Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-11 / 211. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 11. Egészségünkre 23 Világszerte emelkedik az idősek száma. A népesség 12-20 százalékát alkotják a magas kort megéltek. Megőrizhető a frissesség „Fegyelmezem magam, meggyőződésem, hogy van értelme”- állítja dr. Mikes Zoltán professzor. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: az idősebbek általában be­tegesebbek. Elég belehall­gatni a szülők, nagyszülők beszélgetésébe, s nyomban kiderül, hogy leggyakoribb téma a testi nyavalyák fel­sorolása. Annak ellenére, hogy a szervezet kopását, elhasználódását megállíta­ni nem lehet, lassítani vi­szont igen. A biológiai kort befolyásoló tényezőkről dr. Mikes Zoltán professzorral beszélgettünk. PÉTERFI SZONYA Az emberek előszeretettel hangsúlyozzák, hogy az időskor­ral együtt járnak a betegségek. Ön, mint kardiológus és a pozso­nyi geriátriai klinika vezető or­vosa is így látja, ezt tapasztalja?- Tény, hogy míg a beteges fiata­loknál általában egy-három beteg­séget állapítunk meg, az idősödők­nél és időseknél a tíznél több sem ritka. A WHO módosította az élet felosztását: az 50-től 60-ig terjedő szakaszt áthajlásként, a 60-tól 75- ig terjedő szakaszt az idősödés ko­raként, a 75-től 90-ig terjedő időt időskorként, a 90 felettit aggkor­ként, a 100 év felettit pedig matu­zsálemi korként emlegeti. Persze tudatosítani kell, hogy a biológiai korra különféle kockázati tényezők hatnak. Egy részük befolyásolható, de vannak adott tényezők, pl. ge­netikai hajlam. A befolyásolható té­nyezőkre odafigyelni tehát nem­csak az egyén, hanem a társadalom érdeke is. Köztudott, hogy a népes­ség 12-20 százalékát az időskorúak teszik ki, ám az egészségügyi ki­adások 50 százalékát ők „fogyaszt­ják”. Hajói értem, az egyén és a tár­sadalom érdeke a megelőzés vol­na, miközben nem titok, hogy a megelőzésre jóval fiatalabb kor­ban kell(ene) gondolni.- Pontosan erre hívjuk fel a fi­gyelmet. Fontos, hogy a megszüle­téstől fogva ügyeljünk arra, mit és mennyit eszünk, iszunk, mennyit mozgunk, milyen az életmódunk. Kezdetben a szülőkre hárul ez a fe­lelősség, de később magunk vesz- szük kézbe sorsunkat, egészségün­ket. Ha ügyelünk a vérnyomásra, a vérzsírszintre, lelkünk állapotára, 250 féle kockázati tényezővel szél­iünk szembe és elkerüljük vagy kés­leltetjük pl. az érelmeszesedés ki­alakulását. Idejében kell gondolni arra, hogy 70-80 évesen segíteni szeretnénk-e szeretteinknek, vagy fekvő betegként a terhűkre lenni. A hangsúlyt az érelmeszesedés elkerülésének szükségességére helyezi, mintha ez lenne a fiatal­ság megőrzésének titka.- Igen, mert a szervek vérellátás­ra szorulnak, így az erek állapota határozza meg az ember korát. Nemrég napvüágra kerültek a Pfizer gyógyszertársaság anyagi támogatásával készített felmérés eredményei. Mi az oka annak, hogy Szlovákiában oly gyakori az időskori szív- és érrendszeri megbetegedés, illetve halálozás?- Évek óta foglalkoztat a téma, munkahelyemen gyűjtögettem az adatokat, de jelentős felmérésre anyagiak híján nem volt lehetőség. Amikor értesültem a gyógyszertár­saság filantróp programjáról, ki­dolgoztam egy pályázatot, mely­nek lényege az időskorban fellépő érelmeszesedés okainak feltárása. Egy fővárosi és a bősi nyugdíjasott­honban élőket vizsgáltunk meg. Miért jutottak eszébe a bősiek?- Közismert, hogy Dél-Szlováki- ában vészesen magas a szív- és ér­rendszeri betegek száma, de fon­tosnak tartottuk összevetni az elté­rő közegben élők életmódját is. Be­vallom, a városka a szívemhez nőtt, s amikor tehetem, aktív pihenésem színhelye a bősi hétvégi házam. A város vezetése megteremtette szá­munkra a kellemes munkakörül­ményeket. Miből állt a vizsgálat?- A hagyományos laborvizsgála­tok, a vér- és vesefunkciók elemzé­se, a vérnyomás mérése és az EKG- vizsgálat mellett a napi önellátási képességekre, időtöltésre kérdez­tünk rá, tehát nemcsak az idősek testi, hanem szellemi állapota is ér­dekelt bennünket. A vizsgálat eddi­gi eredményei sajnos igazolták fel- tételezéseinket. Részletezné?- A nők 62 százalékának, a férfi­ak 58 százalékának magas a vér­nyomása, a hölgyek 71, a férfiak 62 százalékának ugyancsak magas a (rossz LDL) koleszterinszintje, a (jó) HDL-szintjük viszont alacsony (a férfiak 88, a nők 93 százaléká­nál). A cukorbetegséget, illetve a vércukor anyagcserezavarait a fér­fiak 47, a nők 39 százalékánál álla­pítottuk meg, nem ritka a túlsúly sem. A vizsgált személyek 41 száza­lékánál két, 28 százalékánál há­rom, és közel 10 százalékánál há­romnál több, életminőséget befo­lyásoló kockázati tényezőt fedez­tünk fel. A fővárosban vagy Bősön egészségesebbek az emberek?- Egészségről nem nagyon be­szélhetünk. Meglepett, hogy a bősiek vérzsír- és cukorszintje ma­gasabb, többen dohányoznak. An­nak ellenére, hogy vidéken na­gyobb a baromfi-, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás lehetősége, nincs nagy különbség a városi és a vidéki népesség egészségi állapota között. Az eredmények birtokában az emberek egészségi állapotának felmérése után mi a teendő?- Természetesen a bajok orvoslá­sa, a kórok súlyosbodásának meg­előzése, a legmegfelelőbb gyógy­szer kiválasztása, ezzel egyidejűleg a betegek egyénre szóló felvilágosí­tása. Elképzelhető, hogy az idősek semmibe veszik az életmódjuk megváltoztatására ösztönző ta­nácsokat?- Aki valóban ügyel magára, elfo­gadja játékszabályainkat, még ha keménynek is tűnnek. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az orvos csak 20 százalékban képes befolyá­solni az egészségi állapotot, 80 szá­zalékban az egyén és a társadalom egészségpolitikáján keresztül ala­kítja. Ezért hangsúlyozzuk, hogy oda kell figyelni a fiatalabb korosz­tályok felvüágosítására, ugyanis a betegségek korai kezelésére fordí­tott anyagiak megtérülnek. A felmérés alapján Ön köz­zétette, hogy nem elég felvilágo­sítani a lakosságot, a tárcának, az egészségbiztosítóknak és az orvosoknak is a helyes életmó­dot kellene népszerűsíteniük.- Igen, mert egyrészt okosabban kellene élnünk, másrészt időben, a tünetek jelentkezését követően kel­lene orvosi segítséget kérni. Az egészségügyi dolgozók szemlélet- váltására is szükség van, nemcsak a gyógyításra kellene összpontosíta­niuk, hanem a bajok, a szövődmé­nyek megelőzésére. Ma már nem csupán arról beszélünk, hogy életet adjunk az éveknek, vagy éveket ad­junk az életnek, hanem arról: füg­gőség, tehetetíenség, kiszolgálta­tottság nélkül minél tovább tartson az egészséges időskor. Ezért a lehe­tő legjobb módszerekkel kellene kezelni az idős embereket. Engedjen meg egy személyes kérdést. Ön egészségesen él?- Állítom, igen. Furcsa is volna, ha mértékletességre inteném a be­tegeket, miközben nem vigyáznék arra, mit eszem, iszom, mennyit mozgok. Reggelente ellenőrzőm a testsúlyomat, s ha látom, többet nyomok a kelleténél, mert hiszen én is vétkezem néha, aznap vissza­fogom magam. A reggelim bősé­ges, viszont ebédre csak gyümöl­csöt fogyasztok egy karéj barna ke­nyérrel. Testmozgásnak pedig ott a bősi ház, a kert. Fegyelmezem ma­gam, meggyőződésem, hogy van értelme. Amit tudatosítani kell ♦ az emberek a korral mind jobban különböznek egymástól, nincs egységes öregedési minta, ♦ egy szerv vagy élettani funkció gyors romlása mindig a kóros elvál­tozás és nem a normális öregedés következménye, ♦ az idősek azért betegek, mert kóros folyamatok indultak el a szervezetben, és nem azért, mert megszaporodtak éveik száma, ♦ a korosodással gyakran megjelenik az ún. 5 i: immobilitás, inkontinencia, instabilitás, intellektuális hanyatlás és az iatrogenia (orvosi tevékenység vagy megjegyzés helytelen értelmezése foly­tán bekövetkező ártalom), ♦ az élettani folyamatok megromlása, illetve a belső környezet egyensúlyának felbomlása következtében többféle panasz megje­lenésével kell számolni, Kevesebb a mozgás, az energiaigény is kisebb Az étrend legyen színes AJÁNLÓ Bizonyára sokan elégedetten nyugtázzák, hogy az általánosan elfogadott nemzetközi beosztások csak a 85 éven felülieket tekintik öregeknek. Az ember számára elér­hető életkort 95-115 évre becsülik. A hosszú élet azonban csak jó élet­minőség esetén élvezhető. Ennek megőrzésében a kiegyensúlyozott táplálkozásnak is szerepe van. Okozhat betegséget is A táplálkozás minden életkorban szolgálhatja az egészség megőrzé­sét, de lehet betegségek kialakulá­sának a forrása is. A rendszeres, na­pi három fő étkezés, tízóraival és uzsonnával kiegészítve, minden életkorban javasolható. Az idős embernek alapvetően ugyanazok­ra a tápanyagokra van szüksége, A fehérjeigény nem csökken a korral Az idősek fehérjeellátását anyagi problémák mellett gyakran az is nehezíti, hogy rosszul rágnak. Pe­dig az optimális fehéijeellátás még a szellemi hanyatlást is késlelteti. Egy szelet hús helyett vagdalt vagy töltelék készítése segíthet, és több tejet, halat, baromfit, sajtot, stb. kellene fogyasztani. Elsősorban alacsony húsfogyasztással függ össze az idős emberek vashiánya, vérszegénysége is. Az ásványi anyagok közül a kal­ciumellátás nagyon fontos. Pedig megfelelő kalciumbevitellel - tej és tejtermékek - az időskori csont­vesztés, csontritkulás mértéke is csökkenthető. A megfelelő D-vita- min-ellátásra is gondolni kell: in­dokolt lenne a rendszeres, szabad­ban történő mozgás. Azzal is szá­mint a fiatalnak, csak az igényelt mennyiség módosul. Valamivel ke­vesebbre, de minőségében kicsit jobbra van szüksége. Időskorban általában kevesebbet mozgunk, részben ezzel magyarázható, hogy energiaigényünk kisebb. Étvá­gyunk se a régi, csökken az emész­tés és a felszívódás mértéke is. A jó tápláltsági állapot megőrzé­se viszont nagyon fontos, mert ez biztosíthatja a betegségekkel szem­beni megfelelő védekezést és jó közérzetet, jó hangulatot, a fittsé- get, lassítja az öregedési folyama­tokat, és kulcsszerepe van a szelle­mi frissesség megőrzésében is. Az energiaszükséglet csökkené­se egyértelművé teszi, hogy a nagy energiaértékű, zsíros, nehéz étele­ket kell elsősorban kerülni. Persze nem szükséges a megszokott ízek­ről lemondani. A hagyományos, magyaros ételek is elkészíthetők megfelelő konyhatechnikai eljárá­sokkal, zsírszegényen. Az ételek élvezeti értékét az eny­he fűszerezés javítja. Növeli a nyál­elválasztást, elősegíti a rágást és az emésztési folyamatokat. A túlzás­tól mentes fűszerezés, ha lehet, időskorban még fontosabb, mert ilyenkor az ízérzés is kissé csök­kent. A kesernyés ízű fűszerek ét- vágyjavítpak. molni kell azonban, hogy a kor elő­rehaladtával kevesebb D-vitamin képződik a bőrben a nap’fény hatá­sára. Az idős, magányos ember táp­lálkozása sokszor nem elég válto­zatos (keksz, tea, lekvár), mikrotápanyagokban (vitaminok­ban, ásványi anyagokban) hiányos. Leggyakrabban a Bi-, a B2-, a Bs-, a B12-, a C-vitamin, a folsav, valamint a kalcium, a vas, a cink marginális hiánya alakul ki. Az egyhangú, unalmas étrend­ben nem érvényesül sem a táplál­kozás örömszerző, sem egészség- megőrző szerepe. A túlzott édességfogyasztás fe­lesleges, gyümölcsöt viszont na­ponta (többször is) kellene enni. Ezek csakúgy, mint a zöldségfélék, sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, nem hiányozhatnak a táplálékaink közül. A renyhe bélmozgás következté­ben gyakori jelenség a székrekedés. Hashajtók használata helyett ros­tokban gazdag táplálékok fogyasz­tásával lehetne ezen segíteni. A savanyú tejtermékek fogyasz­tása is serkenti a bélmozgást. Idős­korban csökken a szomjúságérzés, így könnyen elégtelenné válik a fo­lyadékbevitel. Pedig 6-8 pohár víz, gyümölcslé, tea elfogyasztására szükség van.

Next

/
Thumbnails
Contents