Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-22 / 219. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. szeptember 22., szerda 1. évfolyam 30. szám A Rákóczi Szövetségnek köszönhetően egy közösséget alkotnak fiatalok és idősek Kitelepítettek és deportáltak országos találkozója Követendő perbetei példa Komárom. „Nem azért szeretnék munkánkról beszélni, hogy dicsekedjek, hanem azért, hogy mások is erőt, ötleteket merítsenek belőle, és talán ezáltal is minél több követőre találjunk. Hiszen amit mi megtettünk és teszünk, azt bárki utánunk tudja csinálni, csak lelkesedés és kitartás szükséges hozzá” - e szavakkal kezdte mondanivalóját Benyó Erzsébet, a Rákóczi Szövetség perbetei alapszervezetének programszervezője. V. KRASZNICA MELITTA „A megalakulásunk óta eltelt négy év alatt sikerült elérnünk azt, hogy ma már 50 tagunk van, és rendezvényeinkre szívesen jönnek idősek, fiatalok egyaránt. Összeko- vácsolódott a közösség, ami csodálatos dolog.” Az alapszervezet 2000-ben alakult, 10 taggal, és a kezdeti időszakban elsősorban előadásokat szerveztek, a Budapestről érkezett támogatásnak köszönhetően könyvcsomagot juttattak a diákoknak, hozzájárultak a tanulók utaztatásához a különböző versenyekre, majd maguk is rendeztek történelmi-honvédelmi vetélkedőt. Az alapszervezet munkája azonban akkor kapcsolt igazán magas fordulatszámra, amikor a tavalyi év folyamán Madar és Szentpéter „rá- kóczisaival” közösen egyhetes erdélyi útra készült a társaság. „Két évvel ezelőtt Erdélyben jártam egy baráti társasággal, amikor is a Kolozsvárhoz közeli Magyarfenes lakóitól szíves invitálást kaptunk: felajánlották, egy hétig vendégül látnának egy busznyi csoportot a Felvidékről - emlékezett vissza a történtekre Benyó Erzsébet. - Természetesen nagyon megörültünk a lehetőségnek, és azon kezdtünk dolgozni, hogy előteremtsük az útiköltséget. A három falu közös pályázatot nyújtott be a Rákóczi Szövetséghez, amelynek a „Híd Erdély és Felvidék között” címet adtuk. Pályázatunkban arra is kitértünk, hogy főleg diákokat szeretnénk elvinni Erdélybe, nagyon fontosnak tartjuk ugyanis minél előbb bevonni a fiatal nemzedéket a közösségi munkába.” A csoport nagyon tudatosan készült az útra: a gyerekek, felnőttek irányítása mellett, áttanulmányozták Erdély és Felvidék, ezen belül is szűkebb régiójuk múltját és jelenét, térképeket gyűjtöttek, községüket jellemző fotóanyagot, népviseleti ruhákat készítettek elő, népdalokat, karizmatikus énekeket gyakoroltak, megtanulták az erdélyi himnuszt és még sorolhatnánk. Mire eljött az indulás napja, már egy összeková- csolódott közösség szállt fel az autóbuszra. „Utunk során megtekintettük többek között az 1000 éves Márton Áron-székesegyházat, ahol is egy 94 esztendős pap volt a kalauzunk. Felemelő érzés volt - és ennek tudatosítását nem győztem eléggé hangsúlyozni a velünk utazó gyerekeknek -, hogy a Kárpátmedencében ezer kilométer megtétele után is magyar szót hallhatunk, ugyanazokat a dalokat, egyházi énekeket éneklik. Hogy mindazok a csodálatos épületek, templomok, amelyeket láttunk, magyar emberek alkotásai. Igenis legyünk büszkék magyarságunkra és keresztény gyökereinkre.” Magyar- fenesen aztán Püsök Sarolta és Lengyel István református lelkész házaspár vezetésével háromnapos evangelizáción vett részt a felvidéki küldöttség, közben délutánonként kézműves foglalkozásokat tartottak az ottani gyerekeknek, bemutatták az előre begyakorolt táncokat, a magukkal vitt népviseleteket. „Óriási élmény volt valamennyiünk számára ellesni a kürtőskalácssü- tés fortélyait, amit a helybéliek, akik közül többen falusi turizmussal foglalkoznak, mesterfokon művelnek. Az asszonyok gyúrják, dagasztják a tésztát, ám a sütés a férfiak dolga. A taligákban rakott tűz parazsa fölött forgatják a sütőfákra csavart tésztát, közben iszogatnak, beszélgetnek, ami a lényeg, együtt vannak. Azóta nincs olyan fontos rendezvény Perbetén, hogy ne sütnénk mi is kürtőskalácsot, és mondhatom, nagy-nagy sikerrel. Mi sem természetesebb, hogy itthon is a férfiak bevonásával.” Az erdélyi út után Perbetén megnőtt a Rákóczi Szövetség munkája iránti érdeklődés, a taglétszám is a többszörösére nőtt. Ősszel öt falu gyerekeinek bevonásával háromnapos Rákóczi Napokat tartottak, tavasszal Nemzeti sorsfordulóink címmel rendeztek filmvetítéssel összekötött előadásokat, nyár végén pedig a magyarfenesiek, akik időközben ugyancsak megalapították a Rákóczi Szövetség helyi alapszervezetét, viszonozták a látogatást. Mindhárom falu - Madar, Szentpéter és Perbete - kivette részét a vendéglátásból. „Külön öröm, hogy a szülők együtt jönnek gyermekeikkel - mondta Benyó Erzsébet. - Sőt, több olyan családról is tudok, akik akcióinkon kerültek közel egymáshoz, és azóta szabadidejükben is gyakran összejárnak. Lényeges momentum, hogy községünkben sokan leküzdötték a passzivitásukat és megtapasztalták, milyen jó érzés egy közösséghez tartozni, ezért tenni valamit. Az erdélyiekkel pedig, ahogyan tavalyi pályázatunk címe is találóan utalt rá, sikerült valódi hidat kiépítenünk. Mégpedig oda-vissza járható hidat. Életre szóló emberi kapcsolatok, barátságok, mi több, szerelmek szövődtek. Másoknak is csak azt tudom tanácsolni, merjenek álmokat szőni, kapcsolatokat keresni. Ne beszéljük ki magunkat a pénzhiányra, hiszen ez sokszor nem pénzkérdés. Egyébként is, a jó ötletek megvalósítására a Rákóczi Szövetségen belül pályázni lehet. Arra biztatnék tehát mindenkit, kövesse példánkat, mert csodálatos élményekben gazdagodhat.” Emlékművet avatnak a Monostori Erődben V. KRASZNICA MELITTA Komárom. Szeptember 25-én rendezi meg a Kecskés László Társaság a Felvidéki Kitelepítettek és Deportáltak III. Országos Találkozóját. Az egész napos rendezvény eseményei két helyszínen, Révko- máromban és Dél-Komáromban zajlanak. A programsorozat 10.00 órakor Bastrnák Tibor, Révkomárom polgármesterének, az esemény védnökének köszöntőjével kezdődik a Tiszti Pavilonban, ahol történészek beszélgetnek majd a háború utáni eseményekről és a Benes-dekrétumok- ról. Közben a Tiszti Pavilon szabadtéri színpadán Udvard község mutatkozik be; többek között egy eddig nem publikált, felvidéki gyűjtésből összeállított mesekönyvvel is megismerkedhetnek az érdeklődők. A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma a kitelepítettek és deportáltak emlékére összeállított, „Magyar kálvária 1945-1948” című kiállításra invitálja a látogatókat. Déli 12 órakor a Magyar Rádióban felhangzik a komáromi harangszó és a harang rövid története, majd ökumenikus istentisztelet lesz a Szent András- templomban. Délután 14 órától Dél-Komárom- ban, a Monostori Erődben folytatódik a rendezvény, ott ugyancsak a város polgármestere, egyben az esemény védnöke, Zatykó János üdvözli az egybegyűlteket. Ezt követően párhuzamosan futnak az egyes programok: Nagy János szobrászművész kiállítása, filmvetítés a kitelepítettek és deportáltak visszaemlékezéseit megörökítő videofilmekből, valamint szekeres- gazda-találkozó. A Nagy János a kitelepítettek és deportáltak emlékére készült alkotásának átadási ünnepsége 15,30-kor kezdődik. Fellép a Concordia Vegyes Kar, a Ma- gyarock Dalszínház, Sunyovszky Szilvia, felszólalnak a kitelepítésben érintett személyek. Az ünnepi beszédet az esemény fővédnöke, Orbán Viktor korábbi magyar miniszterelnök tartja. Az emlékművet ökumenikus szertartás keretében avatják fel. A szlovákiai kárpótlási helyzetről és a földvisszaigénylés lehetőségeiről Szabó Olga ad tájékoztatást a helyszínen, a tervek szerint 18 órától. A rendezvényt a Ghymes együttes 18 órakor kezdődő koncertje zárja a Monostori Erőd szabadtéri színpadán. Az esemény társrendezői: az MTA Kisebbségkutató Intézete, a Monostori Erőd, az Élettér Egyesület, a Csemadok Komáromi Városi Alapszervezete. A találkozó fő szervezője, a 2001-ben alakult Kecskés László Társaság kulturális-hagyományőrző egyesületként működik. Fontos feladatának tartja az ifjúság nemzettudatának erősítését, szűkebb lakóhelye történelmének megismertetését. Névadójuk, a révkomáromi születésű Kecskés László hét év katonaság és másfél év hadifogság után megélte a kitelepítést is. Éveken keresztül Dél-Komá- rom kulturális életének meghatározó személyisége volt és sokat foglalkozott a kitelepítettek sorsával, élettörténetével, (vkm) Az 1950-51-ben bebörtönzött papokért imádkoztak Ellenálltak a rendszernek SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. A Ferenc-rendi templomban Andrej Imrich szepesi segédpüspök által celebrált főpapi szentmisén emlékeztek szeptember 18-án az 1950-51-ben Érsekújvárod: bebörtönzött papokra, köztük Stefan Barnás püspökre. „Mondjunk köszönetét a szabadságért, amely az 1950-ben és 1951-ben meghurcoltak szenvedésének a gyümölcse. Barnás püspök úr, a szepesi papi szeminárium akkori rektora nem volt hajlandó együttműködni a múlt rendszer szolgálóival, emiatt el kellett távolítani” - hangsúlyozta Andrej Imrich segédpüspök. Az ünnepség részvevői ezt követően liturgikus menetben kivonultak a Ferenc-rendi templom bejáratához, ahol Milan Cic, az államfő hivatalvezetője leleplezte a kolostorban bebörtönzött papok helytállását idéző emléktáblát. Az emlékezésen részt vettek a Politikai Foglyok Szövetségének, a ferences rend tartományfőnökségének képviselői, a város vezetése, továbbá a ma 92 éves Stefan Janega, a huszonkét bebörtönzött pap egyike. Egy súlyosan beteg társával együtt ő az akkori események élő tanúja. „A papi szeminárium előadója voltam Nyitrán, amikor az állami rendőrség felkeresett, hogy fontos iskolázásra választottak ki. Egy kis kofferben tartottam a legszükségesebb holmikat, hiszen jól tudtam, miféle tanfolyamra visznek - mondta Janega. A mocsonoki kastélyba 1950. július 14-én szállították el, majd néhány nap múlva éjjel elvitték őket a faluból. „Három órán át utaztunk az alig harminc kilométerre található Érsekújvárba, nehogy rájöjjünk, hová visznek bennünket. Az első három héten éheztetéssel akartak bennünket megtörni. Húsz kilót fogytam, és mivel a kút egy pöcegödör mellett volt, valamennyien súlyos gyomorbajt kaptunk - emlékezett az idős pap. Kilenc hónapot töltött Érsekújvárott, szerencsére akadtak jótevőik, akik ételt csempésztek a kolostorba. A szombati ünnepség szemináriummal végződött, amelyen Stefan Barnás püspök halálának 40. évfordulójára és Jozef Tomanóczyra, az erőszak másik elszenvedőjére emlékeztek. Madari népviseletbe öltözött lány az 1020-ban épült magyarfenesi templom előtt (Fotó: Vas Gyula (l)és archívum) „Amit mi megtettünk és teszünk, azt bárki utánunk tudja csinál ni” - állítja Benyó Erzsébet Az erdélyi és a felvidéki férfiak együtt sütötték a kürtőskalácsot .
