Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-16 / 214. szám, csütörtök
Téma: futballhuliganizmus Angliában ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 16. 8 JOHN KING: FOOTBALL FACTORY A Millwall ellen, idegenben Millwallban nem lehet rosszul lépni. Ha hibázol, halott vagy. Tőlük nem kapsz még egy esélyt. Kőkemény ütközet lesz. Amióta az eszemet tudom, a Millwall számít a legvadabb hordának. De erre a kétes hírnévre, amit száz éve a dokkmunkások alapoztak meg, rá is szolgáltak. Száz éve őrzik a hagyományt, tudniillik félholtra csépelik azt, aki túl messze merészkedik az Old Kent Roadon. A kocsmában gyülekezünk, percről percre nő a létszám és az önbizalom. Harris szól a srácoknak, hogy ne randalírozzanak, és azok szót fogadnak, halkul az ének, mert ők is tudják, hogy a Millwall következik, ráadásul idegenben. Amerre nézel, mindenütt a Chelsea kemény magja, csupa jól ismert arc, még olyan veteránok is, akik csak az igazán nagy akciókban vesznek részt. Talán háromszázan lehetünk, izomkolosszusok, korosabb figurák és néhány kiradírozott agyú vandál is, akik csak nehezen tudják türtőztetni magukat. Egy ilyen kalandba csak a lehető legnagyobb létszámú bandával érdemes belevágni, húsz vagy harminc emberrel öngyilkosság, még ha elsőrangú bunyósok is, és ma már csak nevetünk azon, ahogy Pete Wattsot az ablaküvegen keresztül dobták ki egy miUwalli kocsmából, és mielőtt a zsaruk kiértek, még combon is szúrták. Vonatra szállunk, a civü utasok szemmel láthatóan megszeppenve figyelik, ahogy megtöltjük a vagonokat, de nem törődünk velük, spórolunk az erőnkkel. Peckhamben szállunk ki, ez már az ő felségterületük, a szarháziak valahol már biztosan várnak ránk, tudjuk, hogy megfigyelőik mobiltelefonon már értesítették őket arról, hogy megérkeztünk. Elindulunk a stadion felé, és mintha hangyák futkároznának a hátadon, olyan bizsergető ez az érzés. Most már minden pillanatban bekövetkezhet az akció, mert ez itt Millwall, és a Millwall az abszolút élmezőny. Széles sorokba rendeződünk, úgy vonulunk, megbénítva a forgalmat. Itt vagyunk, most már rajtuk a sor, hogy megállítsanak bennünket, egyelőre még azt csinálunk, amit akarunk, de a millwalli- ak tapasztalt kurvák: volt, hogy kivágtak egy fát, így torlaszolva el az utat a Leeds-drukkereket szállító busz előtt, a West Ham szurkolóit pedig kétezren támadták meg. Ez pedig elsőrangú szervezést sejtet. Szerencsére a zsaruk nem kaptak szagot, csak néhány peckhami rendőrt látunk. Befordulunk a következő sarkon, és egyszer csak ott állnak előttünk. Millwall, éjféli hideglelés. Ötszázan lehetnek a szarháziak, létszámfölényük jelentős, de mit számít, akkorra már elveszítettük valóságérzékünket, Chelsea!, üvöltjük műid, miközben záporoznak felénk a téglák és a sörösüvegek, kezdődik a frontális ütközet, fejek kerülnek a cséplőgépbe, folyik a vér, üvegcsörömpölés hallik, aki a földre kerül, azt azonnal rugdosni kezdi a tömeg. Nincs idő félni, mert a Millwall nyomul előre, csupa hamisítadan utcai harcos, még a régi időkből, bőrkabát, sebhelyes arc, üres tekintet, de macskakövekkel szóljuk meg őket, úgyhogy egy pillanatra meghátrálnak, egyikőjük köztünk marad, mindenki ráveti magát, félő, hogy széttépjük, és egy faládában küldjük vissza maradványait a családjának. A játszótér csatatérré változik, valaki lehajolt egy kőért, de a fejét nekivágták a mászóka vaskonstrukciójának, senki sem tudja, hogy melyik oldalhoz tartozik, de megállás nélkül ütik; mészárszék lett a játszótérből, a környékbeli panelházak balkonjairól nyugdíjasok kiabálják, hogy Hajrá Mülwall!, néhányan közülünk menthetetlenül a millwalliak karmai között, Harris meghibbanhatott, mert előveszi a vadászkését, hatujjnyi hosszú penge, megsuhintja egy millwalli előtt, erre nem számított a szarházi, és ahogy hátrahőköl, arcát hirtelen elönti a vér, a millwalliak egy pillanatra megtorpannak, de addigra már bekerítettek bennünket, le akarnak gyilkolni bennünket mind egy szálig, a vérünket akarják... és akkor oldalról eltalál egy vasrúd. Magam vagyok. Fekszem a földön. Megpróbálok feltápászkodni. Annyit látok, hogy a többieket a másik utcába szorították. Közelebb a stadionhoz. A Mülwall-Chelsea futballmérkőzéshez. Hiszen ez csak sport. Nagyszerű meccs várható, sok góllal, de számomra már világossá vált, hogy ebből semmit sem látok majd, mert egymás után kapom a rúgásokat és az ütéseket, körülvett egy galeri, és most kicsinálnak, azt akarják, hogy megsérüljek, hogy lebénuljak, miszlikbe akarnak aprítani, összetörni a csontjaimat, felmetszeni az ereimet. Nincs kiút ebből a helyzetből, ordítanék, ha tudnék, de nem tudok. Halálfélelmem van, epét érzek a számban. Részlet John King Football Factory c. könyvéből. (J. Gazdag József fordítása.) Hátba szúrtak egy Arsenal-drukkert Koppenhágában, 2000 májusában. Az Arsenal-Galatasaray UEFA-kupa döntőt városszerte tömegverekedések előzték meg. (hooligans, cz-felvétel) Az oldalt szerkesztette: J. Gazdag József A Ferencváros mai kupaellenfele a legrizikósabb csapatok közé tartozik Nagy-Britanniában Huliganizmus: mítosz és valóság Angol huligánok a négy évvel ezelőtti Európa-bajnokságon (hooligans.cz-felvétel) Millwall - ez a szó akár a futballhuliganizmus szinonimája is lehetne. Angliában mára mindenhol megfékezték és visszaszorították ezt a jelenséget, egyetlen kivétellel: a Millwall külön életet él. ÖSSZEÁLLÍTÁS Egy híres-hírhedt londoni klub, amely fennállásának 119 éve során most először léphet ki a nemzetközi porondra: ma este az UEFA-kupa első fordulójában a Ferencváros lesz az ellenfél. Ennek az apropóján közöljük az alábbi összeállítást a nagy-britanniai futballhuliganiz- musról. Azok a hatvanas évek... A szurkolói rendbontások az 1960-as évektől kezdődően tekinthetők a futballmeccsek elválaszthatatlan kísérőjelenségének Nagy- Britanniában. A hatvanas évek végén egy szombat délután például a Chelsea stadionjában nem a fociról, hanem sokkal inkább a verekedésekről szólt. Az 1970-es évek emellett a szkinhedek időszaka is volt Angliában, és ekkor híresült el a Manchester Unitedet Anglia-szer- te elkísérő Red Army (Vörös Hadsereg) is. A ma ismert futballhuliganizmus formái a nyolcvanas években terjedtek el, ekkor jöttek létre a szervezett csoportok, s az újságok majdnem minden futballmeccs kapcsán beszámoltak a szurkolói zavargásokról is. A huligánok ekkor kezdtek márkás ruhákat viselni, és ekkor vált általánosan elfogadott szabállyá körükben, hogy senki sem viselhet olyan öltözéket, amely elárulná klubhovatartozását, mert így a rendőrök nehezebben tudják kiszúrni őket a tömegben. A legnagyobb riválisok Talán a legismertebb és leghír- hedtebb huligáncsoport a Millwall FC-hez kötődik. A krónikák szerint a millwalli szurkolók már az 1930-as években is elsősorban provokatív magatartásukkal tűntek ki, s ők voltak a tulajdonképpeni huliganizmus megalapozói Angliában. Legnagyobb riválisaik a szintén londoni West Ham United szimpatizánsai: az angol futballhuliganizmus történetének legvéresebb összecsapásai éppen e két csapat mérkőzéseit kísérték, s a stadion körüli zavargások több halálos áldozatot is követeltek a nyolcvanas években. De általában ma sem múlik el balhé nélkül egy olyan délután, amikor a Chelsea a Tottenhammel, a Newcastle a Sunderlanddel, a Birmingham City az Aston Villával, a Manchester United a Manchester Cityvel vagy a Portsmouth a Southamp- tonnal találkozik. Válogatott banda Az ellenséges angliai csoportok a válogatott meccsek idejére tűzszünetet kötnek, s az ilyenkor összeverbuválódó huligánoknak nincs ellenfelük Európában. Mára már sajnos megszokott jelenséggé vált, hogy az angol nemzeti tizenegy találkozóit kisebb-nagyobb rendbontások kísérik. Világutazóknak számítanak a skótok is, a legnagyobb visszhangot kiváltó túrájuk 1994- es datálású, amikor egy Hollandia elleni barátságos meccs után Ut- rechtben vadásztak az Oranje híveire - ötvenen előzetes letartóztatásban végezték. Huligáncsoportok Nagy-Britanniában A legnagyobb létszámú és leginkább bajkeverő huligáncsoportnak a már említett Bushwackers (Millwall) és Inter City Firm (West Ham) mellett az FC Burnleyt kísérő SS-Suicide Squad (Öngyilkos Csoport), a Chelsea meccsem megjelenő Headhunters (Fejvadászok), a liverpooli The Urchins (Csibészek), a nottinghami Forest Executive Crew (Végrehajtó Csoport) vagy a manchesteri Cockney Reds számít. Walesben a cardiffi Soul Crew és a Swansea meccsem feltűnő Jacks Army, míg Skóciában a Capital City Service (Hibernian) viszi a prímet. (Forrás: View From The Terrace) Idén márciusban 1100 rendőr teljesített szolgálatot a Millwall-West Ham mérkőzés alatt a stadionon belül Akcióban a Millwall: amikor a foci csak ürügy ÖSSZEÁLLÍTÁS Az alábbi hevenyészett lista is bizonyítja: Angliában hiába szorították vissza a futballhuliganiz- must, a Millwall hírhedt huligáncsoportjai továbbra is rettegésben tartják a stadionokat. íme, az utóbbi öt év „fekete krónikája”. 1999. 02. 02., Manchester City-Millwall: A mérkőzés előtt a Manchesterbe érkező Millwall-fa- natikusok ámokfutásba kezdtek a stadion környékén, autókat gyújtottak fel és kirakatokat törtek be. A mérkőzés alatt megpróbáltak áttörni egy lezárt szektoron, amely a hazai szurkolóktól választotta el őket. A kedélyek a meccs után sem csillapodtak, a stadion körüli utcákon csaptak össze a két csapat hívei. A rendőrség 30 huligánt vett őrizetbe. 1999. 08. 07. Cardiff-Mill- wall: Noha a rendőrség is tudott arról, hogy a két tábor hetekkel a meccs előtt interneten keresztül felvette egymással a kapcsolatot, mégsem tudták megakadályozni a rendbontásokat, melyek során mintegy 300 Millwall-huligán csapott össze a cardiffi kemény maggal. Az utcai harcok miatt félbe kellett szakítani egy zenei fesztivált Cardiff belvárosában, mivel a huligánok bárszékekkel és sörösüvegekkel dobálták egymást. 14 szurkoló sérült meg. 1999. 10. 16., Millwall-Burnley: a mérkőzés után tömegverekedés tört ki a London Bridge állomáson, amikor a vendégszurkolók ötven fős csoportját megtámadták a Millwall huligánjai. 1999. 11. 29., Millwall-Car- diff: Az augusztusi randezvous „visszavágójára” a cardiffiak is nagy számban érkeztek, és a meccs után (amelyet a Millwall nyert 2:0-ra) elszabadultak az indulatok, a rendőrség ugyanis nem tudta megoldani a két tábor elkülönítését. A New Den stadion környékén megbénult a forgalom, amikor több száz hazai szurkoló támadta meg a rendőröket. A kövekkel és vasrudakkal felfegyverzett millwalliak „Gyűlöljük Cardif- fot!” és „Isten óvd a királynőt!” felkiáltásokkal támadtak a rendfenntartókra, majd kirakatokat törtek be. 25 huligánt vettek őrizetbe. 2000. 04. 22., Burnley-Mill- wall: A mérkőzés előtt a városközpontban randalíroztak a Millwall drukkerei, majd füstbombákkal és petárdákkal dobálták meg a kiérkező rendőröket. Az incidensek a találkozó után is folytatódtak, s a vasútállomáson újabb rendbontásokra került sor. A rendőrség 11 személyt tartóztatott le (ebből 5 millwallit). 2000. 09. 09., Millwall-Swansea: 180 Swansea-huligán érkezett Londonba, többségük 30 és 40 év körüli veterán. A két tábor mobiltelefonos összeköttetésben volt, és a London Bridge-nél csaptak össze. A Daily Mirror értesülései szerint hét rendőrt kellett kórházba szállítani. 2001. 02. 11, Swansea-Mill- wall: Négyszáz, késekkel felfegyverkezett Millwall-szurkoló érkezett a rendőrség által előzetesen a legrizikósabb, azaz C kategóriába sorolt mérkőzésre a Swansea ellen - tudósított a botrányokkal tarkított találkozóról a BBC és a Daily Mirror. A hazai huligánok már a vasútállomásnál megpróbálták áttörni a rendőrkordont, több-kevesebb sikerrel. 22 huligánt tartóztattak le. 2001. 03. 16., Bristol City- Millwall: Futballhuligánok őrjöngtek a stadion körül - írta a meccs másnapján a Bristol Evening Post. A mérkőzés utolsó percében a játékvezető vitatható tizenegyest ítélt a hazai csapat javára, s ezzel a góllal kapott ki a Millwall. A vendégszurkolókat ez annyira felbőszítette, hogy szektorukban feltépték a székeket, és azzal dobálták a hazaiakat. A kutyás és lovas rendőrök nehezen tudták megfékezni az indulatokat a lelátón. „Egyszer csak elszabadult a pokol, mindenki pánikszerűen menekülni próbált, miközben a millwalliak ámokfutást rendeztek a stadionban; dobáltak mindent, ami a kezük ügyébe került, székeket, üvegeket, késeket, de még WC-ülőkét is. Hiába voltak ott a rendőrök, tehetetlenek voltak velük szemben. Mindenki fel-alá rohangált, üvöltözött és verekedett. Soha életemben nem éreztem még ilyen félelmet” — nyilatkozta egy szemtanú. 2002. 05. 2., Millwall-Bir- mingham City: A meccs után hat órán keresztül nem hagyhatták el a stadiont a vendégcsapat szurkolói, mivel a környező utcákon kaotikus állapotok uralkodtak: több ezer (!) Millwall-drukker várt a birminghamiekre, s amikor a rendőrök megpróbálták feloszlatni a tömeget, a huligánok többfrontos támadást indítottak a rendfenntartók ellen. 2004. 03. 22., Millwall-West Ham: a The Sun szerint minden idők legnagyobb rendőri készültsége a New Den stadion környékén. A Bushwackers (Millwall) és az Inter City Firm (WHU), vagyis a két legkeményebbnek számító angol szurkolótábor találkozott. A meccs nem is múlt el balhé nélkül, s amikor egy WHU-játékost kiállított a játékvezető, a mintegy háromezer vendégszurkoló egy része, elsősorban az ICF tagjai, megpróbálták megtámadni a hazai drukkereket. A meccs alatt a stadionban 1100 rendőr teljesített szolgálatot. (Forrás: View from the Terrace, Bubble Blowers) CONGRATULATIONS YOU’VE J.UST MET the MILLWALL bushwhackers Gratulálunk, ön a Millwall Bushwhackersszel találkozott - állt a cédulán, amelyet a millwalliak félholtra vert áldozataikon hagytak. (Képarchívum)
