Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-14 / 213. szám, kedd

SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. szeptember 15., szerda 1. évfolyam 29. szám i Stefan Misák, Léva polgármestere (balról) az egyik cég képviselőjével (Peter Braun felvétele) Jelenleg is nyolc-kilenc érdeklődő céggel tárgyal a város önkormányzata Svéd és indiai befektetők Léván FORGÁCS MIKLÓS Léva. Két cég neve már nyilvá­nosságra hozható a lehetséges be­fektetők közül - mondta lapunk ér­deklődésére a helyi ipari parkkal kapcsolatban Zdeno Kormán, váro­si önkormányzat projektmenedzse­re. Az ipari park területén a svéd ér­dekeltségű Nefab Packaging Slovakia Kft. 1,8 hektáron kezd gyárcsarnokai építésébe. Az ősz fo­lyamán már elindulnak a munkála­tok, és a tervek szerint 2005 nyarán megkezdődhet a termelés. A cég 115 új munkahelyet létesít, sze­mélygépkocsik gyártásához szük­séges kisebb alkatrészeket állíta­nak majd elő. A másik befektető cég az indiai Steel Strips Wheels, amely körülbelül 200 munkahelyet ígér, és személyautók acél kerék­tárcsáinak gyártására specializáló­dott. Tíz-tizenegy hektáros terüle­ten a jövő év elején kezdenek az építkezésbe, 2005-ben pedig már termelni is szeremének. A svéd céggel egyidejűleg és a szerződés­ben foglaltaknak megfelelően a vá­ros megkezdi az ipari park területé­ig a közműhálózat építését, a terü­leten belüli efféle fejlesztés a befek­tetőkre hárul. Léva vezetői tovább tárgyalnak különböző, lehetséges befektetőkkel. Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés, pillanat­nyilag nyolc-kilenc céggel folynak komoly egyeztetések. Felvetődött az is, hogy közeleg a község első írásos említésének 750. évfordulója Hív a szülőfalu, Rété CSÜZI CS. FERENC Rété. Tamási Áron írja az Ábel a rengetegben című regényében: „Az ember célja a világban, hogy valahol otthon legyen benne.” Ta­lán éppen ez a bizonyos „cél” indí­tott néhány elköltözött volt diákot arra, hogy összefogva pár „hazai­val” megszervezzék tizenhat év­vel ezelőtt az első Rétéi Bejáró Öregdiákok Találkozóját. Ritka egy találkozó volt, mert ilyenről nem hírlett sem előtte, sem azóta. A találkozó olyan sikeres volt, hogy nyolc évvel később, 1996- ban megrendezték a másodikat, és kétezerben a harmadikat is. Most, augusztus közepén pedig a negyediket. Ezeken a találkozókon az ere­detileg meghívott negyven sze­mélynek - akiknek a címét sike­rült megszerezni - úgy a fele jele­nik meg a közelebbi és távolabbi vidékről. Jönnek a szomszédból (Szencről), Pozsonyból és környé­kéről, Komáromból és Magyaror­szágról (Budapest, Gödöllő), de van, aki a két utóbbira egész Ka­nadából látogatott haza, hogy ta­lálkozhasson ifjúsága barátaival. A találkozó hivatalos része most is az ősi, legalább három­száz éves, „huszita házként” is­mert iskolában volt. Minden úgy zajlott, mint egy szokásos érettsé­gi találkozón, pedig hát nem az, mert a résztvevők különböző isko­lákban, különböző években (a második világháború előtt, alatt vagy közvetlenül az után) jártak el a faluból „tudományt szerezni”. A katedrán Béni ült, a helybeli szervezők egyike, aki a megjelen­teket üdvözölte, a meghívott és el nem jött vendégeket igazolta, a ta­lálkozót megnyitotta. Mellette ült „segédje”, Feri, aki a tanári notesz­ból (az eredetileg meghívottak jegyzékéből) ellenőrizte a jelenlé­tet. Sajnos, sok név után a .jelen” helyett, a szomorú bejelentés hangzott el: meghalt vagy - jobb esetben - beteg, nem jöhetett el. A jelenlévők aztán olyan sor­rendben, ahogyan ültek, beszá­moltak arról, mi történt velük a négy évvel ezelőtti előtti, harma­dik találkozó óta. Négy év alatt - az ő korukban (75-85 év) már nem sok minden történhet, de azért mindenkinek volt miről be­számolnia. Csak néhány példát említve: Peti, a legidősebb, még tavalyig szaktanácsadó volt a te­hetséges diákok gondozásánál, amiért - nem először - idén is ki­tüntették. Ferinek a faluról írt mo­nográfiája után tavaly kiadták if­júsági regény formájában megírt életképét a faluról a múlt század első harmadából. Az egyik, Zoli lakhelye önkormányzatánál irá­nyítja az építési ügyeket. Feri, a „fogász” olyasmit pótolt, ami már nagyon régen hiányzott a falu­ban: saját költségén emlékoszlo­pot állíttatott a két világháború­ban hősi halált halt földijeinknek. Dodó, az „örökifjú”olyan szilvás­kertet alapított és gondoz, amely­nek termékeit a határon túlról is keresik (mintát is hozott, szilvá­ból és szilvóriumból is). De majd­nem mindenki valamivel tevé­kenykedik. Fia mást nem: kertész­kedik. Ha mást nem: kertészke­dik, és a kitermeitekkel gazdagítja saját, gyermekei és unokái kony­háját. A beszámolók végén megvallat­ták a községi önkormányzat jelen lévő képviselőjét is arról, mi emlí­tésre méltó történt a községben az utóbbi négy év alatt. Megtudták, hogy befejeződött az ivóvíz beve­zetése, és így a gáz után az egész­séges víz is bent van a faluban. Most már csak a csatornázást és a szennyvíztisztítást kell megolda­ni, ha lesz rá fedezet. Szóba került az is, hogy közeleg a község első ismert írásos említé­sének kerek, 750. évfordulója. Ez már nyolc évvel ezelőtt is aktuális volt (740. évforduló), akkor azon­ban pénzhiány miatt elmaradt. Csak az „öregdiákok” emlékeztek meg róla az éppen akkor tartott „millenneumi” Csemadok-műso- ron. Most, két év múlva az igazán kerek 750. évforduló lesz esedé­kes. Az ilyen kerek évfordulót kár volna meg nem ünnepelni. Ennek a remélt ünnepségnek az apropó­ján született meg a döntés, hogy a következő találkozót nem négy, hanem két esztendő múlva, 2006- ban szervezik meg. Eladták a hulladékgyűjtő létesítéséhez kiszemelt telket, miközben petíció indult Tiltakozás Nyárasdon Nyárasd. Néhány nap alatt 166-an írták alá azt a petí­ciót, amely a község Nagyjánosnak nevezett ré­szén eladott földterületen létesítendő hulladékgyűjtő ellen született. JÓZAN MÓNIKA A helyi önkormányzati testület szeptember 7-i ülésén foglalko­zott a petícióval, annak ellenére, hogy a telket már eladták. A kép­viselők mellett szót kapott a petí­ciót kezdeményező Alojz Zsigárdy is, aki kezdetben még az eladásra kínált földet vállalkozás céljából meg szerette volna vásárolni. Az eset előzményei még idén tavaszra nyúlnak vissza. A község meghirdette a telek eladását; amelyre két pályázat érkezett: a helyi Darutil Kft.-től, valamint egy szintén helybéli lakostól és vállalkozótól, Alojz Zsigárdytól. A képviselő-testület mérlegelte az ajánlatokat, és a Darutil által léte­sítendő szeparálthulladék-gyűjtőt részesítette előnyben. Felhatal­mazta a polgármestert az üzlet nyélbe ütéséhez. „A községnek nagy megtakarítást jelentene a hulladékgyűjtő, ahol csak újra­hasznosítható anyagokat vásárol­nának fel, ráadásul azon a telken illegális szeméttelep volt, így an­nak felhasználása korlátozott” - magyarázta a döntést Krascsenics Péter polgármester. A lakosok azonban nem értet­tek egyet a vezetők dönté­sével, mivel a telek a há­zaik közvetlen közelében található. „Egyszer már szemét vett körül bennün­ket, ingatlanjaink értéke ezáltal csökken. Miért nem létesítenek hulladékgyűjtőt olyan helyen, ami nincs a lakóhá­zak szomszédságában? - állt a pe­tícióban, melyet először júliusban adtak be, anélkül, hogy megfelelt volna a petíciók formai és törvé­nyi követelményeinek. Ennek el­lenére a képviselő-testület foglal­kozott az üggyel, döntését azon­ban nem bírálta felül. Míg folyt a második petíció szervezése és benyújtása, az üzlet megköttetett. A legutóbbi ülésen Alojz Zsigárdy kijelentette, kénytelen lesz jogi úton megtámadni a döntést, mert annak tudatában történt meg az eladás, hogy a pe­tíciót már beadták a polgármeste­ri hivatalba. „Négy járás hulladé­kát gyűjtenék a házainkkal szemben. Elszaporodnának a fér­gek, és senki sem tudná garantál­ni, hogy nem lesz káros az egész­ségre. Ráadásul a falukép szem­pontjából sem pozitív” - mondta az ülésen. Kijelentette továbbá, hogy hajlandó lett volna megven­ni és parkosítani a földet. Ezen új tények fényében a jelen Tévő hét képviselő tartózkodott a szava­zásnál, a petíciót elvetették, s töb­ben szóbeli javaslatot tettek az ügy megkülönböztetett figyelem­ben részesítésére. „A területren­dezési engedélyt nem adjuk ki a lakosok megkérdezése nélkül. A szükséges engedélyek kiadáskor körültekintőbbek leszünk” hangzott el több képviselőtől és a polgámestertől is. „Négy község hulladé­kát gjhrjtenék fel - szemben a házainkkal.” Ottjártunkkor érkezett meg az ismeretlen szepsi ajándékozó vitamincsomagja (Csuport István felvétele) Menyhhei Annácska vitaminkészítményeket és anyagi támogatást is kapott Lekéren köszönik a segítséget! SZÁZ ILDIKÓ Lekér. Nemrég öt gyertyát fújt el az ünnepi tortán Menyhei An­nácska, akire ezt követően egy ko­moly veseműtétet megelőző ki­vizsgálások sorozata vár Buda­pesten. „A kislányomról legutóbb meg­jelent újságcikk óta többen felke­restek telefonon, hogy felajánlják a segítségüket. Az olvasók jóvoltá­ból további tízezer koronát kap­tunk, amit forintra váltva a kis­lány magyarországi kezelésére fordítunk. Magunkkal vittük az ajándékba kapott ananászleveket is, amit Annának a jobb vesemű­ködés érdekében kell fogyaszta­nia - mondta legutóbbi látogatá­sunkkor Menyhei Hedvig, a kis­lány édesanyja. A postás éppen akkor adta át neki egy szepsi olvasó vitaminké­szítményekből álló küldeményét. Időközben egy társaságot is talál­tak, amely felvállalta a gyógyke­zelések részbeni anyagi támoga­tását - árulta el Laki Anna, a nagymama. A család szeretné megköszönni az Új Szó olvasói­nak a támogatást, elsősorban azo­két, akik szerény jövedelmükből is legalább két- vagy ötszáz koronát szántak Annácska gyógyulásának elősegítésére. A kétéves korában wilms-tumor miatt fél veséjét el­vesztett kislány jövő év szeptem­berében válik tankötelessé, de ma még nem tudni, hogy a kortársai­val együtt beülhet-e majd az isko­lapadba. Hedvigtől megtudtuk, abban az esetben, ha az-orvosok­nak nem sikerül megmenteni a kislány megmaradt veséjét, a már elvégzett kivizsgálások alapján megfelelő donorként felajánlja neki szervét.

Next

/
Thumbnails
Contents