Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-21 / 218. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Egyre mélyebb az együttműködés a kormánypártok és az ellenzék között (Lubomír Kotrha rajza) Jó volna, ha az uniós intézmények nem feledkeznének meg a nemzetiségekről Fütyülnek a kis lapokra? TALLÓZÓ NEWSWEEK Megelőző csapásokat szimu­láltak az amerikai titkosszolgá­latok iráni nukleáris létesítmé­nyek ellen, de arra a következ­tetésre jutottak, hogy nem ol­danák meg a teheráni atom­program okozta válságot. Az amerikai légierő egyik névte­lenséget kérő tisztségviselője a háborús szimulációs gyakorla­tot követően úgy nyilatkozott, hogy az „a konfliktus fokozó­dásának kiküszöbölését nem tette lehetővé”. A szimulált tá­madásokat a Központi Hír­szerző Ügynökség (CIA) és a Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) hajtotta végre, a két tit­kosszolgálat elemezte a lehet­séges eredményeket is. A Newsweek hozzáteszi, hogy a George Bush amerikai elnök vezette államgépezet héjái az iráni „rendszerváltás” politiká­ja mellett kardoskodnak, bele­értve - ha szükséges - a tit­kosszolgálati műveleteket is. A romló iraki helyzet miatt azon­ban Bush kabinetjében és a leg­magasabb katonai körökben senki sem vállalja egy ilyen irányvonal kockázatát. THE INDEPENDENT A stagnáló gazdaság és a munkalehetőség hiánya táplál­ja a bizonytalanságot a terro­rizmus szaggatta Irakban - írja Ijád Allávi ideiglenes iraki mi­niszterelnök a brit lapban. Al­lávi sürgeti, hogy a nemzetközi közösség teljesítse segélyígére­teit, és Irak adósságát engedjék el, különben nem lehet újrain­dítani a gazdaságot. „A gazda­sági és a biztonsági helyzet szo­rosan összefügg: béke és biz­tonság nélkül nem lesz fenn­tartható újjáépítés, miközben az állástalanság és a gazdasági lehetőségek hiánya táplálja a zűrzavart és a bizonytalansá­got. Irak adóssága jelenleg a legnagyobb a világon a GDP- hez vagy az exporthoz viszo­nyítva” - emlékeztet a kor­mányfő. Az iraki adósságról szóló nemzetközi tárgyalások jelenleg zsákutcában vannak, mert a hitelezők nem tudnak megegyezni, mennyit lehetne vagy kellene elengedni a 120 milliárd dollárra becsült összegből. Pozsony. Az Ausztria leg­szebb falvának választott tiroli Alpbachban 1945 óta minden évben megrende­zik azt az európai fórumot, amely a kontinens jelené­nek és jövőjének legaktuá­lisabb kérdéseivel foglal­kozik. JUHÁSZ KATALIN Ezeken a találkozókon az évek során vezető politikusok, gazda­sági szakemberek, Nobel-díjas tudósok és más jeles közéleti személyiségek is kifejthették né­zeteiket. Az idei fórum a kisebbségi la­pok Európai Unión belüli pers­pektíváival is foglalkozott. Slezákné Kovács Edit, az Új Szó lapigazgatója, a Pe­tit Press Kiadó igazgatóta­nácsának tagja annak a véleményének adott han­got, hogy az uniós intéz­mények nem kezelik valódi sú­lyuknak megfelelően a tagálla­mokban élő kisebbségeket, mint­egy negyven millió embert. A ne­kik szóló, kisebbségi nyelven megjelenő sajtótermékek piaci helyzete más, mint a többségi la­poké, mivel kevésbé számíthat­nak a hirdetésekből befolyó össze­gekre. „Míg az európai többségi napi­lapok bevételeinek kétharmada hirdetésekből származik, a kisebb­ségi lapoknál fordított ez az arány, hetven százalékban lapeladásból és előfizetésből kell fenntartaniuk magukat. A nagy hirdetők ugyanis nem veszik figyelembe a lakosság nemzetiségi megoszlását, és elsősorban az államnyelven meg­jelenő lapokban hirdetnek” - mondta Slezákné Kovács Edit, rá­mutatva: ez a hozzáállás az uniós intézményre is jellemző. Az igaz­gatónő azt az esetet hozta fel pél­daként, amikor az Európai Parla­ment nagyszabású sajtókampányt folytatott a tagállamokban az euró bevezetése kapcsán. Ők sem tar­tották fontosnak informálni a ki­sebbségi olvasót a közös fizetőesz­köz előnyeiről, pedig a hirdetések­kel a tájékoztatáson felül anyagi­lag is segíthették volna a nemzeti­ségi lapokat. „Jó volna, ha az uniós intézmé­nyek a tagállamok lakossága felé irányuló kommunikáció során nem feledkeznének el a nemzeti kisebb­ségekről” -jelentette ki az alpbachi fórumon lapunk igazgatója. Sle­zákné Kovács Edit egyelőre nem konzultált a Magyar Koalíció Párt­jának színeiben Brüsszelbe került EP-képviselőkkel, ám elmondása szerint a közeljövőben fel kívánja velük venni a kapcsolatot, mivel úgy véli, feladatuk lenne latba vetni meggyőző képességüket a nemzetiségi lapok támogatása ér­dekében. A MIDAS egyébként tavaly Brüsszelben tartotta soros ve­zetőségi ülését, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy támogatásért lobbizzanak az Európai Unió fővárosában. A szervezet titkára, Günter Rautz szerint a MIDAS te­vékenysége különösen fontos azon kisebbségek számára, ame­lyeknek nincs anyaországuk. Ilye­nek például a spanyolországi baszkok vagy a Németországban élő szorbok. A konferencián szó esett az ifjú­ság olvasási szokásairól is, külö­nös tekintettel a kisebbségi fiata­lokra, akiket testre szabott, érde­kes és színvonalas rovatokkal kell „rászoktatni” a nemzetiségi lapok olvasására. Mivel a tizen- és hu­szonéves korosztály a jövő fo­gyasztói rétege, a lapok szem­pontjából nem mindegy, előfizet­nek-e rájuk a fiatalok. A nagy hirdetők nem veszik figyelembe a nemzetiségi megoszlást. A dél-tiroli osztrák kisebbség gyanakvóan tekint az olasz alkotmányreformmal kapcsolatos elképzelésekre Újakat nem akarnak, csak megőrizni a régieket HÁTTÉR Az osztrák vezető politikusok­kal Bécsben tartott konzultáción a dél-tiroli német ajkú kisebbség képviselői megerősítették az olasz alkotmány reformjával kapcsola­tos aggályaikat. A találkozón a dél-tiroli tartomány vezetője fenntartásainak adott hangot a föderalista jelleg erősítését célzó római tervezet kapcsán. „Nem ar­ról van szó, hogy új jogokat aka­runk Dél-Tirol számára, hanem arról, hogy megőrizzük a régie­ket” - jelentette ki Luis Durnwal- der. A dél-tiroliak vezetői attól tartanak, a Berlusconi-kormány által kidolgozott alkotmányre­form végső soron csorbítaná az olaszul Alto Adige nevet viselő tartomány, autonómiáját. A legfőbb szálkát Durnwalder és a Dél-tiroli Néppárt szemében az a tervezett paragrafus képezi, amelynek segítségével a római kormány akár Dél-Tirol rovására is érvényt szerezhetne a „nemzeti érdekeknek”. Vagyis az állam ezáltal lehetőséget kapna arra, hogy beavatkozzon a tartományi törvénykezési folyamatba. Durn­walder rámutatott: az autonóm tartomány parlamentjének - tör­vénykezési munkája során - jelen­leg csak az olasz alkotmányt és a nemzetközi szerződéseket kell te­kintetbe vennie. „Nem akarjuk, hogy ezt a helyzetet megváltoz­tassák olyan semmitmondó meg­fogalmazások, mint a nemzeti ér­dek, amelyek jelentősen korlátoz­hatnák törvényhozói autonómi­ánkat” - hangoztatta a német aj­kú tartomány elnöke. Mint hozzá­tette, a dél-tiroli küldöttség nem kérte fel Ausztriát mint az auto­nómia védnökét a beavatkozásra. Hangsúlyozta: azt is leszögezték már, hogy nem kérnek semmi töb­bet az olasz államtól annál, mint amivel már rendelkeznek. A bécsi konzultáció résztvevői megállapodtak abban, hogy pon­tosan figyelemmel kísérik az olasz alkotmányreform alakulását; Bécs és Bolzano szoros kapcsolat­ban marad, és folyamatosan tájé­koztatják egymást a föderalista reform állásáról. „Dél-Tirol szá­míthat Ausztriára, amely rendít­hetetlenül kitart a párizsi egyez­ményben rögzített kötelezettségei mellett. Arra számítunk, hogy az olasz alkotmányreform maradék­talanul tiszteletben fogja tartani Dél-Tirol nemzetközileg biztosí­tott autonómiáját” - áll a bécsi külügyminisztérium közleményé­ben. Heinz Fischer osztrák ál­lamfő közölte: a reform és a dél- tiroli autonómia kérdését szóba fogja hozni Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnöknél, aki­vel október 6-7-én találkozik Ró­mában. (m) DEL-TIROLI TÖRTÉNELEM A 90 százalékban osztrákok lakta Dél-Tirol az I. világháborút le­záró békeszerződés értelmében szakadt ki Ausztriából és került Olaszországhoz. A győztesek ezzel jutalmazták meg Rómát, amely 1916-ban cserbenhagyta addigi szövetségeseit, a központi hatalmakat, és átállt az antant oldalára a háborúban. Az 1946-os párizsi szerződés intézkedéseket irányzott elő a német ajkú lakos­ság „népi jellegének megőrzésére”, a német nyelv egyenrangú használatára és területi önkormányzat megvalósítására. Az 1972- ben kötött olasz-osztrák megállapodás Ausztriát a dél-tiroliak védnökeként ismerte le. (MTI) JEGYZET Dzerzsinszkij mosolyog KOCUR LÁSZLÓ Az elmúlt hét végén az orosz belbiztonsági szerveknek al­kalmuk nyílt volna arra, hogy javítsanak imázsukon, mely sem hazájukban, sem külföl­dön nem nevezhető még eufe- misztikusan szólva sem pozi­tívnak. Sikerült meghiúsítani­uk egy terrortámadást: elkap­tak egy futárt, aki robbanóa­nyaggal teli autókat helyezett el Moszkvában. A harminc- nyolc éves férfi három pokol­géppé alakított kocsit rakott le, de a hatóságok csak kettőben találtak robbanószert. Egy ideje már tudjuk, hogy az autóbomba a terroristák na­gyon aljas, de kétségkívül haté­kony fegyvere. Nem látványos, könnyű álcázni, és elég sok robbanószer fér bele. A véres 1995-ös Oklahoma City-i rob­bantás pedig azt is megmutat­ta, hogy az egyszerű, kereske­delmi forgalomban gond nél­kül beszerezhető műtrágya is elég egy épület lerombolásá­hoz. Moszkvában legutóbb au­gusztus utolsó napján robban­tottak autót ismeretlenek, ak­kor nyolc ember vesztette éle­tét. A jelenlegi feszült oroszor­szági politikai helyzetet szem­Sínen vannak SZÁSZI ZOLTÁN Már-már azt hittem a múltko­riban, kanyarogva Gömörből Nógrád felé, hogy káprázik a szemem. Káprázatom oka az volt, hogy füst tódult ki a me­gye egyetlen, rövidke vasúti alagútjának torkán. Mondom magamban, istenatyám, újra­indult a vasúti forgalom, még ha gőzössel is! Aztán az jutott eszembe, hogy az ilyen ese­ményeket azért tudnám, ha lennének, így az a alagútból való füsttódulásnak minden bizonnyal valamilyen teljesen más oka lehet. Van is! Még­hozzá igen prózai. A véletlen úgy hozta, hogy egy, az alagút melletti faluból való is­merősömmel futottam össze pár nappal a felfedezés után. Tereferénk közben ér­deklődtem a meglepő füstje­lenségről a falujuk határában. Természetesen azonnal meg­volt a válasz. A volt alagutat, amelyen már semmilyen vas­úti forgalom nem halad át, jó néhány éve egy féltucatnyi élelmes és éppen lakás nélkül élő polgár nevezte ki magá­lélve nem meglepő, hogy a ter­roristák újból próbálkoztak ez­zel az eszközzel. Most a Szö­vetségi Biztonsági Szolgálat volt gyorsabb. A hierarchia leg­alján álló, felbérlői által eldob- hatónak nyilvánított, ezer-dol­láros kifutófiút bevitték az őrszobára, ahol életbe léptek a Cseka-alapító Dzerzsinszkij elvtárs által kialakított refle­xek, s a gyanúsítottat halálra verték. Majd - az elődszerve­zetek szokásának megfelelően - bejelentették, hogy a férfi szívrohamot kapott. Még sze­rencse, hogy valakinek szemet szúrtak a holttesten található, verésre utaló nyomok. A főügyészség már vizsgálatot is indított az esettel kapcsolat­ban. De hogy megtalálják-e a felelősét, kérdéses. Valószínű, hogy ebben az esetben is a ha­talmi gépezet legutolsó „alkat­része” lesz a felelős, s ahogy az iraki fogolykínzásoknál, itt sem fog kiderülni, hogy a buz­gó szövetségi ügynökök saját kezdeményezésből verték-e halálra a feltételezett terroris­tát, vagy feletteseik parancsára cselekedtek. Feliksz Edmundo- vics Dzerzsinszkij pedig boldog lehet, bár ő 1926-ban meghalt, módszerei rendszereket éltek túl. Döbbenet, hogy 2004-ben egy moszkvai őrszobán éppúgy agyonverhetnek egy embert, mint Sztálin alatt. nak ideiglenes vagy akár ál­landó lakhellyé. Mondhatni, ők ott, az alagútban már sínen vannak. Nyáron hűvös, télen pedig... Télen még nem pró­bálták, de akkor is csak hasz­nálható lesz a domboldal alat­ti alagút. Fa még nő a környé­ken, az erdő, amelynek tulaj­donosa is van biztosan, talán nem haragszik meg egy kis ritkításért. A többi kérdés, mármint zuhanyozás, mosás, egyéb szociális helyiségek hiá­nya pedig - mivel eddig sem álltak a korábbi lakhelyen rendelkezésre - valószínűleg most sem okoz majd különö­sebb gondöt. Szóval, sínen vannak ők. Jó sínen. Amin nem veszélyezteti létüket a ro­bogó gyors, a döcögő viciná­lis. Nem jár, és már nem is va­lószínű, hogy valaha is járni fog még ezen a vonalon bár­milyen vonat. Européer jel­legű, az év lakhelyeként is számon tartható alagút lett az otthonuk. Szellőztetés bizto­sítva, fűtés és főzés szintén. Víz a közeli egykori bakterház kútjáról, eledelt biztosít az erdő meg a pár száz méterre . levő kertek. Sínen vannak. Csak a helyzetük kétséges. Ahogy egykor az LGT dalolta: nem mindegy, hogy jön felém, vagy fut velem a síneken! FIGYELŐ OSZTRÁK SAJTÓ A volt Jugoszláviából szárma­zó fegyvereket találtak az oszt­rák rendőrök annak a nőnek az autójában, aki tegnap halt meg robbanásban Bécs egyik parko­lójában. Az asszony feltehetően kocsija csomagtartójából kivett egy kézigránátot, és az a kezé­ben felrobbant. Az osztrák biz­tonsági szolgálat képviselői a News című hetilap egyik újság­írójával a Bécs északnyugati ha­tárán, erdős dombvidéken ka­nyargó Höhenstrasse egyik par­kolójába tartottak, mert a lapot ismét arról tájékoztatta egy tele­fonáló, hogy titkos fegyverrak­tárról van tudomása. A hírma­gazin közvetítésével már koráb­ban is fegyvereket találtak Bécs környékén. A lap riportere talál­kozót beszélt meg az újabb in­formátorral, egyúttal értesítette a biztonsági szolgálatot is. A robbanás áldozata egy fehér Opel kombi mögött feküdt, amelynek hátsó része a robba­násban megsérült.

Next

/
Thumbnails
Contents