Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-22 / 219. szám, szerda

Kultúra

ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 22.

8

Könyvbemutató a Vámbéryben

Dunaszerdahely. Holnap a Vámbéry Irodalmi Kávéházban 18 óra 30 perces kezdettel mutatják be a Miklósi Péter által összeállított, A mi Petőfink című könyvet. Az impozáns, színes képekkel gazdagon illusztrált kötetben felelevenednek a Radnai Béla 1911-ben készített pozsonyi Petőfi-szobrával kapcsolatos emlékek, illetve a szobor sorsát meghatározó dokumentumokból is bő válogatás olvasható. A könyvet, amely az esten kedvezményesen vásárolható meg, Roncsol László méltatja, (ú)

Odaítélték a Magyar Művészetért díjakat

Budapest. Odaítélték az idei Magyar Művészetért elnevezésű elismeréseket; a díjakat december 2-án gálaünnepség keretében adják át a budapesti Károlyi Palotában - közölte Gubcsi Lajos, a kuratórium elnöke. A kitüntetést ebben az évben Bessenyei Ferenc színművész, Csoóri Sándor költő, Ferencz István építész, Jankovics Marcell filmrendező, Király László erdélyi költő, Marton László színházi rendező, Püski Sándor könyvkiadó, Sánta Ferenc író, Szabó Szilárd és Németh Ildikó néptáncos, koreográfus, valamint Tőzsér Árpád felvidéki író, költő veheti át. A Magyar Művészetért Posztumusz-díjat Dohnányi Ernő zeneszerzőnek és Weöres Sándor költőnek ítélték. (MTI)

SZÍNHÁZ

KASSA

THÁLIA SZÍNHÁZ: Anconai szerelmesek (Rimaszombat) 11,19

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Kill Bill 2 (am.) 18,20.30 MLADOST: Bodysong (ang.) 18 A menyasszony fia (arg.-sp.) 20 AUPARK - PALACE: A falu (am.) 14.20,16.40, 18.30, 19, 20.50, 21.20 Dirty Dancing 2 (am.) 15.20,

17.20 Időzavarban (am.) 19.20, 21.30 Terminál (am.) 15,17.30,19, 20 Én, a robot (amerikai) 14.50,15.40,17.10,18.10,19.30 Dogville - A menedék (dán-svéd) 15.50, 18.40 Shrek 2 (am.) 14.20, 16.20 Fahrenheit 9/11 (am.) 18, 20.30 Pokolfajzat (am.) 15.30, 17.50,

20.20 Kill Bill 2 (am.) 14.40,17.40,20.40 A sötétség krónikája (am.) 16.30, 18.50 A Magdolna nővérek (ír-ang.) 17, 19.20 Őrültekháza (or.-fr.) 15,21.40

KASSA

TATRA: Trója (am.) 16, 19 CAPITOL: A falu (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Terminál (am.) 16,18.15, 20.30

DÉL-SZLOVÁKIA

GALÁNTA - VMK: Időzavarban (am.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER:

Shrek 2 (am.) 17,. 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Jószomszédi iszony (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Kill Bili 2 (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Jószomszédi iszony (am.) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Trója (am.) 16.30,19

GYŐR

PLAZA: Argo (magy.) 18, 20 Arthur király (am.-ír) 15.15, 17.45,

20.15 Bajos csajok (am.) 20.30 Én, a robot (am.) 15.30, 17.45,

20.15 Garfield (am.) 16, 18, 20.15 Holtak hajnala (am.) 18.15 A Macskanő (am.) 16.15 Pokolfajzat (am.) 15.15,17.30, 20 Shrek 2. (am.) 15.45 A sötétség krónikája (am.) 20.15 Szex, csajok Ibiza (ném.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Szüzet szüntess! (am.) 15, 17.15,19.30 Terminál (am.) 14.45,17.15,19.45

Ján Slávik (képünkön) és a VEM ensemble ad koncertet ma 18.30- kor a somorjai zsinagógában. A (New) Music At Home elnevezésű kortárs zenei hangversenysorozat idei, második évfolyamának ez lesz a második rendezvénye. (Somogyi Tibor felvétele)

„Hatéves koromtól jártam én a hegyeket” - beszélgetés Darmo István mesemondóval

Az élet-mese nem mindig mesés

SZÁSZI ZOLTÁN

„Szemfájásra harmatvíz, kígyó ellen pípamocsok” - Ezeket a javallatokat Darmo Pista bácsitól, az ismert gömöri mesemondótól kaptam a Rozsnyó és Betlér közötti hegyekben, egy ragyogó őszi vasárnap délutánon. Pedig tulajdonképpen csak azt szerettem volna megtudni, mit is szól ő ahhoz, hogy idén augusztus 20-án megkapta a Népművészet Mestere-díjat.

Pista bácsi egyébként a világ legtermészetesebb dolgának tartotta a kitüntetést, mondván, hogy tudta azt ő, hogy csak nem feledkeznek meg róla. Meséit gyűjtötték már sokan, nem is hozza zavarba a diktafon se. A díjnak örült, a vele járó tiszteletdíjat szétosztotta az utódok között, és ugyanúgy éli életét, mint eddig. Reggel korán kel, ellátja az állatokat, kimegy kaszálni, megfrüstö- köl, egy kis pálinkát is megiszik, de sohase tisztán, mindig teába vagy kávéba keverve. Pihen egy sort, aztán nyolc kecskéjével és három hűséges kutyájával irány a hegyoldal. Menet közben néha le-lecsap fokosával egy gyengébb „akáckó- rót”, merthogy a kecskéinek az külön csemege.

Darmo Pista bácsi 92 éves, de ahogy dombnak felfelé képes menni, azt megirigyelheti bármelyik természetjáró. Egy kicsit azért panaszkodik, mert már nem egészen úgy viszi a lába, mint régen. Bő két órán keresztül gyönyörködhettem karakteres, ritka szép arcában, tekintetének tisztaságában, csodálatos lelki nyugalmában. Azért mesélt is, ha nem is mesét - életének néhány részletét. Noha az élet-mese nem

mindig mesés. „Most már csak kecskékkel járok, de volt énnekem 150 juhom is, míg bírtam. A polomai szövetkezetben 32 évet lehúztam, bacsóskodtam. Mikor az asszonykámmal a gacsaltói

szövetkezetben dolgoztunk, száz marhát láttunk el ketten. A mesemondás onnan van, hogy azelőtt, úgye, nem volt tévé meg semmi. Volt viszont egy öregember Barkán, az ha leült mesélni, egy hétig is mondta volna, csak legyen, aki hallgatja. Pípus Jánosnak hívták. Meghalt már vagy húsz éve. No vele beszélgettünk mi egyről- másról... De bizony, be kellett vonulnom katonának, először Szlo- venszkón, aztán ahogy bejöttek a magyarok, másodszor is. Akkor már meglett ember voltam. A miskolci 27-es tüzéreknél szolgálMost már csak kecskékkel járok, de volt énnekem 150 juhom is.

tam. Bejártam Pestet, Ózdot, Miskolcot most is ismerem, mintha itthon járnék. Mikor a háborúba elvittek, nyolc évig nem tapostam magyar földet... De már eltértem, mert arról akartam beszélni, hogy hatéves koromtól jártam én a hegyeket. 14 voltam, mikor egy mészárosnál inaskodtam Rozsnyón, éjszaka meg a marhát legeltettem. Két nagy magyar ökröt. Kobelárból vette őket. Fáradt voltam, igaz-e, oszt egyszer elaludtam. Elmentek nekem az ökrök. Riadok fel, no, édes isten, mi lesz már itt mostan? Néztem er- re-arra, nincs sehol. Mentem oszt le Alsósajónak, éppen jött a bak- ter. Kérdezte, hova megyek, mondtam, elvesztek az ökrök. Megállított, s csak annyit mondott, reggelig van idő, majd megmutatom neked, hova mentek az ökrök. Szépen elmentek azok oda, ahonnan vették őket. No, másnap visszatereltem az ökröket. Összekötöttem a szarvukat, egynek felültem a nyakába, oszt úgy vittem le őket a mesterem(A szerző felvétele)

nek. Akkor mondta a mester, hogy no, veszek neked egy »pipát«, oszt ha álmos leszel, rágyújtasz, majd attól nem alszol el. 14 éves voltam akkor, azóta dohányzók, de csak »pipát«. Nagyon is fontos a dohányzás a kint háló embernek. Tudja-e, hogy a »pípamocsoktól« elmenekül a kígyó, az a dohányos emberhez nem megy? Múltkor is láttam, hogy ott fekszik a fűbe, a kecskék megriadtak. No, egy fűszálat áthúztam a »pípszáron«, rátörültem egy botra, oszt az orra alá nyomtam a kígyónak, mindjárl felfordult tőle. Akinek meg a szeme fáj, az tiszta ruhába szedje fe’ a harmatot, oszt avval mosogassa, biztosan elmúlik tőle...” Persze, a mese itt még nem éri véget... Csak a papír. Aki úg) gondolja, keresse meg Darme Pista bácsit - aki a kilenc évtizec súlyát még mindig könnyedér hordja a vállán -, hallgassa íze: beszédét, csodálja természetes ségét. Isten tartsa meg nekünl sokáig Pista bácsit!

NÉZEM A DOBOZT

Tűzőrök, tüzérek, vízerek

Z. NÉMETH ISTVÁN

Dicséretes, hogy az mtv folytatja azt a nemrég megkezdett sorozatát, amelyben az ötvenes-hatvanas években készült sci-fi alkotásokat mutatja be újra. Nem is csodálkozhatunk, hiszen egy újszülöttnek minden film új, másrészt pedig a DVD- és házimozi-őrület- nek köszönhetően reneszánszukat élik a klasszikusok, a digitális, lézerlemezes kiadáshoz kicsinosított-tömörített képek, a recsegő monó hanghoz újrakevert sztereó, esetleg 5+1 fület igénylő 5.1- es hang dukál. Nem is beszélve a melléjük pakolt rengeteg extráról, ami általában régi mozielőzeteseket, werkfilmeket, kapcsolódó dokumentumfilmeket vagy az alko- tókkal-főszereplőkkel készített interjúkat jelenti.

No de térjünk vissza a filmhez, amely ezúttal Ray Bradbury (van, aki nem hallott még a Marsbéli Krónikákról?) klasszikusnak számító művének, a 451° Fahrenheitnek a hatvanas évekbeli feldolgozása. Bradbury műve - nevezhetjük negatív utópiának is - a közelebbről meg nem határozott jövőben játszódik, amelyben csak a televízió által közvetített „kultúra”

van, könyvek pedig nincsenek. Sőt mi több, főbenjáró bűnnek számít a birtoklásuk, hiszen „fölösleges, felkavaró érzelmeket gerjesztenek az emberekben, ha megismerik valós történelmüket és embertársaik sorsát - előbb- utóbb elégedetlenek lesznek a sajátjukkal, s ettől már csak egy lépés, hogy mindezt az éppen fennálló rend megváltoztatásával akarják majd orvosolni.” A még meg nem semmisített kevés könyvre elhivatott tűzőrök vadásznak, akik (lakossági bejelentésre vagy csak úgy találomra) piros rohamkocsijukkal késlekedés nélkül megérkeznek, s némi petróleummal történő gondos meg- locsolás után lángszórókkal teszik az enyészet martalékává az ősök által megírt műveket.

Ha azt is megfigyeljük, hogy a forgatókönyvíró, kosztümös, rendező (ez utóbbi maga Truffaut) milyennek képzelte el negyven-öt- ven évvel ezelőtt a jövőt - tehát akár a mi jelenünket jókat mosolyoghatunk, de akár alaposan el is csodálkozhatunk. Példa ez utóbbira: a könyvtelen időkben a falakon hatalmas és lapos képernyő lóg, az életből időközben időtöltés lett, a már csak serkentő pasztillák

és teljes vércserék segítségével létező agymosott polgárok és asszonyaik jellegtelen, unalmas és az utolsó mondatukig hamis, manipulált műsorokat bámulnak, sőt akár még abban az illúzióban is ringathatják magukat, hogy „beleszólhatnak” a tévében szereplők életébe. Ez megdöbbentően jó rá- érzés arra, hogy a mindenáron látványosságra törekvő szórakoztatás lassan, de biztosan háttérbe szoríthatja az írott szót. A látott filmről egy hasonló tematikájú regény jutott eszembe, amelyben egy globális természeti katasztrófa következtében megsemmisül minden írott emlék, csak az marad meg, amelyet előzetesen, elektronikus formában az emberiség az Internetre elmentett. Mindezen információkat a Világkormány ellenőrzi, s csak ahhoz enged hozzáférést, ami nem veszélyezteti az uralmát az emberiségen. Hát... borzongató, hogy a legtöbb negatív utópia akár a mindennapjaink valóságává is válhat.

Nézem a dobozt. Őszre jár az idő, s ahogy a kéretlen hírlevelek az elektronikus postaládát, úgy özönlik el képernyőinket az újabb szigetlakok, Nagy Ők, kísértősók és egyéb valótlan világfájdalmak.

A bulvárlapok és az „ideig-órái sztárokéból élő műsorok szel kesztői pezsgőt bontanak: amir minden egyes képernyőre kent k: eső, majdnem-első és abszolé győztes családfáját, magánéleté gyermekkori szorongását, szón szédok által eskü alatt vallott tii kait kiteregetik, jócskán itt lesz nyár. Az ámítás tüzérei fényesr lehelték már a patronokat, s rt mélik, hogy a korán ránk sötéted időszakban nem a vízerektől fc gunk majd nyugtalanul aludn Már alig várom, hogy a Nagy Ők Multimilliomosban, a szigetlakó pedig a Legyen Ön is...-ben össze méricskéljék tudásukat. Addig csak kibírjuk valahogy az ősrég kőkemény megasztárok társas: gában. Mert ne feledjük, hog Babolcsai néni eztet üzeni: P. Mi bil. Jobb veled a világ.