik pozsonyi híd építése az eredeti tervek szerint 3,6 milli­árd koronába került volna, ám az építkezés elhúzódása miatt a költségek további 680 millió koronával növekedtek. Az or­szág 5 379 455 (legutóbbi, 2001-es adat) lakosára kivetít­ve az egy főre eső „hídköltség” körülbelül nyolcszáz jó szlovák koronára rúg, miközben egy ré­szét az EU téríti. Sok ez az ősz- szeg vagy kevés? Pozsonyban két-három mozijegy ára, kele­ten gyakran egy család teljes heti kosztpénze. Hogy valame­lyest a hazai folklór is megnyil­vánuljon a híd nevében, javas­lom, az illetékesek fontolják meg esetleg az Adósok vagy Koldusok hídja elnevezést is. FIGYELŐ PER STANDARD Egy selypítő machónak sokat megbocsát az ember címmel kö­zölt írást Gyurcsány Ferenc egyes kijelentéseiről az osztrák lap. Megállapítja, Magyarország leendő miniszterelnöke megsér­tette a nőket, ám úgy tűink, ez aligha okoz kárt neki. A cikkíró szerint Magyarország kijelölt szocialista miniszterelnöke nyu­godtan hallgathatott volna októ­ber eleji hivatalba lépéséig, hi­szen végül is nincs választási kampány. Ő azonban beszélt, így szükségtelenül került hírbe mint kipróbált macho. A tudósító sze­rint Gyurcsány szüntelenül be­szélt, és ezzel mindenekelőtt azt bizonyította, tapasztalatlan a nagy nyilvánossággal való érint­kezésben, valamint azt, hogy el­múltak azok az idők, amikor a magyar szocialisták élén jól ne­velt úriemberek álltak.

Next

/
Thumbnails
Contents