Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-20 / 217. szám, hétfő

6

Kultúra

ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 20.

Életműdíjat kapott Woody Allen

San Sebastián. Életműve elismeréseként Donostia-díjjal tüntették ki Woody Allent a San Sebastiánban zajló nemzetközi filmfesztiválon. A 68 éves amerikai rendező spanyol kollégája, Pedro Almodovar kezéből vehette át az elismerést pénteken este a baszk városban. (Donostia nem más, mint San Sebastián neve baszk nyelven.) (MTI)

MKKI-HÍREK

Aquincumi kiállítás,

Zselíz. Holnap 10 órakor nyílik meg a Zselízi Művelődési Otthonban az Aquincum - a rómaiak Budapesten című vándorkiállítás, amelyet a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma anyagából állítottak össze. A kiállítás Aquincum városának történetét tárja a látogatók elé. A tárlat rendhagyó történelemóraként is látogatható. Megtekinthető 2004. október 7-ig.

A héten ismét Pozsonyi Páholy

Pozsony. Szeptember 23-án 17 órától folytatódik a Pozsonyi Páholy című rendezvénysorozat a Magyar Intézet székházában. Az irodalmi est vendége Szörényi László (Budapest) irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, aki az anyaországi és a határon túli magyar irodalomrészek reciprocitásának a kérdéseiről tart előadást.

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Kill Bill 2 (am.) 18, 20.30 MLADOSÍ: Bodysong (angol) 18 A menyasszony fia (arg.-sp.) 20 AUPARK - PALACE: A falu (am.) 14.20, 16.40, 18.30, 19, 20.50, 21.20 Dirty Dancing 2 (am.) 15.20, 17.20 Időzavarban (am.) 19.20, 21.30 Terminál (am.) 15,17.30,19,20,21.10 Én, a robot (am.) 14.50,

15.40, 17.10, 18.10, 19.30, 21.50 Dogville - A menedék (dán- svéd-norvég) 15.50, 18.40, 21.30 Shrek 2 (am.) 14.20, 16.20 Garfield (am.) 14,16 Fahrenheit 9/11 (am.) 18,20.30 Pokolfaj- zat (am.) 15.30, 17.50, 20.20 Kill Bill 2 (am.) 14.40, 17.40, 20.40 A sötétség krónikája (am.) 14,16.30, 18.50 A Magdolna nővérek (ír-ang.) 17, 19.20 Örültekháza (orosz-fr.) 15, 21.40 PÓLUS - METROPOLIS: A falu (amerikai) 13, 14.05, 14.45, 15.10, 16.15, 17.20, 18.25, 19.30, 20, 20.35, 21.40 Terminál (am.) 13.15,15.15,17.45,19.20, 20.10 Én, a robot (am.) 13.20,

15.40, 18, 20.20, 21.45 Fahrenheit 9/11 (am.) 17.10,19.40 Kill Bill 2 (am.) 17.25, 21.35 Dirty Dancing 2 (am.) 15.45,17.30 Po- kolfajzat (am.) 14.25,19.05

KASSA

TATRA: Örültekháza (orosz-fr.) 16, 18, 20 CAPITOL: A falu (am.) 16,18, 20 ÚSMEV: Terminál (am.) 16,18.15, 20.30

■HHHHMMB DÉL-SZLOVÁKIA

SZENC - MIER: Szégyenfolt (am.) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Trója (am.) 16.30,19

PLAZA: Argo (magy.) 13.45,18,20 Arthur király (am.-ír) 15.15,

17.45, 20.15 Bajos csajok (am.) 20.30 Én, a robot (am.) 15.30,

17.45, 20.15 Garfield (am.) 16, 18, 20.15 Holtak hajnala (am.) 18.15 A Macskanő (am.) 16.15 Pokolfajzat (am.) 15.15, 17.30, 20 Shrek 2. (am.) 15.45 A sötétség krónikája (am.) 20.15 Szex, csajok Ibiza (ném.) 14.30, 16.30,18.30, 20.30 Szüzet szüntess! (am.) 15, 17.15,19.30 Terminál (am.) 14.45,17.15,19.45

Szeptember 9-e és 15-e között zajlott a Tempus Art 2004 című nemzetközi színházi fesztivál

Színházi alternatívák Rozsnyón

Részlet a MINI TEATER első díjas előadásából (A szerző felvétele)

„Szállj, fesztivál, szállj!” Ki hallott már így megnyitni valamit, csóválja fejét a mit sem sejtő színházlátogató, aki nem volt ott az első Tempus Alton, így nem sejti, hogy két éve is ezekkel a szavakkal indította útjára ezt a fesztivált Milos Mistrík színháztörténész.

JUHÁSZ KATALIN

Alternatív színházak nemzetközi seregszemléjéről és versenyéről van szó, és hát ez egy amolyan alternatív szlogen, magyarázza Mistrík a meglepett diktafonnak, hozzátéve, hogy ma már egyre nehezebb meghatározni, mit is takar tulajdonképpen az alternatív jelző. Nos, ha a tudományos akadémia tagja nem vállalkozik a definiálásra, mi sem próbálkozunk meg vele, mert manapság már valóban nem elég olyasmiket mondani, hogy a hagyományostól eltérő értelmezések, merész megvalósítási formák, erőteljes szimbolika, klasszikusok átdimenzionálása és szabad előadói egyéniségek. Mindez ugyanis egyre gyakrabban jelen van a „hagyományos” kőszínházi társulatoknál is. A függeden színház inkább valamiféle alkotói szabadságot, a társadalmi elvárásokra fittyet hányó, „szárnyaló” művészi magatartást jelent. Nem kell rászolgálni a támogatásra, tömegeket vonzani, bevételt produkálni. Ezek a társulatok csupán az önmegvalósításra törekszenek, ezért gyakran borotvaélen táncolnak. Anyagias világunkban ugyanis már nem lehet következmények nélkül kivonulni a hivatalos kultúrából, mert végül kikapcsolják a villanyt, elárverezik a díszleteket, és a művész fizet a nézőnek, amiért bemegy az előadásra. Nálunk kevés függeden csoportnak sikerült életben maradnia, a pozsonyi Stoka, a Gu-na-Gu, vagy a rozsnyói Actores működése azonban azt jelzi: van remény. A rozs- nyóiak például tíz éve fáradhatada- nul „formálják” közönségüket színházértő kritikus közösséggé úgy, hogy a néző észre sem veszi, hogy itt most az ízlését csiszolják.

Az Actores tagjai két éve és most is azokat a társulatokat hívták meg a Tempus Art fesztiválra, akiket maguk is szívesen megnéznek. Aztán ott voltak a tanácsadók, akik járták a külföldi fesztiválokat, és sok érdekeset láttak-hallottak. ízlésükre nyugodt szívvel lehet hagyatkozni, mondom én, aki a tizenöt előadásból kilencet láttam.

A kanadai, olasz, magyar, cseh és hazai szakemberekből álló zsűrinek különböző műfajú és stílusú előadásokat kellett összehasonlítania, például táncszínházát monodrámával, vagy Shakespeare-át- dolgozást abszurd burleszkkel. Végül azoknak adták az első díjat, akinek szívem szerint én is adtam volna: a horvát és szlovén színészekből álló MINI TEATER-nek, akik Robert Walser - Ivica Buljan: Hófehérke a tivornya után című brutál- meséjét adták elő.

Nos, ez a feldolgozás messze van a Disney-változattól. Az eredeti mese szövegéből csak a legszükségesebb részeket hagyták benne, inkább a felszín alatt megbúvó agresszivitást, neurózist, bizonytalanság-érzést domborították ki. Ha a Grimm fivérek olvasták volna a Veszedelmes viszonyok című regényt, bizonyára nem mesét, hanem, mondjuk, misztériumjátékot írtak

volna a Hófehérke-sztoriból. Walser műve tulajdonképpen ott kezdődik, ahol a mese befejeződik, a Happy Endnél, hogy aztán a végére „mindenki mindenkivel” összeszűrje a levet. Ha a zágrábi és ljubjanai művészek otthon maradtak volna, műiden bizonnyal a kü- löndíjban részesülő besztercebányai színművészeti főiskolások vitték volna haza a fődíjat sajátos felfogású Hamlet-előadásukkal. Talán elég, ha annyit mondok, hogy hárman játszották valamennyi szerepet, az egyes karakterek különböző tulajdonságait villantva fel, üde humorral, elgondolkodtató találékonysággal. A híres nagymonológ úgy hangzott el, hogy két Hamlet állt a színpadon, és a dán királyfi önmagával vitatkozott. Oféliától szintén ketten búcsúztak, az egyik lágyan és finoman, a másik ellentmondást nem tűrve.

A nagyérdemű szintén szavazhatott, persze (alternatív módon) két urna is rendelkezésre állt, azaz „tetszett-nem tetszett” voksokat adhattak le. A közönségdíjat a francia La Vasile táncszínház kapta, akik két táncos és egy fotel segítségével meséltek el egy történetet a vasúti váróteremtől az elveszett idő megtalálásáig. (A legtöbb negatív szavazatot kapott előadást kíméletből nem említjük.) A zsűri szerint a fesztivál legjobb színésznője az osztrák Natascha Gundacker volt, aki a Potatello című Othello- átdolgozásban nyújtott figyelemre méltó teljesítményt, a legjobb férfi színész díját pedig Gálffy László kapta, az Edmund Kean című monodrámáért, amelyet Mácsai Pál rendezett, és amely egy híres angol Shakespeare-színész viszontagságos életéről szól.

A fesztivál legrendhagyóbb produkciója, a Csontos Róbert által rendezett Macbeth volt, amelyet négy nyelven, szlovákul, magyarul, csehül és észtül adtak elő úgy, hogy minden színész a saját anyanyelvén beszélt. Ezt az előadást a budapesti közönség is láthatta, csakúgy, mint a dán Cirk táncszínház etűdjeit. A szervezők máris merész terveket dédelgetnek: két év múlva valamennyi produkciót át akaiják vinni a határon, sőt Lengyelország és Csehország felé is intenzíven kacsintgatnak. Egyelőre azonban „csak” annyit konstatálhatunk, hogy az alternatív színházak legjelentősebb hazai seregszemléje zajlott Rozsnyón, egy lelkes kis csapat és egy segítőkész városvezetés jóvoltából. Úgy látszik, ennyi elegendő ahhoz, hogy egy fesztivál „szállni tudjon”.

Megjelent az Irodalmi Szemle szeptemberi száma

Ki írta a József császárt?

LAPISMERTETŐ

Közel másfél századon át úgy tudta az irodalomtudomány és a közvélemény, hogy a József császár című romantikus dráma szerzője Szász Károly. Bene Kálmán szegedi tanszékvezető egyetemi tanár - most megjelent kötetében - kétségbe vonja ezt az állítást, és a mű szerzőjeként Madách Imrét nevezi meg. A tanulmányíró értekezéséből azt is megtudjuk, hogy Bene Kálmán a szakelemzés során a számítógépes feldolgozást is igénybe vette, összehasonlította Madách Imre mintegy 350 ezer szót kitevő teljes írásbeliségét a romantikus dráma szókincsével - olvashatjuk Balga László recenziójában. Hogy valóban a József császár lenne Madách Imre utolsó drámája, erről vélhetően majd a szakma mondhatja ki az utolsó szót.

A szépirodalmi rovatban Grendel Lajos készülő regényének (Mátyás király New Honiban) a részletét olvashatjuk. Közli továbbá a lap Szalay Zoltán novelláját

xi-viL fevr. n ». szám t zmh. szeptember ~i ára sk

ArtMUC* z»rtn i* Év* vwm*

f/inTi tiSVióAi BdöQtj fwii&íjpMin

IRODALMI SZEMLE 20(11

9

IRODALOM O KRITIKA 1 I Á RS,\I)AI.OMTUDOMÁN V

(Egy tisztességes polgár a csatornában) és Hogya György elbeszélését (Istent látni és meghalni), valamint Duba Gyula Hangulatok című írását, továbbá Ardamica Zorán, Bodnár Éva és Gágyor József verseit. Csend és kiáltás címmel Szeberényi Zoltán emlékezik Mikola Anikó meg nem élt hatvanadik születésnapjára.

A folyóiratot Somogyi Tibor zsá- nerfotóival illusztrálták, (zsolt)

OTTHONUNK A NYELV

Exotikus vagy egzotikus?

SZABÓMIHÁLY GIZELLA

Nyelvész- és laikus körökben is nem egyszer szóba kerül az a kérdés, egyszerű vagy bonyolult-e a magyar helyesírás. A helyesírásunk egyszerű volta mellett érvelők általában azzal támasztják alá véleményüket, hogy a magyar szavakat (szóelemeket) rendszerint aszerint írjuk, ahogyan ejtjük őket - szemben például a francia vagy az angol nyelvvel, ahol bizony meg kell tanulni, hogy az íráskép és a kiejtés eltérő.

Viszont mi van akkor, ha nem vagyunk biztosak abban, hogyan kell egy-egy - elsősorban idegen - szót ejteni? A szlovákiai magyarokat az a tény is megzavarhatja, hogy bizonyos latin eredetű nemzetközi szavaknak a szlovákban a magyarétól eltérő ejtés- és/vagy írásmódja van. Ezek közé tartoznak például az eredetileg x betűt tartalmazó szavak, melyekben szlovákul is x-et írunk, pl. taxi, fax, extrémny, expedíció, explózia stb. A magyar

helyesírási szabályzat szerint viszont háromféle írásmód lehetséges: -X-, -gz-, -ksz-. A ksz ejtés esetében megtartjuk az x-et, pl. extrém, taxi, detoxikál, fax; a boksz és bokszer szavakban és származékaikban ellenben már ksz betűkapcsolatot írunk. A gz- nek hangzó eredeti x-et viszont vagy meghagyjuk (pl. exegézis, exogámia), vagy a kiejtés szerint írjuk (egzakt, egzisztencia, egzecí- roz). Egyes szakszavaknak kétféle írásmódja is lehetséges, pl. az

T. elragadtatott állapot; misztikus rajongás; 2. lelkesedés; lel- kendezés; 3. felindult, túlfűtött lelkiállapot’ jelentésű szót a „mindennapi életben” így írjuk: egzaltáció; az Orvosi helyesírási szótár viszont közli a latinos exaltatio formát is.

Az azonos latin tőre visszamenő, eredetileg x-et tartalmazó szlovák és magyar szavak írása rendszerint egybeesik. Eltérés van viszont az alábbi szavak között: szlovák box, boxer; exaktny, exaltovany, execírovat, exekútor,

exemplárny, existencia, exoticky stb. - magyar boksz, bokszol; egzakt, egzaltált, egzecíroz, egze- kutor, egzempláris, egzisztencia, egzotikus stb. Mivel azonban az egybeeső formák száma többszörösen meghaladja az itt idézett eltérőekét, valamint a magyar nyelven belül is túlsúlyban vannak az x-es írásmódú alakok, nem csodálkozhatunk azon, ha olyan szavakban is x-et írunk, amelyekben például gz-t kellene. Néhány sajtónyelvi példa: „Egyiptom egy európai ember számára valóban exotikus ország“; „a hazai törvények egyáltalán nem szabályozzák az exotikus állatok tartását“; „a bírósági exekútor ebben az esetben téved“; „ha nem fizetjük ki az elmaradt lakbért, exekúcióra kerül sor“. Az exotikus helyett természetesen az egzotikus írásmód a szabályos, vagyis így kellett volna mindkét mondatban írni. Az exekútor és az exekúció szavakkal azonban nem ilyen egyszerű a helyzet: igaz ugyan, hogy a szabályszerű az egzekutor, ill. az eg- zekúció volna, ám a szlovákiai magyarban e szavakat szlovák hatásra használjuk, Magyarországon viszont mára felváltották őket a (bírósági) végrehajtó, végrehajtás szavak. E szavaknak a köznyelvből való kiavulását mutatja az a tény is, mely szótáraink és hogyan közük őket. Az idegen szavak szótárában mind az egzekutor, mind az egzekúció szerepel, az előbbi a rég azaz „régies” minősítéssel. A értelmező kéziszótár (az első és a második kiadásban is) viszont már csak az utóbbit közli, mégpedig a nép („népnyelvi, népies”) és a rég („régies”) jelzéssel.

Ha olvasóink nem bizonyosak egy-egy, szlovák formájában x betűt tartalmazó szó magyar írásmódjában, illetve használatában, nézzenek utána a helyesírási szabályzatban vagy szótárainkban, de a Gramma Nyelvi Iroda közönségszolgálatához is fordulhatnak. Telefonszámunk: 031/550 42 62.