Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-22 / 219. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 22. Szülőföldünk 27 A bemutatott dokumentumokat azzal a céllal válogatták össze, hogy a látogatót az adott korszakról való gondolkodásra késztessék Jog és jogtalanság levéltári iratok tükrében Az írásos dokumentumok és térképek mellett egyéb tárgyi emlé­kek, pallos és bilincs is megtekinthető a kiállításon (Szőcs Hajnalka felvétele) Vágsellye. Mai ésszel már felfoghatatlan, milyen in­dokok alapján lehetett va­laki ellen boszorkánypert indítani. Elég volt, ha a gazdasszony fejés közben kendőt kötött a tehene szarvára, vagy hajnali órán harmatot szedett a réten, máris rásütötték, hogy bo­szorkány. GAÁL LÁSZLÓ Aztán a kínvallatás során már azt is bevallotta, hogy fekete kan­dúron lovagolt, és éjfélkor az ör­döggel is üzekedett. Ilyen vallo­más után pedig jöhetett a máglya­halál... Egyebek mellett ilyen ér­dekes témákról is hallhattak az augusztus 10-én Vágsellyén „Jog és jogtalanság a levéltári doku­mentumok tükrében” címmel megtartott nemzetközi konferen­cia résztvevői. A Pázmány Péter Tudományos Társaság, a Pozsonyi Állami Levél­tár Vágsellyei Fióklevéltára és a Vágsellyei Városi Hivatal szerve­zésében megtartott rendezvény már hagyományosnak mondható, hiszen több éve gyakorlat, hogy szeptemberben hazai és magyar- országi levéltárosok és más szak­emberek részvételével tartanak konferenciát egy-egy érdekes kér­déskörben. Néhány előadás címe az idei konferenciáról: „Boszor­kányperek Nyitra és Pozsony vár­megyében”, „Ius vitae - csecsemő­gyilkosságok Pozsony megyében a 17-18. században”, „Katonai bíró­ságok a Rákóczi-felkelés idősza­kában”, „A nők jogai a nyíregyhá­zi végrendeletekben”, „A szeredi munkatábor”, „A kollektív bűnös­ség elve”, „Az emberi jogok meg­sértése az 1970-es és 1980-as években”. Csáky Pál, aki az emberi és ki­sebbségi jogokért felelős alelnök- ként mondott megnyitóbeszédet, a következőképpen foglalta össze a konferencia lényegét: „A téma nagyon fontos, mert a lelkiismere­tünkről van szó. Ismerni kell a műltunkat, tudomást kell szerez­nünk a múlt pozitív és negatív je­lenségeiről, az emberi lélek defor­mációiról is, hogy levonhassuk a tanulságot és ne ismétlődhesse­nek meg hasonló jogtalanságok.” Boszorkányüldözések Az első előadás a bevezetőnk­ben már jelzett boszorkányperek­ről szólt. A témát boncolgató Lengyel Tünde rámutatott, a köz­hiedelemmel szemben boszor­kánypereket nemcsak a sötét kö­zépkorban, hanem még a felvilá­gosodás korában is szép számmal folytattak, hiszen a mai Szlová­kia területén az utolsó boszor­kányégetés 1777-ben, Késmár­kon történt. Az is téves nézet, hogy boszorkányok csak nők le­hettek, hiszen dokumentumok bizonyítják: férfiak ellen is foly­tak perek. Igaz ugyan, hogy leg­gyakrabban egyszerű, gyógyfü- vekkel gyógyító javasasszonyo­kat vádoltak meg, de nem egy­szer nemesasszonyok ellen is folytak perek. Egyes vélemények szerint összesen körülbelül há­rommillió ember eshetett a bo­szorkányüldözés áldozatául. Bár az előadó szerint ez túlzás, min­denképpen százezrekre tehető az így meggyilkoltak száma. A levél­tári dokumentumok bizonysága szerint a történelmi Magyaror­szágon és Erdélyben 250 eszten­dő alatt 1650 boszorkánypert tar­tottak, vagyis átlagban évente hatot-hetet, ám a nyugati világ­ban sokkal gyakoribbak voltak a hasonló eljárások. Igaz, koránt­sem mindegyik per végződött ha­lálos ítélettel, előfordult, hogy csak megszégyenítették vagy ki­űzték a településről a boszor­kányt. Gyermekgyilkosságok A 17-18. századi gyermekgyil­kosságokról előadó Stersnák Gá­bortól megtudhattuk, hogy a mű­vi vetélés és a születés utáni gyer­mekgyilkosság egyaránt „gyer- mekcsikkasztásként” ítéltetett meg, és a körülményektől függő­en néhány hónapos szabadság- vesztéstől halálbüntetésig terjedt a ítéletek sora. A dokumentált gyermekgyilkosságok áldozatai közül a legidősebb egy 2,5 éves fiúgyermek volt, akit a mostoha­anyja azért fojtott a Feketevízbe,' mert nem akart bajlódni a további nevelésével. Leggyakrabban a megesett lányanyák ölték meg új­szülöttüket, de előfordult, hogy a vér szerinti apa vagy a nagyszülő tette el láb alól a nem kívánt gyer­meket. Az indok szinte minden esetben a szégyen elkerülése volt. Az előadó által elmondott konkrét esetek között szép számmal volt olyan is, amely nemcsak a joggal vagy történelemmel foglalkozó szakemberek, hanem a laikus kí­vülálló számára is érdekes. Ilyen például az az eset, amikor egy pesti hajadon (bizonyos Konstan- tina nevezetű) teherbe esvén po­zsonyi rokonaihoz költözött, bízva abban, hogy itt megszülve gyer­mekét pesti ismerősei előtt az egész ügyet titokban tarthatja. Megesett aztán, hogy a szülés ren­des időpontja előtt körülbelül egy hónappal éles fájdalmakat észlel­ve a rokonok házának árnyékszé­kére menekült. Itt váratlanul és váratlan gyorsasággal megszülte csecsemőjét, aki szerencsétlen módon beleesett az árnyékszékbe. A történtek után mintegy negyed órával a rokonok különös gyer­meksírásra lettek figyelmesek, majd a hangot követve felfeszítet­ték az árnyékszék csatornájának deszkafödémét, és Isten segedel­mével egészségesen emelték ki onnan az újszülött csecsemőt. Ez egy ritka szerencsés kimenetelű eset volt, nemcsak amiatt, hogy a csecsemő életben maradt, hanem azért is, mert az anya ellen indí­tott perben bizonyítást nyert, hogy nem állt szándékában meg­ölni gyermekét - el sem ítélték. A konferencia befejezéséül ugyanilyen című kiállítás is megnyitottak a vágsellyei levéltár épületében. A levéltár igazgatója, Novák Veronika szerint „a kiállítás közelebb kívánja hozni az érdeklő­dőknek a jogrendszer helyi vonat­kozásait, ugyanúgy a jogértelmezés változásait az elmúlt ezer évben”. A kiállításon eredeti dokumen­tumokon és másolatokon láthatók Szent István törvényei, Magyaror­szág alapvető jogi törvénykönyve, a nyomtatásban először 1517-ben megjelent Tripartitum. Bemutatja a tárlat a városi és megyei bírósá­got, az úriszéket és a járásbírósá­gokat. Külön rész foglalkozik azokkal az előírásokkal, amelyek a törvényesség leple alatt jogta­lanságot idéztek elő. Ide tartozik a kollektív bűnösség elve, a más val­lást gyakorló és más nemzetiség­hez tartozó személyek feletti bíró­sági ítélethozatal nélküli bünte­tés. „A kiállításon bemutatott le­véltári iratokat azzal a céllal válo­gattuk össze, hogy a látogatót az adott korszakról való gondolko­dásra késztesse. Mindenki maga döntheti el, hogy a dokumentu­mok a jog vagy a jogtalanság do­kumentumai voltak-e” - mondta Novák Veronika. A kiállítás az is­kolaév végéig tekinthető meg a le­véltár épületében, a vágsellyei re­neszánsz kastélyban. Ján Langos előadása A normalizáció időszakának jogtiprásai Vágsellye. A „Jog és jogtalan­ság a levéltári dokumentumok tükrében” című konferencián ér­dekes dolgokat mondott Ján Langos, a Nemzeti Emlékezet In­tézetének vezetője is, aki az „Em­beri jogok megsértése az 1970-es és az 1980-as években” címmel a kommunizmus rémtetteit hozta közelebb. Beszélt egyebek mellett arról, hogy a kommunista Csehszlová­kia határőrei, akik a Morva folyó vizében úszva menekülő fegyver­telen polgárokra eresztettek gép- pisztolytüzet, nem vonhatók fele­lősségre, mivel parancsot teljesí­tettek, ugyanakkor a nemzetközi jog értelmében az ilyen tettek há­ború idején háborús bűnnek mi­nősülnek. A nemrég megnyitott titkos ar­chívumokból derült fény arra is, hogy a határőrség magasabb pa­rancs értelmében úgy idomította a szolgálati ebeket, hogy falkában támadva széttépjék a határsávon keresztül menekülő embereket. Egy konkrét eset kapcsán a ke­letnémet titkosszolgálat, a Stazi irataiból derült ki, hogy még ma­guk a határőrök is rettegtek a saját kutyáiktól. Amikor a nyugati sza­bad világ felé igyekvő menekülő az elektromos határzáron áttörve működésbe hozta a riasztóberen­dezést, a kutyák ketrecei automa­tikusan kinyíltak, és a kutyafalka a menekülő után vetette magát. A kutyákat úgy idomították, hogy ha a határőr „Állj!” felszólítására a menekülő megállt, akkor a kutyák csak körbeállták, ám ha tovább fu­tott, akkor kötelességük volt szét­tépni őt. Langos rámutatott, az általa ve­zetett intézetnek az a kötelessége, hogy a hasonló rémségek kapcsán kiderítse, kik voltak a felelősek a parancsok kiadásáért. Az intéz­mény vezetője szerint további cél elérni, hogy a bűnösök bűnhődje­nek, vagy legalábbis nyilvános­ságra kerüljenek a gaztetteik, mert a ma embere csak így tanul­hat a múlt tévedéseiből, (gl) „A bürokráciára mindig több pénz jut, mint a kultúrára” - Jana Holubcová Léván kevesebb a magyar olvasó Forgács Miklós Léva. A Barsi Könyvtár tavaly mintegy 1200 könyvet tudott vásá­rolni, ebből 150 magyar nyelvűt. Az idei év első félévének kimutatá­sai szerint 106 magyar nyelvű könyvvel gyarapodott a könyvállo­mány, s ezek a kötetek leginkább a „könnyebb fajsúlyú szépirodalom” katagóriába tartoznak. Jana Holubcová igazgatónő el­mondta, már nincs lehetőségük követni a nemzetiségi mutatók alakulását, ám a múltbeli tapasz­talatok alapján nyolc százalékra teszi a magyar olvasók arányát, vagyis az utóbbi évtizedben egy­értelmű a csökkenés. „Könyvtárunk jó kapcsolatokat ápol a váci Katona Lajos Könyvtár­ral. Közös publikációt is tervezünk a régió személyiségeiről” - teszi hozzá az igazgatónő. A könyvvá­sárlások kapcsán egyre nagyobb gondokkal találkozik, hiszen szinte csak szponzori támogatásokból tudnak új köteteket venni. Ilyen szempontból fontos partner volt a mohi atomerőmű. „Sajnos, évről- évre csökken az az összeg, amely­hez így hozzájuthatunk. Egyre töb­ben vagyunk, akik kérünk, és egyre kevesebben akadnak, akik adhat­nak. Természetbeni támogatáshoz könnnyebb hozzájutni, mint pénz­hez. Épületeink állagával is problémáink vannak. Sajnos, csak a városháza mögötti szépirodalmi részlegünk található saját épület­ben, igaz, arra büszkék vagyunk, hogy 1996 óta akadálymentes - mondja Holubcová. - A többi osz­tály számára két szálló, a Junior és a Druzba épületeiben bériünk he­lyiségeket. A Druzbában a padló felújítása és a termek kifestetése a legfontosabb teendő, de a bútorok és a terem is egészében öreg és ko­pott. A szükséges munkálatokhoz egyelőre nem sikerült pénzt előte­remtenünk.” A kulturális minisztérium Ex Lib­ris Alapjától multímediális olvasó­terem létesítésére nyertek támoga­tást. A könyvtár idén fejezi be a gyermekirodalmi részleg fejleszté­sét. A Szlovákia Gyermekeiért Ala­pítvány „Egy óra a gyerekeknek” nevű akcióján szerzett összegből fogyatékos gyermekeknek rendez­ték be a terem egy részét. Játszó­szőnyeg, hatalmas szivacsalakza­tok, rajztábla, bábszínház várja az érdeklődőket. „ A Barsi Könyvtár mindig nagyon fontosnak tartotta a gyermek olvasókat, főleg az alapis­kolás korosztályt. Léván a 8-15 éves gyerekek 64 százaléka rend­szeres látogatónk. Csoportos ér­deklődés esetén féláron lehet be­iratkozni. Naponta 4-5 osztály jár nálunk, kitűnő, szoros kapcsolato­kat ápolunk a szlovák alapiskolák­kal. Kvízversenyeket, író-olvasó ta­lálkozókat, kiállításokat szerve­zünk” - tudjuk meg az intézmény vezetőjétől.Szeptember 30-ig lát­ható a gyermekirodalmi részleg előadótermében S. Horváth Klára kiállítása. A Kovács Magda meséi­hez készített a jelenkor, az álmok és a gyermeki fantázia világát ötvöző színpompás illusztrációk, az Oscar Wilde meséihez alkotott, komo- rabb, borongósabb, a szép és a rút közé feszített rajzok, valamint a kis­iskolások olvasókönyvét díszítő, ál­latfigurákkal benépesített képek láthatók a tárlaton. Mivel illusztrá­ciókról van szó, a könyvek sem hiá­nyozhatnak. Szlovák, magyar, spa­nyol népmese-feldolgozások, Dé­nes György, Varga Imre, Szőke Jó­zsef versei és meséi elevenedtek meg S. Horváth Klára rajzain. Új ügyfeleket szeretne? Éljen az előnyös hirdetés lehetőségével Szülőföldünkben. az Új Szó regionális mellékletében! Területi üzletkötőink eMátogatnak Önhöz, és megoldást javasolnak. Kapcsolatfelvétel: Újvár: Kis Péter, tel: 0905/413 623 e-mail: peter.kis@ujszo.com Dunaszerdahely, Gálánta: Roskó Péter, tel: 0905/551 957 e-mail: peter.rosko@ujszo.com Nagymegyer: Kováts István, tel: 0905/646 843, e-mail: amethyst@centrum.sk Rimaszombat: Silling Géza, tel: 0907/255 600 Somorja: Méry Erzsébet, tel: 0905/145 920 e-mail: heureka@nextra.sk Hirdetni a Szülőföldünkben jó befektetés!

Next

/
Thumbnails
Contents