Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-22 / 219. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 22. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ POLITIKA A belgrádi napilap által ' megszólaltatott társadalom- kutatók és kisebbségi szakértők részben Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét és Magyarországot teszik felelőssé a szerb radikálisok sikeréért a vasárnapi vajdasági parlamenti, illetve helyhatósági választáson. Milan Nikolics, az Alternatívakutató Központ vezetője úgy véli, Kasza igenis hozzásegítette a radikálisokat a sikerhez, de. hibát követett el a szerb kormány is, mert nem oltotta a „kis tüzet, s hagyta, hogy a lángok nemzetközi méretűvé csapjanak”. A politikusok felelőssége óriási, mert a tárca a javaslat elkészítése után semmilyen hatásvizsgálatot nem végzett Egészségügy és közteherviselés A rendszerváltás óta eltelt időszak bebizonyította, hogy a kormányzati munka egyik leggyengébb láncszeme az egészségügy, függetlenül a törvényhozási ciklusoktól. FÓTHYJÁNOS A társadalom egészségi állapota függ a jövedelemtől, az iskolázottságtól és a környezettől is. Nálunk a lakosság húsz százaléka szegénységben él és további tíz százaléka a szegénység határán. Tudvalevő, hogy az egészségügy megreformálása elkerülhetetlen, mert az á- gazat feneketlen zsákként nyeli a pénzt (elöregedett, kihasználatlan épületek, túlfoglalkoztatottság, paraszolvencia, tőkehiány stb.j. A reform már tavaly elkezdődött, jóváhagytak néhány jogszabályt, amelyek komoly terhet jelentenek a nyugdíjasok számára. Jelenleg még nagyobb a zűrzavar, mert az egészségügyi tárca műhelyéből kikerült törvénytervezetet nem bocsátották társadalmi vitára. Ehelyett a szaktárca 120 millió koronát költ (külföldi hitelből) arra, hogy meggyőzze a lakosságot a reform fontosságáról, előnyeiről. Zajac miniszter úr azt nyilatkozta, a polgárok nem fognak többet fizetni. Ennek ellentmond a statisztikai hivatal közleménye, amelyben az áll, a lakosság egészségügyi kiadásai a tavalyi évhez képest már most 34,9 százalékkal emelkedtek. Szeptembertől pedig 700-féle gyógyszer árát nem fogja ellenőrizni az állam. A tárcavezető pozitívumként értékeli azt is, hogy havonta 30 ezerrel kevesebben keresik fel a körzeti orvost, ami nem biztos, hogy pozitívum, mert sokan pénz hiányában nem fordulnak orvoshoz. így az elhanyagolt, krónikus betegségek gyógyítása hosz- szabb ideig tart, drágább és rontja az életminőséget. Semmi kétség, a miniszter úr vizet prédikál és bort iszik. Az új törvénnyel kapcsolatos optimizmusát csak a magánorvosok (újabb haszon reményében) és a politikusok osztják, a lakosság és az orvosi kamara ellenzi. Ez a törvénytervezet nemcsak a szakma és a polgárok számára elfogadhatatlan, de a jogalkotók számára sem egyértelmű. Ha jóváhagyják, biankó csekket adnak a kormány kezébe. Már elkészült azoknak a kezeléseknek a listája, melyekért az orvosnak kell majd közvetlenül fizetnünk. A lista 3736 betegséget tartalmaz és kormányrendelet határozza majd meg, hogy a költségek mekkora hányadát fizeti a beteg, mekkorát a biztosító. Ez ugrás a sötétbe és nagy felelődenség a választókkal szemben. A politikusok felelőssége óriási, mert a tárca a törvényjavaslat elkészítése után semmilyen hatás- vizsgálatot nem végeztetett, és a nagyszabású átalakítási, végrehajtási tervéhez nem tudni, hon- nét merít anyagi forrásokat. A reformok végrehajtásához ugyanis nagyon sok pénzre van szükség, költségvetési többletpénzről pedig nincs említés. Ugyanis az állam az általa biztosítottak ellátásáért továbbra is kevesebbet fizet, mint a polgár. Ezzel együtt a korszakos jogszabályoknak nevezett javaslathalmaz legnagyobb hibája filozófiájában van, mert az ágazat növekvő kiadásait az egészség- ügyi ellátásra legjobban rászorulókkal - a legszegényebbekkel -, az öregekkel és a betegekkel akarja megfizettetni. A statisztika szerint a hatvan évet betöltött polgárok legalább egy krónikus betegségben szenvednek, 20 százalékuknak kettő, 10 százalékuknak háromféle betegsége van. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a jogalkotók elfelejtették: minden komoly stratégiai döntés, amely befolyásolja az egészségügyi megtakarításokat, a betegségek megelőzésére épül. Ehelyett azt szorgalmazzák, hogy a beteg ne lásson orvost. A mozgássérültek, reumások rehabilitációját ellehetetlenítették (csak minden harmadik ember jut el gyógyfürdőbe), a fogorvosi kezelésekért fizetni kell, pedig a rossz fogak további betegségek forrásai. Ha ezt a tervezetet jóváhagyják, akkor a tárcavezető esetleg örvendezhet, hogy további ezrek nem fordulnak majd időben orvoshoz. Ám ilyen módon nem lesz gazdag egy ország, sőt a lakosság egészségi állapota lényegesen romlik és egyre több és több szociális probléma halmozódik fel. Ez a törvénytervezet a megoldaüan ellentmondások forrása, mert amellett, hogy veszélyezteti a szolidaritás elvén működő egészségügyet, az anyagi gondok megoldására sem kínál esélyt. Sőt, nagy valószínűséggel alkotmányellenes. Magától értetődik, hogy a működésképtelenség határán tántorgó egészségügy intézményeit nem lehet profitorientált cégekre bízni. Az egészségügy felhalmozódott problémáit egy olyan reformmal - közmegegyezéssel - kell szabályozni, amelyet a társadalom és a szakma is támogat. Addig az átmeneti időszakban csak a közteherviselés segítségével lehet megoldást találni. Ezek a források pedig az adókból és az eddig meghatározott lakossági önrészből származhatnak. Akár szolgáltatást nyújt az állam, akár szabályozza azt, mindenképpen meg kell találni azokat a forrásokat, amelyek az egészségügy működéséhez szükségesek. A kapitalizmusban is érvényes az a tétel, hogy a közpénzek kövessék a betegellátást, mert az egészség életminőséget jelent. Az állami szerepvállalást az egészségügyben csak az ésszerű, kevésbé átpolitizált szakmai vita döntheti el. Tény és való, hogy - ennek a jogszabálynak a jóváhagyásával - a kormány- koalíció olyan békát akar lenyeletni az állampolgárokkal, amelyről egyelőre maga sem tudja, hogy mekkora. Végezetül jó lenne, ha a politikusok tudatosítanák, az emberek még hosszú ideig az államot fogják felelősnek tartani az egészségügyi és oktatásügyi szolgáltatások színvonaláért. A szerző élelmiszer-higiénikus Megerősítik az orosz tévétornyok őrizetét, szellőztetik a terrorellenes tervezeteket Show vonásokat ölt a túszdráma vizsgálata MTI-FIGYELŐ Megerősítették az orosz regionális tévétornyok őrizetét a terrorfenyegetés miatt - adta hírül az Izvesztyija, amely más orosz lapokkal együtt latolgatta az alsóháznak benyújtott több mint harminc terrorellenes tervezet tartalmát, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) jogköreinek kiterjesztésétől, a túszejtések médiatálalásának korlátozásán át a lakossági mozgások ellenőrzéséig. A Vremja Novosztyej szerint a beszlani túsztragédia parlamenti vizsgálata politikai show vonásait ölti. A vizsgálóbizottságba delegált 11 szenátort a biztonsági szervezetekben szerzett tapasztalatuk alapján válogatták ki. A bizottságban helyet kapó tíz képviselő közül hét a Kreml-hű Egységes Oroszország tagjai közül kerül ki. Több újság szerint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló törvény tervezete feljogosítaná az FSZB igazgatóját terrorellenes akció elrendelésére (ami jelenleg a miniszterelnök hatásköre), s az akció kinevezett irányítója teljes felelősséget is viselne érte (az elnök sem avatkozhatna bele, de felelőssége csak közvetett lenne). A tervezet szerint a terrortámadás előkészületeire vonatkozó információ alapján is el lehet rendelni riadót, még ha nincs is mód az információ ellenőrzésére. Az így lényegében bármikor életbe léptethető riadó lehetővé teszi a népmozgás és közlekedés korlátozását, a gyűlések betiltását is - jegyezték meg liberális lapok. A dumában megvitatnak egy olyan törvénytervezetet, amely megtiltja az egyenes tévé- és rádiótudósításokat az oroszországi túszejtésekről. Az eseményeket felvehetnék, de csak kedvező végkifejlet esetén és gondos cenzúrázás után sugározhatnák a nemzeti-baloldali Haza párt képviselőjének javaslata szerint. Ősz derekán megvitatják a honatyák a tömegtájékoztatási eszközökről és a távközlésről szóló törvény módosítását - írta a Novije Izvesztyija, az elektronikus levelezés ellenőrzésétől tartva. A terrorellenes dumacsomag szigorúbb rendszabályokat tartalmaz a külföldiek ki- és beutazásának és oroszországi lakcímbejelentésének felügyeletére, valamint a gépkocsik nyilvántartásának és üzemeltetésének ellenőrzésére. Az Izvesztyija szerint egy elnöki ukázzal létrehozott munkacsoport 2006 elejéig előkészíti az orosz állampolgárok újfajta személyigazolvánnyal való felvértezését. Ez olyan elektronikus kártya lehet, amely a szivárványhártya képét, ujjlenyomatot vagy más biometrikus adatot tartalmaz. Mindamellett a kivitelezést elképzelni is nehéz oroszországi körülmények között, így az új technika sokáig csak kiegészítheti az aláírások és fényképek ellenőrzését - vélte a lap. Az állam nem alszik, és már dolgozik a banditák, s egyúttal mindenki más mozgásának high-tech ellenőrzésén - ironizált a Novije Izvesztyija. KOMMENTÁR Rossz és rosszabb MALINAK ISTVÁN Ha az amerikai elnököt Európában választanák, John Kerry fölényesen nyerne. A kezdeti ujjongás után pedig Európa nagyon meglepődne, mert vele sem menne sokkal többre, mint Bushsal. A demokrata jelölt elmondta minden eddiginél átfogóbbnak beharangozott kritikáját Bush Irak-politikájáról, amely új elemeket nem tartalmazott, és megerősítette azt, amit eddig is sejteni lehetett. El lehet hinni Kerrynek, hogy a megromlott szövetségesi kapcsolatok helyreállítására fog törekedni az európaiakkal. Ez közös érdek, ugyanakkor kétirányú utca. Az első, kedvező lépések után következnének a részletek, a kiábrándulás. Mert mindenjel arra utal, Kerry a kapcsolatjavítást úgy képzeli el, hogy európai szövetségesei nagyobb szerepet - természetesen katonait - vállalnak Irakban. Ezt diktálja ugyanis az USA alapvető érdeke, mindegy, hogyan hívják az elnököt. Tehát a fő konfliktusforrás maradna, esetleg a hangnem lenne visszafogottabb. Mert az nyilvánvaló, hogy a fő kampánytéma Irak marad, hiába próbálják a hazai problémákat előtérbe tolni. Az iraki felkelők gondoskodnak arról, hogy ne kerüljenek le a címoldalakról. Az érezhető, hogy a várhatóan növekvő amerikai veszteségek miatt Bush az elkövetkező hat hétben nem szeretne nagyobb katonai műveletbe kezdeni, az irakiak pedig mindent elkövetnek majd azért, hogy ezt kikényszerítsék. A valóságos mellett propagandaháború is folyik, ezért bármilyen szörnyű: még több nyugati - ha lesz rá mód, főleg amerikai - túszt fognak lefejezni. Kerry és Bush legutóbbi beszédeit tekintve egyetlen közös vonás fedezhető fel: egyik sem vetette fel nyíltan a gyors kivonulás lehetőségét. Megtette ezt helyettük az ismert konzervatív publicista, Robert Novak a The Washington Postban. Azt a korábbi hírszerzésijelentések is megerősítették, hogy Irak jelentős területeit, fontos városait a felkelők ellenőrzik, s ezek elfoglalása a jelenlegi erőkkel vagy lehetetlen, vagy óriási áldozatokat követelne. Ami azt is jelenti, hogy a január végére tervezett iraki választásokat vagy nem lehet megtartani, vagy csak Irak egy részén. Ebből következik: az új kormánynak sem lenne nagyobb legitimitása, mint a mostani, Allávi-féle ideiglenesnek. Novak akár katasztrófa-forgatókönyvnek is beillő jóslata szerint akár Kerry, akár Bush, az amerikai csapatokat jövőre, a januári iraki választás után kivonják. Novak úgy tudja, ha Bush győz, kormányának hangadói mindenképpen ebbe az irányba fogják terelni az elnököt. A kivonulás pedig „véget vet annak a neokonzervatív álomnak, hogy amerikai vezetéssel felépítik a demokráciát az arab világban”. És ha ezt továbbgondoljuk: rémálom következne, polgárháború a szétesett Irakban. Arabok és kurdok, síiták és szunniták, klánok és törzsfők átláthatatlan harca. Zavarosban halászó szomszédokkal, menekültáradatokkal, sosem látott mértékű olajválsággal. Az a szörnyű, még a legrosszabb forgatókönyvre sem lehet azt mondani, hogy irreális, minden benne van a pakliban. Az iraki kérdésben jó megoldást aligha találni, csak kevésbé rosszat. Gyaníthatóan az is sokba fog kerülni Amerikának - és nem csak neki. JEGYZET Áthidalás BUCHLOVICS PÉTER Philip, a svájci srác, egy párkányi pádon ül, sőt terpeszkedik, nézi a Dunát. Philip a levegőben ül, nincs a padnak ülőkéje, Philip inkább budha- ként lebeg a padcsonk mértani középpontjában, nem is nézi a Dunát, barna mocsok, maga elé mered, nem szomorú, gondolkodik, áthidal. Azért jöttek ide Mariával. Philip svájci német, vélhetően francia ősökkel, nem tudok vele beszélgetni. Annyit csak, hogy Dürre- matt, meg Max Frisch, röhögünk, esszük a svájci sajtokat, mondjuk, hogy tér meg ember, ezt értjük, a történelmet nem, a rezervátumot sem, de Philip érti, hogy mi miért nem, s egyáltalán nem döbben meg. Philip utálja azt a híres svájci pontosságot, az összes görcsös, időpontos, nyüzsgős megfeleléskényszert, mondja, hogy ez itt nincs, és ez jó, itt mindenki ráér, nincs idő, megállt. Bólogatok, torkomban fanyar sírás, némán visszanyelem. Ám Philip nem érti, hogy a vendéglakásukba a javítóbrigád miért nem jött el arra az időpontra, amikorra ígérte, s miért kezdte még nagyobb rombolással a javítást. Most már szűkölök, nem tudom neki megmagyarázni, nem tudok svájciul. Ezt már sosem fogod megérteni Philip, ez örökre a mi titkunk marad, a patentunk, de Zoli erre azt mondja, csak naiv a fiú, nem járt még a Balkánon. Harminc kilométerrel odább egy fickó őijöng, hogy nem kap meg mindent készen és lehetőleg azonnal, de a legrosszabb, hogy már nem is fogja. Ismerősömnek viszont van végre munkája, huszonnégy éves, egy roncs, eteti azt a rohadt futószalagot, rohangál kétszáz darab alkatrésszel, decemberben négyszázzal fog, de azt mondja, ezt még kivárja. Persze, a rezervátumon kívül talált csak melót, odaát, a főnöke szerint el is lehet menni, az erdélyiek meg a kárpátaljaiak a feléért is megcsinálják- a dupláját. El is megy, ott fogja hagyni. Visszatér a rezervátumba és kilép az időből. Ő is utálja az összes muszájt. Philip lebeg a pad felett, mintha meditálna, összpontosít. Nem érti, miért nem tudunk élni és miért teszünk mindent tönkre magunk körül. Azt se, miért gyártunk mindenre azonnal alibit. Drága, tiszta szeműm, Philip, úgy tud rácsodálkozni erre itt, hogy egy hatéves gyerek kisétálhatna a szeméből. Decemberben elutazik Mariával és akkor megint nagyon, nagyon rossz lesz nekünk.- Az agyelszívás után kifizeti ki a vámot? (Lubomír Kotrha karikatúrájaj
