Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-22 / 219. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 22. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ POLITIKA A belgrádi napilap által ' megszólaltatott társadalom- kutatók és kisebbségi sza­kértők részben Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét és Magyaror­szágot teszik felelőssé a szerb radikálisok sikeréért a vasár­napi vajdasági parlamenti, il­letve helyhatósági választá­son. Milan Nikolics, az Alter­natívakutató Központ vezetője úgy véli, Kasza igenis hozzáse­gítette a radikálisokat a siker­hez, de. hibát követett el a szerb kormány is, mert nem ol­totta a „kis tüzet, s hagyta, hogy a lángok nemzetközi mé­retűvé csapjanak”. A politikusok felelőssége óriási, mert a tárca a javaslat elkészítése után semmilyen hatásvizsgálatot nem végzett Egészségügy és közteherviselés A rendszerváltás óta eltelt időszak bebizonyította, hogy a kormányzati mun­ka egyik leggyengébb lánc­szeme az egészségügy, függetlenül a törvényhozá­si ciklusoktól. FÓTHYJÁNOS A társadalom egészségi állapota függ a jövedelemtől, az iskolázott­ságtól és a környezettől is. Nálunk a lakosság húsz százaléka szegény­ségben él és további tíz százaléka a szegénység határán. Tudvalevő, hogy az egészségügy megreformá­lása elkerülhetetlen, mert az á- gazat feneketlen zsákként nyeli a pénzt (elöregedett, kihasználatlan épületek, túlfoglalkoztatottság, pa­raszolvencia, tőkehiány stb.j. A re­form már tavaly elkezdődött, jóvá­hagytak néhány jogszabályt, ame­lyek komoly terhet jelentenek a nyugdíjasok számára. Jelenleg még nagyobb a zűrzavar, mert az egészségügyi tárca műhelyéből ki­került törvénytervezetet nem bo­csátották társadalmi vitára. Ehe­lyett a szaktárca 120 millió koronát költ (külföldi hitelből) arra, hogy meggyőzze a lakosságot a reform fontosságáról, előnyeiről. Zajac miniszter úr azt nyilatkoz­ta, a polgárok nem fognak többet fizetni. Ennek ellentmond a statisz­tikai hivatal közleménye, amely­ben az áll, a lakosság egészségügyi kiadásai a tavalyi évhez képest már most 34,9 százalékkal emelkedtek. Szeptembertől pedig 700-féle gyógyszer árát nem fogja ellenőriz­ni az állam. A tárcavezető pozití­vumként értékeli azt is, hogy ha­vonta 30 ezerrel kevesebben kere­sik fel a körzeti orvost, ami nem biztos, hogy pozitívum, mert sokan pénz hiányában nem fordulnak or­voshoz. így az elhanyagolt, króni­kus betegségek gyógyítása hosz- szabb ideig tart, drágább és rontja az életminőséget. Semmi kétség, a miniszter úr vizet prédikál és bort iszik. Az új törvénnyel kapcsolatos optimizmusát csak a magánorvo­sok (újabb haszon reményében) és a politikusok osztják, a lakosság és az orvosi kamara ellenzi. Ez a tör­vénytervezet nemcsak a szakma és a polgárok számára elfogadhatat­lan, de a jogalkotók számára sem egyértelmű. Ha jóváhagyják, bian­kó csekket adnak a kormány kezé­be. Már elkészült azoknak a kezelé­seknek a listája, melyekért az or­vosnak kell majd közvetlenül fizet­nünk. A lista 3736 betegséget tar­talmaz és kormányrendelet hatá­rozza majd meg, hogy a költségek mekkora hányadát fizeti a beteg, mekkorát a biztosító. Ez ugrás a sö­tétbe és nagy felelődenség a válasz­tókkal szemben. A politikusok felelőssége óriási, mert a tárca a törvényjavaslat el­készítése után semmilyen hatás- vizsgálatot nem végeztetett, és a nagyszabású átalakítási, végre­hajtási tervéhez nem tudni, hon- nét merít anyagi forrásokat. A re­formok végrehajtásához ugyanis nagyon sok pénzre van szükség, költségvetési többletpénzről pe­dig nincs említés. Ugyanis az ál­lam az általa biztosítottak ellátá­sáért továbbra is kevesebbet fizet, mint a polgár. Ezzel együtt a kor­szakos jogszabályoknak nevezett javaslathalmaz legnagyobb hibája filozófiájában van, mert az ágazat növekvő kiadásait az egészség- ügyi ellátásra legjobban rászoru­lókkal - a legszegényebbekkel -, az öregekkel és a betegekkel akar­ja megfizettetni. A statisztika sze­rint a hatvan évet betöltött polgá­rok legalább egy krónikus bete­gségben szenvednek, 20 százalé­kuknak kettő, 10 százalékuknak háromféle betegsége van. Nem lehet figyelmen kívül hagy­ni azt sem, hogy a jogalkotók elfe­lejtették: minden komoly stratégi­ai döntés, amely befolyásolja az egészségügyi megtakarításokat, a betegségek megelőzésére épül. Ehelyett azt szorgalmazzák, hogy a beteg ne lásson orvost. A moz­gássérültek, reumások rehabilitá­cióját ellehetetlenítették (csak minden harmadik ember jut el gyógyfürdőbe), a fogorvosi kezelé­sekért fizetni kell, pedig a rossz fo­gak további betegségek forrásai. Ha ezt a tervezetet jóváhagyják, akkor a tárcavezető esetleg örven­dezhet, hogy további ezrek nem fordulnak majd időben orvoshoz. Ám ilyen módon nem lesz gazdag egy ország, sőt a lakosság egészségi állapota lényegesen romlik és egy­re több és több szociális probléma halmozódik fel. Ez a törvényterve­zet a megoldaüan ellentmondások forrása, mert amellett, hogy vesz­élyezteti a szolidaritás elvén műkö­dő egészségügyet, az anyagi gon­dok megoldására sem kínál esélyt. Sőt, nagy valószínűséggel alkot­mányellenes. Magától értetődik, hogy a működésképtelenség hatá­rán tántorgó egészségügy intézmé­nyeit nem lehet profitorientált cé­gekre bízni. Az egészségügy felhalmozódott problémáit egy olyan reformmal - közmegegyezéssel - kell szabályoz­ni, amelyet a társadalom és a szak­ma is támogat. Addig az átmeneti időszakban csak a közteherviselés segítségével lehet megoldást talál­ni. Ezek a források pedig az adók­ból és az eddig meghatározott la­kossági önrészből származhatnak. Akár szolgáltatást nyújt az állam, akár szabályozza azt, mindenkép­pen meg kell találni azokat a forrá­sokat, amelyek az egészségügy működéséhez szükségesek. A ka­pitalizmusban is érvényes az a té­tel, hogy a közpénzek kövessék a betegellátást, mert az egészség életminőséget jelent. Az állami sze­repvállalást az egészségügyben csak az ésszerű, kevésbé átpoliti­zált szakmai vita döntheti el. Tény és való, hogy - ennek a jogszabály­nak a jóváhagyásával - a kormány- koalíció olyan békát akar lenyeletni az állampolgárokkal, amelyről egy­előre maga sem tudja, hogy mek­kora. Végezetül jó lenne, ha a politiku­sok tudatosítanák, az emberek még hosszú ideig az államot fogják fe­lelősnek tartani az egészségügyi és oktatásügyi szolgáltatások szín­vonaláért. A szerző élelmiszer-higiénikus Megerősítik az orosz tévétornyok őrizetét, szellőztetik a terrorellenes tervezeteket Show vonásokat ölt a túszdráma vizsgálata MTI-FIGYELŐ Megerősítették az orosz regioná­lis tévétornyok őrizetét a terrorfe­nyegetés miatt - adta hírül az Iz­vesztyija, amely más orosz lapok­kal együtt latolgatta az alsóháznak benyújtott több mint harminc ter­rorellenes tervezet tartalmát, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) jogköreinek kiterjeszté­sétől, a túszejtések médiatálalásá­nak korlátozásán át a lakossági mozgások ellenőrzéséig. A Vremja Novosztyej szerint a beszlani túsztragédia parlamenti vizsgálata politikai show vonásait ölti. A vizsgálóbizottságba dele­gált 11 szenátort a biztonsági szer­vezetekben szerzett tapasztalatuk alapján válogatták ki. A bizottság­ban helyet kapó tíz képviselő kö­zül hét a Kreml-hű Egységes Oroszország tagjai közül kerül ki. Több újság szerint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló törvény tervezete feljogosítaná az FSZB igazgatóját terrorellenes akció el­rendelésére (ami jelenleg a mi­niszterelnök hatásköre), s az akció kinevezett irányítója teljes fe­lelősséget is viselne érte (az elnök sem avatkozhatna bele, de fe­lelőssége csak közvetett lenne). A tervezet szerint a terrortámadás előkészületeire vonatkozó infor­máció alapján is el lehet rendelni riadót, még ha nincs is mód az in­formáció ellenőrzésére. Az így lé­nyegében bármikor életbe léptet­hető riadó lehetővé teszi a nép­mozgás és közlekedés korlátozá­sát, a gyűlések betiltását is - je­gyezték meg liberális lapok. A dumában megvitatnak egy olyan törvénytervezetet, amely megtiltja az egyenes tévé- és rádió­tudósításokat az oroszországi túsz­ejtésekről. Az eseményeket felve­hetnék, de csak kedvező végkifejlet esetén és gondos cenzúrázás után sugározhatnák a nemzeti-baloldali Haza párt képviselőjének javaslata szerint. Ősz derekán megvitatják a honatyák a tömegtájékoztatási esz­közökről és a távközlésről szóló törvény módosítását - írta a Novije Izvesztyija, az elektronikus levele­zés ellenőrzésétől tartva. A terrorellenes dumacsomag szi­gorúbb rendszabályokat tartalmaz a külföldiek ki- és beutazásának és oroszországi lakcímbejelentésének felügyeletére, valamint a gépkocsik nyilvántartásának és üzemeltetésé­nek ellenőrzésére. Az Izvesztyija szerint egy elnöki ukázzal létrehozott munkacsoport 2006 elejéig előkészíti az orosz ál­lampolgárok újfajta személyigazol­vánnyal való felvértezését. Ez olyan elektronikus kártya lehet, amely a szivárványhártya képét, ujjlenyomatot vagy más biometri­kus adatot tartalmaz. Mindamel­lett a kivitelezést elképzelni is ne­héz oroszországi körülmények kö­zött, így az új technika sokáig csak kiegészítheti az aláírások és fény­képek ellenőrzését - vélte a lap. Az állam nem alszik, és már dolgozik a banditák, s egyúttal mindenki más mozgásának high-tech ellenőrzé­sén - ironizált a Novije Izvesztyija. KOMMENTÁR Rossz és rosszabb MALINAK ISTVÁN Ha az amerikai elnököt Európában választanák, John Kerry fölé­nyesen nyerne. A kezdeti ujjongás után pedig Európa nagyon meglepődne, mert vele sem menne sokkal többre, mint Bushsal. A demokrata jelölt elmondta minden eddiginél átfogóbbnak be­harangozott kritikáját Bush Irak-politikájáról, amely új elemeket nem tartalmazott, és megerősítette azt, amit eddig is sejteni le­hetett. El lehet hinni Kerrynek, hogy a megromlott szövetségesi kapcsolatok helyreállítására fog törekedni az európaiakkal. Ez közös érdek, ugyanakkor kétirányú utca. Az első, kedvező lépé­sek után következnének a részletek, a kiábrándulás. Mert min­denjel arra utal, Kerry a kapcsolatjavítást úgy képzeli el, hogy európai szövetségesei nagyobb szerepet - természetesen katona­it - vállalnak Irakban. Ezt diktálja ugyanis az USA alapvető érde­ke, mindegy, hogyan hívják az elnököt. Tehát a fő konfliktusfor­rás maradna, esetleg a hangnem lenne visszafogottabb. Mert az nyilvánvaló, hogy a fő kampánytéma Irak marad, hiába próbál­ják a hazai problémákat előtérbe tolni. Az iraki felkelők gondos­kodnak arról, hogy ne kerüljenek le a címoldalakról. Az érez­hető, hogy a várhatóan növekvő amerikai veszteségek miatt Bush az elkövetkező hat hétben nem szeretne nagyobb katonai műveletbe kezdeni, az irakiak pedig mindent elkövetnek majd azért, hogy ezt kikényszerítsék. A valóságos mellett propaganda­háború is folyik, ezért bármilyen szörnyű: még több nyugati - ha lesz rá mód, főleg amerikai - túszt fognak lefejezni. Kerry és Bush legutóbbi beszédeit tekintve egyetlen közös vonás fedezhető fel: egyik sem vetette fel nyíltan a gyors kivonulás le­hetőségét. Megtette ezt helyettük az ismert konzervatív publicis­ta, Robert Novak a The Washington Postban. Azt a korábbi hír­szerzésijelentések is megerősítették, hogy Irak jelentős területe­it, fontos városait a felkelők ellenőrzik, s ezek elfoglalása a jelen­legi erőkkel vagy lehetetlen, vagy óriási áldozatokat követelne. Ami azt is jelenti, hogy a január végére tervezett iraki választáso­kat vagy nem lehet megtartani, vagy csak Irak egy részén. Ebből következik: az új kormánynak sem lenne nagyobb legitimitása, mint a mostani, Allávi-féle ideiglenesnek. Novak akár katasztró­fa-forgatókönyvnek is beillő jóslata szerint akár Kerry, akár Bush, az amerikai csapatokat jövőre, a januári iraki választás után ki­vonják. Novak úgy tudja, ha Bush győz, kormányának hangadói mindenképpen ebbe az irányba fogják terelni az elnököt. A kivo­nulás pedig „véget vet annak a neokonzervatív álomnak, hogy amerikai vezetéssel felépítik a demokráciát az arab világban”. És ha ezt továbbgondoljuk: rémálom következne, polgárháború a szétesett Irakban. Arabok és kurdok, síiták és szunniták, klánok és törzsfők átláthatatlan harca. Zavarosban halászó szomszédok­kal, menekültáradatokkal, sosem látott mértékű olajválsággal. Az a szörnyű, még a legrosszabb forgatókönyvre sem lehet azt mondani, hogy irreális, minden benne van a pakliban. Az iraki kérdésben jó megoldást aligha találni, csak kevésbé rosszat. Gya­níthatóan az is sokba fog kerülni Amerikának - és nem csak neki. JEGYZET Áthidalás BUCHLOVICS PÉTER Philip, a svájci srác, egy párká­nyi pádon ül, sőt terpeszkedik, nézi a Dunát. Philip a le­vegőben ül, nincs a padnak ülőkéje, Philip inkább budha- ként lebeg a padcsonk mértani középpontjában, nem is nézi a Dunát, barna mocsok, maga elé mered, nem szomorú, gon­dolkodik, áthidal. Azért jöttek ide Mariával. Philip svájci né­met, vélhetően francia ősök­kel, nem tudok vele beszélget­ni. Annyit csak, hogy Dürre- matt, meg Max Frisch, röhö­günk, esszük a svájci sajtokat, mondjuk, hogy tér meg ember, ezt értjük, a történelmet nem, a rezervátumot sem, de Philip érti, hogy mi miért nem, s egy­általán nem döbben meg. Phi­lip utálja azt a híres svájci pon­tosságot, az összes görcsös, időpontos, nyüzsgős megfele­léskényszert, mondja, hogy ez itt nincs, és ez jó, itt mindenki ráér, nincs idő, megállt. Bólo­gatok, torkomban fanyar sírás, némán visszanyelem. Ám Phi­lip nem érti, hogy a vendégla­kásukba a javítóbrigád miért nem jött el arra az időpontra, amikorra ígérte, s miért kezdte még nagyobb rombolással a ja­vítást. Most már szűkölök, nem tudom neki megmagya­rázni, nem tudok svájciul. Ezt már sosem fogod megérteni Philip, ez örökre a mi titkunk marad, a patentunk, de Zoli er­re azt mondja, csak naiv a fiú, nem járt még a Balkánon. Har­minc kilométerrel odább egy fickó őijöng, hogy nem kap meg mindent készen és le­hetőleg azonnal, de a leg­rosszabb, hogy már nem is fog­ja. Ismerősömnek viszont van végre munkája, huszonnégy éves, egy roncs, eteti azt a ro­hadt futószalagot, rohangál kétszáz darab alkatrésszel, de­cemberben négyszázzal fog, de azt mondja, ezt még kivár­ja. Persze, a rezervátumon kí­vül talált csak melót, odaát, a főnöke szerint el is lehet men­ni, az erdélyiek meg a kárpá­taljaiak a feléért is megcsinál­ják- a dupláját. El is megy, ott fogja hagyni. Visszatér a rezer­vátumba és kilép az időből. Ő is utálja az összes muszájt. Philip lebeg a pad felett, mint­ha meditálna, összpontosít. Nem érti, miért nem tudunk élni és miért teszünk mindent tönkre magunk körül. Azt se, miért gyártunk mindenre azonnal alibit. Drága, tiszta szeműm, Philip, úgy tud rá­csodálkozni erre itt, hogy egy hatéves gyerek kisétálhatna a szeméből. Decemberben el­utazik Mariával és akkor me­gint nagyon, nagyon rossz lesz nekünk.- Az agyelszívás után kifizeti ki a vámot? (Lubomír Kotrha karikatúrájaj

Next

/
Thumbnails
Contents