Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-17 / 215. szám, péntek
10 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 17. A szerves trágyák sokoldalúbbak, tartalmazzák a növények számára szükséges összes tápelemet Az elfeledett istállótrágya Milan Onderka cseh nemesítő a Silezia nevet adta az 1997-ben kinemesített tearózsájának. Bimbója sötétvörös, feketés árnyalattal, eperpiros csíkokkal. Virágja telt, illatos. Őszig gazdagon virágzik. Hidegtűrő, ám lisztharmatra fogékony. A meszes talajt 8,55 pH-ig elviselt (Közreadta: Győry Szilveszter, fotó: Somogyi Tibor) Tovább fokozódik a piac fokhagyma iránti érdeklődése Ősszel is ültethető NEMETHYNE UZONI HANNA A fokhagyma termesztése kézimunka-igényes, ezért házikertekben és kisüzemekben vagy a nagyüzemi területeken családi művelődésben nevelik. Termeszthető tavaszi és őszi ültetéssel. Október közepéig ültetve június második felére már betakarítható lesz. A fokhagymát oda ültessük, ahol a megelőző négy évben nem termesztettünk hagymafélét. Tápanyagigénye nagyobb a vöröshagymáénál, de a frissen istállótrágyázott terület nem alkalmas a termesztésre. Lehetőleg az előve- teménye legyen szervestrágyázott paprika, paradicsom vagy uborka, dinnye. Talajban nem válogat, de a legjobban a kötöttebb réti agyagtalajokat és a folyómenti öntéstalajokat kedveli. Az elővetemény lekerülése után figyeljünk a terület gyommentesen tartására. Az őszi szántást időben végezzük, hogy ültetésig üllepedhessen a talaj. Az őszi szántás során adjuk ki a szükséges kálium felét, a foszfor teljes mennyiségét és a nitrogén harmadát. Az ültetést megelőzően készítsük elő a szaporítóanyagot, azaz a fokhagymafejeket. Válogassuk ki a töppedt, beteg, sérült egyedeket, csak hibátlan hagymák gerezdjeit ültessük el. A külső borítóleveleket késsel távolítsuk el, vigyázva, hogy a gerezdeket ne sértsük meg. Közvetlenül az ültetés előtti napon bontsuk a fejeket gerezdekre, különben gyorsan fonnyad, penészedik. Az ültetés ajánlott mélysége 4-6 cm. Az elrendezésnél a 28-30 cm-es sortávolság vált be, általában 4-5 sor után művelőutat hagyva. Ez utóbbira a géppel végzett növényvédelem, ápolás során van szükség. Folyóméterenként 12-15 gerezdet ültessünk, az ennél sűrűbb állományban a hagymák kicsik lesznek. Ültetés után könnyű boronával simítsuk el a területet, majd hengerrel tömörítsük a talajt. A fokhagyma kis lombfelülete miatt gyomnevelő, ezért folyamatos gyomirtást igényel. Első kapáláskor adjuk ki a kálium második felét és a nitrogén második harmadát. Az utolsó nitrogéntrágyázást a fejesedés kezdetére időzítsük. Vannak a fokhagymaállományban engedélyezett gyomirtó szerek, de a növények levele a perzselésre igen érzékeny, ezért csak nagy vízadaggal, alacsony nyomáson és hűvös időben permetezzünk. Ugyanakkor vegyszeres gyomirtás esetén is szükség van talajápolásra. Hagyományos termesztőtájain öntözés nélkül termesztették a fokhagymát, de 2-3 alkalommal 3CM10 mm öntözővizet kiadva biztosabbá tehetjük a termést. A betakarítás előtti utolsó három hétben már ne öntözzünk! A növények akkor készek a szedésre, ha leveleik megbámulnák és a külső borítólevelek papírszerűen elvékonyodnak. Ez az ősszel ültetett fokhagymánál június végén várható. Akkor a növényeket ásóval szárastul szedjük ki, rendre rakva néhány napig utóérleljük, majd tisztítsuk, szárítsuk és tároljuk. Június elején keresett a piacon a már fejes, de még nem beérett fokhagyma is, amit levéllel csomózva árulnak. A fokhagyma fokozza a szervezet ellenálló-képességét és lassítja az öregedési folyamatot. Legnagyobb jelentősége talán az érelmeszesedés megelőzésében van. Csökkenti a vérnyomást és a vér koleszterinszintjét. A népi gyógyászat Ázsiában évezredek óta alkalmazza, de nálunk is széleskörűen felhasználták a betegségek megelőzésére és gyógyítására, a szúnyogcsípéstől a kolera kezeléséig. Az utóbbi évtizedben „újra felfedezték”, az orvosi kutatások bizonyították baktérium- és gombaölő hatását, sőt japán kutatók kimutatták, hogy egyes vírusok ellen is hatásos gyógyszer. A túlzott antibiotikum-használat veszélyeinek megismerésével tovább fokozódik a fokhagyma iránti érdeklődés. Néhány évtizede a műtrágyák elterjedésekor azt képzeltük, nincs szükség többé az istállótrágyákra, rendszeres talajvizsgálat alapján mérnöki pontossággal adagolhatjuk a szükséges tápanyagokat. A vízöblítéses, iparszerű sertéstelepek elterjedése pedig a trágyaelhelyezés gondját is leveszi a vál- lunkról. Hamar rá kell jönnünk, hogy tévedtünk. ZSILINSZKY PÁL Egyre gyakrabbá vált a mikroelemhiány, folyóink és tavaink elal- gásodtak, ásott kútjaink vize ihatatlanná vált, talajaink savanyodni kezdtek, szerkezetük leromlott, humusztartalmuk csökkent, az értékes istállótrágya-telepek helyét óriási hasznavehetetlen és környezetszennyező hígtrágya-tavak vették át. Mindez nem lett volna elég az ésszerűtlen műtrágyázás csökkentéséhez, a műtrágyaárak óriási emelkedése kellett hozzá. Minden benne van Számításaim szerint egységnyi hatóanyagra számítva a jelenlegi műtrágya és istállótrágya árak körülbelül azonosak. Csakhogy a szerves trágyák hasznossága sokoldalúbb. Elsősorban tápanyagforrás, tartalmazza a növények számára szükséges összes elemet, közel a szükséges arányokban. Minden növénynek szüksége van mindenféle tápelemre, csak mennyiségileg eltérő mértékben, a hiányuk fejlődési rendellenességeket okoz, amely behatárolja a termés mennyiségét. Ezt pedig a legkisebb mértékben rendelkezésre álló elem szabja meg. A gyakrabban alkalmazott olcsóbb műtrágyák csak 1-2 elemet tartalmaznak, így használatukkal hamar kimerülnek a talaj egyéb tápelem-tartalékai. Másodsorban energia- és táplálékforrás a lebontást végző talajélőlények számára, amelyek fokozatosan tárják fel és bocsátják a növények rendelkezésére a szerves anyagban megkötött elemeket (1 gramm talajban több milliárd mikroorganizmus található). Továbbá javítja a talaj tápanyag-, víz-, levegő- és hőgazdálkodását, elősegíti a műtrágyák hasznosulását, javítja a talaj porozitását, szerkezetét, művelhetőségét. A szerves trágyák hatása legszembetűnőbb homoktalajon és öntözés nélküli termesztés esetén, ahol ugyanannyi tápanyagmennyiséggel nagyobb termést kapunk, mint műtrágya használata esetén. Különböző trágyafajták Az istállótrágya az állatok alommal kevert szilárd (ganéj) és híg (vizelet) ürülék. A szarvasmarha- és sertéstrágya a nagy víztartalom miatt lassan erjedő, ún. hideg trágyák. Hatásuk ennél fogva lassú, de hosszabb ideig, 3-4 évig tart. A trágya gyors lebomlását elősegíti talajokra (erősen meszes és homoktalajok) a szarvasmarhatrágya a legjobb. Kötött, nedves, vagy hideg talajra a nagyobb nitrogén- és kisebb víztartalmú, kevesebb hatású ún. meleg trágyák valók. Ilyen a lovak és juhok trágyája. A lótrágyát gyors bomlása következtében, a talaj alá jól betaposva, melegágyak fűtésére is használták. A baromfiak trágyája szintén nagy nitrogéntartalmú, ezért a gyorsan felszabaduló tápanyag könnyen le- vélperzselést okozhat. Helyesebb komposztálva kijuttatni. A trágyák összetételét nagymértékben befolyásolja az állatok tápláléka, az alom fajtája és mennyisége, a kezelés gondossága. Irányadóul 1 tonna jó minőségű istállótrágyában 10 kg nitrogént, 5 kg foszfort és 10 kg kálium hatóanyagot vehetünk. Ma már elég nehéz istállótrágyához jutni, ezért ha kapunk, sokszor nem is figyelünk annyira a minőségre. Pedig a szakszerűtlenül kezelt - legtöbbször éretlen, kiszáradt vagy küúgozódott - trágyák nitrogéntartalmának 60 %-a, káliumtartalmának 50%-a és foszfortartalmának 20%-a veszendőbe mehet. Ezért használjunk annyi almot, hogy a sok nitrogént tartalmazó trágyalé se vesszen kárba, azonban ezt ne vigyük túlzásba, mert ha túl magas lesz a trágya széntartalma, nehezen indul erjedésnek. Igyekezzünk a frissen kihordott trágyát minél előbb szabályos téglalap alakú kazlakba rakni, mert így kapjuk a legkisebb levegővel érintkező felületet. A legfontosabb szabály az, hogy az istállótrágyát nyirkosán és tömötten kell tartani. Ez azért fontos, mert a levegőt igénylő ammóniaképző baktériumok tevékenysége során a nitrogén nagy része ammóniaként elillan. A kazal súlyánál fogva önmagát tömöríti, de a tetejét meg is taposhatjuk, vagy 20-30 kg-os betonlapokkal is fedhetjük. A kiszáradás ellen takarjuk 20 cm vastag földdel. Fontos, hogy megakadályozzuk a trágyalé elfolyását, ezért döngölt agyag, vagy hibátlan beton alapra állítsuk a kazlat, és terítsünk alá 50 cm-es szalmaalmot, köré pedig húzzunk szintén hasonló anyaggal telerakott árkot. Kisüzemekben hasonlóan szigetelt trágyagödröt is készíthetünk. Ha a kazal oldala, teteje nagyon kiszárad, öntözzük meg. Meszet sohase adjunk istállótrágyához - még komposztáláskor sem -, mert ammóniaként felszabadítja a nitrogént. Viszont a meszet nem tartalmazó kőzetőrlemény kifejezetten hasznos, mert megköti a nitrogént és más tápelemeket, sőt a benne meglévőkkel is gyarapítja a trágyát. Az érlelés ideje nyáron 3^4 hónap. A kijuttatás szabályai Semmiképpen ne szórjunk ki éretlen trágyát, mert a tápanyagok a növények számára haszno- síthatadanul kimosódnak belőle, sőt mérgezést is okozhatnak. A félérett, jellegzetes, de már csak kissé kellemetlen szagú, barnás al- mú, viszont szerkezetileg még nem sokat változott trágya már kijuttatható. Az ilyen trágyának kisebb a trágyázó hatása, de szerkezetjavításra - például homoktalajon - alkalmasabb az érett trágyánál. Általában legjobb az érett trágya, amely sötétbarna, az alomszalmája még felismerhető ugyan, de korhadt és omlós, könnyen szakad, szaga már nem kellemetlen. Ebből a tápanyagok a legjobban felvehetők. A túlérett trágya erősen tömörödött, szalonna- szérűén vágható, vagy kiszáradva, korhadékszerű, benne az alkotórészek egyáltalán nem ismerhetők fel, trágyázó és szerkezetjavító hatása már nagyon gyenge. Legjobb az őszi, közvedenül be- szántás előtti kiszórás, mert a tavaszi vetésig a trágyának van ideje a növények számára felvehetővé alakulni. Tavasszal csakis teljesen érett trágyát szórjunk ki! A szétszórt, de beszántatlan érett trágya egy nap alatt nitrogéntartalmának 25, négy nap alatt 50 százalékát elveszíti. Nagyon fontos, hogy a kézi szétszórás esetén keletkező kupacokat se hagyjuk napokig száradni, hanem azonnal terítsük el és szántsuk be. A szántás mélysége agyagtalajon mélyen legyen, homoktalajon sekélyebb is lehet, hogy a talajjavító hatás a felsőbb szintben is érvényre jusson. Nem teljesen érett, „szalmás” trágya használatakor magas nitrogéntartalma ellenére is néhány hónapig tartó nitrogénhiány léphet fel, mert a szénhidrátbontó baktériumok a nitrogént táplálékként használják fel. Ennek következtében a növények sárgulnak, nem nőnek. Ezt a hatást a gyakorlatban is jól ismerik, rendszerint nitrogénműtrágya adagolásával ellensúlyozzák. Az istállótrágyával kijuttatott tápanyagokat a növények 3-4 év alatt felhasználják, ezért legalább ilyen gyakran kell gondoskodni a trágyázás ismétléséről. A kijuttatandó mennyiség 20-30 t/ha. Néhány növény nem szereti, ha közvedenül istállótrágyázás után termesztjük. A kalászosokat, hüvelyeseket, gyógynövényeket, gyökérzöldségeket csak a trágyázás után 1-2 évvel lehet vetni vagy ültetni. Mások kifejezetten meghálálják ezt, így a kabakosok, a káposztafélék, a levélzöldségek, a kukorica, a paprika és a paradicsom. A gyökérzöldség talaj- és tápanyagigénye. Kevesebb nitrogént, viszont annál több káliumot igényel Az olcsóbb műtrágyák is megfelelnek ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Alig egy évtized alatt megduplázódtak a terméshozamok a sárgarépa és a petrezselyem termesztésében. Az egykori 30-40 tonnás hektárhozamok helyett napjainkban már csak a 80-100 tonna körüli eredményekkel lehet labdába rúgni a piacon. Az élesedő versenyben a termelők versenyképességét csak a legmagasabb szintű szakosodás biztosítja, a termelői költségek alakulása megköveteli, hogy a rendelkezésre álló. A sárgarépa bakhátas termesztésben a tápanyagellátás szerepe a versenyképes terméshozamok elérésének egyik alapkövetelménye, hangzott el a minapi kulcsodi sárgarépa-termesztési szaknapon. Terbe István, a Budapesti Szent István Egyetem kertészeti tanszékének tanára a gyökérzöldségfélék tápanyagigényéről elmondta: a tápanyag-ellátási programot ma már nem általánosságban, hanem a konkrét talaj- és környezeti viszonyoktól, a termesztett fajták tápanyagigényétől függően dolgozzák ki. A gyökérzöldségek fajlagos tápanyagigénye és a gyakorlat között gyakran három-négyszeres különbség is van. Az itteni tápanyagpótlási gyakorlathoz viszonyítva például a holland termesztők csaknem háromszor nagyobb tápanyagmennyiséget juttatnak ki a növényekre, viszont célirányosan. Jelentős eltérések mutatkoznak a frisspiaci korai és a tárolásra szánt kései fajták tápanyagellátása között is. A gyökérzöldségféléknél az őszi alaptrágyázás során sem a korai sem a kései fajtáknál nem juttatnak ki nitrogént, csak ha a talajban jelentős mennyiségű szármaradvány gyorsabb lebomlását kívánják elősegíteni. A sárgarépánál a nitrogént indítótrágya és fejtrágya formájában, a foszfort viszont 80 százalékban alap-, 20 százalékban indítótrágyaként adagolják. A sárgarépa, főleg a hosszabb tenyészidejű, kései tárolási fajták káliumigénye viszont jelentős, ezt viszont nem csak az indítótrágyában és a fejtrágyázáskor, hanem már az alaptrágyázás során is kellő mennyiségben kell adagolni. Ezzel érhető el a megfelelő tárlóképességet biztosító szárazanyag-tartalom. A káliumtartalmú műtrágyákkal kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a gyökérzöldségek nem érzékenyek a kloridtartalmú műtrágyákra, a kálium pótlására az olcsóbb kloridtartalmú műtrágyák is kiválóan megfelelnek, (szí) (Képarchívum)
