Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-14 / 213. szám, kedd
SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. szeptember 15., szerda 1. évfolyam 29. szám i Stefan Misák, Léva polgármestere (balról) az egyik cég képviselőjével (Peter Braun felvétele) Jelenleg is nyolc-kilenc érdeklődő céggel tárgyal a város önkormányzata Svéd és indiai befektetők Léván FORGÁCS MIKLÓS Léva. Két cég neve már nyilvánosságra hozható a lehetséges befektetők közül - mondta lapunk érdeklődésére a helyi ipari parkkal kapcsolatban Zdeno Kormán, városi önkormányzat projektmenedzsere. Az ipari park területén a svéd érdekeltségű Nefab Packaging Slovakia Kft. 1,8 hektáron kezd gyárcsarnokai építésébe. Az ősz folyamán már elindulnak a munkálatok, és a tervek szerint 2005 nyarán megkezdődhet a termelés. A cég 115 új munkahelyet létesít, személygépkocsik gyártásához szükséges kisebb alkatrészeket állítanak majd elő. A másik befektető cég az indiai Steel Strips Wheels, amely körülbelül 200 munkahelyet ígér, és személyautók acél keréktárcsáinak gyártására specializálódott. Tíz-tizenegy hektáros területen a jövő év elején kezdenek az építkezésbe, 2005-ben pedig már termelni is szeremének. A svéd céggel egyidejűleg és a szerződésben foglaltaknak megfelelően a város megkezdi az ipari park területéig a közműhálózat építését, a területen belüli efféle fejlesztés a befektetőkre hárul. Léva vezetői tovább tárgyalnak különböző, lehetséges befektetőkkel. Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés, pillanatnyilag nyolc-kilenc céggel folynak komoly egyeztetések. Felvetődött az is, hogy közeleg a község első írásos említésének 750. évfordulója Hív a szülőfalu, Rété CSÜZI CS. FERENC Rété. Tamási Áron írja az Ábel a rengetegben című regényében: „Az ember célja a világban, hogy valahol otthon legyen benne.” Talán éppen ez a bizonyos „cél” indított néhány elköltözött volt diákot arra, hogy összefogva pár „hazaival” megszervezzék tizenhat évvel ezelőtt az első Rétéi Bejáró Öregdiákok Találkozóját. Ritka egy találkozó volt, mert ilyenről nem hírlett sem előtte, sem azóta. A találkozó olyan sikeres volt, hogy nyolc évvel később, 1996- ban megrendezték a másodikat, és kétezerben a harmadikat is. Most, augusztus közepén pedig a negyediket. Ezeken a találkozókon az eredetileg meghívott negyven személynek - akiknek a címét sikerült megszerezni - úgy a fele jelenik meg a közelebbi és távolabbi vidékről. Jönnek a szomszédból (Szencről), Pozsonyból és környékéről, Komáromból és Magyarországról (Budapest, Gödöllő), de van, aki a két utóbbira egész Kanadából látogatott haza, hogy találkozhasson ifjúsága barátaival. A találkozó hivatalos része most is az ősi, legalább háromszáz éves, „huszita házként” ismert iskolában volt. Minden úgy zajlott, mint egy szokásos érettségi találkozón, pedig hát nem az, mert a résztvevők különböző iskolákban, különböző években (a második világháború előtt, alatt vagy közvetlenül az után) jártak el a faluból „tudományt szerezni”. A katedrán Béni ült, a helybeli szervezők egyike, aki a megjelenteket üdvözölte, a meghívott és el nem jött vendégeket igazolta, a találkozót megnyitotta. Mellette ült „segédje”, Feri, aki a tanári noteszból (az eredetileg meghívottak jegyzékéből) ellenőrizte a jelenlétet. Sajnos, sok név után a .jelen” helyett, a szomorú bejelentés hangzott el: meghalt vagy - jobb esetben - beteg, nem jöhetett el. A jelenlévők aztán olyan sorrendben, ahogyan ültek, beszámoltak arról, mi történt velük a négy évvel ezelőtti előtti, harmadik találkozó óta. Négy év alatt - az ő korukban (75-85 év) már nem sok minden történhet, de azért mindenkinek volt miről beszámolnia. Csak néhány példát említve: Peti, a legidősebb, még tavalyig szaktanácsadó volt a tehetséges diákok gondozásánál, amiért - nem először - idén is kitüntették. Ferinek a faluról írt monográfiája után tavaly kiadták ifjúsági regény formájában megírt életképét a faluról a múlt század első harmadából. Az egyik, Zoli lakhelye önkormányzatánál irányítja az építési ügyeket. Feri, a „fogász” olyasmit pótolt, ami már nagyon régen hiányzott a faluban: saját költségén emlékoszlopot állíttatott a két világháborúban hősi halált halt földijeinknek. Dodó, az „örökifjú”olyan szilváskertet alapított és gondoz, amelynek termékeit a határon túlról is keresik (mintát is hozott, szilvából és szilvóriumból is). De majdnem mindenki valamivel tevékenykedik. Fia mást nem: kertészkedik. Ha mást nem: kertészkedik, és a kitermeitekkel gazdagítja saját, gyermekei és unokái konyháját. A beszámolók végén megvallatták a községi önkormányzat jelen lévő képviselőjét is arról, mi említésre méltó történt a községben az utóbbi négy év alatt. Megtudták, hogy befejeződött az ivóvíz bevezetése, és így a gáz után az egészséges víz is bent van a faluban. Most már csak a csatornázást és a szennyvíztisztítást kell megoldani, ha lesz rá fedezet. Szóba került az is, hogy közeleg a község első ismert írásos említésének kerek, 750. évfordulója. Ez már nyolc évvel ezelőtt is aktuális volt (740. évforduló), akkor azonban pénzhiány miatt elmaradt. Csak az „öregdiákok” emlékeztek meg róla az éppen akkor tartott „millenneumi” Csemadok-műso- ron. Most, két év múlva az igazán kerek 750. évforduló lesz esedékes. Az ilyen kerek évfordulót kár volna meg nem ünnepelni. Ennek a remélt ünnepségnek az apropóján született meg a döntés, hogy a következő találkozót nem négy, hanem két esztendő múlva, 2006- ban szervezik meg. Eladták a hulladékgyűjtő létesítéséhez kiszemelt telket, miközben petíció indult Tiltakozás Nyárasdon Nyárasd. Néhány nap alatt 166-an írták alá azt a petíciót, amely a község Nagyjánosnak nevezett részén eladott földterületen létesítendő hulladékgyűjtő ellen született. JÓZAN MÓNIKA A helyi önkormányzati testület szeptember 7-i ülésén foglalkozott a petícióval, annak ellenére, hogy a telket már eladták. A képviselők mellett szót kapott a petíciót kezdeményező Alojz Zsigárdy is, aki kezdetben még az eladásra kínált földet vállalkozás céljából meg szerette volna vásárolni. Az eset előzményei még idén tavaszra nyúlnak vissza. A község meghirdette a telek eladását; amelyre két pályázat érkezett: a helyi Darutil Kft.-től, valamint egy szintén helybéli lakostól és vállalkozótól, Alojz Zsigárdytól. A képviselő-testület mérlegelte az ajánlatokat, és a Darutil által létesítendő szeparálthulladék-gyűjtőt részesítette előnyben. Felhatalmazta a polgármestert az üzlet nyélbe ütéséhez. „A községnek nagy megtakarítást jelentene a hulladékgyűjtő, ahol csak újrahasznosítható anyagokat vásárolnának fel, ráadásul azon a telken illegális szeméttelep volt, így annak felhasználása korlátozott” - magyarázta a döntést Krascsenics Péter polgármester. A lakosok azonban nem értettek egyet a vezetők döntésével, mivel a telek a házaik közvetlen közelében található. „Egyszer már szemét vett körül bennünket, ingatlanjaink értéke ezáltal csökken. Miért nem létesítenek hulladékgyűjtőt olyan helyen, ami nincs a lakóházak szomszédságában? - állt a petícióban, melyet először júliusban adtak be, anélkül, hogy megfelelt volna a petíciók formai és törvényi követelményeinek. Ennek ellenére a képviselő-testület foglalkozott az üggyel, döntését azonban nem bírálta felül. Míg folyt a második petíció szervezése és benyújtása, az üzlet megköttetett. A legutóbbi ülésen Alojz Zsigárdy kijelentette, kénytelen lesz jogi úton megtámadni a döntést, mert annak tudatában történt meg az eladás, hogy a petíciót már beadták a polgármesteri hivatalba. „Négy járás hulladékát gyűjtenék a házainkkal szemben. Elszaporodnának a férgek, és senki sem tudná garantálni, hogy nem lesz káros az egészségre. Ráadásul a falukép szempontjából sem pozitív” - mondta az ülésen. Kijelentette továbbá, hogy hajlandó lett volna megvenni és parkosítani a földet. Ezen új tények fényében a jelen Tévő hét képviselő tartózkodott a szavazásnál, a petíciót elvetették, s többen szóbeli javaslatot tettek az ügy megkülönböztetett figyelemben részesítésére. „A területrendezési engedélyt nem adjuk ki a lakosok megkérdezése nélkül. A szükséges engedélyek kiadáskor körültekintőbbek leszünk” hangzott el több képviselőtől és a polgámestertől is. „Négy község hulladékát gjhrjtenék fel - szemben a házainkkal.” Ottjártunkkor érkezett meg az ismeretlen szepsi ajándékozó vitamincsomagja (Csuport István felvétele) Menyhhei Annácska vitaminkészítményeket és anyagi támogatást is kapott Lekéren köszönik a segítséget! SZÁZ ILDIKÓ Lekér. Nemrég öt gyertyát fújt el az ünnepi tortán Menyhei Annácska, akire ezt követően egy komoly veseműtétet megelőző kivizsgálások sorozata vár Budapesten. „A kislányomról legutóbb megjelent újságcikk óta többen felkerestek telefonon, hogy felajánlják a segítségüket. Az olvasók jóvoltából további tízezer koronát kaptunk, amit forintra váltva a kislány magyarországi kezelésére fordítunk. Magunkkal vittük az ajándékba kapott ananászleveket is, amit Annának a jobb veseműködés érdekében kell fogyasztania - mondta legutóbbi látogatásunkkor Menyhei Hedvig, a kislány édesanyja. A postás éppen akkor adta át neki egy szepsi olvasó vitaminkészítményekből álló küldeményét. Időközben egy társaságot is találtak, amely felvállalta a gyógykezelések részbeni anyagi támogatását - árulta el Laki Anna, a nagymama. A család szeretné megköszönni az Új Szó olvasóinak a támogatást, elsősorban azokét, akik szerény jövedelmükből is legalább két- vagy ötszáz koronát szántak Annácska gyógyulásának elősegítésére. A kétéves korában wilms-tumor miatt fél veséjét elvesztett kislány jövő év szeptemberében válik tankötelessé, de ma még nem tudni, hogy a kortársaival együtt beülhet-e majd az iskolapadba. Hedvigtől megtudtuk, abban az esetben, ha az-orvosoknak nem sikerül megmenteni a kislány megmaradt veséjét, a már elvégzett kivizsgálások alapján megfelelő donorként felajánlja neki szervét.
