Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-11 / 211. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 11. SZÓ-SZÓLÓ Az élet napfényes oldala MÉRY MAGDOLNA Lassan csak ránk köszönt az ősz, az az időszak, amikor hangulatunk már nem igazán derűs. Van ugyan, aki könnyedén, játszva átsétál a gondokon, arcán mindig mosoly ragyog, s arra gondol, hogy a felhők mögül majd csak kibújik a nap. Az ilyen típusú embernek jó képessége van arra, hogy az életnek mindig csupán a naposabb oldalát lássa. Ő a- mindig pozitívan gondolkodó, az örök optimista, akit a sok-sok lehangolt, depressziós ember magában könnyelműnek tart, akiről azt gondolják, erről ugyan mindig minden lepereg, a világot mindig rózsaszínben látja. Vajon születni kell arra, hogy a világot csupán a szép oldaláról lássuk, sőt hogy a gondokból is erőt merítsünk az újrakezdéshez? Valóban igazán napfényes oldal-e az optimisták világa? Hétköznapi példák is bizonyítják, hogy igen. Ha például gyermekük intőt hoz, a világ igazán beborul, mi meg kiborulunk. Viszont ha megnézzük rosszcsont csemeténk rajzait, felfedezhetjük alkotó fantáziáját, tehetségét, önkifejező erejét, mert ez minden gyerekben ott rejlik - rögvest elmúlik a rosszkedvűnk. Vagy ha... párunk nem lett volna munkanélküli, nem tanult volna meg számítógéppel dolgozni, máig sem juthatott volna ehhez a jobb, jövedelmezőbb munkához. Látjuk tehát, hogy mindennek van színe és fonákja. Próbáljuk meg mégis ebben az igazán zűrzavaros világban is a dolgok jó oldalát nézni. Kutatások bizonyítják, hogy az optimista emberek jóval sikeresebbek és boldogabbak. Magabiztosabb a fellépésük is, a mosolygósabb emberek szavai kedvezőbb visszhangra találnak. A saját jó közérzetükért az optimisták tesznek legtöbbet! Ha felmérjük helyzetünket - milyen a családunk, a munkánk, jó-e a kapcsolatunk az emberekkel, mit értünk el eddig, és mit szeretnénk - lássuk úgy a dolgokat, hogy sikereinket jobbára magunknak köszönhetjük, mi dolgoztunk meg értük. Ami pedig nem igazán sikerült? Hát, Istenem, elvégre nekünk sem sikerülhet minden, ne okoljuk állandóan érte magunkat. Hitessük el önmagunkkal, hogy igenis, márpedig mi mindig sikeresek vagyunk!!! Persze, az életben mindig jóval több a probléma és nehézség, mint ahogyan mi szeretnénk. Mégis, ha eleinte megdöbbennek is az emberek magabiztos, optimista fellépésünktől, biztosra veszik: Az segített át az élet buktatóin, hogy jobbnak és többnek tartjuk magunkat, és nem hagyjuk, hogy a kudarcok letörjenek, és lete- peijenek a rossz körülmények. (M. Csepécz Szilvia illusztrációs felvétele) A hivatal jár jól, ha előbb elutasítja a rászorulók kérvényét, majd késve mégis odaítéli a juttatást Családtalanul betegen Két évvel ezelőtt a 22 éve cukorbeteg Molnár Erzsébetnek odaítélték a diétatámogatási juttatást. Szüksége is volt minden fillérre, hiszen megözvegyült. Az évek során megtakarított pénzt nem tehette félre a rosszabb napokra, hiszen párja hosszantartó betegeskedése sokba jött. A tisztességes temetés és a sírkő költségei felemésztették tartalékait. PÉTERFI SZONYA Az évtizedek óta beteg asszony nagyon ügyelt arra, hogy betartsa a számára előírt diétát, az orvosok utasításait, tudta ugyanis, önmagára lesz utalva. Másfél év után a szociális törvények módosítása miatt úgy, mint az ország több ezer cukorbetegétől, 2004. február 1-jével tőle is megvonták a havi 983 koronás járadékot. A dunaszerdahelyi illetékes hivatal írásban adta a tudtára, hogy mivel nem teljesíti a törvény által előírt feltételeket, nem jár neki a támogatás. Annak ellenére, hogy egészségkárosodása 60 százalékos, annak ellenére, hogy naponta négyszer szorul inzulininjekcióra. Arról, hogy mik azok a feltételek, amelyeket nem teljesít, nem tájékoztatták.- Nagyon elkeresedtem; a diabetológiai rendelőben ugyanis többen elmondták, hogy megítélték nekik az 500 koronás diétatámogatást. Nem voltam rest, júniusban Dunaszerdahelyen a szociális hivatalban kérdeztem rá arra, én miért nem vagyok jogosult az 500 koronára. Megnyugtattak, hogy legyek türelemmel, hamarosan intézkednek. A biztonság kedvéért megfellebeztem a végzést, de hasztalan: július 16-án a pozsonyi központ jóváhagyta a dunaszerdahelyiek döntését. Sajnos, arra ők sem méltattak, hogy az elutasítást megindokolják - panaszolta a 73 éves Molnár ErzséAz illetékes hivatal írásban adta a tudtára, hogy mert nem teljesíti a törvény által előírt feltételeket, nem jár neki a támogatás (Somogyi Tibor felvétele) bet. Annak ellenére, hogy fegyelmének és az orvosi gondoskodásnak köszönhetően egészségi állapota jelentősen nem romlik, arra kérte a diabetológust, inzulin helyett inkább tablettával kezelje, mert az talán olcsóbb. - Az alapbetegségemhez, gondolom, a korom miatt is, további bajok is társultak, a szükséges gyógyszerért havonta legalább 500 koronát fizetek. Rimaszombat mellől jöttem férjhez Gombára, házasságunk gyermektelen volt, párom halála után magamra maradtam. Kértem én a keresztlányomat, húgom lányát, költözzön ide, mindenem az övé lesz, de ahogy az lenni szokott, pórul jártam. Nem számoltam vele, hogy azt követően, amint odaadom neki a 24 áras kertem eladásából származó közel 80 ezer koronát, vagyis pénzemből rendezhette adósságait, elfordul tőlem. Azóta sem nyitotta rám az ajtót, nem is telefonál. Bár ez a ház nem nagy, mégis nagyon rossz volt egyedül, a magány nyomasztott. Minduntalan az foglalkoztatott, mi lesz velem, ha ágynak dőnagyon rossz egyedül, a magány nyomasztó, nem tudom, mi lesz velem... lök. De talán most már nem kell tartanom a jövőtől, augusztusban eltartási szerződést kötöttem egy kedves házaspárral. Most még főzök, mosok, takarítok magamra, persze, ki tudja, mit hoz a jövő. Igazán nem akarok a terhűkre lenni. Molnár Erzsébet a méltatlan eljárásról tájékoztatta a községi hivatalt, ahol azt tanácsolták neki, kérvényezze a járulékot újra. Segítettek neki az iratok kitöltésében, az orvos újra elkészítette az igazolást - 200 koronáért -, majd amikor Somorján is igazolták Molnár Erzsébet vagyoni helyzetét, a kérvényt a dunaszerdahelyi munka-, szociális és_családügyi hivatalba továbbították. Tudni szerettük volna, mi okból vonták meg a cukorbeteg asz- szonytól a támogatást. A hivatal illetékese szerint régi irataiban nem szerepelt, hogy inzulinozza magát, ezért az új törvény értelmében megvonták tőle a járulékot. Mivel megváltozott betegségének kezelése, újra kérvényezheti a havi 500 koronára csökkentett támogatás megítélését. Számolnia kell azzal, hogy személyesen kell megjelennie a bizottság előtt, de azzal szintén, hogy az elbírálási folyamat elhúzódik. Jó hír, hogy ha megítélik a diétatámogatást, a kérvény beiktatásának dátumától visszamenőleg kapja meg a pénzt. SORSOK Anna néni csak a mélyülő szegénységet érzi NAGY ILONA Anna néni a visszaúton halad. Nem tervez, a napoknak él, megbékélt az elmúlás gondolatával. Az urának is megbocsátott már - Isten nyugosztalja - elitta minden keresetét. így hát itt ragadtak a külváros peremén. A szétszórt házak a folyóig húzódnak. A talajvíz türelmetlen csábítóként csupaszra vetkőztette a ház falait, magáévá téve minden egyes téglát, s diadala hírnökeként salétromból vert csipkével ékítette. A sarkig tárt ablakon belibbenő ózont ádáz csatározásra kényszeríti a bent tanyázó doh fojtó bűze. A rendszerváltozásból Anna néni csak a mélyülő szegénységet érzi. A demokráciáról egy feslett választási plakát zeng dicshimnuszt. A letűnt fénykort egy rozsdamarta legyúrt drótkerítés őrzi. A jólétet biztosító, sokakat foglalkoztató gyár épületéből először az ablakok, ajtók, majd a vasszerkezet vándorolt ismeretlen helyre. Közben a tégla is egyre kopott. Háború utáni képet festett a látvány, míg el nem tűnt az embernél is magasabb gazban. Alkonyodon. Anna néni az asztalnál bóbiskolt, mikor felhangzott a sikoly. Az ablakhoz sietett, s az orgonabokor alatt meglátta az összekuporodott alakot. Istenem, fohászkodott, miközben agya, szíve egyet diktált - segíteni. Kiment. Egy csont-bőr, nyakigláb gyermeklány levegőért kapkodott. Anna néni odahajolt. A lány karjai mint a lián, kúsztak a nyaka köré. Hideglelős arcát az öregasszony arcához szorította, s hosszasan jajgatott. Ölelése lassan megengedett. Anna néni azt hitte, már a másvilágon jár. Mint egy óriás csecsemőt, óvatosan a földre helyezte, hogy pokrócért szaladjon. Ekkor hangzott fel a füttyszó. Az ajtó felől egy fiú rohant oda, felhúzta a lányt a földről és ocs- mány káromkodások közepette elszaladtak. A földön eldobva ott hevert a kockás nagyzsebkendő, melyben Anna néni a temetésre összegyűjtött pénzt tartotta. Épp szemben a félvakká vált tükörrel. Anna néni undorral törölte le a lányról ráke- nődött nyálas rúzst. (Méry Zsóka illusztrációs felvétele)
